Gyurkity Péter
Az egyetemeknek kell felügyelniük a fájlcserélést
Legalábbis a tengerentúlon, ahol egy frissen elfogadott törvény értelmében a felsőoktatási intézmények felelőssége lesz a hallgatók ilyen irányú tevékenységének szemmel tartása, vagy legalábbis az érintettek figyelmeztetése.
A fenti mondat is jelzi, hogy a Higher Education Act 2008 (H.R. 4137) most frissített és elfogadott változatát máris különbözőképpen értelmezik az érintett felek. Az ellentábor szerint mindez gyakorlatilag a campusokon folytatott fájlcserélés szabályozását jelenti az intézmények számára (amely önmagában is túlságosan nagy feladat lenne), a támogatók viszont azt emelik ki, hogy az intézményeknek mindössze a tájékoztatás a feladatuk, a hallgatók felvilágosítása a helyi szabályozásról, valamint a fájlcserélés esetleges következményeiről.
A törvényt először még 1965-ben fogadták el, akkor nyilván még semmilyen kitételt nem tartalmazott az elektronikus fájlcserélést illetően. Az eredeti rendelkezés szerint azonban ötévente egyeztetni kell az újításokról és ezeket mind a szenátusnak, mind pedig a képviselőháznak meg kell szavaznia - ez az utóbbi 10 évben nem jött össze. Érdekes módon ez pont egybeesik azzal az időszakkal, amikor az internet valóban betört a felsőoktatási intézményekbe és nagy változást jelentett a hallgatók számára is. Most azonban sikerült megegyezni a részletekről, aminek Hollywood és a kiadók nagyon is örülnek.
Az MPAA igyekezett rögtön üdvözölni a döntést, ők már dolgoznak azon információs füzeteken, amelyeket kifejezetten a felsőoktatási intézményeknek szánnak. Utóbbiak viszont hezitálnak, bár az együttműködés elmaradása a szövetségi szintű anyagi juttatások megvonását eredményezheti, ami nem kis veszélyt jelent. Az Educause szervezet eközben egy blogbejegyzésben részletezte ellenvetéseit, amelyet az American Council on Education által elküldött nyílt levélben is megfogalmaztak.
A törvény természetesen nem a fájlcserélésre koncentrál, többek között például a hallgatóknak igyekszik segíteni a növekvő költségek miatt. Erősen ajánlja az internetes költségkalkulátorok alkalmazását az intézmények számára, egy másik rendelkezés pedig a hatékony energiafelhasználást hivatott segíteni. Emellett az intézmények biztonsági politikájának javítását célzó kiadásokhoz is hozzájárulnának (központi alapítványok, pénzügyi alapok révén), amire az újabb és újabb iskolai bűnesetek, tragédiák miatt van szükség.
A fenti mondat is jelzi, hogy a Higher Education Act 2008 (H.R. 4137) most frissített és elfogadott változatát máris különbözőképpen értelmezik az érintett felek. Az ellentábor szerint mindez gyakorlatilag a campusokon folytatott fájlcserélés szabályozását jelenti az intézmények számára (amely önmagában is túlságosan nagy feladat lenne), a támogatók viszont azt emelik ki, hogy az intézményeknek mindössze a tájékoztatás a feladatuk, a hallgatók felvilágosítása a helyi szabályozásról, valamint a fájlcserélés esetleges következményeiről.
A törvényt először még 1965-ben fogadták el, akkor nyilván még semmilyen kitételt nem tartalmazott az elektronikus fájlcserélést illetően. Az eredeti rendelkezés szerint azonban ötévente egyeztetni kell az újításokról és ezeket mind a szenátusnak, mind pedig a képviselőháznak meg kell szavaznia - ez az utóbbi 10 évben nem jött össze. Érdekes módon ez pont egybeesik azzal az időszakkal, amikor az internet valóban betört a felsőoktatási intézményekbe és nagy változást jelentett a hallgatók számára is. Most azonban sikerült megegyezni a részletekről, aminek Hollywood és a kiadók nagyon is örülnek.
Az MPAA igyekezett rögtön üdvözölni a döntést, ők már dolgoznak azon információs füzeteken, amelyeket kifejezetten a felsőoktatási intézményeknek szánnak. Utóbbiak viszont hezitálnak, bár az együttműködés elmaradása a szövetségi szintű anyagi juttatások megvonását eredményezheti, ami nem kis veszélyt jelent. Az Educause szervezet eközben egy blogbejegyzésben részletezte ellenvetéseit, amelyet az American Council on Education által elküldött nyílt levélben is megfogalmaztak.
A törvény természetesen nem a fájlcserélésre koncentrál, többek között például a hallgatóknak igyekszik segíteni a növekvő költségek miatt. Erősen ajánlja az internetes költségkalkulátorok alkalmazását az intézmények számára, egy másik rendelkezés pedig a hatékony energiafelhasználást hivatott segíteni. Emellett az intézmények biztonsági politikájának javítását célzó kiadásokhoz is hozzájárulnának (központi alapítványok, pénzügyi alapok révén), amire az újabb és újabb iskolai bűnesetek, tragédiák miatt van szükség.