SG.hu
IP-címek: hatalmas a harc Afrika utolsó kiaknázatlan erőforrásáért
Egy kínai vállalkozó több millió IP-címet halmozott fel, majd Afrikán kívüli vállalatoknak adta bérbe. Az internetszolgáltatók tiltakoznak.
Lu Heng egy halászfaluban nőtt fel, de már akkor elkezdett az internettel foglalkozni, amikor még kisfiú volt. Főiskolás évei alatt World of Warcrafthoz árult feltöltő kártyákat, majd elindított egy vállalatot, amely internetes szolgáltatást nyújtott Hollandiában, ahol akkor élt. A húszas évei közepén támadt egy ötlete, amely jóval gazdagabbá tette. Úgy gondolta, hogy több millió fel nem használt internetprotokoll-címet, vagyis IP-címet gyűjt össze, főként Afrikából, majd ezeket bérbe adja olyan vállalatoknak - többnyire Afrikán kívül -, amelyeknek nagy szükségük van rájuk.
Lu az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy hozzávetőleg 10 millió ilyen címet halmozott fel. Ez az internetirányítás világában páriává tette, pereskedések sorozatát váltotta ki világszerte, és afrikai internetszolgáltatókat késztetett a kapacitásbővítésért folytatott küzdelemre. „Lu Heng valahogy képes volt a kapzsiságát szép szavakba csomagolni, hogy úgy tűnjön, mintha valami forradalmár lenne” - mondta Brian Longwe, a malawi Converged Technology Networks internetszolgáltató társalapítója és vezérigazgatója. „Nem az. Kapzsi és önző, és csak még több pénzt akar.”
A 37 éves Lu magát olyan „nomádnak” nevezi, akinek nincs állandó lakóhelye. Nyilatkozata szerint ő csupán egy „átlátható, piaci alapú bérleti modellt” szeretne kialakítani ahhoz az immár szűkös erőforráshoz, amelyből üzlet lett. „A személyemet érő sértések alaptalanok és nem segítik a párbeszédet. A szabályok keretein belül működtem, átlátható voltam a céljaimmal kapcsolatban, és megfelelő csatornákon keresztül igyekeztem rendezni a vitákat.”
Ahhoz, hogy megértsük, miként keverhetett ekkora vihart egy kevéssé ismert kínai, érdemes megismerni az IP-címek működését. Amikor az internet még gyerekcipőben járt, az IP-címeket azért hozták létre, hogy azonosítani lehessen a hozzá kapcsolódó eszközöket. Minden mobiltelefonnak, számítógépnek vagy okostelevíziónak különálló címre van szüksége az internetkapcsolathoz. A korai IP-címek - amelyeket IPv4-nek nevezünk - körülbelül 4,3 milliárd egyedi kombinációt tettek lehetővé, amit az 1980-as évek elején több mint elegendőnek gondoltak. Ma ez a szám nevetségesen alacsony.
2012-ben új internetprotokoll indult. Az IPv6 hosszabb betű- és számkarakterláncokat használ, amelyek mérhetetlenül több egyedi kombinációt hoznak létre, a mennyiséget csak 38 számjeggyel lehet leírni. Ennek ellenére az internetforgalom mintegy fele továbbra is IPv4-et használ, mivel az IPv6-ra való átállás drága és bonyolult lehet, és sok régebbi eszköz továbbra is IPv4-et igényel. Az Amazon, a Microsoft és a Google is igényel IPv4-címeket, mert a felhőszolgáltatásaiknak szükségük van ezekre az IPv4 és IPv6 közti „hidakra”.
Általában öt regionális internet-regisztrációs szervezet osztja szét az IP-címeket a világ különböző részein olyan szolgáltatóknak, felhőcégeknek és másoknak, amelyek igazolni tudják, hogy nekik vagy ügyfeleiknek szükségük van ezekre a működéshez. Afrika, amely lassabban építette ki internetes infrastruktúráját, mint a világ többi része, az egyetlen régió, amelyben még maradtak szétosztható, régebbi címek. Ebben látott lehetőséget Lu. „Ez feltérképezetlen terület volt, ahol kialakíthatom a saját üzletemet” - mondta. Olyan IPv4-címeket keresett, amelyeket nem használ internetszolgáltató vagy más tulajdonos, és hongkongi vállalatát, a Larust használta arra, hogy ezeket másoknak bérbe adja.
2013-ban Lu új céget jegyzett be a Seychelle-szigeteken, egy afrikai szigetcsoporton az Indiai-óceánban, hogy IP-címeket igényeljen az afrikai internetes regisztrációs szervezettől, az African Network Information Centre-től, vagyis az Afrinictől. 2013 és 2016 között az Afrinic 6,2 millió IPv4-címet biztosított ennek a cégnek, a Cloud Innovationnek. Ez több cím, mint amennyi Nigériához, Afrika legnépesebb országához tartozik. Egyetlen IPv4-cím mintegy 50 dollárt érhet, amikor egy olyan céghez kerül, mint a Larus, amely aztán annak értékének körülbelül 5-10 százalékáért évente továbbadja bérbe. Lu szerint a Larus és kapcsolt vállalatai valamivel több mint 10 millió IPv4-címet tartanak kézben.
Az internet megalkotói nem igazán számoltak azzal, hogy bárki megpróbálhatná pénzzé tenni az IP-címeket. Lu azt mondta, hogy felismerte: az eredeti IP-címeknek nagy értéke lehet, ha más eszközosztályokhoz - például részvényekhez vagy kötvényekhez - hasonló módon kezelik őket, egyértelmű tulajdonjogi szabályokkal és előírásokkal. „Lu Heng lényegében kihasználta ezeket a kétértelműségeket és a szabályozási egyértelműség hiányát, afrikai cégként regisztrált, és így kapott egy csomó címet, majd elkezdte azokat a kínai piacon arbitrázsolni” - mondta Milton Mueller, a Georgia Institute of Technology közpolitikai professzora.
Lu tevékenysége összecsapáshoz vezetett Afrika internetes regisztrációs szervezetével. 2020-ban az Afrinic - saját elmondása szerint egy belső átvilágítás eredményeképp - levelet küldött Lunak és másoknak, amelyben igyekezett visszaszerezni az általuk birtokolt IP-címeket. Lu esetében az Afrinic azt állította, hogy nem használhatja ezeket a címeket Afrikán kívül. Lu azt válaszolta, hogy nem sértett meg akkor érvényes szabályokat, amikor megszerezte a címeket.
„Amikor megkaptuk és használni kezdtük ezeket a címeket, nem volt olyan szabály, amely tiltotta volna a bérbeadást, vagy előírta volna, hogy az IP-címeknek a régión belül kell maradniuk” - írta egy e-mailben. „Nem volt olyan szabály, amely kimondta volna, hogy vissza kell adnom ezeket, amikor változtattam az üzleti modellen. Használatra kapták őket, és én gondoskodtam róla, hogy használatban is maradjanak.” Több huzavona után Lu pert indított az Afrinic ellen Mauritiuson, hogy megtarthassa az általa kapott címeket, és végül több tucat keresetet nyújtott be.
Mueller, aki regionális internet-regisztrációs szervezetekkel dolgozott együtt szabályalkotásban, azt mondta, hogy Lu IP-címek Afrikán kívüli használata nem sértette az Afrinic akkori szabályait. Lu azonban - tette hozzá - megváltoztatta a címek felhasználási módját azzal, hogy bérbeadásba kezdett, amihez az előírások szerint értesítenie kellett volna az Afrinicet. Mueller szerint ez az előírás „nem túl ésszerű”, és az internetszolgáltatók jellemzően nem tartják be, mert túlságosan nehézkes lenne. Mueller azt mondta, támogatja az IP-címek adásvételét lehetővé tévő piacok kialakítását. Bár Lu nem népszerű ember, üzleti modellje szerinte „olyan dolog, amelynek meg kellett történnie, és más régiókban is megtörténik.”
Más szereplők az iparágban, köztük internetszolgáltatók és technológiai vezetők, azt állítják, hogy Lu megpróbálja átvenni az ellenőrzést egy olyan digitális vagyoneszköz-állomány felett, amelyet az iparág évtizedekig alacsony költségű közjónak tekintett, és ez megdrágíthatja a végfelhasználók költségeit. „A tét a szólásszabadság” - mondta Karl Kloppenborg, az Internet Society igazgatósági tagja, egy nonprofit szervezeté, amely támogatja és előmozdítja az internet fejlődését.
Lu egyik mauritiusi pere 2021 júliusában oda vezetett, hogy egy arra illetékes bíróság befagyasztotta az Afrinic bankszámláit, ezzel gyakorlatilag megbénítva a szervezet működését, amely végül felszámolás alá került. A felszámolás elzárta az új IPv4-címek kiosztásának lehetőségét, így a kontinens szolgáltatói nehéz helyzetbe kerültek kapacitásuk bővítése során. Jaco Kroon, a dél-afrikai Pretoriában működő Interexcel World Connection internetszolgáltató vezérigazgatója elmondta, hogy utoljára körülbelül 2020-ban kapott IPv4-címeket. Bár elméletileg lehet IPv6-címeket használni, ennek „káros hatása van az ügyfelek csatlakozására”. „Ez mindenkinek megdrágítja az üzletmenetet” - mondta Kroon. „És ezt a költséget végső soron az ügyfélre terhelik.”
Lu rágalmazási és becsületsértési pereket is indított Dél-Afrikában, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és más országokban egyes kritikusai ellen, köztük Longwe, a malawi internetszolgáltató vezetője ellen. Idén egy bíró Longwe javára döntött, de Lu ügyvédei fellebbeztek. „Nagyon elítélem, hogy Lu pereskedéssel próbálja elhallgattatni az embereket” - mondta Longwe. Lu azt mondta, hogy a „jogi lépések soha nem arról szóltak, hogy elhallgattassák a tisztességes kritikát. Arról szólnak, hogy megvédjük magunkat a hamis állításoktól, amelyek komolyan károsíthatják a jó hírnevet.”
Az Afrinic tavaly júniusra új igazgatósági választásokat tervezett, de egy bíróság által kijelölt felszámoló érvénytelenítette az eredményeket csalás gyanúja miatt. Júliusban Lu cége, a Cloud Innovation beadványt nyújtott be a mauritiusi Legfelsőbb Bírósághoz az Afrinic felszámolására. „Minden nap, amelyen az Afrinic lebénult vagy nem ismerik el, egyre nagyobb kockázatot jelent az afrikai internet stabilitására” - állt a cég közleményében, amely azt javasolta, hogy Afrika IP-címeit egy másik régió internetes regisztrációs szervezete kezelje. Néhány nappal később Mauritius miniszterelnöke leállított minden Afrinichez kapcsolódó bírósági eljárást egy vizsgálat erejéig. „Az a tájékoztatás jutott el hozzám, hogy az a folyamat, amely a vállalat felszámolás alá helyezéséhez vezetett, jogilag megkérdőjelezhető” - írta egy kormányzati közleményben. Szeptemberben az Afrinic új igazgatóságot választott. Azóta néhány internetszolgáltató újra kapott IPv4-címeket.
Edward Lawrence, a johannesburgi központú Workonline Communications, egy pán-afrikai hálózatüzemeltető társalapítója azt mondta, hogy amíg a világ nem áll át IPv6-ra, azokat a címeket, amelyeket Lu bérbe ad, vissza kellene szolgáltatni az Afrinicnek, hogy más hálózatok használhassák őket növekedésre. Ez segítené az internet fejlődését Afrikában, és több ember számára tenné lehetővé a hozzáférést az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz - mondta Lawrence. „Nem vagyoneszköznek szánták, de szűkös erőforrássá vált” - mondta. Lu ezt másképp látja. „Az IP-címeket az egyezségeknek megfelelően használtam, mindig a kapcsolódás bővítésének szolgálatában” - mondta. „A célom mindig az volt, hogy maximalizáljam az internethez való hozzáférést, és hasznosítsam azokat az erőforrásokat, amelyek különben parlagon hevernének.”
Lu Heng egy halászfaluban nőtt fel, de már akkor elkezdett az internettel foglalkozni, amikor még kisfiú volt. Főiskolás évei alatt World of Warcrafthoz árult feltöltő kártyákat, majd elindított egy vállalatot, amely internetes szolgáltatást nyújtott Hollandiában, ahol akkor élt. A húszas évei közepén támadt egy ötlete, amely jóval gazdagabbá tette. Úgy gondolta, hogy több millió fel nem használt internetprotokoll-címet, vagyis IP-címet gyűjt össze, főként Afrikából, majd ezeket bérbe adja olyan vállalatoknak - többnyire Afrikán kívül -, amelyeknek nagy szükségük van rájuk.
Lu az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy hozzávetőleg 10 millió ilyen címet halmozott fel. Ez az internetirányítás világában páriává tette, pereskedések sorozatát váltotta ki világszerte, és afrikai internetszolgáltatókat késztetett a kapacitásbővítésért folytatott küzdelemre. „Lu Heng valahogy képes volt a kapzsiságát szép szavakba csomagolni, hogy úgy tűnjön, mintha valami forradalmár lenne” - mondta Brian Longwe, a malawi Converged Technology Networks internetszolgáltató társalapítója és vezérigazgatója. „Nem az. Kapzsi és önző, és csak még több pénzt akar.”
A 37 éves Lu magát olyan „nomádnak” nevezi, akinek nincs állandó lakóhelye. Nyilatkozata szerint ő csupán egy „átlátható, piaci alapú bérleti modellt” szeretne kialakítani ahhoz az immár szűkös erőforráshoz, amelyből üzlet lett. „A személyemet érő sértések alaptalanok és nem segítik a párbeszédet. A szabályok keretein belül működtem, átlátható voltam a céljaimmal kapcsolatban, és megfelelő csatornákon keresztül igyekeztem rendezni a vitákat.”
Ahhoz, hogy megértsük, miként keverhetett ekkora vihart egy kevéssé ismert kínai, érdemes megismerni az IP-címek működését. Amikor az internet még gyerekcipőben járt, az IP-címeket azért hozták létre, hogy azonosítani lehessen a hozzá kapcsolódó eszközöket. Minden mobiltelefonnak, számítógépnek vagy okostelevíziónak különálló címre van szüksége az internetkapcsolathoz. A korai IP-címek - amelyeket IPv4-nek nevezünk - körülbelül 4,3 milliárd egyedi kombinációt tettek lehetővé, amit az 1980-as évek elején több mint elegendőnek gondoltak. Ma ez a szám nevetségesen alacsony.
2012-ben új internetprotokoll indult. Az IPv6 hosszabb betű- és számkarakterláncokat használ, amelyek mérhetetlenül több egyedi kombinációt hoznak létre, a mennyiséget csak 38 számjeggyel lehet leírni. Ennek ellenére az internetforgalom mintegy fele továbbra is IPv4-et használ, mivel az IPv6-ra való átállás drága és bonyolult lehet, és sok régebbi eszköz továbbra is IPv4-et igényel. Az Amazon, a Microsoft és a Google is igényel IPv4-címeket, mert a felhőszolgáltatásaiknak szükségük van ezekre az IPv4 és IPv6 közti „hidakra”.
Általában öt regionális internet-regisztrációs szervezet osztja szét az IP-címeket a világ különböző részein olyan szolgáltatóknak, felhőcégeknek és másoknak, amelyek igazolni tudják, hogy nekik vagy ügyfeleiknek szükségük van ezekre a működéshez. Afrika, amely lassabban építette ki internetes infrastruktúráját, mint a világ többi része, az egyetlen régió, amelyben még maradtak szétosztható, régebbi címek. Ebben látott lehetőséget Lu. „Ez feltérképezetlen terület volt, ahol kialakíthatom a saját üzletemet” - mondta. Olyan IPv4-címeket keresett, amelyeket nem használ internetszolgáltató vagy más tulajdonos, és hongkongi vállalatát, a Larust használta arra, hogy ezeket másoknak bérbe adja.
2013-ban Lu új céget jegyzett be a Seychelle-szigeteken, egy afrikai szigetcsoporton az Indiai-óceánban, hogy IP-címeket igényeljen az afrikai internetes regisztrációs szervezettől, az African Network Information Centre-től, vagyis az Afrinictől. 2013 és 2016 között az Afrinic 6,2 millió IPv4-címet biztosított ennek a cégnek, a Cloud Innovationnek. Ez több cím, mint amennyi Nigériához, Afrika legnépesebb országához tartozik. Egyetlen IPv4-cím mintegy 50 dollárt érhet, amikor egy olyan céghez kerül, mint a Larus, amely aztán annak értékének körülbelül 5-10 százalékáért évente továbbadja bérbe. Lu szerint a Larus és kapcsolt vállalatai valamivel több mint 10 millió IPv4-címet tartanak kézben.
Az internet megalkotói nem igazán számoltak azzal, hogy bárki megpróbálhatná pénzzé tenni az IP-címeket. Lu azt mondta, hogy felismerte: az eredeti IP-címeknek nagy értéke lehet, ha más eszközosztályokhoz - például részvényekhez vagy kötvényekhez - hasonló módon kezelik őket, egyértelmű tulajdonjogi szabályokkal és előírásokkal. „Lu Heng lényegében kihasználta ezeket a kétértelműségeket és a szabályozási egyértelműség hiányát, afrikai cégként regisztrált, és így kapott egy csomó címet, majd elkezdte azokat a kínai piacon arbitrázsolni” - mondta Milton Mueller, a Georgia Institute of Technology közpolitikai professzora.
Lu tevékenysége összecsapáshoz vezetett Afrika internetes regisztrációs szervezetével. 2020-ban az Afrinic - saját elmondása szerint egy belső átvilágítás eredményeképp - levelet küldött Lunak és másoknak, amelyben igyekezett visszaszerezni az általuk birtokolt IP-címeket. Lu esetében az Afrinic azt állította, hogy nem használhatja ezeket a címeket Afrikán kívül. Lu azt válaszolta, hogy nem sértett meg akkor érvényes szabályokat, amikor megszerezte a címeket.
„Amikor megkaptuk és használni kezdtük ezeket a címeket, nem volt olyan szabály, amely tiltotta volna a bérbeadást, vagy előírta volna, hogy az IP-címeknek a régión belül kell maradniuk” - írta egy e-mailben. „Nem volt olyan szabály, amely kimondta volna, hogy vissza kell adnom ezeket, amikor változtattam az üzleti modellen. Használatra kapták őket, és én gondoskodtam róla, hogy használatban is maradjanak.” Több huzavona után Lu pert indított az Afrinic ellen Mauritiuson, hogy megtarthassa az általa kapott címeket, és végül több tucat keresetet nyújtott be.
Mueller, aki regionális internet-regisztrációs szervezetekkel dolgozott együtt szabályalkotásban, azt mondta, hogy Lu IP-címek Afrikán kívüli használata nem sértette az Afrinic akkori szabályait. Lu azonban - tette hozzá - megváltoztatta a címek felhasználási módját azzal, hogy bérbeadásba kezdett, amihez az előírások szerint értesítenie kellett volna az Afrinicet. Mueller szerint ez az előírás „nem túl ésszerű”, és az internetszolgáltatók jellemzően nem tartják be, mert túlságosan nehézkes lenne. Mueller azt mondta, támogatja az IP-címek adásvételét lehetővé tévő piacok kialakítását. Bár Lu nem népszerű ember, üzleti modellje szerinte „olyan dolog, amelynek meg kellett történnie, és más régiókban is megtörténik.”
Más szereplők az iparágban, köztük internetszolgáltatók és technológiai vezetők, azt állítják, hogy Lu megpróbálja átvenni az ellenőrzést egy olyan digitális vagyoneszköz-állomány felett, amelyet az iparág évtizedekig alacsony költségű közjónak tekintett, és ez megdrágíthatja a végfelhasználók költségeit. „A tét a szólásszabadság” - mondta Karl Kloppenborg, az Internet Society igazgatósági tagja, egy nonprofit szervezeté, amely támogatja és előmozdítja az internet fejlődését.
Lu egyik mauritiusi pere 2021 júliusában oda vezetett, hogy egy arra illetékes bíróság befagyasztotta az Afrinic bankszámláit, ezzel gyakorlatilag megbénítva a szervezet működését, amely végül felszámolás alá került. A felszámolás elzárta az új IPv4-címek kiosztásának lehetőségét, így a kontinens szolgáltatói nehéz helyzetbe kerültek kapacitásuk bővítése során. Jaco Kroon, a dél-afrikai Pretoriában működő Interexcel World Connection internetszolgáltató vezérigazgatója elmondta, hogy utoljára körülbelül 2020-ban kapott IPv4-címeket. Bár elméletileg lehet IPv6-címeket használni, ennek „káros hatása van az ügyfelek csatlakozására”. „Ez mindenkinek megdrágítja az üzletmenetet” - mondta Kroon. „És ezt a költséget végső soron az ügyfélre terhelik.”
Lu rágalmazási és becsületsértési pereket is indított Dél-Afrikában, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és más országokban egyes kritikusai ellen, köztük Longwe, a malawi internetszolgáltató vezetője ellen. Idén egy bíró Longwe javára döntött, de Lu ügyvédei fellebbeztek. „Nagyon elítélem, hogy Lu pereskedéssel próbálja elhallgattatni az embereket” - mondta Longwe. Lu azt mondta, hogy a „jogi lépések soha nem arról szóltak, hogy elhallgattassák a tisztességes kritikát. Arról szólnak, hogy megvédjük magunkat a hamis állításoktól, amelyek komolyan károsíthatják a jó hírnevet.”
Az Afrinic tavaly júniusra új igazgatósági választásokat tervezett, de egy bíróság által kijelölt felszámoló érvénytelenítette az eredményeket csalás gyanúja miatt. Júliusban Lu cége, a Cloud Innovation beadványt nyújtott be a mauritiusi Legfelsőbb Bírósághoz az Afrinic felszámolására. „Minden nap, amelyen az Afrinic lebénult vagy nem ismerik el, egyre nagyobb kockázatot jelent az afrikai internet stabilitására” - állt a cég közleményében, amely azt javasolta, hogy Afrika IP-címeit egy másik régió internetes regisztrációs szervezete kezelje. Néhány nappal később Mauritius miniszterelnöke leállított minden Afrinichez kapcsolódó bírósági eljárást egy vizsgálat erejéig. „Az a tájékoztatás jutott el hozzám, hogy az a folyamat, amely a vállalat felszámolás alá helyezéséhez vezetett, jogilag megkérdőjelezhető” - írta egy kormányzati közleményben. Szeptemberben az Afrinic új igazgatóságot választott. Azóta néhány internetszolgáltató újra kapott IPv4-címeket.
Edward Lawrence, a johannesburgi központú Workonline Communications, egy pán-afrikai hálózatüzemeltető társalapítója azt mondta, hogy amíg a világ nem áll át IPv6-ra, azokat a címeket, amelyeket Lu bérbe ad, vissza kellene szolgáltatni az Afrinicnek, hogy más hálózatok használhassák őket növekedésre. Ez segítené az internet fejlődését Afrikában, és több ember számára tenné lehetővé a hozzáférést az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz - mondta Lawrence. „Nem vagyoneszköznek szánták, de szűkös erőforrássá vált” - mondta. Lu ezt másképp látja. „Az IP-címeket az egyezségeknek megfelelően használtam, mindig a kapcsolódás bővítésének szolgálatában” - mondta. „A célom mindig az volt, hogy maximalizáljam az internethez való hozzáférést, és hasznosítsam azokat az erőforrásokat, amelyek különben parlagon hevernének.”