Berta Sándor

Egyre több informatikust fenyeget a kiégés

Az informatikai szektorban lévő álláslehetőségekre szinte mindig nagy a túljelentkezés. Ennek oka, hogy általában jó továbbfejlődési lehetőséget jelentenek, a köztudat szerint jól fizetnek és rugalmasak a munkakörülmények. Az esetleges problémákról azonban túl kevés szó esik.

Informatikus, rendszergazda, számítógépes grafikus - csupán néhány a világszerte napjainkban kelendő szakmákból. Az ilyen állásokban dolgozók többsége azonban egy idő után rádöbben, hogy nem azt kapta, amit várt és itt nem elsősorban a fizetésekre kell gondolni. A legtöbben a gyakran változó munkakörülmények, a hagyományostól eltérő munkaidő és az állandó teljesítménykényszer miatt ábrándulnak ki az IT-munkákból.

Németországban az informatikai területen dolgozók az átlagosnál négyszer gyakrabban szenvednek különböző pszichoszomatikus betegségekben, így például krónikus fáradékonyságban, idegességben, alvászavarokban és a gyomorpanaszokban. A gelsenkircheni székhelyű német Munka és Technika Intézet (IAT) által nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentés szerint a több mint nyolc héten keresztül tartó stresszfázisok krónikus kiégés-szindrómát okoznak. A megkérdezett szakemberek 40 százaléka észlelte magán a kiégés jeleit. A válaszadók 30 százaléka elismerte, miszerint fogalma nincsen, hogy miként tudná kipihenni a munkahelyi stressz okozta fáradalmait.

A vizsgálatot Dr. Anja Gerlmaier és Dr. Erich Latniak, az IAT két kutatója végezte el. A tudósok 16 hónap alatt összesen hét szoftverfejlesztéssel foglalkozó csoport tagjainak egészségügyi állapotát mérték fel. A "Burnout" leggyakoribb kiváltó oka a váratlan helyzetek, a különböző okokból csúszó munkák és az azok miatt fokozódó nyomás, illetve a szűk határidők. A betegek teljesen felemésztik a szervezet lelki és testi tartalékait; nem érdeklik a munkájuk, sőt szinte undorodnak tőle; teljesen fáradtnak érzik magukat és szinte soha nem tudják kipihenni a fáradalmakat, nem képesek feltöltődni. Elegük van mindenből és mindenkiből, türelmetlenné vagy agresszívvé válnak és cinikusok lesznek.

A megoldás a szakemberek szerint a jó kollegiális kapcsolat, a gyakori rövid pihenőidők beiktatása a munkarendbe és a sok pihenés lehet. Nem árt az sem, ha a beosztott megbeszélheti gondjait a főnökével, ha érzik hogy figyelnek rá, fontos ember akire számítanak.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • h4x0r #77
    Hmmm... hosszútávon a gyorstüzelők igényeinek a kiszolgálása tényleg nem egy jó dolog, ráadásul sok a Quick and Dirty meló, ami a saját szakmai fejlődést teszi lehetetlenné. Az ember így rengeteg gány dolgot művelhet, lásd http://thedailywtf.com/. Ez az oldal tele van ilyen gyorstüzelések eredményével.
    Mellesleg merre lépsz tovább? Elég nehéz lehet új ügyfélkört és szakértői bázist kiépíteni. Főleg, ha a profil és a nagyságrend is változik.
    Mellesleg van egy terület, ahol néhány kezdő elhelyezheti magát, mégpedig a régi DOS-os progik újraírása modern felületre (web pl.). Az ilyen progiknak sokszor a fejlesztője már rég felszívódott. Az egyik ismerősöm ezt teszi éppen.

    Meg mellesleg a cikkről, amit linkeltél: konkrétan tudok is két szakembert, akik átálltak inkább képregényesnek, az egyik Scott Adams a Dilberttől (ő fejlesztő volt, az ötleteket a valóságból vette), a másik pedig Illiad, a User-friendly írója, aki pedig techsupportos volt az SCO-nál. :)
  • BlackRose #76
    Csak nagyon egyszerű igények esetében, és ezekkel a vevőkkel nem érdemes foglalkozni, mert amit kérnek nem kihívás, fizetőképességük gyenge és még valószínűleg még gyengébb lesz, ezért nem jönnek vissza mégegyszer venni valamit, tehát elvesztett ügyfelek, a befektetett pénz és idő a megszerzésükre nem térül meg a továbbiakban, mert nem lesznek többszöri ögyfelek, sőt valószínűleg a gyorstüzelésük miatt nem is fognak senki ügyfele sem lenni hamarossan. Szóval egy középsávban dolgozó IT-snek már nem kell ilyenekkel foglalkoznia, persze kezdés esetén esetleg az ilyeneket is fogadni muszáj, de jobb ha inkább hitelt vesz fel az ember, mert könnyebben megussza, mint, hogy az ilyen ögyfelekre dobja el a drága idejét. Ha emlékszer amikor azt mondtam, hogy becsüld meg magad és a munkádat, erre gondoltam. Különben én éppen azért változtatok most környezetet néhány nap múlva, mert a közép európai IT elérte azt a szintet amikor már tovább lépni szinte lehetetlen, mert nincs elegendő pénz és tapasztalat, az ami meg van az napról napra jobban és jobban tartozik a gyorstüzelő reaktív körbe, és az IT-t itt nem úgy kezelik mint valamit ami előnyben részesíti a céget ha jól van csinálva, hanem mint valamit ami a megmaradás eszköze, mert mindenki úgy csinálja akkor muszáj nekem is. Szóval nincs benne semmi kihívás, ezért lépek tovább gazdagabb mezékre , a legnehezebb dolog volt letisztázni a válalt felelőségeket, bevezetni a munkatársakat, hogy folytatni tudják zükkenőmentessen, mondhatom, hogy már 2-3 éve ez volt a legnagyobb kihívás, a többi meg úgy rutinos dolog, általában fejlődési lehetőségek nélkül.
  • BlackRose #75
    nézd ez most éppen jókor jött... érdekes dolog Joel tollából...

    http://www.joelonsoftware.com/articles/DevelopmentAbstraction.html
  • h4x0r #74
    Igen, de a gyorstüzelők sokszor elfogadható kódot adnak, kevesebb idő alatt, mint pl. a gyors, de megfontoltak. Hiába jobb a tied, de az övét veszik meg, mert az kész van, és a vevőnek feltehetően azért sürgős, mert ők is gyorstüzelők. A lánc átterjed az összes ismert szakmára. Tehát az IT még tovább gyorsított az amúgy sem lassú folyamaton.
  • BlackRose #73
    Igen erre van az a mondás, ha valami jó akkor már elavult, ha valamit tudok akkor az már elavult... szóval ma igy mennek a dolgok, két esetben lehet sikeres lenni, ha valamiben első vagy (de ez kicsi esély, mert általában az első nem elég jó), és ha valamiben második vagy (tanultál az első hibáiból), ha harmadik vagy akkor biztos nem sikerül. És ez persze egyenessen oda vezet, hogy a legjobb gyors lenni, de nem sietni, nem elhamarkodni, mert ugyan az lehet, hogy valaki előbb lép mint te, de kicsi az esélye, hogy nyerjen. Ez kb. olyan mint a vadnyugati párbalyok, ha szépen lassan kivetted a Colt-ot céloztál és lőttél akkor 90%-ban győztél, ha csak előrántottad és lőttél akkor csak 10%-ban, ha szerencséd volt és véletlen eltaláltad, ha meg nem akkor az ellenfélnek volt 10%-a mert ha szerencséje volt akkor te már nem lőttél, de ha nem akkor a te 90%-od érvényesült, tehát garancia soha sincs, de a valószínűség mindég a megfontolt de gyors oldalán áll.
  • h4x0r #72
    Erre az angoltanárom azt mondta, hogy Life is hard. Asszem volt is egy számítógép, amit addig tökéletesítgettek, míg ki nem ment a divatból. Asszem Marsnak hívták és tökéletes volt sok szempontból, de túl későn adták ki. Perfekció mindenekfelett. És egy tök jó termék "halálához" vezetett.

    A történet itt: http://catb.org/jargon/html/M/Mars.html
  • BlackRose #71
    Jó pelda... ez az amikor van csapat de nincs csapat. Itt megkellett volna beszélni, hogy melyik a jobb megoldás, vagyis közössen támadni minden megoldást és objektívan ellemezni, a pluszokat és a minuszokat, a végén pedig dönteni, hogy na ez az ami az adott esetben a legmegfelelőbb. Persze a legmegfelelőbb nem mindég a legjobb, de éppen azért kihívó a csapatmunka, van 3 megoldás, az egyik perfekció, de 3 hét munka, a másik megfelelő és 1 hét munka a harmadik meg majdnem olyan mint a második de 3 nap elég rá... de a mi csapatunknak nincs 3 hete, tehát a legjobb megoldás nem jöhet számításba... mert csak 1 hetet szánhatunk rá, a második belefér, de nem sokkal kapunk többet mint a harmadik megoldással és megmarad néhány nap, ami jól jöhet ha késöbb valahol fennakadunk... szóval sok sok mérlegelés után kell kiválasztani a megoldást közössen, fontos, hogy az egéssz csapat ezt elfogadja, hogy a magáénak érezze, ekkor nincs baj, hogy kitöl ered, mert közössen vitattuk meg, közössen világítottuk meg mindet és közössen határoztunk, hogy igen is a harmadik megoldás a legmegfelelőbb, persze sajnáljuk, hogy nem lehet az első, de... ilyen a valóság.
  • h4x0r #70
    Nos igen, ez pontosabb fogalmazás, de a lényeg az inkompetencia. A mai világ jobb szakembereket igényel(ne), jobb tanárokat, de nem tudják (lehet) tartani a tempót. Meg aki tudja, az csinálja.
  • BlackRose #69
    Még valamit... a régebbi oktatás azért volt hát enyhén fogalmazva komoly és mondhatjuk alapos, mert egy olyan világban volt amely viszonylag lassan változott, a tanárok képessek voltak majdnem azt előadni nyugdíjba vonulásuk előtt mint fiatal korukban, az alapok azok voltak a fontossak és ezt tanították, és az alapok lassan változnak vagy egyáltalán nem. Most egy más helyzet alakult ki, egy gyorsan változó világ jött amiben nem igen tudja mindenki megtalálni a helyét, a régebbi készülés, célzás, lővés helyett jött a lövés, készülés, célzás... a másik dolog meg, hogy a meglévő erőforrások nem tudták kisérni a mesterségessen előállított igényeket, vagyis ma néhányszor annyi egyetemista van mint régebben, és lehetetlen annyi jó tanárt biztosítani, meg persze ezeknek az egyetemistáknak is nagy része nem rendelkezik megfelelő kognitív képességekkel, hogy egy magas szintű oktatást kövessen és ezért is csökkent a szinvonal, mert nem érdek, hogy 100-ból ketten diplomázzanak. Aztán megjelentek a kis magániskolák meg hasonló dolgok amelyekkel az egyetemek versenybe száltak, és a gyengébbel ha versenyezel, te is legyengülsz ez már régen ismert dolog. Szóval ma oda jutottunk, hogy az erősebbek erőködnek, hogy ráhajtsák magukat, hogy az egyetemet végigjárják, csak hogy meglegyen a papír, mert már az elején rájönnek, hogy tudást nem igen kapnak. Az átlagossak meg átlagon aluliak pedig végigjárják rutinossan és diplomáznak, de sajnos tudásuk semmire sem jó. Most itt az a baj, hogy aki pl. autodidakta, és egyetemre jár, de maga tanul annak az egyetemen eltöltött idő miatt kevesebb ideje marad a valüdi tanulásra... de ha nem diplomál akkor meg papírhiány miatt lesz hátrányos helyzetben. Na alapjában a gyors változások és a problémák szönyeg alá temetése az ami miatt van az oktatás olyan állapotban amilyenben van.
  • h4x0r #68
    Miután megnéztem, hogy mi a normalizáció (ami nekem elég triviálisnak tűnik nulladik megközelítésre), rájöttem, hogy valószínű akkor jó a denormalizáció, ha bizonyos adatok számításigényesek, és nem éri meg külön-külön számolgatni a dolgokat. Időt nyerek, de komplikáltabb lesz az adatok naprakészen tartása. Mondjuk most csak a poén kedvéért válaszoltam, de értem, amire gondolsz. :)

    A csapatmunkáról annyit, hogy szerintem én jó csapatjátékos vagyok abból a szemszögből, hogy nem fogom széthúzni a csapatot (szándékosan biztos nem).

    De mondjuk szerintem a csapatmunka rengeteg stresszt jelent, hiszen alkalmazkodni kell. Gondolom ezt is jól kell tudni kezelni. Meg apró-cseprő dolgok, pl. hogy ki hagyta két hete a mosogatóban a kávésbögréjét is problémát okozhatnak, mert nem relevánsak a munkával kapcsolatban.

    "szintén nem szabad titkolni a dolgokat és nem szabad sem nagyon nagyképűnek lenni"

    Egy érdekes történet mellesleg a megjegyzéshez. Volt egy feladat tavaly egy laboron. Egy IRC-szervert kellett írni, amely nem használ forkot. Volt négy csávó, akik tudtak C-ben programozni, elég jól ahhoz, hogy a feladat ne legyen túl nehéz. Ráadásul elitisták voltak.
    Mindegyiknek volt egy ötlete (az egyik poll-t akart, a másik selectet, stb.), amit mindenképpen érvényesíteni akart a többieken. Az eredmény az lett, hogy mindenki titokban megírta a saját változatát. Amiatt, hogy mindenkinek más volt az eredménye, és nem tudtak konszenzusra jutni, összehegesztették a kódokat. Ebből 2-es lett, mert éppen működőképes volt, persze ha a holdfázis megfelelő volt, valamint áldoztál egy bárányt a programozók istenének. :)
    Szóval ezért is kérdeztem a csapatmunka-személyiséget. Sok eset van, amikor a legkissebb együttműködés triviálisra redukál egy-egy problémát.