#68
Miután megnéztem, hogy mi a normalizáció (ami nekem elég triviálisnak tűnik nulladik megközelítésre), rájöttem, hogy valószínű akkor jó a denormalizáció, ha bizonyos adatok számításigényesek, és nem éri meg külön-külön számolgatni a dolgokat. Időt nyerek, de komplikáltabb lesz az adatok naprakészen tartása. Mondjuk most csak a poén kedvéért válaszoltam, de értem, amire gondolsz. :)
A csapatmunkáról annyit, hogy szerintem én jó csapatjátékos vagyok abból a szemszögből, hogy nem fogom széthúzni a csapatot (szándékosan biztos nem).
De mondjuk szerintem a csapatmunka rengeteg stresszt jelent, hiszen alkalmazkodni kell. Gondolom ezt is jól kell tudni kezelni. Meg apró-cseprő dolgok, pl. hogy ki hagyta két hete a mosogatóban a kávésbögréjét is problémát okozhatnak, mert nem relevánsak a munkával kapcsolatban.
"szintén nem szabad titkolni a dolgokat és nem szabad sem nagyon nagyképűnek lenni"
Egy érdekes történet mellesleg a megjegyzéshez. Volt egy feladat tavaly egy laboron. Egy IRC-szervert kellett írni, amely nem használ forkot. Volt négy csávó, akik tudtak C-ben programozni, elég jól ahhoz, hogy a feladat ne legyen túl nehéz. Ráadásul elitisták voltak.
Mindegyiknek volt egy ötlete (az egyik poll-t akart, a másik selectet, stb.), amit mindenképpen érvényesíteni akart a többieken. Az eredmény az lett, hogy mindenki titokban megírta a saját változatát. Amiatt, hogy mindenkinek más volt az eredménye, és nem tudtak konszenzusra jutni, összehegesztették a kódokat. Ebből 2-es lett, mert éppen működőképes volt, persze ha a holdfázis megfelelő volt, valamint áldoztál egy bárányt a programozók istenének. :)
Szóval ezért is kérdeztem a csapatmunka-személyiséget. Sok eset van, amikor a legkissebb együttműködés triviálisra redukál egy-egy problémát.
#68