Napi Online
A mobil a harmadik világ PC-je
Mivel az asztali számítástechnika túl bonyolult és drága technológia a harmadik világ pénzügyileg gyengén álló lakosainak, szakértők úgy vélik, számukra a mobiltelefon jelenti majd az alapvető informatikai-kommunikációs eszközt.
Bár a zsebre vágható masinák a fejlett országokban is nélkülözhetetlen napi használati eszközökké váltak, a fejlődő világban jelentős támogatást adhatnak az embereknek ahhoz, hogy segítsenek magukon. Egy-egy telefonhívással jobb piacot találhatnak terményeiknek, jelentkezhetnek egy munkalehetőségre vagy intézhetik mikrovállalkozásuk ügyeit mégpedig úgy, hogy az előre fizetéses rendszerben nem kell kifizethetetlen hó végi számláktól tartaniuk. A London Business School felmérése szerint egy tipikus harmadik világbeli országban száz lakosonként tíz új mobil megjelenése 0,6 százalékkal emeli a GDP növekedési ütemét - idézi az üzleti iskolát a The Economist.
A mobilok gyorsan terjedtek a világ szegényebb felén is az elmúlt években, ám ennek ellenére Afrikában és Indiában például még mindig csak a lakosság öt százalékának van mobiltelefonja. E helyzet legfőbb okát Alan Knott-Craig, az öt afrikai országban hálózatot üzemeltető Vodacom vezére abban látja, hogy túl drágák a készülékek. Azmi Mikati, az Afrikában és a Közel-Keleten tevékenykedő Invescom operátor szakértője úgy becsli, hogy ha a jelenlegi 60 dollárról 30-ra esne a legolcsóbb készülékek ára, akkor megduplázódna a felhasználók száma. Ezek az adatok, valamint a fejlődő világ négymilliárd lakosát felölelő potenciális ügyfélkör már lépésre sarkallta az érdekelt harmadik világbeli mobiltársaságokat is. Létrehozták a GSM Association (GSMA) nevű szervezetet, amely pályázatot írt ki a készülékgyártóknak hatmillió, darabonként 40 dollárnál olcsóbb zsebtelefon gyártására.
Az üzletet az amerikai Motorola nyerte el. David Taylor a cég képviseletében elmondta: "van hasznunk ezeken a telefonokon, egy egészen kicsi árrés, de mégiscsak árrés". A GSMA tagjai úgy vélik, hogy bár egyenként viszonylag kis szereplők a világ távközlési piacán, együttes fellépésükkel magukra irányíthatják a berendezésszállítók figyelmét (lásd a hatmilliós tételt a készülékvásárlásban), aminek nyomán öt-tíz év alatt 100-150 milliósra emelhetik az általuk kiszolgált ügyfélbázist.
Az olcsó készülékre visszatérve le kell szögezni, hogy az nem lehet egyszerűen egy hagyományos mobiltelefon tudásban korlátozott változata. A harmadik világban tekintettel kell lenni arra, hogy sokszor megbízhatatlan az áramellátás, vagy nem áll rendelkezésre a feltöltéshez konnektor, ezért a Motorola telefonja kéthetes készenléti időt ígér. Emellett durvább használatot feltételez: törésbiztosabb, strapabíróbb lesz, mint hagyományos társai.
Persze a sikerhez még a fejlődő országok kormányainak segítségére is szükség lesz, ugyanis jelenleg sok ilyen országban túl magas adókkal terhelik a mobilhasználatot. Törökországban például az új előfizetők 15 dollárnak megfelelő új lírát fizetnek egyszeri adóként, s a 18 százalékos áfán túl további 25 százalékos, úgynevezett kommunikációs adó terheli minden mobilszámlájukat. Ugandában 10 százalékot tesznek rá a telefonárakra, Afganisztánban 14 százalék a telefonadó, míg Bangladesben 14 dollárnak megfelelő taka (helyi valuta) terheli az új előfizetéseket és ennek harmada a mobilok importadója. Vannak azért ellenpéldák is: Indiában nemrégiben csökkentették az importadót öt százalékra.
Bár a zsebre vágható masinák a fejlett országokban is nélkülözhetetlen napi használati eszközökké váltak, a fejlődő világban jelentős támogatást adhatnak az embereknek ahhoz, hogy segítsenek magukon. Egy-egy telefonhívással jobb piacot találhatnak terményeiknek, jelentkezhetnek egy munkalehetőségre vagy intézhetik mikrovállalkozásuk ügyeit mégpedig úgy, hogy az előre fizetéses rendszerben nem kell kifizethetetlen hó végi számláktól tartaniuk. A London Business School felmérése szerint egy tipikus harmadik világbeli országban száz lakosonként tíz új mobil megjelenése 0,6 százalékkal emeli a GDP növekedési ütemét - idézi az üzleti iskolát a The Economist.A mobilok gyorsan terjedtek a világ szegényebb felén is az elmúlt években, ám ennek ellenére Afrikában és Indiában például még mindig csak a lakosság öt százalékának van mobiltelefonja. E helyzet legfőbb okát Alan Knott-Craig, az öt afrikai országban hálózatot üzemeltető Vodacom vezére abban látja, hogy túl drágák a készülékek. Azmi Mikati, az Afrikában és a Közel-Keleten tevékenykedő Invescom operátor szakértője úgy becsli, hogy ha a jelenlegi 60 dollárról 30-ra esne a legolcsóbb készülékek ára, akkor megduplázódna a felhasználók száma. Ezek az adatok, valamint a fejlődő világ négymilliárd lakosát felölelő potenciális ügyfélkör már lépésre sarkallta az érdekelt harmadik világbeli mobiltársaságokat is. Létrehozták a GSM Association (GSMA) nevű szervezetet, amely pályázatot írt ki a készülékgyártóknak hatmillió, darabonként 40 dollárnál olcsóbb zsebtelefon gyártására.
Az üzletet az amerikai Motorola nyerte el. David Taylor a cég képviseletében elmondta: "van hasznunk ezeken a telefonokon, egy egészen kicsi árrés, de mégiscsak árrés". A GSMA tagjai úgy vélik, hogy bár egyenként viszonylag kis szereplők a világ távközlési piacán, együttes fellépésükkel magukra irányíthatják a berendezésszállítók figyelmét (lásd a hatmilliós tételt a készülékvásárlásban), aminek nyomán öt-tíz év alatt 100-150 milliósra emelhetik az általuk kiszolgált ügyfélbázist.Az olcsó készülékre visszatérve le kell szögezni, hogy az nem lehet egyszerűen egy hagyományos mobiltelefon tudásban korlátozott változata. A harmadik világban tekintettel kell lenni arra, hogy sokszor megbízhatatlan az áramellátás, vagy nem áll rendelkezésre a feltöltéshez konnektor, ezért a Motorola telefonja kéthetes készenléti időt ígér. Emellett durvább használatot feltételez: törésbiztosabb, strapabíróbb lesz, mint hagyományos társai.
Persze a sikerhez még a fejlődő országok kormányainak segítségére is szükség lesz, ugyanis jelenleg sok ilyen országban túl magas adókkal terhelik a mobilhasználatot. Törökországban például az új előfizetők 15 dollárnak megfelelő új lírát fizetnek egyszeri adóként, s a 18 százalékos áfán túl további 25 százalékos, úgynevezett kommunikációs adó terheli minden mobilszámlájukat. Ugandában 10 százalékot tesznek rá a telefonárakra, Afganisztánban 14 százalék a telefonadó, míg Bangladesben 14 dollárnak megfelelő taka (helyi valuta) terheli az új előfizetéseket és ennek harmada a mobilok importadója. Vannak azért ellenpéldák is: Indiában nemrégiben csökkentették az importadót öt százalékra.
