Berta Sándor
Kínai pártfunkcionáriusok az interneten
A Frankfurter Rundschau információi szerint Kínában már 700 ezer online naplót tartanak nyilván, ám ezek között jócskán akadnak az állami szervek munkatársai által működtetett kamu oldalak is, amelyeknek célja a másképp gondolkodók kiszűrése.
"Kínában sokan úgy vélekednek, hogy az ország túlélte a polgárháborút az 1900-as évek közepén, az amerikai hadsereggel vívott háborút Koreában, a Tiananmen téri véres tüntetéseket, ám könnyen előfordulhat, hogy a kommunista párt belebukhat a blogokba" - állítja Nicholas Kristof, a New York Times nevű tekintélyes amerikai lap Kína-szakértője. A helyzet azonban közel sem ennyire egyszerű. A bloggerek többsége ugyanis nem politikai tartalmú internetes naplókat üzemeltet, hanem a mindennapjairól és teljesen átlagos, hétköznapi dolgokról ír és mesél. Nem beszélve a több száz millió internetezőről, akiknek csak egy töredéke juthat hozzá a hivatalos állami nézetektől eltérő politikai tartalmú információkhoz.
Ennek oka, hogy sok oldalhoz, például a BBC vagy a Human Rights Watch nevű emberi jogi szervezet portáljához lehetetlen a kapcsolódás, illetve számos károsnak ítélt oldalhoz a hozzáférést maguk az internetszolgáltatók blokkolják. S aki átjut akadályokon, az a kínai internetrendőrséggel, a helyi zsargonban csak a Nagy Testvér után Nagynéninek csúfolt szervezet munkatársaival nézhet farkasszemet.
Az internetrendőrség Kínában körülbelül tíz éve létezik. A világháló 1995 körül bekövetkezett rohamos fejlődésekor a központi kormány, a tartományi kormányzóságok, a legtöbb város és járás vezetése úgy határozott, hogy különleges szakembereket képeznek ki erre a feladatra. Napjainkban már 30 ezer internetrendőr teljesít szolgálatot. Ők felügyelnek például az internetkávézókra és az ő feladatuk lesz a jövőben a a weboldalak és a blogok kötelező regisztrálása is.
S hogy mit is csinál egy kínai internetrendőr? A nevük és a titulusuk feltüntetésével bekapcsolódnak az chatszobákban és fórumokon folyó beszélgetésekbe, kérdéseket tesznek fel, de tájékoztatást is adnak, feljegyzik a pozitív és a negatív véleményeket is. A nyomozókat a Kommunista Párt képezi ki. Többek között megtanulják a marxizmus-leninizmus fontosabb tételeit, Mao Ce-tung, Teng Hsziao-ping és Csiang Cö-min tanait és azt, hogy képesek legyenek elfogadni a más véleményeket is. A kínai állam ugyanis rájött arra, hogy az internetnek is van hatalma és az itt kiejtett szavaknak is vannak olyan fontosak, és néha veszélyesek, mint egy valódi tüntetésen elhangzó szólamok.
Ráadásul a világhálót gyakorlatilag lehetetlen cenzúrázni. Jól példázza ezt az idei áprilisi huaxi lázadás is, amelyben 20 ezer paraszt és polgár vett részt, akik a jogaikért harcolva megfutamították az állami rendfenntartó csapatokat. Az erről szóló hírek megjelentek az interneten, és nem lehetett őket eltüntetni. Az ilyen hírek kiszűrése, az eseményekről való precíz tájékoztatás, a korrupció és más bűncselekmények elleni harc is az internetrendőrök feladata. Lassan a kínaik is megszokják és elfogadják az internetes kommentátorokat és úgy tekintenek rájuk, mint például a piacfelügyelőkre vagy a kereskedelmi kamarák ellenőreire, vagyis a szükséges rosszra.
"Kínában sokan úgy vélekednek, hogy az ország túlélte a polgárháborút az 1900-as évek közepén, az amerikai hadsereggel vívott háborút Koreában, a Tiananmen téri véres tüntetéseket, ám könnyen előfordulhat, hogy a kommunista párt belebukhat a blogokba" - állítja Nicholas Kristof, a New York Times nevű tekintélyes amerikai lap Kína-szakértője. A helyzet azonban közel sem ennyire egyszerű. A bloggerek többsége ugyanis nem politikai tartalmú internetes naplókat üzemeltet, hanem a mindennapjairól és teljesen átlagos, hétköznapi dolgokról ír és mesél. Nem beszélve a több száz millió internetezőről, akiknek csak egy töredéke juthat hozzá a hivatalos állami nézetektől eltérő politikai tartalmú információkhoz.
Ennek oka, hogy sok oldalhoz, például a BBC vagy a Human Rights Watch nevű emberi jogi szervezet portáljához lehetetlen a kapcsolódás, illetve számos károsnak ítélt oldalhoz a hozzáférést maguk az internetszolgáltatók blokkolják. S aki átjut akadályokon, az a kínai internetrendőrséggel, a helyi zsargonban csak a Nagy Testvér után Nagynéninek csúfolt szervezet munkatársaival nézhet farkasszemet.Az internetrendőrség Kínában körülbelül tíz éve létezik. A világháló 1995 körül bekövetkezett rohamos fejlődésekor a központi kormány, a tartományi kormányzóságok, a legtöbb város és járás vezetése úgy határozott, hogy különleges szakembereket képeznek ki erre a feladatra. Napjainkban már 30 ezer internetrendőr teljesít szolgálatot. Ők felügyelnek például az internetkávézókra és az ő feladatuk lesz a jövőben a a weboldalak és a blogok kötelező regisztrálása is.
S hogy mit is csinál egy kínai internetrendőr? A nevük és a titulusuk feltüntetésével bekapcsolódnak az chatszobákban és fórumokon folyó beszélgetésekbe, kérdéseket tesznek fel, de tájékoztatást is adnak, feljegyzik a pozitív és a negatív véleményeket is. A nyomozókat a Kommunista Párt képezi ki. Többek között megtanulják a marxizmus-leninizmus fontosabb tételeit, Mao Ce-tung, Teng Hsziao-ping és Csiang Cö-min tanait és azt, hogy képesek legyenek elfogadni a más véleményeket is. A kínai állam ugyanis rájött arra, hogy az internetnek is van hatalma és az itt kiejtett szavaknak is vannak olyan fontosak, és néha veszélyesek, mint egy valódi tüntetésen elhangzó szólamok.
Ráadásul a világhálót gyakorlatilag lehetetlen cenzúrázni. Jól példázza ezt az idei áprilisi huaxi lázadás is, amelyben 20 ezer paraszt és polgár vett részt, akik a jogaikért harcolva megfutamították az állami rendfenntartó csapatokat. Az erről szóló hírek megjelentek az interneten, és nem lehetett őket eltüntetni. Az ilyen hírek kiszűrése, az eseményekről való precíz tájékoztatás, a korrupció és más bűncselekmények elleni harc is az internetrendőrök feladata. Lassan a kínaik is megszokják és elfogadják az internetes kommentátorokat és úgy tekintenek rájuk, mint például a piacfelügyelőkre vagy a kereskedelmi kamarák ellenőreire, vagyis a szükséges rosszra.