Berta Sándor
Kijátszható a kínai internet-cenzúra
A kínai internet-cenzúrát eddig az ázsiai országban az emberek csak úgy nevezték a "Nagy Tűzfal". Eddig a fal szilárdan állt, most azonban egyre nagyobb repedések láthatók rajta.
Eddig úgy tűnt, az ázsiai ország hatóságai teljes mértékben a hatalmukban tartják az internetet és tökéletesen működik a cenzúra. Kínában már eddig is számos esetben felléptek a hatóságok a szerintük a világhálóra nem való tartalmak és az azokat népszerűsítő felhasználók ellen. Hamarosan meg is születtek az olyan új fogalmak, mint például az internetes disszidens. Most azonban olyasmi történt, amire a kínai hatóságok sem voltak felkészülve.
A hivatalos írott és elektronikus sajtóorgánumokban a nemrégiben egész Kínában lezajlott, Japán elleni tüntetésekről semmit sem lehetett olvasni. A hatóságok megpróbálták a rendezvényeket "eltüntetni", a számításokba azonban hiba csúszott. Egyrészt túl sok volt a letartóztatás, másrészt a világhálót ezúttal nem sikerült, vagy nem akarták teljes mértékben cenzúrázni. Bár a kínai hatóságok számos internetes híroldalt rendszeresen szabályos blokád alá vesznek, más oldalak megtekintését jelszóval védik, és ellenőrzik az internet-kávézókat is, a felháborodási hullámnak nem tudtak, vagy nem akartak gátat szabni.
A kínaiak a tüntetéseket internetes naplókon (blogokon) keresztül szervezték. Csak érdekesség, hogy Kínában két esztendővel ezelőtt még csak ezer ilyet tartottak nyilván, napjainkban pedig már 600 ezret. Mivel az ezeket üzemeltető szerverek többsége külföldön található, a kínai kormány kénytelen volt tehetetlenül végignézni az internetes tiltakozáshullámot.
A hatóságok dolgát az is megnehezítette, hogy az akciókban résztvevők nem tüntetésekről, hanem "tavaszi kirándulásokról" beszéltek. A szervezők a blogokban és az internetes fórumokban pontosan leírták a tüntetések útvonalát, még a demonstrációkon elhangzó szlogeneket is elpostázták a résztvevőknek. A macska-egér játékból - amely a szervezők és a kínai cenzorhatóságok mintegy 50 ezer munkatársa között zajlott - végül az előbbiek kerültek ki győztesen.
A tüntetések szervezésénél aktív szerep jutott az SMS-eknek is - Kínában 350 millió embernek van mobiltelefonja - és a Skype internetes telefonálást biztosító szoftvernek. Mivel utóbbin a beszélgetések titkosíthatók, így le sem lehet hallgatni.
Sanghajban a hatóságok - nem sok sikerrel - megpróbálták SMS-ben figyelmeztetni az embereket, hogy ne vegyenek részt a Japán-ellenes tüntetéseken. Az április 16-án minden mobiltelefon-tulajdonosnak elküldött rövid szöveges üzenetben az állt, hogy: "Minden állampolgárt felszólítunk, hogy a hazafias érzelmeit a megfelelő módon nyilvánítsa ki és tartsa be a törvényeket és a rendet." Ennek ellenére közel 20 ezer sanghaji gyűlt össze a rendezvényen.
Egyre inkább úgy tűnik tehát, hogy a kínai "Nagy Tűzfal" üzemeltetői hosszútávon hiába próbálják meg cenzúrázni a világhálót. Ez egyébként eleve hamvába holt kísérlet is, hiszen eddig még senkinek sem sikerült és nem valószínű, hogy bárkinek is sikerülne...
Eddig úgy tűnt, az ázsiai ország hatóságai teljes mértékben a hatalmukban tartják az internetet és tökéletesen működik a cenzúra. Kínában már eddig is számos esetben felléptek a hatóságok a szerintük a világhálóra nem való tartalmak és az azokat népszerűsítő felhasználók ellen. Hamarosan meg is születtek az olyan új fogalmak, mint például az internetes disszidens. Most azonban olyasmi történt, amire a kínai hatóságok sem voltak felkészülve.
A hivatalos írott és elektronikus sajtóorgánumokban a nemrégiben egész Kínában lezajlott, Japán elleni tüntetésekről semmit sem lehetett olvasni. A hatóságok megpróbálták a rendezvényeket "eltüntetni", a számításokba azonban hiba csúszott. Egyrészt túl sok volt a letartóztatás, másrészt a világhálót ezúttal nem sikerült, vagy nem akarták teljes mértékben cenzúrázni. Bár a kínai hatóságok számos internetes híroldalt rendszeresen szabályos blokád alá vesznek, más oldalak megtekintését jelszóval védik, és ellenőrzik az internet-kávézókat is, a felháborodási hullámnak nem tudtak, vagy nem akartak gátat szabni.A kínaiak a tüntetéseket internetes naplókon (blogokon) keresztül szervezték. Csak érdekesség, hogy Kínában két esztendővel ezelőtt még csak ezer ilyet tartottak nyilván, napjainkban pedig már 600 ezret. Mivel az ezeket üzemeltető szerverek többsége külföldön található, a kínai kormány kénytelen volt tehetetlenül végignézni az internetes tiltakozáshullámot.
A hatóságok dolgát az is megnehezítette, hogy az akciókban résztvevők nem tüntetésekről, hanem "tavaszi kirándulásokról" beszéltek. A szervezők a blogokban és az internetes fórumokban pontosan leírták a tüntetések útvonalát, még a demonstrációkon elhangzó szlogeneket is elpostázták a résztvevőknek. A macska-egér játékból - amely a szervezők és a kínai cenzorhatóságok mintegy 50 ezer munkatársa között zajlott - végül az előbbiek kerültek ki győztesen.
A tüntetések szervezésénél aktív szerep jutott az SMS-eknek is - Kínában 350 millió embernek van mobiltelefonja - és a Skype internetes telefonálást biztosító szoftvernek. Mivel utóbbin a beszélgetések titkosíthatók, így le sem lehet hallgatni.
Sanghajban a hatóságok - nem sok sikerrel - megpróbálták SMS-ben figyelmeztetni az embereket, hogy ne vegyenek részt a Japán-ellenes tüntetéseken. Az április 16-án minden mobiltelefon-tulajdonosnak elküldött rövid szöveges üzenetben az állt, hogy: "Minden állampolgárt felszólítunk, hogy a hazafias érzelmeit a megfelelő módon nyilvánítsa ki és tartsa be a törvényeket és a rendet." Ennek ellenére közel 20 ezer sanghaji gyűlt össze a rendezvényen.
Egyre inkább úgy tűnik tehát, hogy a kínai "Nagy Tűzfal" üzemeltetői hosszútávon hiába próbálják meg cenzúrázni a világhálót. Ez egyébként eleve hamvába holt kísérlet is, hiszen eddig még senkinek sem sikerült és nem valószínű, hogy bárkinek is sikerülne...