[ITTK Infinit] A kommunista párt által vezetett Kína internethez való viszonya gyakran témát szolgáltat a nemzetközi sajtónak is. Az ország közel 100 millió internethasználóval rendelkezik, akik viszont igen korlátozott keretek között hódolhatnak a világháló nyújtotta lehetőségeknek - a külföldi oldalak letiltása, a chatszobák és a fórumok moderálása közismert szabályozási formák.

A kínai rendőrség közel 700 városban állított fel "internet-őrséget", míg a "Kínai Nagy (tűz)Fal" arra a kilenc átjárójára felügyel, amelyen keresztül az ország az internetre kapcsolódik. A tűzfal feladata, hogy a "nemkívánatos" tartalomtól távol tartsa a felhasználókat. Érdekes megfigyelnünk, hogy egy ilyen környezetben az online naplók, a blogok - amelyek a hírek gyors közléséről, kommentálásáról szólnak - milyen szerepet játszhatnak, különösen úgy, ha tudjuk, hogy a kínaiak 62%-a elsősorban éppen friss hírek megszerzése céljából használja a világhálót. A blogkultúra alapjait Isaac Mao (az Intel egyik dolgozója), valamint Zhen Yunsheng fektette le, akik CNBlog.org néven fórumot nyitottak a blog technológiájáról és kultúrájáról.

2003 januárjában külföldön hosztolt szolgáltatóknál mintegy 2000 kínai vezetett blogot (a kínai nyelvben külön szó alakult ki a blogolókra, ez a bo ke). Ez a mennyiség (és főleg a tartalom) felkeltette a hatóságok érdeklődését is, és figyelmeztetés nélkül letiltották a hozzáférést a naplóknak helyet adó blogspot.com szerveréhez, amely a blogger.com oldalakat futtatta (az ellenőrzésnek ebben a hullámában került sor a netkávézók nagy részének bezárására, illetve több tucat, rendszerellenes véleményét az interneten vállaló ember bebörtönzésére is) . Az oldalt használók egyik pillanatról a másikra blogjuk nélkül maradtak.

Ekkor indultak el azok a kezdeményezések, amelyek a Nagy Tűzfalon belüli blogszolgáltatásokra vonatkoztak. Manapság már 45 különböző szolgáltató biztosít felületet a naplót vezetni szándékozóknak, amelyek közül a nagyobbak nem kerülhetik el a hatóság figyelmét sem, sőt, az állam erre vonatkozó önszabályozó szerződést is aláírat velük.

És, hogy egy ilyen környezetben a blogok és a blogoszféra mégis hogyan fejlődhet és növekedhet? A kérdés több tényezőből tevődik össze. Egy szakértő szerint a blog semmilyen előképzettséget nem igényel, tulajdonképpen sem különleges technikai követelménye, sem pluszköltsége nincs annak, hogy valaki bo ke legyen. A kínai blogterjedés ezenkívül egy nem várt segítséget is kapott a közelmúltban, ez pedig Mu Zimei blogja volt. A szexuális szabadosságot hirdető napló egy, a férfiakat a lejátszandó CD-khez hasonlító hölgy ez irányú tapasztalatait boncolgatta és hihetetlenül népszerűvé vált. Az oldalnak tavaly novemberre 160 ezer rendszeres látogatója volt, és ez a szám naponta hatezerrel bővült. A blog témája természetesen alapvetően sértette a tradíciókat, épp ezért a napló médiavisszhangja is nagy volt, ez által pedig a bo ke kifejezés bekerült a köztudatba.

Mivel a kisebb szolgáltatók és az egyéni felhasználók nincsenek a cenzúra látókörében - és egy képzettebb felhasználó egy megfelelő szoftver segítségével könnyen indíthat blogot - a kisebb online naplók a hivatalos oldalakon blokkolt információ terjesztésének komoly eszközei lehetnek. A kínai hatóságok találékonyságát ismerve valószínűleg csak átmenetileg...