Berta Sándor
Emberi-számítógép interfészen dolgozik az Európai Unió
A Tai-Chi nevű európai uniós kutatóprojekt célja, hogy célzott akusztikus hullámok segítségével az ember képes legyen különböző gépeket irányítani. Ehhez csak meg kell érinteni a tárgyakat.
A Tangible Acoustic Interfaces for Computer-Human Interaction (TAI-CHI) nevű program keretében kifejlesztett interfészek alkalmazási lehetőségei Wolfgang Rolshofen német geofizikus szerint nagyon sokrétűek. Rolshofen maga is kutatja ezt a területet, a Clausthali Műszaki Egyetem Gépészeti Intézetében végez kísérleteket arra vonatkozóan, hogy az emberi tapintási érzék átvihető-e gépekre.
Az ESA technikájához hasonló projektben résztvevő tudósok úgy vélik, hogy ha minden a tervek szerint halad, úgy a jövőben például egy étterembe betérő vendégnek egyszerűen majd csak az asztalra kell kopognia, hogy feladhassa rendelését. De ugyanígy lehetőség lesz majd arra, hogy zárak helyett úgy nyerjen bebocsátást az ember valahova, hogy meghatározott sorrendben egymás után megérinti az ajtó különböző részeit. Elképzelhető az is, hogy a fotelből egyszerű koppintásokkal lehet majd csatornát váltani.
A CHI projektben a Microsoft is aktívan szerepet vállal
Az európai uniós projektben a Clausthali Műszaki Egyetemen kívül brit, francia, olasz és svájci cégek és intézmények vesznek részt. Az eljárás lényege, hogy a számítógépes rendszer vagy szenzor képes legyen a kopogások helyének a pontos megállapítására és így létrejöjjön az ember és a számítógép közötti interakció.
A programban hanghullámokat használnak fel, kihasználva azon tulajdonságukat, hogy egyaránt képesek terjedni fa-, üveg- és fémkörnyezetben. A tudósok most azon dolgoznak, hogy a számítógépek képesek legyenek egymástól megkülönböztetni kaparászást, kopogást, ütéseket, illetve pontosan megállapítani, hogy ezek a zajok honnan származnak.
Maga a technológia hasonlít a holográfiára, a különbség gyakorlatilag csupán annyi, hogy az eljárásra az optikai helyett akusztikus területen kerül sor. A kutatók mérik a hanghullám terjedését, illetve hogy milyen szélességben és mennyi ideig terjed. A módszer hátránya, hogy a gépnek, illetve a szenzornak meg kell tanulnia beazonosítania az egyes hullámokat és különbségeket tenni köztük. Az interfészekből már elkészültek az első prototípusok, így hamarosan ez a technológia már nem csak egy futurisztikus rendszer, hanem kézzelfogható valóság lesz.
Zongorázás faasztalra vetített billentyűkön, az asztal megérintett helyének azonosításával
A Tangible Acoustic Interfaces for Computer-Human Interaction (TAI-CHI) nevű program keretében kifejlesztett interfészek alkalmazási lehetőségei Wolfgang Rolshofen német geofizikus szerint nagyon sokrétűek. Rolshofen maga is kutatja ezt a területet, a Clausthali Műszaki Egyetem Gépészeti Intézetében végez kísérleteket arra vonatkozóan, hogy az emberi tapintási érzék átvihető-e gépekre.
Az ESA technikájához hasonló projektben résztvevő tudósok úgy vélik, hogy ha minden a tervek szerint halad, úgy a jövőben például egy étterembe betérő vendégnek egyszerűen majd csak az asztalra kell kopognia, hogy feladhassa rendelését. De ugyanígy lehetőség lesz majd arra, hogy zárak helyett úgy nyerjen bebocsátást az ember valahova, hogy meghatározott sorrendben egymás után megérinti az ajtó különböző részeit. Elképzelhető az is, hogy a fotelből egyszerű koppintásokkal lehet majd csatornát váltani.
A CHI projektben a Microsoft is aktívan szerepet vállal
Az európai uniós projektben a Clausthali Műszaki Egyetemen kívül brit, francia, olasz és svájci cégek és intézmények vesznek részt. Az eljárás lényege, hogy a számítógépes rendszer vagy szenzor képes legyen a kopogások helyének a pontos megállapítására és így létrejöjjön az ember és a számítógép közötti interakció.
A programban hanghullámokat használnak fel, kihasználva azon tulajdonságukat, hogy egyaránt képesek terjedni fa-, üveg- és fémkörnyezetben. A tudósok most azon dolgoznak, hogy a számítógépek képesek legyenek egymástól megkülönböztetni kaparászást, kopogást, ütéseket, illetve pontosan megállapítani, hogy ezek a zajok honnan származnak.
Maga a technológia hasonlít a holográfiára, a különbség gyakorlatilag csupán annyi, hogy az eljárásra az optikai helyett akusztikus területen kerül sor. A kutatók mérik a hanghullám terjedését, illetve hogy milyen szélességben és mennyi ideig terjed. A módszer hátránya, hogy a gépnek, illetve a szenzornak meg kell tanulnia beazonosítania az egyes hullámokat és különbségeket tenni köztük. Az interfészekből már elkészültek az első prototípusok, így hamarosan ez a technológia már nem csak egy futurisztikus rendszer, hanem kézzelfogható valóság lesz.
Zongorázás faasztalra vetített billentyűkön, az asztal megérintett helyének azonosításával
