Berta Sándor
Ismét felmerült a Google feldarabolása
Scott Galloway, a New York-i Egyetem munkatársa 2018 januárjában kifejtette, hogy az Amazon, az Apple, a Facebook és a Google már túl nagy méretűek és túl nagy a hatalmuk, ezért akadályozzák a piaci versenyt. 2018 júliusában kiderült, hogy a Google feldarabolásán gondolkodnak az Európai Unió szakértői.
Daron Acemoglu amerikai sztárközgazdász, az MIT professzora és bestseller író új könyve kapcsán nyilatkozott a sajtónak. Acemoglu a Why Nations Fail című könyvével egy évtizede a Harvard Egyetemen tanító kollégájával, James Robinsonnal együtt döntően átalakította az elmaradottság és a szegénység okairól szóló globális vitát; négy évvel ezelőtt pedig szintén ők a Balance of Power című könyvükben lenyűgöző elemzést írtak a demokrácia és a szabadság bizonytalan esélyeiről. A török származású amerikai tudós máig fenntartja központi tézisét: a politikai és társadalmi intézmények a jólét és a biztonság döntő tényezői.
A szakember most a Power and Progress: Our Thousand-Year Struggle Over Technology and Prosperity című új kötetében - amelyet Simon Johnsonnal közösen írt és amely 2023 májusában jelenik meg - ugyanezt a módszertant alkalmazta a technológiai fejlődésre. A mű központi tézise szerint a széles körben elterjedt vélekedéssel ellentétben az innováció és a haladás önmagában soha nem vezetett a tömegek jólétéhez, hanem általában csak egy szűk elitnek hozott hasznot, miközben a többség még inkább elszegényedett.
A szakember hangsúlyozta, hogy a középkorban a növekvő mezőgazdasági termelékenység haszna inkább a várak és a kolostorok építésére ment el, mintsem a parasztság életszínvonalának emelésére. Az ipari forradalomból csaknem egy évszázadon át csak a vállalkozók és a polgárság profitált, míg a munkásosztály nyomorba jutott. Csak a 19. század második felében bekövetkezett politikai változások emelték a béreket és a széles tömegek életszínvonalát Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Az, hogy a fejlődés gyümölcsei széles körben megoszlanak-e mindig a politikai intézményektől, a politikai hatalom elosztásától és a döntéshozók uralkodó gondolkodásmódjától függ.
A szerzők szerint a fejlődés szabályozás híján csak a gazdagokat teszi még gazdagabbá
Acemoglu hasonló fejlődést lát az új digitális gazdaságban, amelyet olyan informatikai óriások uralnak, mint az Amazon, az Apple, a Facebook, a Google vagy a Microsoft. Itt is egy szűk elit fenyeget azzal, hogy minden előnyt magának követel és ezzel tovább fokozza az egyenlőtlenséget a nyugati iparosodott országokon és a globális gazdaságon belül. Ahhoz, hogy a dolgok másképp alakuljanak, a politikának be kell avatkoznia. Az elismert szaktekintély a meghozandó intézkedések egyikeként meglehetősen drasztikus lépést sürgetett. "Az olyan technológiai óriásokat, mint a Google, fel kellene darabolni. Ezek a cégek túl nagyok és így túl nagy befolyással rendelkeznek a politikára. A Google nagyobb, mint bármely más vállalat a történelemben. Ez óriási hatalmat ad neki. Legalább a Youtube-ot el lehetne választani a Google-től, a WhatsAppot pedig a Facebooktól" - hangsúlyozta a közgazdász.
Az író hozzátette, hogy ahhoz, hogy az új technológiák - például a mesterséges intelligencia - ne csak a munkavállalók fokozott felügyeletét és a társaságok többletprofitját eredményezzék, hanem mindenki számára előnyösek legyenek az államoknak szabályozó módon kell beavatkozniuk a piacokra. Acemoglu követendő példaként az olyan európai modelleket említette, mint az európai uniós általános adatvédelmi rendelet és a digitális adók. A tőkére kivetett magasabb és a munkára kivetett alacsonyabb adóknak is lenne értelmük.
A professzor szerint a hatóságoknak ehhez a munkavállalóikat is képezniük kellene. "Jelenleg a szabályozó hatóságok nincsenek jól pozicionálva. Ahhoz, hogy meg tudják védeni magukat a vállalati lobbitevékenységgel szemben szakértelemre van szükségük. A Szilícium-völgyben mindig azt hallani, hogy a kormány nem tud szabályozni, mert nem érti a technológiát. Ezen változtatni kell. A kormánynak nem szabad beavatkoznia a technológia fejlesztésébe, de nagyon is biztosítani kellene, hogy az a munkavállalók javát szolgálja. Ez olyan, mint az éghajlat-politika: a kabinet nem mondja meg, hogy milyen napelemeket kell használni, de növeli a szénre kivetett adókat és a megújuló energiaforrások támogatását. Ugyanez vonatkozik a munkavállaló-barát technológiára és az automatizálásra is. Ehhez a civil társadalom és a megfelelő elképzelésekkel rendelkező vállalkozók nyomására is szükség van" - szögezte le Acemoglu.
Daron Acemoglu amerikai sztárközgazdász, az MIT professzora és bestseller író új könyve kapcsán nyilatkozott a sajtónak. Acemoglu a Why Nations Fail című könyvével egy évtizede a Harvard Egyetemen tanító kollégájával, James Robinsonnal együtt döntően átalakította az elmaradottság és a szegénység okairól szóló globális vitát; négy évvel ezelőtt pedig szintén ők a Balance of Power című könyvükben lenyűgöző elemzést írtak a demokrácia és a szabadság bizonytalan esélyeiről. A török származású amerikai tudós máig fenntartja központi tézisét: a politikai és társadalmi intézmények a jólét és a biztonság döntő tényezői.
A szakember most a Power and Progress: Our Thousand-Year Struggle Over Technology and Prosperity című új kötetében - amelyet Simon Johnsonnal közösen írt és amely 2023 májusában jelenik meg - ugyanezt a módszertant alkalmazta a technológiai fejlődésre. A mű központi tézise szerint a széles körben elterjedt vélekedéssel ellentétben az innováció és a haladás önmagában soha nem vezetett a tömegek jólétéhez, hanem általában csak egy szűk elitnek hozott hasznot, miközben a többség még inkább elszegényedett.
A szakember hangsúlyozta, hogy a középkorban a növekvő mezőgazdasági termelékenység haszna inkább a várak és a kolostorok építésére ment el, mintsem a parasztság életszínvonalának emelésére. Az ipari forradalomból csaknem egy évszázadon át csak a vállalkozók és a polgárság profitált, míg a munkásosztály nyomorba jutott. Csak a 19. század második felében bekövetkezett politikai változások emelték a béreket és a széles tömegek életszínvonalát Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Az, hogy a fejlődés gyümölcsei széles körben megoszlanak-e mindig a politikai intézményektől, a politikai hatalom elosztásától és a döntéshozók uralkodó gondolkodásmódjától függ.
A szerzők szerint a fejlődés szabályozás híján csak a gazdagokat teszi még gazdagabbá
Acemoglu hasonló fejlődést lát az új digitális gazdaságban, amelyet olyan informatikai óriások uralnak, mint az Amazon, az Apple, a Facebook, a Google vagy a Microsoft. Itt is egy szűk elit fenyeget azzal, hogy minden előnyt magának követel és ezzel tovább fokozza az egyenlőtlenséget a nyugati iparosodott országokon és a globális gazdaságon belül. Ahhoz, hogy a dolgok másképp alakuljanak, a politikának be kell avatkoznia. Az elismert szaktekintély a meghozandó intézkedések egyikeként meglehetősen drasztikus lépést sürgetett. "Az olyan technológiai óriásokat, mint a Google, fel kellene darabolni. Ezek a cégek túl nagyok és így túl nagy befolyással rendelkeznek a politikára. A Google nagyobb, mint bármely más vállalat a történelemben. Ez óriási hatalmat ad neki. Legalább a Youtube-ot el lehetne választani a Google-től, a WhatsAppot pedig a Facebooktól" - hangsúlyozta a közgazdász.
Az író hozzátette, hogy ahhoz, hogy az új technológiák - például a mesterséges intelligencia - ne csak a munkavállalók fokozott felügyeletét és a társaságok többletprofitját eredményezzék, hanem mindenki számára előnyösek legyenek az államoknak szabályozó módon kell beavatkozniuk a piacokra. Acemoglu követendő példaként az olyan európai modelleket említette, mint az európai uniós általános adatvédelmi rendelet és a digitális adók. A tőkére kivetett magasabb és a munkára kivetett alacsonyabb adóknak is lenne értelmük.
A professzor szerint a hatóságoknak ehhez a munkavállalóikat is képezniük kellene. "Jelenleg a szabályozó hatóságok nincsenek jól pozicionálva. Ahhoz, hogy meg tudják védeni magukat a vállalati lobbitevékenységgel szemben szakértelemre van szükségük. A Szilícium-völgyben mindig azt hallani, hogy a kormány nem tud szabályozni, mert nem érti a technológiát. Ezen változtatni kell. A kormánynak nem szabad beavatkoznia a technológia fejlesztésébe, de nagyon is biztosítani kellene, hogy az a munkavállalók javát szolgálja. Ez olyan, mint az éghajlat-politika: a kabinet nem mondja meg, hogy milyen napelemeket kell használni, de növeli a szénre kivetett adókat és a megújuló energiaforrások támogatását. Ugyanez vonatkozik a munkavállaló-barát technológiára és az automatizálásra is. Ehhez a civil társadalom és a megfelelő elképzelésekkel rendelkező vállalkozók nyomására is szükség van" - szögezte le Acemoglu.