A mesterséges intelligenciák egyre erősebbek, de vajon képesek-e már most támogatást nyújtani olyan fontos területeken, mint az orvostudomány és a pszichoterápia?

Az empátia hiánya a gépek legnagyobb hiányossága, és bármennyire sokat is fejlődnek, vagy válnak kifinomulttá, lesz, amiben nem tudják helyettesíteni az embereket. Pedig az empatikus robotokat előbb elfogadják az emberek. A különböző modellek akkor tudják a leghatékonyabban támogatni a felhasználókat, ha azok észszerű szociális interakciókat hajtanak végre és azonosítják az emberek érzelmeit, illetve arányosan reagálnak is azokra. Minden ilyen lépés növelheti az elfogadottságukat. Marisa Tschopp, a Tübingeni Egyetem Leibniz Tudásmédia Intézetének doktorandusza a mesterséges intelligenciát emberi szemszögből kutatja, hogy kiderítse a technológia milyen területeken hasznos a pszichológiában és hol rejthet veszélyeket.

"Kezdő pszichológusként arra voltam kíváncsi, hogy az emberek miért félnek a mesterséges intelligenciától. De mostanra eljutottam egy olyan pontra, ahol már kétségeim vannak afelől, hogy a technológiától való félelem valóban létezik-e vagy ez inkább egy leginkább a média által terjesztett képzet. Különösen, ha a bizalomról van szó, én és kollégáim egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a vizsgálatban résztvevőknek nem igazán van problémájuk azzal, hogy megbízzanak egy algoritmusban. Ezek az én személyes megfigyeléseim - valami kialakulóban van. Ennek ellenére még mindig előfordulnak ábrázolások gyilkos robotokról vagy az androidként ábrázolt mesterséges intelligenciáról. Én is csináltam már ilyet, hogy felhívjam magamra a figyelmet - ez emberi dolog" - jelentette ki a szakember.

A kutató hozzátette, hogy elég ritkán használják a pszichológiában és a pszichoterápiában a mesterséges intelligenciát, ennek oka pedig az, hogy alig van lehetőség a programok mögé nézni. De ott van például a Woebot, amellyel írásos üzeneteket lehet váltani. Úgy működik, mint egy edző, aki reagál a felhasználó problémáira és viselkedésterápiás tippeket ad. Sok ilyen bot létezik, mesterséges intelligenciával és anélkül, de a Woebot a legelterjedtebb. Vannak továbbá játékalapú viselkedésterápiák, a Betwixt jó példa erre, mely egy olyan világba viszi az embereket, ahol önreflexióra ösztönzik őket, ehhez interaktív történetmesélő eszközöket használnak. Végül megemlítette még a replika AI-t, amely nagyon elterjedt Ázsiában.


Amennyiben valaki interakcióba lép egy mesterséges intelligenciával, amely emberként jelenik meg, akkor beszélgethet vele a boldogságról, a karrierről vagy a párkapcsolatokról is. Általánosságban elmondható, hogy mindig a technológiával kapcsolatos szimulációkról beszélünk. Az empátia ennek megfelelően szimulálható. A kérdés az, hogy ezt jól vagy rosszul csinálják. Hatékony lehet egy avatár, amely empatikusan grimaszol, amikor azt mondja, hogy ma nem érzi jól magát. De a kérdés, amit a mesterséges intelligenciával és az empátiával kapcsolatban fel kell tennünk: van vagy nincs hatása az emberekre? S, ha igen - milyen hatása van? Fontos megfigyelni, hogy a színlelt empátia valóban jót tesz-e a partnernek, a szimuláció ugyanis az ellenkező hatást is kiválthatja. Amennyiben valaki meglátja, hogy egy avatár sajnálja, az akár olyan érzés is lehet a számára, mintha gyomorszájon vágnák.

"Tévhit, hogy a mesterséges intelligencia mindig racionálisan cselekszik. Ez csupán a mi irracionalitásunkat tükrözi. A technológia azért diszkriminál olyan gyakran, mert tőlünk ezt tanulja. A mesterséges intelligenciát adatokkal tápláljuk és ebből tanul. Ez azonban hibákhoz is vezet, akár már a képfelismerésnél. Így például megmutatunk neki néhány képet szomorú arcokkal és a mesterséges intelligencia hirtelen összekapcsolja a szomorúságot egy bizonyos hajszínnel vagy a háttérrel, amely előtt az emberek ülnek."

"A terápiás technológia esetében egyre több tanulmány utal arra, hogy függőség alakulhat ki, akár egy chatrobottal való kommunikáció kapcsán, ugyanúgy, ahogy a Facebook vagy az Instagram esetében is előfordulhat. Az emberek elszomorodnak, amikor abba kell hagyniuk az ilyen jellegű kezelést és magányosnak érzik magukat társalkodópartner nélkül. Csak kevesen érzik így, de mégsem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a személyeket. A mesterséges intelligencia bármikor ott lehet az ember számára, nincsenek határok és szociális szabályok, mint az emberek esetében. Ez az állandó elérhetőség egy olyan erősség, amely egyesek számára veszélyt is jelenthet. Még nem tudjuk, hogyan találjuk meg ebben a kérdésben az egyensúlyt" - hangsúlyozta Marisa Tschopp.

A kutatóintézet doktorandusza végül leszögezte, hogy három évvel ezelőtt még másképp gondolkozott arról a kérdésről, hogy a mesterséges intelligencia a pszichoterapeuták helyébe lép-e vagy sem, s, hogy ez jó dolog lenne-e vagy sem. A véleménye az volt, hogy a technológia soha nem helyettesítheti a terapeutát. Most már differenciáltabban látja a kérdést. Amennyiben valakinél súlyos a helyzet, akkor az emberi terápia soha nem lesz helyettesíthető. De olyan sok ember él ezen a bolygón, hogy terápiás szakember sincs elég, és egy mesterséges intelligenciához fordulni még mindig jobb, mintha valaki egyáltalán nem venne igénybe semmilyen pszichoterápiás ajánlatot. Egy ideális világban mindenki számára elérhető lenne az emberi terápia és ezzel egyidejűleg a mesterséges intelligencia, mint támogató intézkedés. De csak akkor, ha az érintettek is úgy vélik, hogy ez jót tesz nekik.