Kihalás fenyegeti a világhálót, legalábbis azt, amit mi ismerünk és lehetetlen megjavítani.

Legalábbis ezt állítja Geert Lovink holland médiaelméletíró és internetes aktivista, akit a netkritika egyik alapítójaként tartanak számon. A szakember korábban a keresőmotorok mindennapi életben betöltött szerepét és a közösségi média monopóliumait is kikezdte, valamint kritizálta az álhíreket, a vírusos mémek mérgező hatását és az online függőséget.

Az Amszterdami Egyetem művészeti és hálózati kultúrák professzora az Extinction Internet című új esszéjében, amelyet székfoglaló előadásként tartott, úgy látja, hogy az internet azon pont felé halad, ahonnan már nincs visszatérés. A földi klímaváltozáshoz hasonlóan a tudósok és az éghajlatvédők szerint is van egy bizonyos pont, amikor az internet már nem lesz képes visszatérni a jelenlegi állapotokhoz és visszavonhatatlanul megsemmisül. Nem véletlen, hogy az esszé címe az Extinction Rebellion radikális környezetvédelmi szervezetre utal vissza.

Lovink kiemelte, hogy az internet halálát nem infrastrukturális problémaként kell értelmezni - mint például a kábelek elvágását vagy áramkimaradást -, hanem inkább egy korszak végeként. Az 1990-es években a világháló híveinek a decentralizált, mindenki számára elérhető hálózatért folytatott küzdelme elveszett. Ez a naív szakasz volt az internet rövid nyara, majd jött 2001. szeptember 11. és vele az elnyomás, ahonnan kezdve az internetet egyre gyakrabban használták ellenőrzési mechanizmusként. A 2010-es évekre már a vállalatok vették át a hatalmat, melyek nem sokat törődnek az egyéni jogokkal vagy a társadalom egészével. Korábbi feltételezése szerint az internet elromlott, de meg lehet javítani, de ez azonban mostanra megváltozott. Úgy véli, hogy hamarosan elérjük azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút, mert a hétköznapi felhasználóknak egyre inkább meg kell fizetniük a világhálótól, valamint a közösségi médiától és az alkalmazásoktól való függőségük árát. Ez pedig a torz önkép és a szorongásos zavarok, a figyelem töredezetté válása valamint a rövid távú memória romlása.


Lovink esszéje szerint az interneten egyre nagyobb lesz a társadalmi ellenőrzés és a hatósági felügyelet. Ez egyrészt veszélyezteti a véleménynyilvánítás szabadságát, mert az emberek egy idő múlva már nem mernek olyan véleményeket közzétenni, amelyek eltérnek a "mainstream"-től. A professzor Kína (szociális pontrendszer) és az USA (vízumkiadási adatok) példáján keresztül az egyes felhasználók fokozott ellenőrzésére is rámutatott. Európából nézve még nem érezhető, de úgy véli, hogy nemsokára az emberek többé nem tudnak szabadon utazni, jelzáloghitelt vagy biztosítást kötni.

Az eredmény az lesz, hogy az emberek annak hátrányai miatt egyre inkább visszavonulnak az internetes véleménynyilvánítástól. Jövőképe szerint bizonyos szolgáltatások már nem lesznek elérhetőek, ami viszont az internethez való hozzáférés csökkenéséhez vagy az attól való elszakadáshoz vezet. A cégek már rájöttek erre, ezért Mark Zuckerberg a közösségi média platformja után elkötelezte magát a metaverzum ötlete mellett. Az azonban nem működik, ha húzunk egy vonalat és egyszerűen elkezdünk valami újat. Az internet végét úgy látja, mint egy lehetőséget arra, hogy kiszabaduljunk az internet fogságából.

Az elmúlt néhány év, különösen a Covid és az ukrajnai háború hatásai megmutatták, hogy ami sok ember számára elképzelhetetlennek tűnik az is valósággá válhat. "Szerintem lehetséges, hogy le tudnánk szokni az internetről. Különböző szoftverek vagy más konstrukciók jöhetnek létre, amelyek kevésbé függővé tesznek minket" - szögezte le Lovink, aki mindenesetre nem gondolja olyan feketének a jövőt. A szakember kifejtette, hogy egy hosszú téli időszak után az elmúlt három évben az Occupy, a #MeToo és az éghajlat körüli mozgalmakkal új tudatosság alakult ki arról, hogy hol is állunk. Ez azt jelenti, hogy az internet hosszú telét, azaz a fent említett ellenőrzést, felügyeletet és függőséget most már magunk mögött hagyhatjuk.