Az európai uniós metropoliszok politikai döntéshozóinak nagy része támogatja azt, hogy a városok intelligensek legyenek, miközben üdvözli az olyan előnyöket, mint a nagyobb fenntarthatóság, a jobb mobilitás és a fokozott adatmegosztás.

Manapság már közhellyé vált az “okos” kifejezés: az okostelefonok után jöttek az okosórák, okoshűtők, majd más okoseszközök, és már nem csak eszközökről, hanem városokról is beszélünk ezzel a jelzővel. De valójában mi az okos város? "Meglévő alkalmazások folyamatos, iteratív fejlesztéséből egységes, összekapcsolt hálózat jön létre, ahol egyre több minden van automatizálva, egyre több mindent vezérel mesterséges intelligencia és városi szinten az olyan korlátos erőforrásokat, mint pl. a jó minőségű levegő, az ivóvíz, az utak áteresztőképessége, modern digitális eszközökkel, központilag menedzselik - így jóval hatékonyabban működő városokról beszélhetünk.” - véli Zaránd Miklós, a Deloitte Magyarország technológiai tanácsadás üzletágának partnere.

Ez az újabb technikai forradalom komoly mértékben javíthat az életminőségünkön: nem kell órákat eltölteni azzal, hogy egy eszközre figyelünk, vagy a kormányt markolva a dugóban ülünk, ehelyett más, értelmes dolgokat is tudunk csinálni. A kiszolgáló infrastruktúra megteremtését az olyan igények húzzák majd, hogy ha pl. Budapestről Nagykanizsáig el tudok menni úgy, hogy közben elolvastam egy könyvet, vagy a gyerekeimmel játszottam, vagy másképp töltöttem hasznosan az időt, akkor az óriási értéket jelent majd, és ezért az emberek hajlandóak majd fizetni.

Az ENSZ szerint 2050-re a világ népességének 68 százaléka várhatóan városokban fog élni. Ez jelentős növekedés a 2020-as 56 százalékhoz képest, de a települések digitális technológiák beépítésének üteme és sikere igen eltérő. Az intelligens városok várhatóan hozzájárulnak a szélesebb körű politikai célok eléréséhez és az Európai Bizottság azon célkitűzéséhez, hogy az évtized végére 100 klímasemleges intelligens metropolisz jöjjön létre. Ugyanakkor az ilyen települések létrehozása még mindig jelentős kihívásokkal jár, mert a városi területeken már meglévő problémákat nem oldja meg, amelyeket a technológia fokozott használata még jobban akadályozhat vagy súlyosbíthat. A digitális megoldások bevezetésének külső akadályai is vannak, például szabályozási vagy pénzügyi korlátok.

A Világbank szerint az uniós polgárok 75 százaléka jelenleg városokban él. E területek jelentős mértékben hozzájárulnak az üvegházhatású gázok összkibocsátásához, ami azt jelenti, hogy fenntarthatóságuk és energiahatékonyságuk javítása kulcsfontosságú lesz a nemzeti és az európai uniós éghajlatvédelmi célok eléréséhez. A Vodafone által nyilvánosságra hozott, az intelligens városok bevezetésének felgyorsításáról szóló jelentés szerint a metropoliszok 88 százaléka már megkezdte a digitális átalakulást és 69 százalékuk tervezi, hogy a következő három évben technológiai megoldásokba fektet be. A jelentés azonban számos kihívásra is rávilágít, amelyekkel a városok a digitalizálás során szembesülnek.

Társadalmi szinten, bár a technológiai megoldások olyan előnyökkel járhatnak, mint a nagyobb mobilitás, a jólét és a zökkenőmentesebb szolgáltatások, potenciális negatív tényezőként merültek fel a lakosság elöregedése, a városi szegregáció és az elérhetőségi problémák. Az intelligens települések gazdasági hatásait tekintve a legnagyobb előnyök a munkahelyteremtésben, a vállalkozások versenyképességének növelésében és a technológiai megoldásokba történő beruházások megtérülésének növekedésében vannak. A megfizethető lakások hiánya és a kibertámadások számának lehetséges növekedése a legnagyobb bonyodalmak közé tartoznak.

A városok digitalizálásának környezeti hatásait tekintve a fenntarthatóbb hálózatok, a környezetszennyezés és a kibocsátások csökkenése, valamint a szolgáltatások hatékonyabb használata szerepeltek az átállás legfőbb előnyeiként. Ugyanakkor a szakemberek a városi területek magas fogyasztását és a hatékonyabb hulladékgazdálkodási rendszerek szükségességét fő problémaként említették. Az innovatív megoldások bevezetésének legnagyobb gátja a pénzhiány. Ez a probléma annál súlyosabb, minél kisebb a város. A második legfontosabb problémaként a jogi, szabályozási vagy szakpolitikai kérdéseket jelölték meg, a települések negyede nevezte ezt kritikus problémának. A pénzügyi problémákkal ellentétben azonban ezt a nagyobb városokban rosszabbnak ítélték meg, ahol a megfelelő infrastruktúra hiányát is jobban érezték, mint a kisebb népességű helyeken.

"Az energiahatékonyság finanszírozása az egyik legnagyobb kihívás" - mondta Luigi Petito, az Európai Energiatakarékossági Szövetség titkárságának vezetője. Szerinte a probléma része az is, hogy a metropoliszok digitalizálása és fenntarthatóságra összpontosító átalakítása gyakran részleges és eltérő mértékű. Ralf Goldmann, az Európai Beruházási Bank főosztályvezetője megjegyezte, hogy ez a finanszírozásban is tükröződik, amely főként különálló struktúrákon keresztül és nem holisztikusan történik. Hozzátette, hogy azt is meg kell fontolni, hogy "hogyan juttathatjuk el a finanszírozást a megfelelő emberekhez, ami annak mérlegelése is lehet, hogy milyen üzleti modelleket kell kidolgozni".

"Együtt kell működnünk. Nem a technológiáról van szó, hanem arról, hogyan alkalmazzuk a technológiát, hogyan használjuk és hogyan azonosítjuk" - szögezte le Oliver Kraft, a Siemens alelnöke.