Berta Sándor
Megterhelő egy okosotthonban élni
Egy amerikai újságíró arra volt kíváncsi, hogy valóban megkönnyíti-e az életet egy okosotthon és mennyi adatot gyűjtenek róla az eszközgyártók.
Kashmir Hill a San Franciscóban lévő lakását szerelte fel különböző korszerű okosotthonos megoldásokkal, majd ez év elején két hónapig így élt. Az újságíró mindent hálózatba kötött, amit csak lehetett: a világítást, a porszívót, az Alexa rendszert és az okostévéjét, sőt, még az okosfogkeféjét és a karácsonyi égőket is. Ágytakarója figyelte alvásciklusát, babamonitorja a gyerekét, okosporszívója rendben tartotta a lakást. Ahhoz, hogy ellenőrizni tudja, hogy az új eszközei mennyi adatot továbbítanak és feljegyezhesse a kimenő információkat, egy kollégája egy speciális wi-fi routert állított üzembe, hogy az monitorozza az őt figyelő gépeket.
A két hónap letelte után Hill a BBC-nek nyilatkozott a tapasztalatairól. Az újságíró mindenekelőtt azt emelte ki, hogy kényelmetlenül érezte magát a folyamatos megfigyelés érzése miatt, illetve azért, mert a megtett intézkedések ellenére sosem tudta teljesen pontosan, hogy milyen információk szivárogtak ki a gyártókhoz és milyenek nem. A kapott eredmények egyébként megerősítették az érzését: kiderült például, hogy az Amazon Echo három percenként kapcsolatba lépett az Amazon szervereivel és az okostelevízió minden egyes megtekintett műsorral kapcsolatban továbbított információkat, ráadásul nem csupán a gyártóknak, hanem más - adatgyűjtő - cégeknek is.
Emellett Hill folyamatosan szembesült a gyártók átláthatatlan rendszereivel és intézkedéseivel, valamint a kirívó adatgyűjtéseikkel. Felhasználóként gyakran nem volt lehetősége azt felismerni, hogy milyen adatok kerülnek ki és kihez. Hab a tortán, hogy az alkalmazott készülékek finoman szólva sem voltak intelligensek: míg a Facebook és a Google ingyenes szolgáltatásainak használatáért általában az emberek elfogadható árnak tartják adataikat, addig jelen esetben ezt nem érezte megfelelő fizetségnek. A karácsonyi égőket két órán át tartott összekötnie egy okosadapterrel, majd az Alexával is összekapcsolta, de később az Alexa már nem ismerte fel a világítást.
A gyártók rendszeresen azt hangsúlyozzák, hogy mennyire kényelmesek ezek a rendszerek és milyen sok időt lehet megtakarítani a használatukkal, illetve az okosotthonokkal. Ezzel szemben Hill rávilágított, hogy a felmerülő problémákat nagyon sok időbe telik megoldani. További problémát jelentett, hogy sok eszköz egyáltalán nem működött, vagy nem úgy, ahogy arra számítani lehetett. Az újságíró végül úgy összegezte a tapasztalatait, hogy a kísérlet két hónapja során a leginkább a digitális nyugalom hiányzott neki. "Elsősorban nem a személyiségi jogi kockázatok miatt tanácsolnék el mindenkit az ilyen okosotthonoktól, hanem mert nagyon idegesítő bennük élni."
"Olyan platformokat használunk a telefonunkon és a közösségi hálózatainkban, melyeken külső cégek alkalmazásai is futnak, de fogalmunk sincs ez valójában mit jelent, és mennyi felelősséget vállalnak a cégek, és mennyire vannak biztonságban adataink." Meglepőnek tartja, hogy csak a Facebook körüli botrány ütötte át a széles nyilvánosság ingerküszöbét, miközben például a Def Con biztonsági konferencián hackerek bejelentették, hogy a We Vibe okos vibrátora valós időben közli az anyacéggel éppen milyen intenzitással vibrál és milyen a hőmérséklete. Vagy ott van a Vizio nevű okostévé-gyártó, mely 11 millió Egyesült Államokban eladott készülékére telepített adatgyüjtő szoftvert vásárlói beleegyezése nélkül, és ezért csupán 2,2 millió dollárra büntette a helyi kereskedelmi szabályozó hatóság, az FTC.
Kashmir Hill reményei szerint az Egyesült Államok is át fogja venni az európai adatvédelmi jogot, és a nemsokára életbe lépő GDPR (General Data Protection Regulation) törvényt, mely az állampolgárok kezébe adja az adataik feletti rendelkezést. Jelenleg ugyanis a tengerentúlon az embereknek nincs joguk arra, hogy megtudják, az egyes cégek mit tárolnak róluk. Kaliforniában - mely a legnagyobb IT-óriások otthona - már megfontolás tárgya egy hasonló jogszabály. Mindenesetre Hill nem fog minden okos cuccot kidobni, az okostévét és az okoshangszórót megtartja.
Kashmir Hill a San Franciscóban lévő lakását szerelte fel különböző korszerű okosotthonos megoldásokkal, majd ez év elején két hónapig így élt. Az újságíró mindent hálózatba kötött, amit csak lehetett: a világítást, a porszívót, az Alexa rendszert és az okostévéjét, sőt, még az okosfogkeféjét és a karácsonyi égőket is. Ágytakarója figyelte alvásciklusát, babamonitorja a gyerekét, okosporszívója rendben tartotta a lakást. Ahhoz, hogy ellenőrizni tudja, hogy az új eszközei mennyi adatot továbbítanak és feljegyezhesse a kimenő információkat, egy kollégája egy speciális wi-fi routert állított üzembe, hogy az monitorozza az őt figyelő gépeket.
A két hónap letelte után Hill a BBC-nek nyilatkozott a tapasztalatairól. Az újságíró mindenekelőtt azt emelte ki, hogy kényelmetlenül érezte magát a folyamatos megfigyelés érzése miatt, illetve azért, mert a megtett intézkedések ellenére sosem tudta teljesen pontosan, hogy milyen információk szivárogtak ki a gyártókhoz és milyenek nem. A kapott eredmények egyébként megerősítették az érzését: kiderült például, hogy az Amazon Echo három percenként kapcsolatba lépett az Amazon szervereivel és az okostelevízió minden egyes megtekintett műsorral kapcsolatban továbbított információkat, ráadásul nem csupán a gyártóknak, hanem más - adatgyűjtő - cégeknek is.
Emellett Hill folyamatosan szembesült a gyártók átláthatatlan rendszereivel és intézkedéseivel, valamint a kirívó adatgyűjtéseikkel. Felhasználóként gyakran nem volt lehetősége azt felismerni, hogy milyen adatok kerülnek ki és kihez. Hab a tortán, hogy az alkalmazott készülékek finoman szólva sem voltak intelligensek: míg a Facebook és a Google ingyenes szolgáltatásainak használatáért általában az emberek elfogadható árnak tartják adataikat, addig jelen esetben ezt nem érezte megfelelő fizetségnek. A karácsonyi égőket két órán át tartott összekötnie egy okosadapterrel, majd az Alexával is összekapcsolta, de később az Alexa már nem ismerte fel a világítást.
A gyártók rendszeresen azt hangsúlyozzák, hogy mennyire kényelmesek ezek a rendszerek és milyen sok időt lehet megtakarítani a használatukkal, illetve az okosotthonokkal. Ezzel szemben Hill rávilágított, hogy a felmerülő problémákat nagyon sok időbe telik megoldani. További problémát jelentett, hogy sok eszköz egyáltalán nem működött, vagy nem úgy, ahogy arra számítani lehetett. Az újságíró végül úgy összegezte a tapasztalatait, hogy a kísérlet két hónapja során a leginkább a digitális nyugalom hiányzott neki. "Elsősorban nem a személyiségi jogi kockázatok miatt tanácsolnék el mindenkit az ilyen okosotthonoktól, hanem mert nagyon idegesítő bennük élni."
"Olyan platformokat használunk a telefonunkon és a közösségi hálózatainkban, melyeken külső cégek alkalmazásai is futnak, de fogalmunk sincs ez valójában mit jelent, és mennyi felelősséget vállalnak a cégek, és mennyire vannak biztonságban adataink." Meglepőnek tartja, hogy csak a Facebook körüli botrány ütötte át a széles nyilvánosság ingerküszöbét, miközben például a Def Con biztonsági konferencián hackerek bejelentették, hogy a We Vibe okos vibrátora valós időben közli az anyacéggel éppen milyen intenzitással vibrál és milyen a hőmérséklete. Vagy ott van a Vizio nevű okostévé-gyártó, mely 11 millió Egyesült Államokban eladott készülékére telepített adatgyüjtő szoftvert vásárlói beleegyezése nélkül, és ezért csupán 2,2 millió dollárra büntette a helyi kereskedelmi szabályozó hatóság, az FTC.
Kashmir Hill reményei szerint az Egyesült Államok is át fogja venni az európai adatvédelmi jogot, és a nemsokára életbe lépő GDPR (General Data Protection Regulation) törvényt, mely az állampolgárok kezébe adja az adataik feletti rendelkezést. Jelenleg ugyanis a tengerentúlon az embereknek nincs joguk arra, hogy megtudják, az egyes cégek mit tárolnak róluk. Kaliforniában - mely a legnagyobb IT-óriások otthona - már megfontolás tárgya egy hasonló jogszabály. Mindenesetre Hill nem fog minden okos cuccot kidobni, az okostévét és az okoshangszórót megtartja.