Berta Sándor

Az állandó elérhetőség a kiégés fő felelőse

Egy Nobel-díjas tudós szerint elsősorban a mobil készülékek, a folyamatos email és SMS-olvasás tehetők felelőssé a jelenségért.

Thomas Südhof szerint a mobil készülékek és a túlórák által okozott túl sok stressz miatt következik be általában a kiégés. A Stanford Egyetem 59 éves agykutatója elsősorban azt vizsgálja a kollégáival, hogy a pszichikai betegségek esetén, milyen folyamatok zajlanak az agyban. "Sajnos még mindig nem értjük meg az emberi agyat, ugyanis egyszerűen túl bonyolult. De tudjuk, hogy az agyat minden új tanulási folyamat megváltoztatja, miként azt is módosítja, ahogy a több milliárd neuron kommunikál egymással. A kiégés esetén ez a kommunikáció rosszul működik és ilyenkor arról beszélünk, hogy az agy rosszul alkalmazkodott az új kihívásokhoz. A jó hír az, hogy ez megfordítható. A legésszerűbb megoldásnak az tűnik, hogy az érintettek változtatnak az életstílusukon."

"Nem csodálkozom, hogy olyan sokan szenvednek ebben a betegségben, hiszen elég csak megnézni, hogyan élünk ma. Mindig az okostelefonunkon lógunk, mindenütt velünk van. Hosszú távon nem lehet jó az, ahogy ma dolgozunk. Az okostelefonok miatt sosem vagyunk elérhetetlenek. Az e-mailek miatt gyakorlatilag percenkénti kapcsolatban vagyunk a munkánkkal és a családunkkal. Ez a folyamatos terhelés krónikus stresszhez vezet, ami megváltoztatja mind az embereket, mind az agyukat."


"Kiégés esetén sokat segíthet a viselkedés- és a stresszterápia, valamint a józan ész, utóbbi ugyanis azt mondja, hogy pihennünk, kikapcsolódnunk is kell. Ez a tevékenység lehet sport, jóga, egy jó könyv vagy zene. Én például este nyolc óra után minden készüléket kikapcsolok és azokat csak a reggeli után kapcsolom be újra. Inkább dolgozom fel utólag az időközben beérkező e-maileket, majd tartok egy újabb szünetet, minthogy egész nap, megszakítás nélkül dolgozzak. Mindannyiunknak szükségünk van nyugalomra; a televízió, az iPad vagy az iPhone nem biztosítják azt, inkább csak rossz szokást jelentenek" - emelte ki a szakember.

Thomas Südhof kifejtette, hogy a Stanford Egyetem laboratóriumában 40 munkatársa van, akiket mindennap úgy kell leállítani és hazaküldeni. Amennyiben valaki 8-10 órán át dolgozik, akkor utána már nem tud olyan hatékonysággal tevékenykedni. A túl sok munka nem visz előre.

Ugyanakkor nem lehet tudni, hogy mindenki veszélyeztetett-e. Van, aki jól kezeli az életstílusát, másnak ugyanaz már túl sok stresszt jelent. Amennyiben további tényezők is vannak, akkor lelki krízis is kialakulhat. A kevés elismerés, a kis mértékű befolyás, az állandó elérhetőség, a megélhetéssel kapcsolatos félelmek mind hozzájárulnak a kiégéshez. A menedzserek mellett a háziasszonyok esetében is gyakori a dolog, hiszen a gyerekekkel való foglalkozás megterhelő, a felelősség nagy, a munka társadalmi értéke viszont csekély.

"A kiégés nem divatjelenség. Korábban melankóliának nevezték. A pszichikai dolgok mindig az adott korszak lenyomatát is jelentik, elég csak a 100 évvel ezelőtti hisztériára gondolni. Miért volt minden nő egyszerre hisztérikus? Mert számukra ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy az elnyomásuk ellen fellépjenek. A nők akkoriban olyan viszonyok között éltek, amit senki sem kívánna. A mai kor problémája a folyamatos kommunikáció, amelynek állandóan ki vagyunk téve" - hangsúlyozta Thomas Südhof.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • duke #4
    " Van, aki jól kezeli az életstílusát, másnak ugyanaz már túl sok stresszt jelent. "

    Szerintem felesleges az aggodalom, Amerikaban kivaloan kezelik a streszt. Idonkent bemennek egy templomba, moziba, vagy egy iskolaba, es halomra lonek 30 embert, majd magukkal is vegeznek. Szoval en ugy latom jol mukodik naluk a rendszer.
  • wraithLord #3
    Ezért kapcsoltam ki a céges mail fiókom push notificationjét a telefonon. Ha akarom, megnézem, de ha nem akarom, nem tudom, hogy munkaidőn kívül hány ezer e-mail érkezett rá, és hogy mit akarnak.
    Mondjuk azért jobb alternatíva, mint pl. az, hogy bemész a munkahelyedre, és azzal megy el egy óra, hogy végigtolod az olvasatlan e-maileket, utána pedig a tervezett feladatok helyett azokkal szarakodsz. Amikor kedvem van, vagy máshogy tervezem a melóidőt, előre elintézem az emaileket, amikor nincs kedvem vagy "ráérek" munkaidőben, akkor hagyom töltődni a postafiókomat.
    Szerencsére telefonon vagy sms-ben nem nagyon szoktak keresni munkaidőn kívül, csak a mailek gyűlnek.

    Mondjuk az általános elérhetőség is fárasztó, ez tény, de amikor azt veszem észre, hogy nehezen veszem rá magam arra, hogy üzeneteket, e-maileket olvassak, és válaszoljak rájuk, szabadságra megyek (vagy hétvégén), offline-ra rakom a telefont, és PC-n sem nézegetek semmilyen kommunikációs paltformot sem.

    Ezért töröltem a Facebook Messengert is, és használok alternatív chat klienst, mert 24 óránál tovább egy huzamban nem lehet elkussoltatni, és a képembe tol mindent... :D
  • mérlegjakab #2
    Hogy a facebook kiégeti az embert, meg az email, telefon, sms? Szerintem nagyban múlik , hogy ki milyen mennyiségben tolja, + hogy a munkája része e vagy csak mert rá ér és nem annyira megterhelő számára. Munka után meg nem kell a munkával foglalkozni (bár ez nem mindig egyszerű) , meg nem kell céges telefont vagy email-t kezelni.
    Ha olyan a munkakör, hogy emberekkel kell foglalkozni és sokat telefonálni stb.. Az kitudja égetni az embert az biztos, pláne magyar viszonylatban, nevetséges fizetésért (éljen meg ha tud), a szabadságát se tudja kivenni rendesen, olyan hogy 2 hét szabadság egyhuzamban ne is álmodjon róla (lehet el se tud menni nyaralni). Sőt az összes szabadságát ki se tudja venni, ki meg nem fizetik a szerencsétlennek.
    De még így is féltenie kell a szaros kis munkahelyét, mert a számlákat fizetni kell.
    Szóval a rózsaszínű ködbe burkolózott nobel-díjas Tudósnak biztos van némi igazság, a modern kori telekommunikációs vívmányok miatt , meg a facebook miatt ki lehet égni....

    De engem speciel a face nem fáraszt, inkább az ideg szét basz, hogy az a sok nyomorék mást se csinál mint a fas**ságaikat , meg a képeiket posztolgatják, és egymás seggét nyalva like-olgatnak minden szart és azt hiszik érdekelnek is valakit............. szánalmasak. Nyilván tisztelet a kivételnek....!

    peace
  • Skylake #1
    Hogy mik vannak? Sikerült feltalálni a melegvizet!

    Korábban, mondjuk így, a 80-as évek végéig csak a csúcsmenedzserek esetében voltak ilyen jellegű kiégési tünetek, ami a munkájukból adódó állandó időkeretekbe szorítottságból, meg a folyamatos ügyviteli kényszerből alakult ki, és állandósult. Ezt hívták régen bulvárosan "menedzserbetegségnek", és jól emlékszem, hogy a 90-es évek elején meg is jelent a hirdetésekben, ahol mindenféle nyugató és agyserkentő tabblettákat akartak eladni a munkájukból adódóan ilyen értelemben elfáradók számára. Menedzsertabletta - emlékszünk.

    Most pedig mindenki, aki jó erősen besz*pja az online létet, részesülhet abból, hogy hogyan válik kapcsolattartása kötelezően azonnali reagálásúvá és ügyvitel-jellegűvé, és mindezek miatt kib*szott kényszeressé és fárasztóvá. Tessék, ezt hozta nekünk a Facebook, meg a többi szociálmédia-szemét, íme az az ajnározott nagy hatékonyság, és az ezen online világra (annak technikai működésmódjából) adódó társadalmi normák értelmében elvárt azonnali kapcsolattartás és reagálás hozadéka! Persze belemerülni a kék-fehér világba elsőre roppant élvezetesnek tűnik - már csak azért is, mert a kékfehér látogatása termeli a dopamint az userkék kis agyában többek közt - plusz erre rakódik kőkemény pszichológiai kényszerek egész serege, az eredményt meg meg lehet nézni. Tessék, íme ilyen az, ami túl lesz tolva: emberként, tetszik-nem tetszik nem vihetünk semmit sem túlzásba, és nem csapolhatjuk meg testi és pszichológiai tartalékainkat a végtelenségig.

    Evidens, nem? Talán csodálkozni kéne ezen?

    A szociális médiából eredő függés épp olyan abúzus, meghatározott paramétereit tekintve, mint bármely másik, ami vagy eltűrt, vagy éppenséggel tiltott. Nyilvánvaló, nem? Hihetetlen, hogy itt, a XXI. század elején ezek nem evidenciának tűnnek, hanem olyan hírnek, ami csodálkozást és egyfajta ostoba értetlenséget vált ki. "Tényleg? Hát ezt nem is gondoltam volna?!"

    Na megyek, mert 5 percre otthagytam a fészt, és már remegek az idegtől', hogy kivel mi történt ennyi idő alatt! ;-)