4
-
duke #4 " Van, aki jól kezeli az életstílusát, másnak ugyanaz már túl sok stresszt jelent. "
Szerintem felesleges az aggodalom, Amerikaban kivaloan kezelik a streszt. Idonkent bemennek egy templomba, moziba, vagy egy iskolaba, es halomra lonek 30 embert, majd magukkal is vegeznek. Szoval en ugy latom jol mukodik naluk a rendszer
.
-
#3
Ezért kapcsoltam ki a céges mail fiókom push notificationjét a telefonon. Ha akarom, megnézem, de ha nem akarom, nem tudom, hogy munkaidőn kívül hány ezer e-mail érkezett rá, és hogy mit akarnak.
Mondjuk azért jobb alternatíva, mint pl. az, hogy bemész a munkahelyedre, és azzal megy el egy óra, hogy végigtolod az olvasatlan e-maileket, utána pedig a tervezett feladatok helyett azokkal szarakodsz. Amikor kedvem van, vagy máshogy tervezem a melóidőt, előre elintézem az emaileket, amikor nincs kedvem vagy "ráérek" munkaidőben, akkor hagyom töltődni a postafiókomat.
Szerencsére telefonon vagy sms-ben nem nagyon szoktak keresni munkaidőn kívül, csak a mailek gyűlnek.
Mondjuk az általános elérhetőség is fárasztó, ez tény, de amikor azt veszem észre, hogy nehezen veszem rá magam arra, hogy üzeneteket, e-maileket olvassak, és válaszoljak rájuk, szabadságra megyek (vagy hétvégén), offline-ra rakom a telefont, és PC-n sem nézegetek semmilyen kommunikációs paltformot sem.
Ezért töröltem a Facebook Messengert is, és használok alternatív chat klienst, mert 24 óránál tovább egy huzamban nem lehet elkussoltatni, és a képembe tol mindent... :D -
mérlegjakab #2 Hogy a facebook kiégeti az embert, meg az email, telefon, sms? Szerintem nagyban múlik , hogy ki milyen mennyiségben tolja, + hogy a munkája része e vagy csak mert rá ér és nem annyira megterhelő számára. Munka után meg nem kell a munkával foglalkozni (bár ez nem mindig egyszerű) , meg nem kell céges telefont vagy email-t kezelni.
Ha olyan a munkakör, hogy emberekkel kell foglalkozni és sokat telefonálni stb.. Az kitudja égetni az embert az biztos, pláne magyar viszonylatban, nevetséges fizetésért (éljen meg ha tud), a szabadságát se tudja kivenni rendesen, olyan hogy 2 hét szabadság egyhuzamban ne is álmodjon róla (lehet el se tud menni nyaralni). Sőt az összes szabadságát ki se tudja venni, ki meg nem fizetik a szerencsétlennek.
De még így is féltenie kell a szaros kis munkahelyét, mert a számlákat fizetni kell.
Szóval a rózsaszínű ködbe burkolózott nobel-díjas Tudósnak biztos van némi igazság, a modern kori telekommunikációs vívmányok miatt , meg a facebook miatt ki lehet égni....
De engem speciel a face nem fáraszt, inkább az ideg szét basz, hogy az a sok nyomorék mást se csinál mint a fas**ságaikat , meg a képeiket posztolgatják, és egymás seggét nyalva like-olgatnak minden szart és azt hiszik érdekelnek is valakit............. szánalmasak. Nyilván tisztelet a kivételnek....!
peace -
Skylake #1 Hogy mik vannak? Sikerült feltalálni a melegvizet!
Korábban, mondjuk így, a 80-as évek végéig csak a csúcsmenedzserek esetében voltak ilyen jellegű kiégési tünetek, ami a munkájukból adódó állandó időkeretekbe szorítottságból, meg a folyamatos ügyviteli kényszerből alakult ki, és állandósult. Ezt hívták régen bulvárosan "menedzserbetegségnek", és jól emlékszem, hogy a 90-es évek elején meg is jelent a hirdetésekben, ahol mindenféle nyugató és agyserkentő tabblettákat akartak eladni a munkájukból adódóan ilyen értelemben elfáradók számára. Menedzsertabletta - emlékszünk.
Most pedig mindenki, aki jó erősen besz*pja az online létet, részesülhet abból, hogy hogyan válik kapcsolattartása kötelezően azonnali reagálásúvá és ügyvitel-jellegűvé, és mindezek miatt kib*szott kényszeressé és fárasztóvá. Tessék, ezt hozta nekünk a Facebook, meg a többi szociálmédia-szemét, íme az az ajnározott nagy hatékonyság, és az ezen online világra (annak technikai működésmódjából) adódó társadalmi normák értelmében elvárt azonnali kapcsolattartás és reagálás hozadéka! Persze belemerülni a kék-fehér világba elsőre roppant élvezetesnek tűnik - már csak azért is, mert a kékfehér látogatása termeli a dopamint az userkék kis agyában többek közt - plusz erre rakódik kőkemény pszichológiai kényszerek egész serege, az eredményt meg meg lehet nézni. Tessék, íme ilyen az, ami túl lesz tolva: emberként, tetszik-nem tetszik nem vihetünk semmit sem túlzásba, és nem csapolhatjuk meg testi és pszichológiai tartalékainkat a végtelenségig.
Evidens, nem? Talán csodálkozni kéne ezen?
A szociális médiából eredő függés épp olyan abúzus, meghatározott paramétereit tekintve, mint bármely másik, ami vagy eltűrt, vagy éppenséggel tiltott. Nyilvánvaló, nem? Hihetetlen, hogy itt, a XXI. század elején ezek nem evidenciának tűnnek, hanem olyan hírnek, ami csodálkozást és egyfajta ostoba értetlenséget vált ki. "Tényleg? Hát ezt nem is gondoltam volna?!"
Na megyek, mert 5 percre otthagytam a fészt, és már remegek az idegtől', hogy kivel mi történt ennyi idő alatt! ;-)