Berta Sándor
Visszaélésekhez vezet az indiai biometriai program
A 2009-ben elindított Aadhaar nevű projekt keretében 1,2 milliárd helyi állampolgár biometriai adatait gyűjtik össze. Régiós kormányzati szervek a segélyek felvételét is ehhez kötötték volna, azonban ez törvénytelen.
Manmohan Szingh indiai kormányfő 2010 szeptemberében osztotta ki az ország első tíz személyazonosító számát, a terv az volt, hogy a következő években minden lakosnak ilyen számot adnak, és ezzel a világ legnagyobb online személyazonosító adatbázisát hozzák létre. A szám minden azonosításhoz szükséges esetben alkalmazható, és akár a bankkártyát is kiválthatja, azonban egyes államok és intézmények megpróbálták a szám meglétéhez kötni bizonyos támogatások kifizetését. Maharashtra állam a gáztámogatások esetében cselekedett így; a polgároknak meg kell adniuk a nevüket, a születési idejüket, az ujj- és az íriszlenyomatukat, valamint az arcukról is felvétel készül. Ezzel szemben a programot elindító UIDAI (Unique Identification Authority of India) álláspontja az, hogy az adatgyűjtés önkéntes alapon kell történjen.
Az ügyekből per lett, és most az indiai legfelsőbb bíróság első fokú ítéletében kimondta, hogy nem követelhető biometriai azonosító adat állami szociális szolgáltatások és támogatások igénybe vételekor. A testület hozzátette, hogy ennek ellenére azokat is el kell látni személyazonosító számmal, akik jelenleg nem rendelkeznek ilyennel annak évekkel ezelőtti rendszeresítése óta.
Nandan Nilekani, az UIDAI vezetője egyelőre nem kommentálta a bírósági döntést. Pavan Duggal, az indiai legfelsőbb bíróság kibertörvényi szakértője úgy vélte: jelenleg úgy tűnik, hogy a különböző támogatások és a szolgáltatások egyre inkább az azonosítószámtól függenek, s ez így nem mehet tovább. Pranesh Prakash, a helyi Centres of Internet and Society vezetője szerint a kormánynak a projekt elejétől kezdve sokkal jobban kellett volna figyelnie a jogi háttér megteremtésére és a lehetséges hibák, valamint visszaélések megakadályozására. Amíg ez nem történik meg, addig az Aadhaar nem lesz alternatívája a jelenlegi rendszernek és nem válthatja ki a hagyományos okmányokat.
Manmohan Szingh indiai kormányfő 2010 szeptemberében osztotta ki az ország első tíz személyazonosító számát, a terv az volt, hogy a következő években minden lakosnak ilyen számot adnak, és ezzel a világ legnagyobb online személyazonosító adatbázisát hozzák létre. A szám minden azonosításhoz szükséges esetben alkalmazható, és akár a bankkártyát is kiválthatja, azonban egyes államok és intézmények megpróbálták a szám meglétéhez kötni bizonyos támogatások kifizetését. Maharashtra állam a gáztámogatások esetében cselekedett így; a polgároknak meg kell adniuk a nevüket, a születési idejüket, az ujj- és az íriszlenyomatukat, valamint az arcukról is felvétel készül. Ezzel szemben a programot elindító UIDAI (Unique Identification Authority of India) álláspontja az, hogy az adatgyűjtés önkéntes alapon kell történjen.
Az ügyekből per lett, és most az indiai legfelsőbb bíróság első fokú ítéletében kimondta, hogy nem követelhető biometriai azonosító adat állami szociális szolgáltatások és támogatások igénybe vételekor. A testület hozzátette, hogy ennek ellenére azokat is el kell látni személyazonosító számmal, akik jelenleg nem rendelkeznek ilyennel annak évekkel ezelőtti rendszeresítése óta.
Nandan Nilekani, az UIDAI vezetője egyelőre nem kommentálta a bírósági döntést. Pavan Duggal, az indiai legfelsőbb bíróság kibertörvényi szakértője úgy vélte: jelenleg úgy tűnik, hogy a különböző támogatások és a szolgáltatások egyre inkább az azonosítószámtól függenek, s ez így nem mehet tovább. Pranesh Prakash, a helyi Centres of Internet and Society vezetője szerint a kormánynak a projekt elejétől kezdve sokkal jobban kellett volna figyelnie a jogi háttér megteremtésére és a lehetséges hibák, valamint visszaélések megakadályozására. Amíg ez nem történik meg, addig az Aadhaar nem lesz alternatívája a jelenlegi rendszernek és nem válthatja ki a hagyományos okmányokat.