MTI
Biometriával az afgán és iraki harcmezőkön
Az afgán népesség 5 százalékának, több mint 1,5 millió ember íriszminta és ujjlenyomat adatait, illetve portréit táplálták be az amerikai, a NATO- és a helyi erők által üzemeltetett adatbázisokba.
Amikor idén tavasszal a tálibok egy bonyolult alagútrendszert ásva megszöktek a legnagyobb dél-afganisztáni börtönből, azonnal hatalmas erőket mozgósítottak a 475 fogoly kézre kerítésére. Egy tényező jelentősen megkönnyítette az üldözők dolgát. Alig egy hónappal az áprilisi szökés előtt kezdték meg ugyanis az afgán hatóságok annak az Egyesült Államok által biztosított technológiának a használatát, amelynek révén a hatalmas Sarposa börtön valamennyi - fegyveres ellenállás miatt elítélt vagy köztörvényes - lakójának íriszminta és ujjlenyomatadatait, illetve portréit egy gyorsan elérhető, nagy adatbázisban raktározták el.
A kitörést követő pár napon belül mintegy 35 szökevény akadt fenn a belső ellenőrzési pontokon és a határátkelőkön. Miután a biometrikus adatok alapján egyértelműen azonosítani lehetett őket, visszakerültek a börtönbe. Egy szökevény egy rutinjellegű közlekedési ellenőrzés során került kézre, alig pár kilométernyire a szülőfalujától, egy másik pedig a helyi toborzó állomáson, ahol megpróbált beszivárogni az afgán biztonsági erők soraiba. Egy rövid értesítést követően - és csak alkalmi panaszoktól kísérve - az amerikai hadsereg és a helyi hatóságok közösen tettek igen ambiciózus erőfeszítéseket arra, hogy jelentős számú ember - különösen fegyverfogásra alkalmas korban lévő férfi - biometrikus azonosító információit rögzítsék mind Afganisztánban, mind pedig Irakban.
Több mint 1,5 millió afgán adatait táplálták be az amerikai, a NATO- és a helyi erők által üzemeltetett adatbázisokba. Bár ez csupán az afgán népesség 5 százalékát reprezentálja, belekerült minden hatodik 15 és 64 év közötti férfi állampolgár. Irakban még több embert vettek nyilvántartásba: a lakosság 7 százalékát képviselve mintegy 2,2 millió iraki adatait őrzik az adatbázisban, ám közöttük ott van minden negyedik, fegyverforgatásra alkalmas korban lévő férfi.
Az információk összegyűjtésénél katonák és rendőrök működtek közre. Digitális felvétel készült a szemekről, az arcokról és az ujjlenyomatokról. Irakban és Afganisztánban valamennyi fogvatartottnak alá kellett vetnie magát az eljárásnak. De ugyanígy át kellett esniük ezen a procedúrán azoknak is, akiket az állami szférában - különösen a biztonsági erők és a rendőrség kötelékében -, illetve amerikai létesítményeknél alkalmaznak. Ahhoz, hogy egy afgán vagy iraki állampolgár ne essen át biometrikus ellenőrzésen, szinte minden idejét a lakhelyén kell töltenie, és soha nem vehet igénybe állami szolgáltatást.
Hogy miben más ez, mint a hagyományos ujjlenyomatvétel? Abban, hogy a hatóságok emberei másodpercek alatt képesek keresni több millió digitális képi információ között, még a távoli ellenőrző pontokon is, köszönhetően a biztonsági erők kötelékében széles körben elterjesztett kézi eszközöknek.
Miközben ezek a rendszerek igencsak nagy népszerűségre tettek szert az amerikai bűnüldöző szerveknél, komoly jogi és politikai fenntartás formálódott az ellen, hogy a rutinszerű adatgyűjtést amerikai állampolgárokra is kiterjesszék. Különböző szövetségi, állami és helyi bűnüldöző szervek vitatták meg egymással a biometrikus adatgyűjtés ügyét, és rengeteg pénzt költöttek az ehhez szükséges kézi eszközök beszerzésére. De a javasolt felhasználási területek jóval korlátozottabbak, gyakorta felmerül ugyanis a magánélethez fűződő alkotmányjogi és a biztonsági garanciák nélküli adatgyűjtés gyanúja.
Afganisztán olyan hely, amelyre nem igazán jellemző születési bizonyítványok, vezetői engedélyek vagy társadalombiztosítási számok megléte, és ahol virágzó feketepiac jött létre a személyazonosító iratok hamisítására. Néhány afgán aggodalmának adott hangot, miszerint a jövőben az egyre növekvő biometrikus adatbázissal az etnikai, törzsi vagy politikai megtorlás fegyvereként is vissza lehetne élni, például egy népszámlálás alkalmával az adott csoport ellenfeleinek kedvezve. Még azok az afgán hivatalnokok is, akik támogatják a programot, szeretnék, ha maguk vehetnék át az amerikaiaktól az ellenőrzés feladatát.
"Hogy biztosak legyünk a dolgunkban - jelentette ki Mark S. Martins dandártábornok, az amerikai erők biztonsági alakulatainak parancsnoka -, felelős politikát és szigorú felügyeletet kell gyakorolni mind az adatgyűjtés, mind a tárolás, mind pedig a magánszemélyek adatainak felhasználása és megosztása felett." Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a biometrikus rendszerek révén fel lehet venni a harcot a csalással és a korrupcióval szemben, a helyi bűnüldözési folyamat szilárdabb lehet, bizonyító erejű alapokra épülhet, és nagyban növelhető a biztonság.
Az azonnali számítógépes íriszvizsgálat mint ellenőrző eszköz mindeddig alig lépett túl a science-fiction filmek világán, és a valós idejű biometrikus azonosítási technológiákat is a hírszerzési és elit kommandóegységek céljaira tartották fenn. A biometrikus rendszerek új generációs kézi eszközei azonban széles körben terjednek a hadsereg használatában. "Képzeljünk el egy hamis személyi igazolványt - magyarázta Robert Haemmerle, az amerikai biztonsági erők őrnagya. - A szakállát leborotválhatja valaki, de a biometrikus adatait nem tudja megváltoztatni." Az általa vezetett munkacsoport igazságügyi és biometrikus műveleteket folytat, ennek eredményeit pedig eljuttatják az afgán kormányhoz.
A kormányzati ellenőrzési hivatal adatai szerint az amerikai védelmi minisztérium a 2007 és 2015 közötti időszakban hatalmas összeget, mintegy 3,5 milliárd dollárt költ biometrikai programokra. A biometria harctéri alkalmazásának koncepcióját először a haditengerészetnél tesztelték 2004-ben az iraki Falludzsában. A felkelők bázisát elzárták a külvilágtól, és csak az juthatott ki, aki átesett a biometrikus azonosításon. 2004 végén, amikor egy iraki felkelő bejutott egy amerikai bázisra Moszulban, és ott öngyilkos merényletet hajtott végre huszonkét amerikai katona halálát okozva, a parancsnokok szigorú azonosítási programot rendeltek el az iraki és a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan az amerikai létesítmények közelében.
Amikor 2007-ben átvette a parancsnokságot Irakban, David H. Petraeus tábornok felülvizsgálta ezeket az erőfeszítéseket, és - tekintettel az amerikai csapatok megnövekedett létszámára - a biometrikus vizsgálatok újabb hullámának elvégzését írta elő a háborús övezetben.
Petraeus tábornok dicséri a technológiát. Nem csupán azért, mert ennek révén meg lehet akadályozni, hogy a felkelők elvegyüljenek a lakosság soraiban, hanem mert így felszámolhatók azok az ellenállási sejtek is, amelyek tagjai pokolgépeket építenek és helyeznek el az utak szélén. Ez a terroristamódszer járt a legtöbb amerikai áldozattal mind Irakban, mind pedig Afganisztánban. Ujjlenyomatokat és más, igazságügyi szempontból releváns nyomokat lehet rögzíteni egy-egy szerkezet hatástalanítása után vagy a robbanás után fellelhető maradványokból, ezeket pedig össze lehet hasonlítani a korábbi fogvatartottak, feltételezett vagy ismert fegyveresek biometrikus adataival.
"Ezek az adatok gyakorlatilag megcáfolhatatlanok, és általában nagyon hasznosak annak kiderítésekor, hogy ki volt a felelős egy adott támadás során bevetett eszköz használatáért" - nyilatkozta a The New York Times tudósítójának a tábornok, aki nemrégiben távozott az afganisztáni parancsnoki posztról, és a központi hírszerzés igazgatójaként folytatja pályafutását. Az Irakban megszerzett tapasztalatokra építettek Afganisztánban is. Az afgán hatóságok ugyancsak felismerték a biometrikus azonosítási rendszer értékét, és nyitottak voltak az alkalmazására.
Katonai tisztségviselők ugyanakkor elismerik, hogy az amerikai, a koalíciós és az afgán egységek által alkalmazott új rendszerek nem mindig "értenek szót" egymással. A kézi eszközök nehezen viselik az afgán nyarak forróságát, és a képernyők is könnyen megsérülhetnek háborús helyzetekben. Ugyanakkor sikerült elgördíteni egy nagyon komoly akadályt a biometrikus eszközök széles körű elterjesztése elől: az operációs rendszerének átírásával az afgán biztonsági erők analfabéta tagjai is használhatják őket, hiszen az angol nyelvű parancsokat színkódolt utasítások helyettesítik.
Amikor idén tavasszal a tálibok egy bonyolult alagútrendszert ásva megszöktek a legnagyobb dél-afganisztáni börtönből, azonnal hatalmas erőket mozgósítottak a 475 fogoly kézre kerítésére. Egy tényező jelentősen megkönnyítette az üldözők dolgát. Alig egy hónappal az áprilisi szökés előtt kezdték meg ugyanis az afgán hatóságok annak az Egyesült Államok által biztosított technológiának a használatát, amelynek révén a hatalmas Sarposa börtön valamennyi - fegyveres ellenállás miatt elítélt vagy köztörvényes - lakójának íriszminta és ujjlenyomatadatait, illetve portréit egy gyorsan elérhető, nagy adatbázisban raktározták el.
A kitörést követő pár napon belül mintegy 35 szökevény akadt fenn a belső ellenőrzési pontokon és a határátkelőkön. Miután a biometrikus adatok alapján egyértelműen azonosítani lehetett őket, visszakerültek a börtönbe. Egy szökevény egy rutinjellegű közlekedési ellenőrzés során került kézre, alig pár kilométernyire a szülőfalujától, egy másik pedig a helyi toborzó állomáson, ahol megpróbált beszivárogni az afgán biztonsági erők soraiba. Egy rövid értesítést követően - és csak alkalmi panaszoktól kísérve - az amerikai hadsereg és a helyi hatóságok közösen tettek igen ambiciózus erőfeszítéseket arra, hogy jelentős számú ember - különösen fegyverfogásra alkalmas korban lévő férfi - biometrikus azonosító információit rögzítsék mind Afganisztánban, mind pedig Irakban.
Több mint 1,5 millió afgán adatait táplálták be az amerikai, a NATO- és a helyi erők által üzemeltetett adatbázisokba. Bár ez csupán az afgán népesség 5 százalékát reprezentálja, belekerült minden hatodik 15 és 64 év közötti férfi állampolgár. Irakban még több embert vettek nyilvántartásba: a lakosság 7 százalékát képviselve mintegy 2,2 millió iraki adatait őrzik az adatbázisban, ám közöttük ott van minden negyedik, fegyverforgatásra alkalmas korban lévő férfi.
Az információk összegyűjtésénél katonák és rendőrök működtek közre. Digitális felvétel készült a szemekről, az arcokról és az ujjlenyomatokról. Irakban és Afganisztánban valamennyi fogvatartottnak alá kellett vetnie magát az eljárásnak. De ugyanígy át kellett esniük ezen a procedúrán azoknak is, akiket az állami szférában - különösen a biztonsági erők és a rendőrség kötelékében -, illetve amerikai létesítményeknél alkalmaznak. Ahhoz, hogy egy afgán vagy iraki állampolgár ne essen át biometrikus ellenőrzésen, szinte minden idejét a lakhelyén kell töltenie, és soha nem vehet igénybe állami szolgáltatást.
Hogy miben más ez, mint a hagyományos ujjlenyomatvétel? Abban, hogy a hatóságok emberei másodpercek alatt képesek keresni több millió digitális képi információ között, még a távoli ellenőrző pontokon is, köszönhetően a biztonsági erők kötelékében széles körben elterjesztett kézi eszközöknek.
Miközben ezek a rendszerek igencsak nagy népszerűségre tettek szert az amerikai bűnüldöző szerveknél, komoly jogi és politikai fenntartás formálódott az ellen, hogy a rutinszerű adatgyűjtést amerikai állampolgárokra is kiterjesszék. Különböző szövetségi, állami és helyi bűnüldöző szervek vitatták meg egymással a biometrikus adatgyűjtés ügyét, és rengeteg pénzt költöttek az ehhez szükséges kézi eszközök beszerzésére. De a javasolt felhasználási területek jóval korlátozottabbak, gyakorta felmerül ugyanis a magánélethez fűződő alkotmányjogi és a biztonsági garanciák nélküli adatgyűjtés gyanúja.
Afganisztán olyan hely, amelyre nem igazán jellemző születési bizonyítványok, vezetői engedélyek vagy társadalombiztosítási számok megléte, és ahol virágzó feketepiac jött létre a személyazonosító iratok hamisítására. Néhány afgán aggodalmának adott hangot, miszerint a jövőben az egyre növekvő biometrikus adatbázissal az etnikai, törzsi vagy politikai megtorlás fegyvereként is vissza lehetne élni, például egy népszámlálás alkalmával az adott csoport ellenfeleinek kedvezve. Még azok az afgán hivatalnokok is, akik támogatják a programot, szeretnék, ha maguk vehetnék át az amerikaiaktól az ellenőrzés feladatát.
"Hogy biztosak legyünk a dolgunkban - jelentette ki Mark S. Martins dandártábornok, az amerikai erők biztonsági alakulatainak parancsnoka -, felelős politikát és szigorú felügyeletet kell gyakorolni mind az adatgyűjtés, mind a tárolás, mind pedig a magánszemélyek adatainak felhasználása és megosztása felett." Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a biometrikus rendszerek révén fel lehet venni a harcot a csalással és a korrupcióval szemben, a helyi bűnüldözési folyamat szilárdabb lehet, bizonyító erejű alapokra épülhet, és nagyban növelhető a biztonság.
Az azonnali számítógépes íriszvizsgálat mint ellenőrző eszköz mindeddig alig lépett túl a science-fiction filmek világán, és a valós idejű biometrikus azonosítási technológiákat is a hírszerzési és elit kommandóegységek céljaira tartották fenn. A biometrikus rendszerek új generációs kézi eszközei azonban széles körben terjednek a hadsereg használatában. "Képzeljünk el egy hamis személyi igazolványt - magyarázta Robert Haemmerle, az amerikai biztonsági erők őrnagya. - A szakállát leborotválhatja valaki, de a biometrikus adatait nem tudja megváltoztatni." Az általa vezetett munkacsoport igazságügyi és biometrikus műveleteket folytat, ennek eredményeit pedig eljuttatják az afgán kormányhoz.
A kormányzati ellenőrzési hivatal adatai szerint az amerikai védelmi minisztérium a 2007 és 2015 közötti időszakban hatalmas összeget, mintegy 3,5 milliárd dollárt költ biometrikai programokra. A biometria harctéri alkalmazásának koncepcióját először a haditengerészetnél tesztelték 2004-ben az iraki Falludzsában. A felkelők bázisát elzárták a külvilágtól, és csak az juthatott ki, aki átesett a biometrikus azonosításon. 2004 végén, amikor egy iraki felkelő bejutott egy amerikai bázisra Moszulban, és ott öngyilkos merényletet hajtott végre huszonkét amerikai katona halálát okozva, a parancsnokok szigorú azonosítási programot rendeltek el az iraki és a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan az amerikai létesítmények közelében.
Amikor 2007-ben átvette a parancsnokságot Irakban, David H. Petraeus tábornok felülvizsgálta ezeket az erőfeszítéseket, és - tekintettel az amerikai csapatok megnövekedett létszámára - a biometrikus vizsgálatok újabb hullámának elvégzését írta elő a háborús övezetben.
Petraeus tábornok dicséri a technológiát. Nem csupán azért, mert ennek révén meg lehet akadályozni, hogy a felkelők elvegyüljenek a lakosság soraiban, hanem mert így felszámolhatók azok az ellenállási sejtek is, amelyek tagjai pokolgépeket építenek és helyeznek el az utak szélén. Ez a terroristamódszer járt a legtöbb amerikai áldozattal mind Irakban, mind pedig Afganisztánban. Ujjlenyomatokat és más, igazságügyi szempontból releváns nyomokat lehet rögzíteni egy-egy szerkezet hatástalanítása után vagy a robbanás után fellelhető maradványokból, ezeket pedig össze lehet hasonlítani a korábbi fogvatartottak, feltételezett vagy ismert fegyveresek biometrikus adataival.
"Ezek az adatok gyakorlatilag megcáfolhatatlanok, és általában nagyon hasznosak annak kiderítésekor, hogy ki volt a felelős egy adott támadás során bevetett eszköz használatáért" - nyilatkozta a The New York Times tudósítójának a tábornok, aki nemrégiben távozott az afganisztáni parancsnoki posztról, és a központi hírszerzés igazgatójaként folytatja pályafutását. Az Irakban megszerzett tapasztalatokra építettek Afganisztánban is. Az afgán hatóságok ugyancsak felismerték a biometrikus azonosítási rendszer értékét, és nyitottak voltak az alkalmazására.
Katonai tisztségviselők ugyanakkor elismerik, hogy az amerikai, a koalíciós és az afgán egységek által alkalmazott új rendszerek nem mindig "értenek szót" egymással. A kézi eszközök nehezen viselik az afgán nyarak forróságát, és a képernyők is könnyen megsérülhetnek háborús helyzetekben. Ugyanakkor sikerült elgördíteni egy nagyon komoly akadályt a biometrikus eszközök széles körű elterjesztése elől: az operációs rendszerének átírásával az afgán biztonsági erők analfabéta tagjai is használhatják őket, hiszen az angol nyelvű parancsokat színkódolt utasítások helyettesítik.