Szakemberek számos közlekedési szituációt modelleztek le.

Peter Stone, az austini Texas Egyetem kutatója és a kollégái egy olyan tanulási eljárást mutattak be az autonóm gépkocsik számára, amely már számos különböző közlekedési szituációban bevált. A korábbi kutatások megmutatták, hogy kevés önállóan közlekedő jármű is képes jelentős mértékben javítani a forgalom áramlásán. Azonban az eddig kifejlesztett eljárásokat az ilyen autók különleges helyzetekre való felkészítésére korlátozták és azokat nem vitték át az általános közlekedésre.

Stone és kutatótársai abból indultak ki, hogy a főutakon átlagosan óránként 1650, 1850 vagy 2000 gépkocsi halad át, míg az egyes mellékutcákból óránként további 200 jármű csatlakozik be a forgalomba. Folyamatosan módosították a közlekedésben résztvevő autonóm autók számát és azok eloszlását, illetve azt is modellezték, hogy mi történik, ha egyszerre, vagy ha véletlenül jelennek meg a forgalomban. Az elvégzett szimulációk alátámasztották a szakemberek becslését, hogy a tanult vezetési magatartás különlegesen robusztusnak bizonyult, ha nagy volt a közlekedéssűrűség és közepes számú önállóan közlekedő gépkocsit tanítottak be. Később a szimulációkba beillesztettek egy második utcát is, amely az elsőtől 200, 400, 600 vagy 800 méter távolságra volt és a főutat is ellátták egy második sávval. Mindegyik esetben bebizonyosodott, hogy az autonóm járművek megjelenése a forgalomban javított a helyzeten.

Tény viszont, hogy a szimulációkban egy bizonyos típusú utcageometriát alkalmaztak és az emberi sofőröket is mindig ugyanolyan viselkedésűnek ábrázolták. Ennek ellenére kimutatható volt az önállóan közlekedő autóknak a forgalomra gyakorolt pozitív hatása.