Szekeres Viktor
2011 legjobb és legrosszabb filmjei
Most, hogy már majdnem minden díjat átadtak és mindenki megírta 2011-re vonatkozó toplistáját, itt az ideje, hogy előálljunk saját, mindent vivő listánkkal.
Milyenek a 2011-es mozis tapasztalataid?
Hétvégén kiosztják az Oscarokat, holnap pedig bejelentik az Aranymálna-jelölteket, így épp ideje, hogy az SG is összegezze a 2011-es mozis évet. Főleg azután, hogy már megírtuk, hogy a melyek lettek a tavalyi év legjobb filmjei a mozizók szerint, a hozzáértők szerint és az SG olvasói szerint. Szokás szerint csak azok a filmek kerültek fel a 10-es listákra, melyek 2011-ben kerültek bemutatásra Magyarországon, s melyekről megemlékeztünk kritika formájában e hasábokon - vagyis a lista az általunk ismertetett és megcsócsált alkotásokra vonatkozik. Persze ez csak egy töredéke a 2011-es termésnek, hiszen több mint 200 filmet láthattunk moziban, azonban ezeknek csak negyedéről, ötödéről írtunk. A tavalyi termés zöme közepes, illetve nézhető volt, de természetesen akadtak nagyon rossz és remek filmek is.
Jellemző módon az SG-olvasók is mindössze 5-6 filmet ítéltek meg rossznak, a szavazások a legtöbb filmet jónak hozták ki - ha ezt nézzük, akkorl nem lehetünk elégedetlenek 2011-gyel. A 2010-es legjobb és legrosszabb filmeket tartalmazó top 10-es listáinkat egyébként itt lehet megnézni, s e cikk szavazásánál az olvasók 75%-a mondta, hogy inkább jó filmeket látott. A fenti szavazás azt hivatott eldönteni, hogy idén a többség inkább jó vagy rossz alkotásokba futott bele.
A lenti tízes toplistán nem szereplő, mindettől függetlenül rossz filmek között mindenképpen meg kell említeni a következőket, melyek kritikájától megkíméltük az olvasótábort: Táncoló talpak 2, Boszorkányvadászat, Gulliver utazásai, Gagyi mami: Mint két tojás, Honnan tudod?, Lopott idő, Kémkölykök 4D: A világ minden ideje, Alkonyat: Hajnalhasadás 1. rész, S.O.S. Love! - Az egymillió dolláros megbízás - mind kerülendő. A legrosszabbnak természetesen a Jack és Jill bizonyult.
És, ha már a rossz filmeket felsoroltuk, álljanak itt a tavalyi év legjobbjai. Sok jó filmet láthattunk, nagyon jók is akadtak, kiemelkedő azonban kevés. A jók közül a következők voltak a legjobbak az általunk kritika formájában sajnos meg nem énekeltek közül: Piranha 3D, Scott Pilgrim a világ ellen, Egy jobb világ, Az élet fája, Pál Adrienn, A torinói ló, Winter's Bone - A hallgatás törvénye, Hanna - Gyilkos természet, Blue Valentine, Biutiful, A hódkóros, Őrült, dilis, szerelem., Felperzselt föld, A vizsga, A guardista, Melankólia, Éjfélkor Párizsban, Pénzcsináló, Életrevalók, Fifti-fifti, Trancsírák, Kikötői történet - persze mind közül a legjobb a Nader és Simin - Egy válás története volt, amivel nem okozunk nagy meglepetést, hiszen a legtöbb év filmje választáson ez az iráni alkotás diadalmaskodott.
A tavalyi év tíz legrosszabb filmje (az SG-n kritikát kapottak közül - teljesen véletlenül a 3-4 legrosszabb film az SG-olvasók szavazatai alapján is legpocsékabb lett):
10. Zöld Lámpás: Az év egyik legnagyobb anyagi bukása nem a gyenge filmek között tartozik a jobbak közé, hanem a közepesek táborából a gyengék közé. Pedig a film egyik fele még (az "űrös") érdekes és sok lehetőséget hordozott magában, de a földi szegmensek gyengék, az ottani karakterek feledhetőek.
9. A pap - Háború a vámpírok ellen: Egy remek világ képét villantotta fel előttünk a nyárelő egyik befuccsolt képregény-adaptációja, azonban hiába volt ígéretes az alapkoncepció, a sok klisé és tartalmat nélkülöző megoldás nagyon lehúzza. De legalább az év egyik legrövidebb filmje.
8. Kellékfeleség: Adam Sandler lejtmenetben, most éppen Jennifer Aniston szintjén. A Kellékfeleség gügyögésekkel teli gyengécske hollywoodi feldolgozás, mely nagyon alacsony értelmi szintre belőtt poénokkal próbál minél szélesebb közönségre szert tenni, holott ennek nem ez lenne a módja
7. Párizsból szeretettel: A B13 - A bűnös negyed és az Elrabolva, azaz két remek akciófilm rendezője egy újabb buta akciómozival állt elő. A butasággal nincs is baj, azonban az érdektelenség megöli teljesen Travolta erőlködéseit, mindössze az utolsó 20 perc egy része emelkedik ki a középszer alsó bugyraiból.
6. Csak szexre kellesz: Natalie Portman sem tudta megmenteni az unalmas és kiszámítható, valamint pofátlanul hazug komédiát. Hiába vannak benne jó poénok és egy-két érdekesebb karakter, a végeredmény túl kiszámítható, ráadásul még a közönséget is hülyének nézi.
5. Rossz tanár: Nem a sokak által megkedvelhetetlen főhős miatt csúszott el a nyár egyik sikerkomédiája, hanem azért, mert nem voltak benne jó poénok, mindössze pár, kilométerekről előre észrevehető, ezerszer látott helyzetkomikumot sikerült magukból kiizzadni a készítőknek.
4. Álomháború: Rettenetesen vártuk Zack Snyder pedo-steam-fantasy-jét, azonban az eddig remek pedigrével rendelkező rendező valamit nagyon elszúrt, hiszen az Álomháború olyan filmnek indult, amit mindenképpen élvezni fog a néző, ha másért nem, akkor a látvány és a lányok miatt. Nos, egyik sem tudta megmenteni a sokak által egyébként félreértelmezett, pedig nem bonyolult filmet.
3. Rio: Ízig-vérig profi termékről van szó, de nem többről: egy termékről, egy látványos zenés revüről, ami filmként nem működik. A rém sovány koncepciót a gyerekek persze imádni fogják, de az önálló tudattal rendelkező nézők már az első perc dalolásai után tudni fogják, hogy mi vár rájuk a továbbiakban. A Rio remek példája annak, ami megvetendő és rohad a hollywoodi animációs filmgyártásban. Nulla lélek és popdalok orrba-szájba.
2. Testcsere: Testcserés komédia nincs sok és bár a humorlehetőság mindig hasonló az efféle filmekben, általában élvezetesek a helyzetkomikumok. Azonban a Testcsere sajnos meglehetősen alacsony ízléshatárt lőtt be a pisi-kaki-kuki poénjaival, s így zömében csak azoknak a nézőknek jött be, akik harsány röhögésbe törnek ki, mikor egy filmben kimondanak egy, a társadalom szemében trágárnak számító szót. Mert szerintük az vicces.
1. Elhurcolva: Őszinték leszünk: a várt filmek közé tartozott az Elhurcolva. Egyrészt, mert azt hittük, hogy a stúdiók azért keresik minden filmjükhöz a hasizom-ikon Taylor Lautnert, mert valóban tud valamit. Eláruljuk: nem tud. Szimpatikusan ürestekintetű fiatalember. Másrészt pedig azért vártuk, mert híján vagyunk a pörgős, összeesküvős akciófilmeknek. Sajnos az Elhurcolva nem lett az új Sasszem. Egy nagyon buta filmet kaptunk, tűzrevaló női fő karakterrel és zéró meglepetéssel.
Szerencsére fénypontjai is voltak az évnek, a következő oldalon az általunk kedvelt alkotások listája található meg - a több tucat jó 2011-es tíz darab.
Meg szoktad nézni az Oscar-jelölt filmeket?
Valahol szerencse, hogy a legjobb film Oscar-díjára jelölt alkotások zömét Magyarországon csak 2012-ben láthatjuk, így nem okozott akkora gondot a sorrend megállapítása, hiszen sem A leleményes Hugó, sem a The Artist - A némafilmes nem kerülhetett fel a listánkra. Bár, ha azt nézzük, akkor a legjobb 2010-es alkotások között mindössze egy tavalyi Oscar-kedvenc található, a Fekete hattyú, mely 2011-ben az SG-olvasók szerint az év filmje lett, nem sokkal lemaradt a listánkról, hogy holmi akciófilmek és trashmozik előzzék meg. Van ilyen, hogy az embernek nagyobb élményt jelent egy 100%-ban szórakoztató alkotás, mint egy egyébként minden porcikájában igényes film.
A tavalyi év tíz legjobb filmje (az SG-n kritikát kapottak közül - akadtak olyan filmek, melyek elsőre még a toplista közelébe sem került, csak újbóli megtekintés után foglalták el méltó pozíciójukat. S előfordulnak olyanok is, melyek pár hónapos ülepedést követően váltanak ki utólag is izgalmat az emberből.)
10. Rohanás: Nem feltétlenül lett emlékezetes mozi The Rock egy cseppet sem rohanó akciófilmszerűsége (sikeres meg pláne nem), azonban volt annyira szokatlan és már-már karaktervezérelt, hogy megérdemli az említést. Talán a hangulat, a zene, vagy a jó, abszolút érdekes, filmbe berántó kezdés tette élvezetessé. De lehet, hogy csak a mozi levegőjébe csempészett bódítógáz.
9. A Dolog: Egy előzménynek csúfolt feldolgozás a legjobb filmek között? Nem is az egyetlen. Egy biztos: A Dolog sokkal jobb is lehetett volna, de sajnos a rendező nem tudta minden elképzelését megvalósítani, azonban még így is figyelemreméltó feldol..., vagyis előzmény született, mely összeköti a mostani filmet John Carpenter klasszikusával. És még úgy is működik, hogy szinte mindig pontosan tudjuk, mi fog történni, hiszen az ismert történet miatt kevés csavart lehet a sztoriba plántálni. Többek között ezért is érdemel kiemelést.
8. Féktelen harag: A helyenként rémes magyar szinkront kapó filmet inkább az év legpocsékabb filmjeinek listáján lehet megtalálni, mégis, aki moziban látta 3D-ben Nicolas Cage ámokfutását, az pontosan tudja, hogy miért volt piszok szórakoztató. A sok rém igényes film között elfér egy ilyen mocskos szórakozás - hangsúly a "szórakozás" szón. Kivagyi macsózás még sosem volt ilyen élvezetes. A film remek példája annak, hogy mire jó a 3D, remek és poénos beállításokra.
7. Barátság extrákkal: Natalie Portman és Ashton Kutcher "szex a baráttal" romantikázása az év egyik leggyengébb filmjét szülte, Justin Tumberlake és Mila Kunis viszont ugyanebből a témából az egyik legjobbat hozta ki. Aranyos, nagyon szerethető romantikus filmről van szó, mely a műfajból az év legjobbja lehetett volna, ha nincs az Őrült, dilis, szerelem., ami mindent lepipált.
6. Sikoly 4: Szigorúan a Sikoly-rajongóknak szóló film, mely az első perctől az utolsóig folyamatosan kacsintgat a nézőkre, akik vélhetően ezt nagyon élvezik. Nem lesz klasszikus, nem lesz a sorozat legjobbja, még csak az év első számú horrorja sem, azonban, talán a nosztalgia miatt is, tömény élvezetet és rengeteg gyilkosságot nyújt. Humor, intelligencia, kellemes meglepetés, és rengeteg jó eszmefuttatás a horrorfilmek folytatásairól.
5. 127 óra: Megtörtént sztori kvázi egyetlen helyen, mégis nagyon élvezetesen megvalósítva, ráadásul a depresszív hangnemet kerülve. Danny Boyle ismét bebizonyította, hogy az egyik legjobb. Előzetesen nem hittük volna, hogy a 127 óra érdekes lesz.
4. A majmok bolygója: Lázadás: Az év másik előzmény meglepetése, a különbség annyi, hogy ez A majmok bolygója-film nagy siker lett, nem bukott akkorát, mint A Dolog. Aki látta, pontosan tudja, hogy miért lett elgondolkodtató, megragadó és olykor megható, no meg élvezetes a film, amihez ráadásul az is sokat hozzátesz, hogy a folytatások révén tudjuk, milyen irányba halad tovább a történet. És persze ne feledkezzünk meg Andy Serkisről sem.
3. Fertőzés: Aki unja a hollywoodi flikkflakkot, az most kapott egy visszafogott, szikár, lecsupaszított, már-már dokumentarista vírusos filmet, szenvtelen távolságtartással és olyan elemekkel, melyek közel sem számítanak tipikusnak. Nincs főhős, nincs rosszfiú, még megoldás sem nagyon van. Nulla túlspilázottság, nuku csavar, zéró mesterségesen gerjesztett feszültség, csak egy, a nézőt az első perctől az utolsóig lekötő film.
2. Rango: Ugyan Gore Verbinski animációs filmje közel sem szól mindenkinek, mégis a legjobbak között a helye, hiszen helyenként elvetemülten zseniális lett. Talán azért, mert végre nem a gyerekekre lőtték be?
1. Karácsony Artúr: A Rangóval ellentétben a karácsonyi Aardman-animációt 100%-ban gyerekekre lőtték be, a végeredmény pedig remekül mutatja, hogy egy film minősége nem a célközönség korától függ, gyerekfilmeket, családi mozikat is lehet szórakoztatóan tálalni minden korosztály számára. Az év egyik legkellemesebb meglepetése, olyan zseniális pillanatokkal és ötletekkel, hogy az embernek olykor az álla koppan. Aranyos, szívhez szóló, meg kell zabálni - ezentúl minden karácsony előtt kötelezően megtekintendő.
Jellemző módon az SG-olvasók is mindössze 5-6 filmet ítéltek meg rossznak, a szavazások a legtöbb filmet jónak hozták ki - ha ezt nézzük, akkorl nem lehetünk elégedetlenek 2011-gyel. A 2010-es legjobb és legrosszabb filmeket tartalmazó top 10-es listáinkat egyébként itt lehet megnézni, s e cikk szavazásánál az olvasók 75%-a mondta, hogy inkább jó filmeket látott. A fenti szavazás azt hivatott eldönteni, hogy idén a többség inkább jó vagy rossz alkotásokba futott bele.
A lenti tízes toplistán nem szereplő, mindettől függetlenül rossz filmek között mindenképpen meg kell említeni a következőket, melyek kritikájától megkíméltük az olvasótábort: Táncoló talpak 2, Boszorkányvadászat, Gulliver utazásai, Gagyi mami: Mint két tojás, Honnan tudod?, Lopott idő, Kémkölykök 4D: A világ minden ideje, Alkonyat: Hajnalhasadás 1. rész, S.O.S. Love! - Az egymillió dolláros megbízás - mind kerülendő. A legrosszabbnak természetesen a Jack és Jill bizonyult.
És, ha már a rossz filmeket felsoroltuk, álljanak itt a tavalyi év legjobbjai. Sok jó filmet láthattunk, nagyon jók is akadtak, kiemelkedő azonban kevés. A jók közül a következők voltak a legjobbak az általunk kritika formájában sajnos meg nem énekeltek közül: Piranha 3D, Scott Pilgrim a világ ellen, Egy jobb világ, Az élet fája, Pál Adrienn, A torinói ló, Winter's Bone - A hallgatás törvénye, Hanna - Gyilkos természet, Blue Valentine, Biutiful, A hódkóros, Őrült, dilis, szerelem., Felperzselt föld, A vizsga, A guardista, Melankólia, Éjfélkor Párizsban, Pénzcsináló, Életrevalók, Fifti-fifti, Trancsírák, Kikötői történet - persze mind közül a legjobb a Nader és Simin - Egy válás története volt, amivel nem okozunk nagy meglepetést, hiszen a legtöbb év filmje választáson ez az iráni alkotás diadalmaskodott.
A tavalyi év tíz legrosszabb filmje (az SG-n kritikát kapottak közül - teljesen véletlenül a 3-4 legrosszabb film az SG-olvasók szavazatai alapján is legpocsékabb lett):
10. Zöld Lámpás: Az év egyik legnagyobb anyagi bukása nem a gyenge filmek között tartozik a jobbak közé, hanem a közepesek táborából a gyengék közé. Pedig a film egyik fele még (az "űrös") érdekes és sok lehetőséget hordozott magában, de a földi szegmensek gyengék, az ottani karakterek feledhetőek.
9. A pap - Háború a vámpírok ellen: Egy remek világ képét villantotta fel előttünk a nyárelő egyik befuccsolt képregény-adaptációja, azonban hiába volt ígéretes az alapkoncepció, a sok klisé és tartalmat nélkülöző megoldás nagyon lehúzza. De legalább az év egyik legrövidebb filmje.
8. Kellékfeleség: Adam Sandler lejtmenetben, most éppen Jennifer Aniston szintjén. A Kellékfeleség gügyögésekkel teli gyengécske hollywoodi feldolgozás, mely nagyon alacsony értelmi szintre belőtt poénokkal próbál minél szélesebb közönségre szert tenni, holott ennek nem ez lenne a módja
7. Párizsból szeretettel: A B13 - A bűnös negyed és az Elrabolva, azaz két remek akciófilm rendezője egy újabb buta akciómozival állt elő. A butasággal nincs is baj, azonban az érdektelenség megöli teljesen Travolta erőlködéseit, mindössze az utolsó 20 perc egy része emelkedik ki a középszer alsó bugyraiból.
6. Csak szexre kellesz: Natalie Portman sem tudta megmenteni az unalmas és kiszámítható, valamint pofátlanul hazug komédiát. Hiába vannak benne jó poénok és egy-két érdekesebb karakter, a végeredmény túl kiszámítható, ráadásul még a közönséget is hülyének nézi.
5. Rossz tanár: Nem a sokak által megkedvelhetetlen főhős miatt csúszott el a nyár egyik sikerkomédiája, hanem azért, mert nem voltak benne jó poénok, mindössze pár, kilométerekről előre észrevehető, ezerszer látott helyzetkomikumot sikerült magukból kiizzadni a készítőknek.
4. Álomháború: Rettenetesen vártuk Zack Snyder pedo-steam-fantasy-jét, azonban az eddig remek pedigrével rendelkező rendező valamit nagyon elszúrt, hiszen az Álomháború olyan filmnek indult, amit mindenképpen élvezni fog a néző, ha másért nem, akkor a látvány és a lányok miatt. Nos, egyik sem tudta megmenteni a sokak által egyébként félreértelmezett, pedig nem bonyolult filmet.
3. Rio: Ízig-vérig profi termékről van szó, de nem többről: egy termékről, egy látványos zenés revüről, ami filmként nem működik. A rém sovány koncepciót a gyerekek persze imádni fogják, de az önálló tudattal rendelkező nézők már az első perc dalolásai után tudni fogják, hogy mi vár rájuk a továbbiakban. A Rio remek példája annak, ami megvetendő és rohad a hollywoodi animációs filmgyártásban. Nulla lélek és popdalok orrba-szájba.
2. Testcsere: Testcserés komédia nincs sok és bár a humorlehetőság mindig hasonló az efféle filmekben, általában élvezetesek a helyzetkomikumok. Azonban a Testcsere sajnos meglehetősen alacsony ízléshatárt lőtt be a pisi-kaki-kuki poénjaival, s így zömében csak azoknak a nézőknek jött be, akik harsány röhögésbe törnek ki, mikor egy filmben kimondanak egy, a társadalom szemében trágárnak számító szót. Mert szerintük az vicces.
1. Elhurcolva: Őszinték leszünk: a várt filmek közé tartozott az Elhurcolva. Egyrészt, mert azt hittük, hogy a stúdiók azért keresik minden filmjükhöz a hasizom-ikon Taylor Lautnert, mert valóban tud valamit. Eláruljuk: nem tud. Szimpatikusan ürestekintetű fiatalember. Másrészt pedig azért vártuk, mert híján vagyunk a pörgős, összeesküvős akciófilmeknek. Sajnos az Elhurcolva nem lett az új Sasszem. Egy nagyon buta filmet kaptunk, tűzrevaló női fő karakterrel és zéró meglepetéssel.
Szerencsére fénypontjai is voltak az évnek, a következő oldalon az általunk kedvelt alkotások listája található meg - a több tucat jó 2011-es tíz darab.
A tavalyi év tíz legjobb filmje (az SG-n kritikát kapottak közül - akadtak olyan filmek, melyek elsőre még a toplista közelébe sem került, csak újbóli megtekintés után foglalták el méltó pozíciójukat. S előfordulnak olyanok is, melyek pár hónapos ülepedést követően váltanak ki utólag is izgalmat az emberből.)
10. Rohanás: Nem feltétlenül lett emlékezetes mozi The Rock egy cseppet sem rohanó akciófilmszerűsége (sikeres meg pláne nem), azonban volt annyira szokatlan és már-már karaktervezérelt, hogy megérdemli az említést. Talán a hangulat, a zene, vagy a jó, abszolút érdekes, filmbe berántó kezdés tette élvezetessé. De lehet, hogy csak a mozi levegőjébe csempészett bódítógáz.
9. A Dolog: Egy előzménynek csúfolt feldolgozás a legjobb filmek között? Nem is az egyetlen. Egy biztos: A Dolog sokkal jobb is lehetett volna, de sajnos a rendező nem tudta minden elképzelését megvalósítani, azonban még így is figyelemreméltó feldol..., vagyis előzmény született, mely összeköti a mostani filmet John Carpenter klasszikusával. És még úgy is működik, hogy szinte mindig pontosan tudjuk, mi fog történni, hiszen az ismert történet miatt kevés csavart lehet a sztoriba plántálni. Többek között ezért is érdemel kiemelést.
8. Féktelen harag: A helyenként rémes magyar szinkront kapó filmet inkább az év legpocsékabb filmjeinek listáján lehet megtalálni, mégis, aki moziban látta 3D-ben Nicolas Cage ámokfutását, az pontosan tudja, hogy miért volt piszok szórakoztató. A sok rém igényes film között elfér egy ilyen mocskos szórakozás - hangsúly a "szórakozás" szón. Kivagyi macsózás még sosem volt ilyen élvezetes. A film remek példája annak, hogy mire jó a 3D, remek és poénos beállításokra.
7. Barátság extrákkal: Natalie Portman és Ashton Kutcher "szex a baráttal" romantikázása az év egyik leggyengébb filmjét szülte, Justin Tumberlake és Mila Kunis viszont ugyanebből a témából az egyik legjobbat hozta ki. Aranyos, nagyon szerethető romantikus filmről van szó, mely a műfajból az év legjobbja lehetett volna, ha nincs az Őrült, dilis, szerelem., ami mindent lepipált.
6. Sikoly 4: Szigorúan a Sikoly-rajongóknak szóló film, mely az első perctől az utolsóig folyamatosan kacsintgat a nézőkre, akik vélhetően ezt nagyon élvezik. Nem lesz klasszikus, nem lesz a sorozat legjobbja, még csak az év első számú horrorja sem, azonban, talán a nosztalgia miatt is, tömény élvezetet és rengeteg gyilkosságot nyújt. Humor, intelligencia, kellemes meglepetés, és rengeteg jó eszmefuttatás a horrorfilmek folytatásairól.
5. 127 óra: Megtörtént sztori kvázi egyetlen helyen, mégis nagyon élvezetesen megvalósítva, ráadásul a depresszív hangnemet kerülve. Danny Boyle ismét bebizonyította, hogy az egyik legjobb. Előzetesen nem hittük volna, hogy a 127 óra érdekes lesz.
4. A majmok bolygója: Lázadás: Az év másik előzmény meglepetése, a különbség annyi, hogy ez A majmok bolygója-film nagy siker lett, nem bukott akkorát, mint A Dolog. Aki látta, pontosan tudja, hogy miért lett elgondolkodtató, megragadó és olykor megható, no meg élvezetes a film, amihez ráadásul az is sokat hozzátesz, hogy a folytatások révén tudjuk, milyen irányba halad tovább a történet. És persze ne feledkezzünk meg Andy Serkisről sem.
3. Fertőzés: Aki unja a hollywoodi flikkflakkot, az most kapott egy visszafogott, szikár, lecsupaszított, már-már dokumentarista vírusos filmet, szenvtelen távolságtartással és olyan elemekkel, melyek közel sem számítanak tipikusnak. Nincs főhős, nincs rosszfiú, még megoldás sem nagyon van. Nulla túlspilázottság, nuku csavar, zéró mesterségesen gerjesztett feszültség, csak egy, a nézőt az első perctől az utolsóig lekötő film.
2. Rango: Ugyan Gore Verbinski animációs filmje közel sem szól mindenkinek, mégis a legjobbak között a helye, hiszen helyenként elvetemülten zseniális lett. Talán azért, mert végre nem a gyerekekre lőtték be?
1. Karácsony Artúr: A Rangóval ellentétben a karácsonyi Aardman-animációt 100%-ban gyerekekre lőtték be, a végeredmény pedig remekül mutatja, hogy egy film minősége nem a célközönség korától függ, gyerekfilmeket, családi mozikat is lehet szórakoztatóan tálalni minden korosztály számára. Az év egyik legkellemesebb meglepetése, olyan zseniális pillanatokkal és ötletekkel, hogy az embernek olykor az álla koppan. Aranyos, szívhez szóló, meg kell zabálni - ezentúl minden karácsony előtt kötelezően megtekintendő.
Tegnap a lista apropóján leszedtem, hát rendesen megdöbbentem. Művészi értékben nagyjából toronymagasan vezet bármelyik itt, jó, vagy rosszként megemlítésre került filmhez képest.