Hunter

Elvétették a Vénuszt a japánok

Több mint hathónapnyi bolygóközi utazás után hétfőn elérte a Vénuszt egy japán űrszonda, a küldetés sorsa azonban teljesen bizonytalanná vált a pályára állítási kísérlet után.

A 300 millió dolláros Akatsukiról az Ikaros napvitorla sikere kapcsán tettünk említést először, ehhez a műholdhoz csatolva jutott el a világűrbe a japán űrügynökség (JAXA) napvitorlája. A japán Vénusz-szonda minden komplikáció nélkül érte el célpontját, a pályára állítási manővert japán idő szerint kedden, a hajnali órákban kezdték meg.

A küldetést felügyelő JAXA megerősítette az Akatsuki hajtóműveinek begyújtását, ami a terveknek megfelelően még azelőtt zajlott le, mielőtt a szonda a Vénusz takarásába került. Ez az előrejelzések szerint egy 22 perces kommunikációs szünetet eredményezett volna, a kommunikáció azonban nem várt módon másfél órán át szünetelt. Az Agence-France Presse beszámolója szerint a szonda nem a megfelelő pályán volt, és nem minden kommunikációs antennáját használta a kapcsolat helyreállásakor. "Nem tudni milyen pályát követ jelenleg a szonda" - idézte még kedden az AFP Munketaka Ueno, a JAXA egyik vezetőjének szavait. "Mindent megteszünk a szonda pályájának kiigazítása érdekében"

A hírügynökség értesüléseit immár az űrhivatal is megerősítette, és bejelentette, hogy a szondának nem sikerült a tervezett pályára állnia, ami pedig a legelkeserítőbb a JAXA számára, hogy űreszközük legközelebb hat év múlva kerül újra a Vénusz közelébe, ennél hamarabb nem nyílik alkalom újabb kísérletre.

Az űrügynökség nagy reményeket táplált az Akatsukival szemben, a szonda megfigyeléseiből sok új dolgot megtudhatnánk a Vénuszról. A május 20-án fellőtt űreszköz két éven át tanulmányozta volna minden korábbinál nagyobb részletességgel a bolygó felhőrendszereit, légkörét és időjárását. Az egyik fő célkitűzés, hogy segítségével megállapítsák, hogyan sodródott a Vénusz ennyire szélsőséges pályára, melynek eredményeként a Földhöz nagyon hasonló égitest egy barátságtalan, vastag kénsavfelhőktől borított, forró világgá változott. "A Vénusz sok tekintetben hasonlít a Földhöz. Nagyjából azonos a tömegük és ugyanazok az alapvető anyagok alkotják mindkettőt" - nyilatkozott állásfoglalásában Takeshi Imamura, az Akatsuki projekt tudósa. "A két világ sorsa mégis különbözőképpen alakult. Tudni akarjuk miért"

Az Akatsuki öt különböző kamerájával különböző hullámhosszokon figyelhette volna a vénuszi légkört, az infravöröstől a látható fényűn keresztül az ultraibolyáig. A szondának az eredeti tervek szerint a bolygó egyenlítője felett egy erősen elnyújtott pályán kellene keringenie, melynek legközelebb pontja 300 kilométer, legtávolabbi 80000 kilométer lenne a felszíntől. Ez a pálya lehetővé tenné számára, hogy a légkör egyes területeit 20 órán át folyamatosan vizsgálja, amivel nyomon követhetők lennének a felhősémák változásai.

A Vénusz-szonda nyomokat keresett volna a nem kevesebb, mint 20 kilométer vastagságú kénsav felhőréteg eredetére és fejlődésére is, infravörös műszerei pedig képesek lennének letapogatni a bolygófelszínt vulkanikus tevékenység után kutatva, ez ugyanis ideális forrása lenne a légkörben található kénnek. A tudósok többsége biztos benne, hogy a Vénusz rendelkezik vulkánokkal, a vastag felhők miatt azonban nem sikerült megerősíteni a feltevést.

A bolygó körül szolgálatot teljesítő európai Venus Express 2005-ben villámokat is észlelt a légkörben, ami meglepte a tudósokat, mivel elméleteik szerint villámlás csak azokban az atmoszférákban alakulhat ki, ahol sok a vízjég kristály, melyek ütközéseikkel felerősítik az elektromos töltést, így az Akatsuki másik feladata a vénuszi villámok kialakulásának vizsgálata lett volna, amihez egy másodpercenként 30000 képkocka rögzítésére képes kamerát használtak volna.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • lotsopa #46
    Nem tudom hogy ez a hat éves csúszás csak engem zavar, vagy mást is de azért elgondolkodtató hogy meg merjük tenni azt hogy 'hátráltatjuk' késleltetjük ennyire a kutatást, fejlődést mindössze azért mert nem kapott aktív meghajtást, gondolok itt olyan meghajtó rendszerről amivel tetszőleges irányban végezhet gyorsuló mozgást a szonda. Értem hogy ez a napvitorlás dolog nagyon jó mert könnyű, nem szükséges üzemanyag, stb...
    Persze ott van hogy ha nem számolják el a Japánok akkor most nincs miről beszélni.
  • Thaison #45
    A japánok nem sűrűn szoktak hibázni ami a technikát illeti szóval ez egy furcsa dolog, biztos sok érdekes dolgot tudhattunk volna meg,de ez van ez most így sikerült. Majd legközelebb:) Mondjuk ez akkor lett volna gáz ha ember is van benne:P:)
  • dzsagon #44
    nem olyan nagy gond ez, én néha a wc csészét is elvétem 50 cm-ről.
  • halgatyó #43
    Szerintem a Földön egyáltalán nem lenne vénuszi légkör, akármennyire is égetnénk a köveket kifelé.
    Az egyik ok az, hogy a CaO (égetett mész) igen nagy affinitással köti meg a CO2-t és a kén oxidjait.
    Magas hőmérsékleten egy dinamikus egyensúly van a CaCO3 <--> CaO + CO2 között, az idézett Wiki cikkbeli táblázatból látható, hogy jóval a Vénuszlégkör hőmérséklete felett is (550 Cfok) a CO2 nyomása 55 Pa (1 bar kb. 100 ezer Pa)
    Picivel 500 Cfok alatt ennek a nyomásnak a töredéke lenne, ezzel szemben a Vénusz légköre 90 bar.
    Ez azt jelenti, hogy a Vénusz felszíne nem a Földön gyakori kalcium és nátrium karbonátos vegyületei.
    Ha majd odamegy egy szonda, és kutatófúrásokat végez (kemény feladat lesz a majdnem 500 Cfokban) akkor kiderül sokminden.

    További rejtély (számomra): hová tűnt a Vénusz légköréből a nitrogén. Az ugyanis nem szeret megkötődni.
  • Pares #42
    Röhej.

    "Ez jó. Rögzíted, hogy amit írtál, az tényleg hülyeség volt. Aztán kijavítod, majd közlöd, hogy én a javított változatot kritizáltam, és válaszolsz is magadnak... nem is kellek ide, jó szórakozást."

    A szöveg értelmezése nagyon megy, azt látom. Egyébként is, ki mondta, hogy kellenél Te ide? Ne nevettess.

    "Pedig leírtam azt is, hogy ábrándozni "valamiféle életről" persze lehet. Akár még ide is behányhatod, azért publikus fórum, csak akkor viseld el a kritikát, és védd meg a véleményed."

    A konstruktív kritika mindig jó, és tényekkel is alátámasztom a véleményem, ha az adott helyzet megkívánja. Csakhogy az a helyzet, hogy én leírtam a véleményem, hogy szerintem akár a Vénuszon is lehet, hogy van élet. Vagyis lehet, hogy sok érdekes dolgot találtak volna a japánok, ha sikerrel járnak, ezért sajnálom, hogy ez megtörtént. Tények? Most írjak le neked konkrét életformákat, amik a Vénuszi légkörben éldegélnek? Komoly? Vannak rá elképzelések, na de hát kinek lehetnek ilyen téren bizonyítékai? Ne már...

    Te leírtad, hogy ez meg az van, és hogy *szerinted* nagyon nehezen képzelhető el, sőt egyenesen lehetetlen az amit én gondolok, tehát bármiféle élet kialakulása a Vénuszon. Aztán már csak simán a baktérium szóba kötöttél bele. Neked kb. ugyan annyi bizonyítékod van az egész ellen, mint nekem mellette, tehát közel 0. Az, hogy a Földön esetleg nem léteznek ilyen mikrobák, véleményem szerint nem bizonyít semmit sem. Ezért kell odamenni, és megvizsgálni. Nem értem mi a bajod ezzel az álláspontommal?!

    "Most én is írhattam volna, hogy az, hogy ha neked meg ennyi elég az élethez, az csak annyit bizonyít, hogy..."

    Nem írtam, hogy ennyi elég az élethez, eleve, honnan tudjuk, hogy mennyi elég az élet kialakulásához? Te biztos tudod az élet receptjét. Hát hogyne.

    Különben sem én vagyok az első, aki felvetette a vénuszi élet lehetőségét. Itt olvashatsz egy kutató csoport tanulmányáról e téren. Biztosan ők se értenek hozzá. Írj nekik levelet, és jól mondd meg nekik, hogy milyen hülyék, hisz bizonyíték nélkül spekulálnak. Hát még ilyen felháborító dolgot!

    "...hogy egy fél marék lepke zizegése hozzád képest szakértői vélemény, de próbáltam kicsit feljebb emelni a társalgás színvonalát. De ha nem megy, hagyjuk."

  • kukacos #41
    "véleményem szerint elképzelhető, hogy a Vénuszon is kialakulhatott valamiféle életforma. Erre Te leírtad, hogy ez bizony LEHETETLEN."

    Ez jó. Rögzíted, hogy amit írtál, az tényleg hülyeség volt. Aztán kijavítod, majd közlöd, hogy én a javított változatot kritizáltam, és válaszolsz is magadnak... nem is kellek ide, jó szórakozást.

    Pedig leírtam azt is, hogy ábrándozni "valamiféle életről" persze lehet. Akár még ide is behányhatod, azért publikus fórum, csak akkor viseld el a kritikát, és védd meg a véleményed. És ha már tudományos fórum, mondjuk tényeken alapuló érveléssel, és ne a kritikus diszkreditálásával, idézem, "az, hogy neked nehezedre esik elképzelni, kb. semmit se jelent", meg hogy "vannak ott villámok meg vegyületek".

    Most én is írhattam volna, hogy az, hogy ha neked meg ennyi elég az élethez, az csak annyit bizonyít, hogy egy fél marék lepke zizegése hozzád képest szakértői vélemény, de próbáltam kicsit feljebb emelni a társalgás színvonalát. De ha nem megy, hagyjuk.
  • bzs32 #40
    Én így látom: a vénuszi légkörben több a SO2, SO3 meg a CO2 (gondolom, ti erről beszéltek a karbonátok bomlása kapcsán), mert ott ezek a hő miatt nem maradnak meg ásványok (sók) formájában mint nálunk. Itt ezek alkotják a szulfátokat, karbonátokat. Abból meg nekünk is van bőven, ha kiégetnénk ügyesen, lenne itt is vénuszi lágkör. :-)
    Azt sem kell elfelejteni, hogy primitív életformák állítólag nálunk valamikor kénvegyületeket ettek, később a növények pedig CO2-ot. Innen is a külömbség egy része.
    Számadatokat ti biztos jobban tudtok, de röviden az eredmény a sűrűbb légkör, ami nagyobb mennyiségű szilárdanyag szemcsét képes hordani, ami pedig mégintenzívebb melegházhatást kelt.

    Vagy (írás közben gondolkodtam el rajta) egyszerűen arról van szó, hogy víz hiányában a vulkanizmusból származó oxidok nem alakulhatnak át sókká, ezért aztán a légkörben maradnak. Innen a SO2 légkör.
  • halgatyó #39
    Gondolom, hogy a CaCO3 bomlására gondolsz. (abból építünk házat:-)
    A CaCO3 bomlása azonban dinamikus egyensúlyi folyamat, itt van egy jó táblázat erről: A cikk közepe után kicsivel: Calcination equilibrium

    A Földi mészkő is elbomlik időről időre, legalábbis jelentős része. Ott, ahol a kőzetlemezek egymásra csúsznak. (az alácsúszó tartalmaz sok üledéket, a vastag, fennmaradó rész inkább gránitból van)
    Azt nem tudom, hogy mennyi karbonátos kőzet van a Földön, pedig az adat biztosan létezik, annyira sűrűn megfurkálták már a földfelszínt, hogy ezt pontosan lehet tudni.
  • halgatyó #38
    A cikket olvastam korábban is, bár a címe miatt enyhe negatív előérzettel. (mondhatni prekoncepcióval)
    Maga a cikk azonban jó. Sajnos sok egyszerűbb gondolkodású újságíró félre fogja érteni, és megy a nagy lózung az arcunkba: vigyázzatok, mert majd a Földön is 300 C fok lesz meg 50 atmoszféra!
    Sajnos, amikor a Vénuszt emlegetik, akkor mindig ez lebeg a nyomorult cikkekben többnyire kimondatlanul, de a tudat alatt sugallva.


    De odáig már nem terjed a nagydumások eszmei tárháza, hogy akkor valami megoldásokat is fel kellene vázolni, nemcsak azt szjkózni, hogy mit NE csináljunk, meg hogy mekkkkora veszélyek leselkednek hanem mit IGEN-csináljunk?
    Milyen jövő vár ránk (PONTOS jövőkép, számadatokkal és tényekkel megalapozva!!), ha azt az utat választjuk, amit ők sugallnak... ó azt nem.
    Ezért kezdtem félve olvasni azt a cikket.
  • Molnibalage #37
    Ezt gyanítom, csak mivel nem vagyok vegyész nehezen tudom elképzelni, hogy az egyensúlyi állapot miért ott állt be. Milyen folyamatok kellettek ehhez?