Berta Sándor
Elmarasztoló jelentés a kínai IT-üzemi viszonyokról
A National Labor Committee (NLC) amerikai emberi jogi szervezet embertelen munkakörülményekkel vádolja a billentyűzeteket gyártó Dongguan Meitai Plastics & Electronics Factory nevű céget.
Az NLC jelentése szerint a dél-kínai Guangdong tartományban található üzemben a heti munkaidő rendszeresen meghaladja a 80 órát és a vállalat minden dolgozó órabérének automatikusan levonja a felét. Az órabér átszámítva 60 dollárcent, így az emberek alig 30 centnek megfelelő pénzt kapnak kézhez. Az indoklás az, hogy ebből fedezik az emberek egészségügyi ellátásának és étkeztetésének költségeit. A dolgozók többsége 18 és 25 év közötti fiatal nő. A Dongguan partnerei között egyaránt megtalálható az IBM, a Microsoft, a Dell, a Lenovo és a Hewlett-Packard.
Az NLC munkatársai szerint az általános munkakörülmények még az egyébként meglehetősen szabadon értelmezhető kínai előírásoknak sem felelnek meg. A példák között említik, hogy a 2000 dolgozó hetente legfeljebb csak három napra hagyhatja el a gyár területét. Az egyik neve elhallgatását kérő dolgozó nem véletlenül nyilatkozott úgy, miszerint úgy érzi magát, mintha börtönben lenne. A futószalag mellett tevékenykedő munkásoknak másodpercenként kell rögzíteniük egy billentyűt a billentyűzeten. A székük egy fahokedli, amelynek nincs háttámlája.
Az előírások gyakorlatilag betarthatatlanok, a büntetések viszont drákói módon szigorúak. Aki például egyetlen percet késik, annak azonnal megvonják két órai munkabérét. A tilosban kerékpárral parkolók 4 és egynegyed órabérüknek mondhatnak búcsút, a lift engedély nélküli használatát pedig másfél napi bárelvonással büntetik. Aki jegyzeteket készít vagy röpiratokat terjeszt, három napi munkabérét veszíti el, míg egy független szakszervezetbe való belépést azonnali elbocsájtással "honorálnak".
Az alkalmazottakat 10-12 ágyas hálótermekben helyezik el. A koszt: leves és rizs, hetente egyszer pedig csirkecombot és -lábat osztanak. A legtöbb dolgozónak nincs baleseti és betegbiztosítása, illetve nyugdíjra sem jogosultak, annak ellenére, hogy ez Kínában előírás. A munkakörülményeket az extrém magas hőt termelő 30 műanyagfeldolgozó gép teszi szinte elviselhetetlenné. Klímaberendezéseket hiába is keresnénk. A lakkozást végző részlegben nincsenek légzőmaszkok és senki sem tudja, hogy milyen anyagokat használnak a billentyűzetek bevonására.
A jelentés miatt az Electronic Industry Citizenship Coalition (EICC) nevű számos gyártót tömörítő és saját fair munkakörülmény-, illetve viselkedési kódexet kidolgozó szervezet most hivatalosan is ki akarja vizsgálni a helyzetet. Charles Kernaghan, az NLC anyagának egyik szerzője ugyanakkor kétli, hogy a vizsgálat megnyugtató eredménnyel zárul, mivel az üzem vezetői meg fogják fenyegetni a dolgozókat, és átmenetileg korrekt munkakörülményeket fognak biztosítani.
Az NLC jelentése szerint a dél-kínai Guangdong tartományban található üzemben a heti munkaidő rendszeresen meghaladja a 80 órát és a vállalat minden dolgozó órabérének automatikusan levonja a felét. Az órabér átszámítva 60 dollárcent, így az emberek alig 30 centnek megfelelő pénzt kapnak kézhez. Az indoklás az, hogy ebből fedezik az emberek egészségügyi ellátásának és étkeztetésének költségeit. A dolgozók többsége 18 és 25 év közötti fiatal nő. A Dongguan partnerei között egyaránt megtalálható az IBM, a Microsoft, a Dell, a Lenovo és a Hewlett-Packard.Az NLC munkatársai szerint az általános munkakörülmények még az egyébként meglehetősen szabadon értelmezhető kínai előírásoknak sem felelnek meg. A példák között említik, hogy a 2000 dolgozó hetente legfeljebb csak három napra hagyhatja el a gyár területét. Az egyik neve elhallgatását kérő dolgozó nem véletlenül nyilatkozott úgy, miszerint úgy érzi magát, mintha börtönben lenne. A futószalag mellett tevékenykedő munkásoknak másodpercenként kell rögzíteniük egy billentyűt a billentyűzeten. A székük egy fahokedli, amelynek nincs háttámlája.
Az előírások gyakorlatilag betarthatatlanok, a büntetések viszont drákói módon szigorúak. Aki például egyetlen percet késik, annak azonnal megvonják két órai munkabérét. A tilosban kerékpárral parkolók 4 és egynegyed órabérüknek mondhatnak búcsút, a lift engedély nélküli használatát pedig másfél napi bárelvonással büntetik. Aki jegyzeteket készít vagy röpiratokat terjeszt, három napi munkabérét veszíti el, míg egy független szakszervezetbe való belépést azonnali elbocsájtással "honorálnak".
Az alkalmazottakat 10-12 ágyas hálótermekben helyezik el. A koszt: leves és rizs, hetente egyszer pedig csirkecombot és -lábat osztanak. A legtöbb dolgozónak nincs baleseti és betegbiztosítása, illetve nyugdíjra sem jogosultak, annak ellenére, hogy ez Kínában előírás. A munkakörülményeket az extrém magas hőt termelő 30 műanyagfeldolgozó gép teszi szinte elviselhetetlenné. Klímaberendezéseket hiába is keresnénk. A lakkozást végző részlegben nincsenek légzőmaszkok és senki sem tudja, hogy milyen anyagokat használnak a billentyűzetek bevonására.
A jelentés miatt az Electronic Industry Citizenship Coalition (EICC) nevű számos gyártót tömörítő és saját fair munkakörülmény-, illetve viselkedési kódexet kidolgozó szervezet most hivatalosan is ki akarja vizsgálni a helyzetet. Charles Kernaghan, az NLC anyagának egyik szerzője ugyanakkor kétli, hogy a vizsgálat megnyugtató eredménnyel zárul, mivel az üzem vezetői meg fogják fenyegetni a dolgozókat, és átmenetileg korrekt munkakörülményeket fognak biztosítani.
