Berta Sándor
Nem adhatók ki a fájlcserélő hallgatók adatai Bostonban
Fontos részgyőzelmet arattak a zeneiparral vívott harcban bostoni diákok. Egy szövetségi bíró ítélete értelmében ugyanis az iskolájuk nem adhatja ki a személyes adataikat.
Az Amerikai Zeneipari Szövetség (RIAA) az elmúlt években különösen keményen lépett fel az illegálisan másolt tartalmak fájlcserélésével gyanúsított egyetemistákkal és a főiskolai hallgatókkal szemben. Mivel számos amerikai felsőoktatási intézmény egyúttal internetszolgáltató szerepet is betölt, így a RIAA számos egyetemet és főiskolát beperelt már eddig. A szervezet az adatokat szinte minden esetben a MediaSentry nevű cég szoftverének segítségével szerzi be. A felderített IP-címek alapján a szövetség jogi eljárásokat indít, amelyek célja az elkövetők személyes adatainak megszerzése. Amennyiben a követelést elfogadják a bíróságok, úgy a kiadók, illetve az őket képviselő RIAA megindíthatják a hallgatók ellen a kártérítési pereket.
Ez a taktika eddig is komoly vitát váltott ki és közel sem annyira sikeres, mint amennyire azt az Amerikai Zeneipari Szövetség szeretné. Jó példa erre egy mostani ítélet is: a London-Sire kontra Does 1-4 ügyben a Bostoni Egyetem tanulói sikert könyvelhettek el, Nancy Gertner szövetségi bírónő ugyanis megtiltotta az intézmény számára a diákjai személyes adatainak kiadását. Az indoklás szerint először meg kell vizsgálni az előfizetői szerződések alapján, hogy az információk kiadásához az egyetemnek joga van-e egyáltalán.
Gertner közölte, hogy egyáltalán nem látta bizonyítottnak, hogy a megvádolt hallgatók a fájlcserélő rendszerek használatával megsértették az amerikai szerzői jogi törvényt. "Az, hogy a gyanúsítottak megpróbáltak mindent megtenni a zene terjesztésére, még közel sem jelenti azt, hogy valóban terjesztették is a számokat. Az, hogy valaki dalokat jelentett meg az interneten, önmagában még nem bűncselekmény" - állapította meg a bírónő. Mivel az ítélet egyelőre első fokú és így nem jogerős, a kiadóknak lehetőségük van a beadványuk módosítására. Egy másik ügyben, az Elektra kontra Denise Barker perben Kenneth M. Karas bíró szintén az alperesnek adott igazat, mondván azzal önmagában még nem sértette meg az amerikai szerzői jogi törvényt, hogy engedély nélkül bizonyos adatokat csereberélésre kínált.
A RIAA tavaly Harry Reid szenátor segítségével azt akarta elérni, hogy az amerikai felsőoktatási intézményeket kötelezzék felvilágosító előadások tartására és emellett összesen 408 levelet küldött ki az amerikai főiskolák és egyetemek vezetőinek. Ugyan sok egyetem együttműködött, de egyes intézmények viszont úgy gondolták, hogy ők nem a RIAA "segédseriffjei".Charles Nesson és John Palfrey, a Harvard Egyetem Jogi Iskolájának két professzora pedig szó szerint úgy fogalmazott: "Közösen fel kell lépnünk ez ügyben és közölnünk kell a RIAA-val, hogy húzzon innen!"
Az Amerikai Zeneipari Szövetség (RIAA) az elmúlt években különösen keményen lépett fel az illegálisan másolt tartalmak fájlcserélésével gyanúsított egyetemistákkal és a főiskolai hallgatókkal szemben. Mivel számos amerikai felsőoktatási intézmény egyúttal internetszolgáltató szerepet is betölt, így a RIAA számos egyetemet és főiskolát beperelt már eddig. A szervezet az adatokat szinte minden esetben a MediaSentry nevű cég szoftverének segítségével szerzi be. A felderített IP-címek alapján a szövetség jogi eljárásokat indít, amelyek célja az elkövetők személyes adatainak megszerzése. Amennyiben a követelést elfogadják a bíróságok, úgy a kiadók, illetve az őket képviselő RIAA megindíthatják a hallgatók ellen a kártérítési pereket.
Ez a taktika eddig is komoly vitát váltott ki és közel sem annyira sikeres, mint amennyire azt az Amerikai Zeneipari Szövetség szeretné. Jó példa erre egy mostani ítélet is: a London-Sire kontra Does 1-4 ügyben a Bostoni Egyetem tanulói sikert könyvelhettek el, Nancy Gertner szövetségi bírónő ugyanis megtiltotta az intézmény számára a diákjai személyes adatainak kiadását. Az indoklás szerint először meg kell vizsgálni az előfizetői szerződések alapján, hogy az információk kiadásához az egyetemnek joga van-e egyáltalán.
Gertner közölte, hogy egyáltalán nem látta bizonyítottnak, hogy a megvádolt hallgatók a fájlcserélő rendszerek használatával megsértették az amerikai szerzői jogi törvényt. "Az, hogy a gyanúsítottak megpróbáltak mindent megtenni a zene terjesztésére, még közel sem jelenti azt, hogy valóban terjesztették is a számokat. Az, hogy valaki dalokat jelentett meg az interneten, önmagában még nem bűncselekmény" - állapította meg a bírónő. Mivel az ítélet egyelőre első fokú és így nem jogerős, a kiadóknak lehetőségük van a beadványuk módosítására. Egy másik ügyben, az Elektra kontra Denise Barker perben Kenneth M. Karas bíró szintén az alperesnek adott igazat, mondván azzal önmagában még nem sértette meg az amerikai szerzői jogi törvényt, hogy engedély nélkül bizonyos adatokat csereberélésre kínált.
A RIAA tavaly Harry Reid szenátor segítségével azt akarta elérni, hogy az amerikai felsőoktatási intézményeket kötelezzék felvilágosító előadások tartására és emellett összesen 408 levelet küldött ki az amerikai főiskolák és egyetemek vezetőinek. Ugyan sok egyetem együttműködött, de egyes intézmények viszont úgy gondolták, hogy ők nem a RIAA "segédseriffjei".Charles Nesson és John Palfrey, a Harvard Egyetem Jogi Iskolájának két professzora pedig szó szerint úgy fogalmazott: "Közösen fel kell lépnünk ez ügyben és közölnünk kell a RIAA-val, hogy húzzon innen!"