Berta Sándor
Robotautót fejlesztett ki a Stanford Egyetem
A jármű már túl van az első sikeres teszteken és elindul a novemberben megrendezendő DARPA Urban Challenge 2007 versenyen.
A Stanford Egyetem kutatói által kifejlesztett Volkswagen Passat típusú gépkocsi a szakemberektől a Junior fantázianevet kapta és képes részt venni a mindennapos városi forgalomban éppúgy, mint kikerülni a legkülönbözőbb akadályokat és betartani az összes amerikai közlekedési előírást.
"Mindannyian tudjuk, hogy a személygépkocsik minden fejlesztés ellenére még mindig nem elég biztonságosak. Évente az Egyesült Államokban csak közlekedési balesetekben több mint 42 000 ember hal meg, világszerte pedig egymillióan. Emellett a mai autók nem eléggé hatékonyak, dugókat okoznak és a vezetőknek még a hosszú szakaszokon is mindig koncentrálniuk kell. Az intelligens autók alapvetően fogják megváltoztatni mindezt és a társadalmunkat" - jelentette ki Sebastian Thrun, a Stanford Egyetem informatikai professzora és a Junior csapat vezetője.
Az egyetem két évvel ezelőtt Stanley nevű járművével már megnyerte a DARPA Grand Challenge versenyt, amelyben a robotautóknak sivatagi körülmények között kellett bizonyítaniuk. A gépkocsit több GPS- és lézerszenzorral, egy kamerával és más eszközökkel szerelték fel, hogy biztosítsák sikeres célba érkezését. A Junior a Stanley továbbfejlesztett változata.
Az autó közelében lévő objektumok és akadályok távolságát nyolc úgynevezett LIDAR-rendszer méri. Az egyik lézeres egységet a Junior tetején helyezték el, hatótávolsága 100 méter, egy másik LIDAR kizárólag az utat, a talajt és az útfestéseket figyeli. Egy harmadik eszköz panorámaképeket készít a környezetről. A befutó adatokat két, egyenként 2,3 GHz-es órajelű négymagos Intel processzorra épülő fedélzeti számítógép dolgozza fel. Egyúttal ezek a készülékek irányítják a járművet. A Junior aktuális pontos helyzetének és a haladási irányának a meghatározásért egy GPS-vevőből és más szenzorokból álló rendszer felel. A fedélzeti egység 30 centiméteres pontossággal végzi el a feladatát.
A fedélzeti számítógépek megbirkóznak a kereszteződések és más gépkocsik jelentette közlekedési helyzetekkel. A Junior a valószínűségszámításra épülő 500 különböző algoritmus segítségével tájékozódik a környezetében és hozza meg az aktuális döntéseit. Maga a döntéshozatal folyamata csupán 300 milliszekundumig tart. Ez pont elég az autó lefékezésére, a sávváltásra, amennyiben egy másik jármű túlzottan megközelítené a robotgépkocsit.
Az első tesztek mindenesetre bíztatóak, Junior minden feladatot sikeresen elvégzett. Az első kísérletben 20 mérföld/órás sebességről kellett lefékeznie, a másodikban meg kellett állnia a stoptábláknál, meg kellett fordulnia és ki kellett kerülnie a felbukkanó akadályokat. A végső tesztekre októberben kerül sor. Amennyiben a jármű azokon is sikeresen szerepel, úgy elindulhat november 3-án a DARPA Urban Challenge 2007 versenyen.
A Stanford Egyetem kutatói által kifejlesztett Volkswagen Passat típusú gépkocsi a szakemberektől a Junior fantázianevet kapta és képes részt venni a mindennapos városi forgalomban éppúgy, mint kikerülni a legkülönbözőbb akadályokat és betartani az összes amerikai közlekedési előírást.
"Mindannyian tudjuk, hogy a személygépkocsik minden fejlesztés ellenére még mindig nem elég biztonságosak. Évente az Egyesült Államokban csak közlekedési balesetekben több mint 42 000 ember hal meg, világszerte pedig egymillióan. Emellett a mai autók nem eléggé hatékonyak, dugókat okoznak és a vezetőknek még a hosszú szakaszokon is mindig koncentrálniuk kell. Az intelligens autók alapvetően fogják megváltoztatni mindezt és a társadalmunkat" - jelentette ki Sebastian Thrun, a Stanford Egyetem informatikai professzora és a Junior csapat vezetője.
Az egyetem két évvel ezelőtt Stanley nevű járművével már megnyerte a DARPA Grand Challenge versenyt, amelyben a robotautóknak sivatagi körülmények között kellett bizonyítaniuk. A gépkocsit több GPS- és lézerszenzorral, egy kamerával és más eszközökkel szerelték fel, hogy biztosítsák sikeres célba érkezését. A Junior a Stanley továbbfejlesztett változata.
Az autó közelében lévő objektumok és akadályok távolságát nyolc úgynevezett LIDAR-rendszer méri. Az egyik lézeres egységet a Junior tetején helyezték el, hatótávolsága 100 méter, egy másik LIDAR kizárólag az utat, a talajt és az útfestéseket figyeli. Egy harmadik eszköz panorámaképeket készít a környezetről. A befutó adatokat két, egyenként 2,3 GHz-es órajelű négymagos Intel processzorra épülő fedélzeti számítógép dolgozza fel. Egyúttal ezek a készülékek irányítják a járművet. A Junior aktuális pontos helyzetének és a haladási irányának a meghatározásért egy GPS-vevőből és más szenzorokból álló rendszer felel. A fedélzeti egység 30 centiméteres pontossággal végzi el a feladatát.
A fedélzeti számítógépek megbirkóznak a kereszteződések és más gépkocsik jelentette közlekedési helyzetekkel. A Junior a valószínűségszámításra épülő 500 különböző algoritmus segítségével tájékozódik a környezetében és hozza meg az aktuális döntéseit. Maga a döntéshozatal folyamata csupán 300 milliszekundumig tart. Ez pont elég az autó lefékezésére, a sávváltásra, amennyiben egy másik jármű túlzottan megközelítené a robotgépkocsit.
Az első tesztek mindenesetre bíztatóak, Junior minden feladatot sikeresen elvégzett. Az első kísérletben 20 mérföld/órás sebességről kellett lefékeznie, a másodikban meg kellett állnia a stoptábláknál, meg kellett fordulnia és ki kellett kerülnie a felbukkanó akadályokat. A végső tesztekre októberben kerül sor. Amennyiben a jármű azokon is sikeresen szerepel, úgy elindulhat november 3-án a DARPA Urban Challenge 2007 versenyen.
