A kanadai Közegészségügyi Hivatal 4-es biztonsági szintű laboratóriumában első kézből szereztek információkat az 1918-ban 50 millió ember halálát okozó influenzavírus erejéről.

A kísérleteket makake majmokon végezték el a Madison-Wisconsin Egyetem kutatói Yoshihiro Kawaoka vezényletével, melyben a vírussal fertőzött állatok tüdeje néhány nap alatt elpusztult, immunrendszerüket túlhajszolta a vírus.

Több tudós is megkérdőjelezi a halálos vírus újraalkotásának és a kísérlet elvégzésének szükségességét, Kawaoka és kollégái szerint azonban ez volt a legjobb módja, hogy pontosan feltérképezzék az 1918-as vírus és a hozzá hasonlók hatásait egy, az emberéhez nagyon hasonló szervezetben. Mint elmondták, a spanyolnátha halálos természetét mindeddig soha nem sikerült igazán megismerni, most azonban rábukkantak egy olyan génre, ami segíthet megmagyarázni szokatlan virulenciáját. A kutatók reményei szerint kísérletük eredményei segítségével sikerül úrrá lenniük a jövő járványain.


1918, Camp Funston, Kansas
Míg a hasonló vírusok csak enyhe tüneteket produkáltak a tüdőben, az 1918-as influenza rendkívüli sebességgel terjedt a légzőrendszerben, néhány nap leforgása alatt végezve a majmokkal. A laborban végzett pusztítás egybecseng az 1918-as emberi áldozatokról szóló jelentésekkel. A majmok esetében a vírus túlpörgette az immunrendszert, melynek hatására az immunfehérjék rendellenesen magas szinteken fejtették ki hatásukat, gyakorlatilag a test ellen dolgozva úgynevezett citokin rohamot idéztek elő.

A kutatás szerint a spanyolnátha hasonló módon működik, mint a többi autoimmun reakciót kiváltó vírus, ami jó támpont lehet a kezelésekhez. A túlzott immunreakciók ellen már léteznek gyógyszerek, ilyen az interleukin-6 immunproiteint szabályozó készítmény is, melyeket több más betegség kezelésére használnak. A kutatók és a virológusok szerint ezek némileg módosított változatai a járványos influenza ellen is hatásosak lehetnek.

Összességében az eredmények azt tükrözik vissza, amit korábban már az egereken elvégzett kísérletek is sugalltak, a szakértők szerint azonban van még egy kérdés, amire mindenképpen választ kell találni. Michael Gale, a Texas Egyetem Délnyugati Gyógyászati Központjának virológusa a Kawaoka-féle kísérlet a Nature magazinban publikált eredményeire reagálva elismerte, hogy a pathogenezis is érdekes, a legfontosabb kérdés azonban az, hogy hogyan volt képes a spanyolnátha ilyen hatékony terjedésre.

Ezt a kérdést boncolgatja a Mount Sinai Orvosi Egyetem, annak a Jeffrey Taubenbergnek a segítségével, aki elsőként alkotta újra a vírust. Kutatásaik szerint elég egy, legfeljebb két aminosavat megváltoztatni az influenza szekvenciában az átadás megállításához. A részletes eredmények a Science-ben fognak megjelenni. Eközben Kawaoka a vírus különböző részeinek eltávolításával és visszahelyezésével megpróbálja kicsalogatni a spanyolnátha ütőkártyáit, pontosan meghatározva azokat a részleteket, melyek a vírus szokatlanul pusztító mivoltát adják. Elmondta, a spanyolnátha feltűnő hasonlóságokat mutat a madárinfluenza vírus emberre is veszélyes törzsével, a H5N1-el.

A kutatás ellenzői eközben rosszallásuknak adnak hangot, sokak szerint egyáltalán nem lett volna szabad újra alkotni a vírust, illetve az is hiba volt, hogy a témával egy olyan nagy publicitású fórumon foglalkoznak, mint a Nature, mivel ez több kutatócsoportot is arra sarkallhat, hogy hasonló kockázatú kórokozókkal kísérletezgessenek az ismertség megszerzése érdekében. A Nature részéről azzal védekeznek, hogy mivel az 1918-as influenza vírus nem szokványos, ezért bármilyen betekintés, mellyel többet megtudhatunk az emberekre mért szokatlan erejéről, a tudományt szolgálja.

Ezzel Gale is egyetért, hozzátéve, hogy a vírus feltérképezése hatalmas előnyöket hordoz a közegészségügy számára, bár a tanulmányozására jobb módszereket is el tudna képzelni.