Gyurkity Péter

Világháborús rejtjelkódot törtek fel amatőrök

Három, mindeddig megfejthetetlennek bizonyult német második világháborús üzenet feltörését tűzte ki célul egy amatőrökből álló csoport, amely számítógépek egész hálózatával oldotta meg az első feladatot.

Az M4 projekt névre keresztelt kezdeményezés több, mint egy évtizede jött létre, amikor is Stefan Krah ötletgazda az interneten kért segítséget céljának eléréséhez. Ez nem más volt, mint három, a második világháborúból származó német üzenet, amelynek rejtjelezését mindeddig nem sikerült megfejteni. A projekt az utóbbi napokban nagy érdeklődést váltott ki, miután a három üzenetből sikerült megfejteni az elsőt.



A történet egészen 1942-ig nyúlik vissza, amikor is német tengeralattjárókról feladták ezen üzeneteket. A feltörés még a legjobb szövetséges rejtjelfejtőknek, a híres Bletchley Park-i csoportnak sem sikerült, akik pedig nagy nehézségek árán megfejtették a német Enigma által használt eredeti kódot. A három üzenet azonban az Enigma egyik újabb változatával készült, és a kezdeti sikertelenségek után a parlagon hevert, egészen mostanáig. 1995-ben a Cryptologia magazinban láttak újra napvilágot ezek az üzenetek, majd ezen felbuzdulva beindult a projekt, amely ezek feltörését tűzte ki célul.

Az ötlet a Hollandiában élő, német származású Stefan Krah nevéhez fűződik, aki a technológia adta új lehetőségeket igyekezett kihasználni. Elgondolása szerint nagy teljesítményű számítógépek hálózatba kötésével lehetne megoldani a problémát, és pusztán a nagy számítási kapacitás választ adhat a kérdésekre. Január 9-én megjelent felhívása után már nem volt egyedül, mivel rögtön öten csatlakoztak hozzá, és hosszú évek előkészítő munkája után mintegy 2500 számítógép összekötésével kezdetét vette a megfejtési fázis.


A három üzenet rejtjelezve

Az első eredményre február 20-ig kellett várni, amikor végre sikerült feltörni az első üzenetet, amely tehát több, mint 63 évvel feladása után állt össze ismét értelmes mondatokká. Hartwig Looks, az U264 jelzésű tengeralattjáró parancsnokától származó anyagok felhasználásával sikerült igazolni az üzenet valódiságát, amely egy rövid jelentés volt a hajó tevékenységéről, illetve az időjárási viszonyokról.

Krah elmondása szerint korántsem biztos abban, hogy a megmaradt két üzenetet a közeljövőben képesek lesznek-e feltörni. A siker már az első esetében is némi meglepetést okozott, ám bebizonyította, hogy pusztán az óriási kapacitás - és az ezt hasznosító szoftver - segítségével eredményt érhetnek el.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Tetsuo #61
    Itt is van néhány típus: Enigmák
  • Tetsuo #60
    Thx, de a fenti képen egy kissé szétszedett, míg a linkeden egy összerakott gép van, ami szvsz nagyon hasonló. Végülis lényegtelen, csak a pontosság kedvéért.. :)
  • Dj Faustus #59
    "A képen már új Enigmát látjuk? Úgy tudom az 4 tárcsás. Itt 3 van, de talán egy üres hely is."
    Hm, nekem nagyon 3 tárcsásnak látszik, visszaverővel, hiányzó akkumlátorral, és bemeneti tárcsával.

    4 tárcsás tengerészeti változatot itt láthattok.
  • ooz #58
    nahát.
    a mai bináris technika kezdi utolérni az 50-60 évvel emechanikusokat
  • ZilogR #57
    Köszönöm a linket! Végigbogarászom, hogy tényleg értsem a dolgot!

    -=ZR=-
  • Tetsuo #56
    A képen már új Enigmát látjuk? Úgy tudom az 4 tárcsás. Itt 3 van, de talán egy üres hely is.
  • Dj Faustus #55
    "Nem ártott volna magyarul is leírni az idézetet. Végül is Magyarországon élünk, vagy mi a szösz!"
    De az angol forrás relevánsabb, mint a magyar (ráadásul Kieyoomia-ról magyar honlapon a keresők tanúsága szerint nem értekeznek).

    1. Joe Kieyoomia 1927-ben született, az új-mexikói 200. parti tüzérség (légelhárítás) kötelékében szolgált. 1942-ben a Fülöp-Szigetek elesténél esett fogságba. Túlélte bataani halálmenetet, ami sok amerikai (és fülöp-szigeteki) katona életét követelte.
    2. A japánok - Kieyoomia elmondása szerint - amerikai-japánnak nézték (valószínűleg nem láttak még indiánt, csak afroamerikait meg fehéret) - és ezért is (gaz áruló) megverték.
    3. Kieyoomia nem tudott a kódolásról (nem minden navajo-t/navaho-t képeztek ki kódolásra).
    4. Amikor a japán hölgyek leírva mutatták neki a szavakat, csak azt tudta megmondani, mit jelentenek a szavak (madár, teknős, víz), de a mögötte levő tartalmat (hogy betűzés vagy kódszó) nem - lásd 3.
    5. Miután 3 és fél év múlva kiszabadult (Nagaszakiból), 1997-ben halt meg.
  • teddybear #54
    Na igen Joe Kieyoomia az egyik fogsába esett navahó. És megdumálta a japánokat, hogy nem érti saját nyelvét.

    Nem ártott volna magyarul is leírni az idézetet. Végül is Magyarországon élünk, vagy mi a szösz!
    Engem nem zavar egyébként, én olvasok angolul.

    Amit a pasi még mond, az arra enged következtetni, hogy a kihalgatótisztje nem volt valami képzett. Ha csak arra gondolok, hogy az indiánt amerikai japánnak nézte. Azután jött két japán nő ("One day two Japanese women visited me"), és a pasi fordított, de a japánok szerinte nem tudták értelmezni az egészet.

    Az meg, hogy magasrangú tisztek mit hazudnak, az mindegy.

  • Dj Faustus #53
    The Navajo spoken code is not very complex by cryptographic standards, and would likely have been broken if a native speaker and trained cryptographers worked together effectively. The Japanese had an opportunity to attempt this when they captured Joe Kieyoomia in the Philippines in 1942. Kieyoomia, a Navajo Sergeant in the U.S. Army, was ordered to interpret the radio messages later in the war. They made no sense to him, and when he reported that he could not understand the messages, his captors tortured him. Given the simplicity of the alphabet code involved, it is probable that the code could have been broken easily if Kieyoomia's knowledge had been exploited more effectively by Japanese cryptographers.

    The Imperial Japanese Army and Navy never cracked the spoken code, and high ranking military officers have stated that the United States would never have won the Battle of Iwo Jima without the secrecy afforded by the code talkers. The codetalkers received no recognition until the declassification of the operation in 1968. In 1982, the code talkers were given a Certificate of Recognition by President Reagan, who also named August 14 "National Code Talkers Day."

    Forrás: Wikipedia

    Kieyoomia says his captors at a Nagasaki prison initially tortured him because - judging from his surname - they thought he was Japanese-American.

    "I told them I was Navajo," Kieyoomia says, his crystal-blue eyes turning defiant behind a wrinkled face and a pair of bifocals as he sat outside his remote home on the Navajo reservation and told his war story.

    "They didn't believe me," he says, shaking his head. "The only thing they understood about Americans was black and white. I guess they didn't know about Indians."

    After months of beatings, Kieyoomia says, the Japanese accepted his claim to Navajo ancestry. But he says the torture that followed was worse.

    "One day two Japanese women visited me," he says. "They wrote Navajo words in English and asked what they meant. So, I told them: "This means bird, this means turtle, this means water."

    Kieyoomia says he now thinks the Japanese were baffled after hearing the Navajo Code Talkers speak in their language, which was unwritten at the time. Unable to comprehend the sounds they turned to their captive Navajo.

    The code, used by Navajo Marines to relay information across the Pacific, had the Navajo language as its basis, but developed a secret vocabulary in which armaments were renamed as everyday Navajo words.

    When the Japanese questioned Kieyoomia his translations were useless.

    "I didn't know about the code," he says.

    Forrás: How Effective Was Navajo Code? (Interjú Kieyoomia-val)
  • teddybear #52
    Nem is az volt a kódolás alapja. Hanem maga a navahó nyelv.

    A navahó nyelvnek akkor nem volt dokumentációja. Szótár, nyelvkönyv, írásos irodalom nem létezett, legfeljebb csak néhány antropológus feljegyzéseiben. Gyakorlatilag nem beszélte más, mint a törzsbeliek. A japánoknak a megfejtéshez el kellett kapni néhány navahót, és meg kellett törni őket, hogy legyen valaki, aki lefordítja szöveget. Hogy ezt miként érték el, azt nem írja le semmilyen forrás, de szerintem az alanyoknak bőven volt része verésben, hülyítőszerekben, zsarolásban, meg mindenben, amit egy kellően szadista kihalgató ki tudott találni.

    Ha már volt valaki, aki fordított, akkor már sínen voltak. Az, hogy a szövegen belül milyen megnevezéseket használtak az angolban használatos helyett, már nem számított. A filmbeni szerecsenmosdatás-szintű megjegyzés meg szóra sem érdemes.