Gábor Zoltán
Sony Cyber-shot DSC-R1 ismertető
|
Külső kialakítás
Ez egy szörnyeteg. Egy nagy, méretével és küllemével sok DSLR gépet lepipáló, fekete szörny. A Sony ismét legalább annyira rendhagyó design-nal ált elő mint anno a 828 esetében. Hogy ez a mutatvány mennyire válik be most, azt még nem tudni, minden esetre bárkiből elismerő hümmögést lehet kiváltani a gép küllemével.
A legnagyobb újítás az elődhöz képest, hogy a cég elhagyta a forgatható gépvázat és inkább az egyszerűbb és olcsóbb kihajtható/forgatható LCD kijelző megoldást alkalmazta. De azért csavartak egyet a dolgon és a két collos képátlójú, kihajtható LCD kijelzőt a váz tetejére helyezték. Ezzel egyfajta a komoly stúdiógépekhez hasonló felhasználási formát adtak a gépnek, hiszen így lehet felülről nézni az LCD kijelzőt, de akár felhajthatjuk és ekkor fejmagasságban is fotózhatunk.
A markolat tökéletes, jobb talán nem is lehetne. Mind az öt ujjam kényelemesen elfér rajta, sőt a kisebb kezű embereknek talán még nagy is lehet. Az exponáló gomb jó helyen van, elegáns ezüst színben pompázik. Billentése sajnos kissé túl lágy, nem egyszer fordult elő velem, hogy a gomb félig történő lenyomásával csupán a menüből szerettem volna kilépni, de véletlenül exponáltam vele. Mivel a váz tetején az LCD kijelző kapott helyet, így a vakupapucsot elég különös helyre, a markolatra helyezték a mérnökök. Szokatlan, de nem rossz megoldás, viszont ezáltal a módtárcsát is új helyre, a gép hátlapjára kellett helyezni, ami részemről nem túl szimpatikus.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Kezelőszervek
A kezelőgombok nagy részét a hátlapon találjuk, használatuk egyszerű. Külön kapcsolót kapott az ISO érzékenység és a fehéregyensúly funkciók, ami kényelmes, gyors megoldás. A gépen egy kontrolltárcsát találunk, de egy - mostanság egyre divatosabb- nagy vezérlőtárcsát is építettek a menüvezérlő kapcsoló köré. A menü vezérlése egy apró joystick-kal működik, aminek működtetése valamivel nehézkesebb és fárasztóbb a sima négy irányú vezérlőgomboknál. Manuális módban a kis vezérlőtárcsával tudjuk a záridőt, míg a nagy tárcsával a rekeszértéket állítani. Félautomata módban az expozíció korrekciót végezhetjük a nagy tárcsával.
A gyors képvisszajátszó kapcsolót olyan ügyesen rejtette el a cég, hogy tapasztalt fotósoknak is hosszabb időre van szüksége az észrevételéhez - az EVF mellett találjuk, ráadásul a funkcióját ábrázoló jelzés sötétkék színben pompázik, ami alig tűnik fel a fekete vázon. A gép kezelése egyébként a nagy méretéből adódóan kissé nehézkes, mivel igen hosszú ujjakkal kell rendelkeznie a fotósnak, hogy kényelmesen használhassa az R1-et.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Kijelző
A gép két LCD kijelzőt kapott, egy EVF-et (Electronic ViewFinder azaz elektronikus kereső) és egy külső, 2"-os kijelzőt, ami felhajtható, illetve elforgatható. Mindkét kijelző felbontása és képminősége kifogástalan, segítségükkel remekül be tudtam állítani manuálisan az élességet. Sajnos a kihajtható kijelző a felső perspektívából való fotózást nem könnyíti meg, hiszen alig lehet lefelé hajtani, így fejünk fölé tartva alig látható a kép.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Áramellátás
Az R1-et a kor szelleméhez igazodva nagy kapacitású lítium - ion akkumulátorral működtethetjük, ami bár nem hirdeti a Sony Stamina technológiáját, mégis bőséges energiával képes ellátni a masinát. Ráadásul a dobozból kivéve több napos használtra elegendő árammal volt feltöltve, így az újdonsült tulajnak az akkumulátor első feltöltését sem kell tűkön ülve végig várnia, azonnal nekikezdhet a fényképezésnek.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Menürendszer
Személy szerint nem tudok megbarátkozni a Sony menüjével, pedig csörög, zörög, muzsikál. Szerencsére az eddigi menükben látott csicsás animációkat (pl. kontroll tárcsa forgatásának animálása) ezúttal elhagyta a gyártó - ezáltal is a gép komolyságát hangsúlyozva -, ami nem volt butaság. A legtöbb fontos funkciót külön kapcsolóval változtathatjuk, így a menükben nem nagyon kell mászkálnunk. Ha mégis betévedünk, nem fogunk sokat látni, elég puritán a helyzet.
Az alapbeállítások külön füleket kaptak. A gép működéséért felelős setup menüben olyan érdekes menüpontokat találni, mint pl. a "Zebra" elnevezésű, aminek ki-bekapcsolásával zebra csíkos effekttel jelzi a gép képeink kiégett területeit. Lényegében sokkal profibb szolgáltatásokat vártam el egy ilyen komoly tudású és kinézetű szerkezettől, más gyártó jóval olcsóbb és egyszerűbb gépeiben is szélesebb körű szolgáltatásokra bukkanunk mint az R1-ben.
Beállítások, üzemmódok
Lássuk a fényképezésért közvetlenül felelős adatokat. Fényérzékenység ISO160-tól ISO3200-ig. Legrövidebb záridő 1/2000 másodperc, leghosszabb záridő 30 másodperc ("B" módban max 3 perc). Négyféle témamód, ami talán ebben a kategóriában nem is kevés. A rekeszértéket 24 mm-es állásban f2,8-tól szűkíthetjük f16-ig, ami mind 24 mm-en, mind 120 mm-en a lehetséges legszűkebb rekeszérték. Expozíció korrekciót is végezhetünk +/- 2 Fé értékig, 0,3 fé lépésekben.
Az R1 mátrix, középre súlyozott és spot fénymérésre képes, a fehéregyensúly hangolására automata üzemmód, öt előre tárolt téma illetve egy saját beállítás gondoskodhat. Nekem kicsit fura, hogy maximum 3 perces "B" záridőre képes a masina, hiszen a DSLR gépeknél a CMOS képérzékelő ennél jóval komolyabb lehetőségeket ad a fotósok kezébe, így számomra fura, hogy az R1 miért nem képes hosszabb ideig exponálni.
Nagylátószögű és tele állásban készített képek
Speciális funkciók
Ebből nem sokat találunk az R1-ben. A szokásos beállításokon kívül semmi extra funkció nincs, hacsak a bekapcsolható referencia hálót nem számítom annak, de ez is csupán egyféle lehet. A gép természetesen alkalmas RAW képek készítésére, és aki ezt használni is szeretné az tárazzon be jól memóriakártyával, mert egy ilyen fájl átlagos mérete (10 megapixeles felbontásnál) HÚSZ megabyte!
Itt szeretném megemlíteni, hogy a 828-ból a cég nem ültette át az R1-be a remek lézeres AF segédfényt, csupán egy egyszerű és nem túl erős narancsfényű lámpa nyújt segítséget a sötétben való fókuszáláshoz. Ráadásul nem csak a segédfényt butították le, hanem elhagyták a gépről a kis állapotjelző LCD kijelzőt is, pedig véleményem szerint hely lett volna rá (a költségcsökkentés állhat ezek mögött).
Nagylátószögű és tele állásban készített képek
Optika
El is érkeztünk az R1 egyik legprofibb, legjobb minőségű részéhez, mégpedig az objektívhez. A hozzáértőknek első ránézésre gyanús lehet a dolog, hiszen az objektív mérete és átfogása nem jellemző ebben a szegmensben. Konkrétan arról van szó, hogy ennél az objektívnél általában jóval kisebb méretű és nagyobb átfogású objektíveket szerelnek a csúcskompakt gépekre.
A Sony ez esetben mégsem állt be a sorba, azaz egyszer már beállt és most úgy döntött nem marad ott. A nagy méret, a profi Zeiss minőség és a kisebb átfogás egy kiváló képminőségű objektívet eredményez, ami nyugodtan kijelenthető, hogy kategóriájában magasan a legjobb képminőségű. 24 mm -es kezdő fókusztávolságával a ma kapható legnagyobb látószögű kompakt objektív, 120 mm-es végső fókusztávolsága pedig már a közepes tele-tartományt érinti.
Éjszakai képek
Fényereje f2,8 - f4,8, ami remek érték, bár talán a 120 mm-es fókusztávolságnál nem kimondottan jó az f4,8-as fényerő. A kép szélein felfedezhetünk némi lágyságot, de színhibákkal alig találkoztam. Nagy piros pontot érdemel ezért a Sony és persze a Zeiss. Stúdióba tökéletes megoldás lehet ez a gép, hiszen a 10 megapixeles felbontással és ezzel a remek minőségű objektívvel a legtöbb stúdiófeladatot meg tudjuk oldani. Természet fotózáshoz már kissé kevésnek érzem a 120 mm-t, de a nagy látószöget szépen lehet használni az erdőben is.
Érzékelő
A következő piros pontot az érzékelő miatt osztanám ki. Végre megjelent az első olyan kompakt gép a világon, aminek nem kell szégyenkeznie a DSLR gépekkel szemben képminősége, illetve az érzékelője által termelt képzaj miatt. Az R1 ugyanis nem sima CCD-t kapott, hanem egy - a 828-nál több, mint kétszer nagyobb fizikai méretekkel bíró - CMOS technológiával készült érzékelőt, pontosan olyat amilyet a DSLR vázakban találunk. Ezáltal a sima CCD zajszintjéhez viszonyítva ötször jobb minőséget, kétszer jobb dinamikatartományt és jóval kisebb áramfelvételt kapunk. Ez igen. Ezáltal a tíz megapixeles felbontásnak egyből van is értelme, ugyanis nem tűnnek el a részletek a kis méretű érzékelőn illetve a képzaj miatt.
Az érzékenységet ISO160-tól egészen 3200-ig emelhetjük. Nyilvánvaló, hogy a 3200-as érték már leginkább reklámfogás, hiszen ennél még a CMOS érzékelők is nagyon zajosodnak, így maximum ISO800-ig érdemes használni a gépet. Viszont ISO160 és ISO200 között gyakorlatilag nincs különbség képzaj tekintetében, az ISO400-as értékkel járó kis képzaj is több mint elfogadható.
Vaku
A beépített vaku gombnyomásra nyílik, igaz kicsit gondolkozik a gombnyomás után (elektronikus kioldás). Felnyitás közben nem simán felfelé, hanem picit előre is ugrik. Talán ugorhatna magasabbra, de tény, hogy használatával nem sikerült vörös szem effektust előidéznem, pedig próbáltam. A 8,5 kulcsszámú vaku a teszt alatt ötösre vizsgázott. Egy dolgot hiányoltam csupán: mivel külső vakut a gépre helyezve nem gátoljuk a beépített vaku működését, ezért remek lett volna ha egyszerre is tudnak működni, de sajnos a gép képtelen mindkét vakut egyszerre elvillantani.
1. Vaku nélkül 2. Vakuval 3. ISO160 4. Az R1 zajtesztje
Makrózás
A 35 cm-es legközelebbi fókuszpontnak köszönhetően nem kimondottan makrózásra való az objektív, de természetesen ilyen funkciója is van és a kimondottan érzékeny fókuszgyűrűnek köszönhetően nagyon finoman lehet a helyes élességet beállítani.
Makró képek
Sorozatfelvétel, videórögzítés
Az R1 egyik nagy meglepetése, hogy a videófelvétel készítésének lehetőségét kihagyták a gépből. Ennek több oka is lehet, de sajnos csak találgatni tudok, hogy mi az igazság: vagy a CMOS technológiával nem lehet - vagy nagyon költséges - megoldani, vagy eme funkció kihagyásával a gyártó szeretné a gépet még jobban a DSLR gépekhez hasonlatossá tenni. Bármi legyen az ok, saját magam is ismerek olyan vásárlót, aki emiatt fordult el az R1 megvételétől. Sorozatfelvételi módban viszont kiemelkedő, 3 kép/másodperces exponálásra képes a gép, igaz, csak három képre futja a puffertár méretéből.
Összegzés, személyes benyomások
Kétségeim vannak, hogy milyen sikere lesz a gépnek, mivel kezdő ára és a szegmensben fontosnak számító tulajdonságai egy átlagos fotós számára nem túl vonzóak. Sokak fejében fordulhat meg, hogy ennyi pénzért "csupán" 5x-ös optikai zoom-ot, hatalmas és nehéz vázat kap, ráadásul videófelvételeket sem készíthet. A félprofi fotósok viszont már a DSLR szegmensben nézelődnek, hiszen egy komoly tudású belépőszintű gép már jóval olcsóbban elérhető az R1-nél.
Természetfotózásra kérdéses, hogy mennyire használható, hiszen az objektív zoom-tartománya és a gépváz mérete, súlya miatt nem tekinthető a legjobb választásnak. Viszont a pénzünkért egy kiváló minőségű objektívvel és érzékelővel megáldott, masszív vázba csomagolt, 10 megapixeles gépet kapunk, amit egy stúdióban kielégítő eredménnyel használhatunk akár portréfotózásra, akár tárgy-reklámfotózásra és képeinket jó minőségben hívhatjuk elő akár plakát méretben is. Ha ilyen termékek születnek majd a Sony - Konica Minolta egyesülésből is, talán nem olyan borús a helyzet mint azt egyesek gondolják.
Előnyök, hátrányok
|
+ remek váz + profi képminőség + ultranagy látószög + alacsony zaj |
- nincs videófelvétel - nehéz - sorozatfelvételnél csak 3 kép lehetséges |
A fényképezőgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
