Orosz Miklós
Sony Cyber-shot H1 ismertető
|
Design, ergonómia
Érezhetően mélyen tudatos tervezőmunka eredménye a gép felépítése. Annyira a helyén van, és annyira kényelmesen kézre esik minden, hogy ki merem jelenteni, az egyik legjobb fogású, legkényelmesebb kompakttal állunk itt szemben, valahol a Minolta "A" szériája, a Canon S2 IS és a rossz hírű (de jó fogású) előd, az F-828 szintjén mozog. Hirtelen rámarkolva ijesztő élményként hat hogy a menü kezelőgombjai eltűnnek az ember hüvelykujja alatt. Azonban fotózás közben teljesen más helyzetben áll a kezünk, ilyenkor egyetlen gomb sincs kitéve annak a veszélynek, hogy szándékunk ellenére benyomjuk.
Igényes anyagok alkotják és fedik a gépvázat. A markolat gumi felületet kapott, és az elektronikus kereső (dioptriakorrekciós, szintén 115 000 pixel felbontású) is gumikerettel rendelkezik, ami kényelmesebbé teszi a használatot. A nagy LCD 115 000 pixele igen kevéske. Ugyan ezzel együtt kifogástalan a képminősége, de zavaró, hogy szabad szemmel látni a különálló pixeleket. Sajnos az EVF (elektronikus kereső) sem tökéletes, ugyanis a lehetőségekhez képest borzalmasan kicsi. Belenézve először a nagy fekete üresség tűnik fel, csak ezután a középen lévő apró színes téglalap. Körülbelül kétszer ekkora lenne indokolt és kielégítő. Lehetőségünk van élő hisztogram használatára is, aminek segítségével szélsőséges helyzetekben a bizonytalan fotós igen hasznos információkhoz juthat anélkül, hogy el kéne kattintania egyetlen kockát is.
A Sonytól szerencsére megszokhattuk, hogy adnak ezt-azt a gépek mellé, hol akksit, hol tokot. A H1 dobozában is találkozhatunk a jól bevált 2 db Sony Stamina Ni-MH akkumulátorral és a hozzájuk tartozó töltővel, emellett egy adaptertubus és egy napellenző is ránk köszön kibontáskor. Ezek körülbelül egy tíz-tizenötezer forintos plusz kiadástól kímélik meg a vásárlót, ami feltétlenül piros pont a Sonynak.
Kezelés, használat
A bekapcsoló gomb a váz tetején található, és kb. egy milliméterrel annak felülete alá van süllyesztve, így garantáltan nem kapcsol be véletlenül a táskában, szállítás közben. A menü egyáltalán nem bonyolult, akinek volt már a kezében digitális gép, az percek alatt eligazodik benne. Külön elismerést érdemel a markolatra helyezett vezérlőtárcsa, amiről viszont hamar kiderül, hogy hangyányit könnyen fordul, nagyon egyszerű véletlenül elforgatni, és talán még észre sem vesszük. Kétfunkciós kezelőszervről van szó, mivel mutatóujjunkkal magunk felé húzva nyomógombként, egyfajta ravaszként funkcionál, így adott esetben kiválaszthatjuk a beállítani kívánt paramétert (pl. manuális üzemmódban így választhatunk a rekeszérték és a záridő beállítása között).
A nagyon szépen kialakított, pontosan kezelhető üzemmód-tárcsa gazdagon fel van díszítve a különböző üzemmódokkal; gyakorlatilag minden manapság elterjedt módban használható a gép. Az exponáló gomb enyhe dőlése szintén a kényelmet szolgálja, míg a zoomot a hátul lévő billenő gombbal vezérelhetjük, visszajátszásnál pedig ezzel nagyíthatjuk a képet. A zoom motor csendes, elég pontos, bár nem a leggyorsabb, amit valaha próbáltam. Egyetlen gombbal válthatunk az EVF és az LCD között, szintén gombbal kapcsolhatjuk ki-be a stabilizátort, vagy válthatunk a különböző fókuszálási módok között (három zónás multi, középpontos, manuális illetve tetszőleges pont/zóna).
Háromféle fénymérési mód közül választhatunk (multi, középre súlyozott, spot) négy fényérzékenységi szint mellett (ISO 64-100-200-400), valamint hét különböző fehéregyensúly beállítás áll rendelkezésünkre (ebből egy az AUTO, egy pedig a SAJÁT). A képek pár paraméterét (színtelítettség, kontraszt, "élesség" - sharpness) még elkészítésük előtt beállíthatjuk, illetve készíthetjük rögtön szépiában vagy fekete-fehérben.
Nagylátószögű és tele állásban készített képek
Tele állásban, f5.6-os rekesznél viszonylag kevés fény mellett is (éjszakai felvétel) nagyon szép, részletes képet kapunk.
Sajnos manuális módban (ebbe itt beletartozik a rekesz- és záridő prioritás mód is) a legrövidebb záridő mindössze 1/1000 másodperc, ami egy fényes nyári napon még ISO64 mellett is megkeserítheti az életünket, bizonyos körülmények között lehetetlenné téve a helyes expozíciót. Automata üzemmódban 1/2000-et is tud, de ez sovány vigasz annak, aki tudatosan szeretne valamit rögzíteni, és esetleg mindenképpen tág rekesszel akar dolgozni. Az automatika nappali fénynél hibátlanul működik, műfénynél is kielégítő, és az éjszakai motívumprogram is csak a fehéregyensúlyt tolta el enyhén piros-sárga felé, azonban ez betudható a tesztkörnyezetnek is. Gyanítom, hogy egy színes fényekkel kivilágított téren helyes eredményt kaptunk volna (abból viszont nem tudnánk tanulságot levonni).
Műfénynél készített automata expozíció és a vaku teljesítménye
Éjszakai motívumprogrammal (f2.8) és manuálisan beállított (f8) expozíciók. Jól látható minőségkülönbség a legtágabb és legszűkebb rekeszállással készített képek között.
A vaku erősségét három lépésben állíthatjuk. Alapvetően bivalyerős, kimondottan alkalmas nagyobb belső terekben való használatra, és erős nappali ellenfényben is használható derítésre. A vaku mellesleg manuális módban is felugrik ha úgy látja jónak, de természetesen ezt kikapcsolhatjuk egyetlen gomb megnyomásával.
A képstabilizáló rendszer 300 mm ekvivalens fókusztávok fölött már igen hasznos, és talán lassan el is várható az ilyen jellegű kompaktoktól. Korrektebb megoldás, mint több tízezer forintos állványok vásárlására késztetni a vásárlókat (mert aki már tapasztalta, az tudja, hogy az olcsó, gyenge állvány többet árt, mint használ, így marad a babzsák vagy a stabilizátor). Teljes zoomon (432 mm-es állásnál) 1/30 másodperc körüli záridőig magabiztosan kompenzálja a kéz remegését, egy stabil tárgynak támasztva pedig akár 1/10-ig elmehetünk.
A képstabilizáló rendszer működése 1/50 másodperces expozíciónál
A mellékelt adaptertubus menete 58 mm, ami azt jelenti, hogy ennek megfelelő szűrőket vagy előtétlencséket tud fogadni. (Előtétlencse használatakor a menüben be tudunk kapcsolni egy funkciót, aminek működése és eredménye számomra kérdéses, de talán az ilyenkor bekövetkező fényerő veszteséghez igazítja a fénymérést). Felszerelt adaptertubus és napellenző mellett számítsunk rá, hogy mind az AF segédfény, mind a vaku fényét jócskán kitakarja - vakut ne is használjunk ha a napellenző is fent van, semmi értelme.
Makrózásnál egyértelműen pozitív élményeket okozott a gép. Normál módban, 90 cm-ről bezoomolva is megfelelő volt a nagyítás, azonban macro módban, 2 cm-ről határozottan jól teljesített. Részletes kép, nagy fényerő, gyors, pontos AF, elegendő mértékű mélységélesség - mindezért azonban tornáznunk kell, ha rovarokat, vagy nehezen elérhető témákat szeretnénk közelfotózni.
Videofelvétel alatt használhatjuk az optikai zoomot, a visszajátszás hanggal történik. Visszajátszás módban kinyomtathatjuk, áthelyezhetjük, elforgathatjuk a képeket, átméretezhetjük őket, vagy kisebb darabokra vághatjuk a rögzített videókat.
Képminőség
A lényeg. Mivel a Sony 8 megapixeles érzékelőinek több nagy jövő előtt álló gép is áldozatul esett a múltban, örömmel vettem tudomásul, hogy ezúttal félretették az agyatlan megapixel háborút, és egy teljesen optimális felbontású, 5 megapixeles CCD-t építettek a H1-be (megjegyzem, 4 megapixellel még jobban járt volna a célközönség, vagyis az igényes család és a lelkes fotóamatőr). Ahogy sejtettem, a hírhedt hupilila képzajnak se híre, se hamva, azonban még így is csak ISO100-ig ajánlatos emelni az érzékenységet. A tesztkép alapján ISO200-on még mindig tűrhető a helyzet, azonban ISO400-on eltűnnek a részletek, elmosódik az élesség, és igen érdekes apró jelek, formák tűnnek elő a semmiből (a jelenség kísértetiesen megegyezik a túltömörített jpeg képeken tapasztalttal).
A H1 képzaja különböző érzékenységeknél
Az optika a zoom határhoz közelítve a széleken és a sarkokban fokozottan hajlamos kromatikus aberrációra, az erős kontrasztot pedig a teljes képmezőben szép vastag, lila díszcsíkkal honorálja. Ennél a pontnál sajnos óhatatlanul a már emlegetett F-828 ugrott be, azonban pánikra semmi ok, az itt tapasztalt képhibák mértéke meg sem közelíti a "nagy fekete robot" durva képalkotási hiányosságait. Hétköznapi felhasználásnál ezek igazából elhanyagolható problémák, csak komolyabb nagyításoknál válnak feltűnővé, igaz, akkor már zavaró szinten.
Az optika által okozott képhibák a sarkokban és kontrasztos részeken
Ennek tudatában sem tudok rosszat írni az optikáról (akárhol is készült), mert még mindig az egyik legjobb minőségű és felbontású ultra-zoomobjektív, amit valaha kompakt gépre szereltek. A stabilizátorral együtt akár egy amatőr természetfotóst is bőven kiszolgál a tanulóidőben. Érdekes, hogy legszűkebb (f8) rekeszállásnál sokkal rosszabb a képminősége mint f2.8-on, ami a legtágabb rekesz nagylátószögnél. A részletek elvesznek, a kép rajzolata túl lágy, megfoghatatlan lesz. f2.8-f5.6 között legfeljebb a kromatikus aberráció csökken, részletességben nincs igazi változás.
Összegzés
Azt hiszem, a múlt sötét foltjait ettől még nem fogom elfelejteni, de a H1 tesztje után a jövőbe (a Sony digitális fényképezőgépeinek piaci jövőjébe) mindenképpen bizakodva tekintek. Élvezet volt vele fotózni, egyszer sem kellett idegesítő apróságok miatt bosszankodni. Szép fotókat csinál, és a megcélzott szegmens számára korántsem elhanyagolható szempont, hogy jól is néz ki. Bármilyen általános célra merem ajánlani, főleg mivel a lehetőségei szépen bővíthetők különböző optikai kiegészítőkkel.
Előnyök, hátrányok
|
+ képstabilizátor + bővíthetőség + jó optika + erős vaku |
- Memory Stick használata - a képességeihez képest korlátozott manuális beállítások |
A fényképezőgépet a Fotomarket bocsátotta rendelkezésünkre.