Orosz Miklós
Sony Cyber-shot DSC T7 ismertető
Design, ergonómia
Design az van bőven, egyértelműen ez manapság a kategória egyik leglátványosabb fényképezőgépe, és ez indokolt is, hisz itt valóban sok múlik a külsőségeken. Elsőre a kivételesen lapos váz tűnik fel, majd az "óriási" 2,5 colos kijelző (ami a maga 230 000 pixeles felbontásával tényleg szép képet szolgáltat), aztán avatottabb szemek meg is akadnak a bal oldalra helyezett kezelőszerveken. Hogy erre miért volt szükség, azt szívesen megkérdezném az illetékesektől.
Nem mintha ezáltal kezelhetetlenné válna a gép, de kétlem, hogy a balkezesek iránti együttérzés motiválta a tervezőket. A jobbkezes többség kénytelen megerőszakolni pár agytekervényét, és ballal nyomkodni a hátfalon lévő gombok döntő többségét (sebaj, legalább jobb kézben biztosabb a fogás). Szerencsére a zoomkar és az exponáló gomb a jobb oldalon maradt.
Be- és kikapcsolni két módon tudjuk a gépet: a legegyszerűbb módon az előlap fel-le irányú eltolásával, azonban aki megtalálja a cselesen elrejtett gombot a váz jobb oldalának felső részén, az ezzel is életet lehelhet a szerkezetbe. Így összesen négy tetszőleges állapot érhető el, vagyis lehetőségünk van a gépet bekapcsolni akkor is, ha az előlap takarja az optikát, illetve nyitott optikánál is kikapcsolhatjuk (ez utóbbinak sok értelme nincs, de ha esetleg elromlik, beragad az előlap, nem kell rögtön pánikba esnünk, a gép még használható marad).
A váz méreteiből adódóan nem jutott hely állványmenetnek, ami meglehetősen bajossá tenné az éjszakai használatot (ha nem lenne másképpen megoldva a dolog), de a szokásos csatlakozó aljzatok is hiányoznak a vázról (USB, A/V, DC). Sebaj, erre ott a dokkolóegység, legalábbis első pillantásra. Azonban hamar kiderül, hogy az csak egy egyszerű talp, és ha bármit be szeretnénk dugni a gépbe, akkor még egy külön adapter egységet kell oldalról belepattintanunk. Kicsit sufnituning íze van a dolognak, elegánsabb megoldás lett volna a dokkoló talpon keresztül kivitelezni a csatlakozást, mint oly sok más típusnál.
A már említett éjszakai felvételekhez viszont pont ez a dokkoló talp nyújt nagy segítséget, ugyanis ezen található az állványmenet. Ez sem egy felhasználóbarát megoldás, de legalább nem kell lemondanunk az állvány használatáról. A kezelőszervekre nem lehet panasz, kivéve talán a zoomkart, ami annyira kicsi és esetlen, hogy már szinte a törékenység érzetét kelti, és még viccből nem nevezhető kényelmesnek vagy ergonómikusnak.
A Sony jó szokása szerint a T7 dobozát is szépen telepakolta kiegészítőkkel. A több típushoz alkalmazható akksitöltőn és az akksin kívül megtalálhatjuk a dobozban a dokkoló talpat, a csatlakozó adaptert, egy Memory Stick adaptert, egy 32 MB-os Memory Stick Duo Pro kártyát és egy nyakpántot, na meg persze a szükséges leírásokat, szoftvereket és kábeleket.
Kezelés, használat
A vásárlók megcélzott rétegének igényeihez igazítva természetesen csak automata expozícióra van lehetőségünk, azonban a szokásos paramétereket (érzékenység, fehéregyensúly, fókusz, fénymérés és expozíciókorrekció) bizonyos határok között itt is állíthatjuk. Motívumprogramból összesen tíz áll rendelkezésre, ami elvileg minden hétköznapi szituációra elég. Ezen felül van még egy programautomata és egy teljesen AUTO mód (ez utóbbinál semmilyen paraméter nem állítható). A beállítható értékek a szokásosak, viszont az aktuális programmódtól függ, mennyire variálhatók.
Mint fentebb írtam, ha valakinek nem ez az első digitális gép a kezében, az elején kicsit idegesítő lesz a bal oldali kezelőszerv-kiosztás, ezen túllépve viszont semmi nehézségre nem kell számítani. Gyenge fénynél az AF hajlamos gyengélkedni, ezen túl sokat a segédfény sem segít, még azzal együtt is néha kétszer körbepásztázza a teljes fókuszskálát, mielőtt beállítaná a megfelelő pontra. Erős, nappali fénynél ilyen gond nincs, a Sony-tól mostanában megszokott gyorsaságra lehet számítani. Az expozíció utáni műveletek lehetnének gyorsabbak is, de azt hiszem, itt ez nem elsődleges szempont, vagyis ezt sem értékelném negatívumként.
Nagylátószögű és tele állásban készített képek
A záridő 1-től 1/1000 mp-ig alakulhat (legalábbis a gyári adatok szerint, ugyanis a teszteléskor 2 mp volt a leghosszabb záridő, ez kiolvasható az éjszakai felvétel EXIF adataiból is), vagyis van némi esély rá, hogy tiszta időben, délben egy Maldív-szigeteki tengerparton nem kerüljük el a túlexponálást, ugyanúgy, ahogy az éjszakai égbolt megörökítéséről is nyugodtan lemondhatunk. Nyilván ezek olyan szélsőséges körülmények, amelyekkel ritkán szembesül az ember, és egyetlen T7-tulajdonos sem fog emiatt lelki törést szenvedni, hiszen akkor nem ezt a kategóriát és típust választotta volna.
Kültéri felvételek, balra vakuval, jobbra vaku nélkül
Makrózni nyugodtan tudom ajánlani a gépet, na nem az 1 cm-es legrövidebb tárgytávolság miatt, hanem mert kis távolságból még nagyon szép, részletes, éles képet kapunk vele. Szintén jól vizsgázott az éjszakai motívumprogram, ugyanis a legalacsonyabb érzékenységen dolgozott, így kellően zajmentes fotó lett a végeredmény. A vaku sajnos - bár a méretéből adódóan nem meglepő módon - nem alkalmas 2-3 méternél távolabbi tárgyak kielégítő megvilágítására (félhomályban, műfénynél), így marad a nappali ellenfénynél való derítés vagy a házibulikon való villogás.
Műfénynél készített képek vaku nélkül és vakuval
Képminőség
Kellemes meglepetést okozott ez a körömnyi Zeiss optika, amikor összevetettem a tesztképeket a korábban tesztelt Sony Cyber-shot W7 tesztképeivel. Nagylátószögnél nagyjából ugyanazt produkálták, viszont tele állásban egyértelműen a T7 kerül fölénybe. Ennek szemléltetésére két 100%-os méretű kivágást helyeztem egymás mellé az alábbi képen, amin a képsarkok láthatók (középen ugyanez a helyzet, csak nem ennyire szélsőséges).
Balra T7 vs. W7 képminőség teszt tele állásnál, jobbra: makrófelvétel 1-2 cm távolságból
Az éjszakai felvételen a fényes és a sötét részek találkozásánál elég komoly, de a kategóriában elfogadható mértékű kromatikus aberrációt találunk, viszont a lámpák fénykörei valahogy megúszták a dolgot, itt ugyanis hibátlan a kép. A képzajt természetesen nem ússzuk meg, ISO 100-tól kezdődnek a gondok, ISO 200 fölött pedig valóságos mozaik képében pompáznak a csak Sony gépeknél tapasztalható zajalakzatok a fotón.
Balra: éjszakai motívumprogrammal készített fotó
Jobbra: éjszakai videófelvétel (standard minőség, 15 fps)
Összegzés
Bár a 100 000 Ft körüli vételár nem kimondottan alacsony, úgy érzem, a gép tudásáért és képminőségéért cserébe - figyelembe véve a Sony egyéb árait - nem is nevezhető rablásnak. Aki szereti ezt a márkát, annak megéri, aki nem, az találhat olcsóbb és jobb készüléket ebben a szegmensben (csak az nem ilyen lapos).
Előnyök, hátrányok
+ jó makróképesség + méretek, design |
- gyenge vaku - fokozottan sérülékeny |
A fényképezőgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.