Gyurkity Péter
A mélyebb rétegek az óceáni szemétfoltnál is szennyezettebbek
Erre a következtetésre jutottak a kutatók egy öböl részletes vizsgálata során.
Azt már nagyjából a laikusok is tudják, hogy a Csendes-óceán szárazföldtől távol eső részén egy hatalmas, korábban nem látott szemétfolt hömpölyög, bár ez csak egyike az általunk regisztrált nagy szeméthegyeknek. A műanyag szennyeződések terén azonban a mikroműanyagok is komoly szerepet játszanak, ez pedig a jelek szerint még a parthoz közeli, mélyebb rétegekben is nagyobb súllyal esik latba.
Amerikai szakemberek a napokban tették közzé friss tanulmányukat, amelyben a San Francisco városától délre eső Monterey-öböl átvizsgálásának eredményeit közlik velünk. Ebből kiderül, hogy itt még a mélyebb rétegekben, így például 200-600 méteres mélységben is nagyobb a mikroműanyag-koncentráció, mint az említett nagy szemétfolt területén, amíg ugyanis ez utóbbi esetében köbméterenként 12 ilyen részecskét mutattak ki, addig előbbinél ez a szám eléri a 16-ot. Ez szigorúan az apró, 5 mm-nél kisebb átmérőjű darabkákra vonatkozik, ami azért fontos számunkra, mert ezen részecskéket számos tengeri faj, így például az itt élő rákok is rendszeresen elfogyasztják, az állatokkal együtt pedig a szennyeződés idővel saját szervezetünkben köthet ki.
A kutatás szerint a szennyeződés nagyobbik részét nem a régióban használt eszközök, így például a különböző hálók és azok maradványai, darabjai teszik ki, itt ugyanis a két leggyakrabban előforduló anyag az egyszer használatos műanyag palackokból, valamint a többek között a textil- és az autóipar által használt komponensekből származik. Ez arra utal, hogy a szennyeződés nem helyi eredetű, vagyis ennek jelentős része az óceáni áramlatokkal érkezett a Monterey-öbölbe és annak mélyebb rétegeibe (a szakemberek egészen 1000 méteres mélységig hatoltak le, több rétegből véve mintákat, hogy minél teljesebb képet kapjanak az aktuális helyzetről), vagyis a legmegfelelőbb ellenlépés a kibocsátás és az óceánokba öntés csökkentése lenne, ami viszont nemzetközi összefogást tesz szükségessé.
A mikroműanyagok teljes eltávolítása szinte lehetetlen, viszont az újabb szennyezés mértékének csökkentésével javíthatunk a helyzeten és megelőzhetjük a további felhalmozódást.
Azt már nagyjából a laikusok is tudják, hogy a Csendes-óceán szárazföldtől távol eső részén egy hatalmas, korábban nem látott szemétfolt hömpölyög, bár ez csak egyike az általunk regisztrált nagy szeméthegyeknek. A műanyag szennyeződések terén azonban a mikroműanyagok is komoly szerepet játszanak, ez pedig a jelek szerint még a parthoz közeli, mélyebb rétegekben is nagyobb súllyal esik latba.
Amerikai szakemberek a napokban tették közzé friss tanulmányukat, amelyben a San Francisco városától délre eső Monterey-öböl átvizsgálásának eredményeit közlik velünk. Ebből kiderül, hogy itt még a mélyebb rétegekben, így például 200-600 méteres mélységben is nagyobb a mikroműanyag-koncentráció, mint az említett nagy szemétfolt területén, amíg ugyanis ez utóbbi esetében köbméterenként 12 ilyen részecskét mutattak ki, addig előbbinél ez a szám eléri a 16-ot. Ez szigorúan az apró, 5 mm-nél kisebb átmérőjű darabkákra vonatkozik, ami azért fontos számunkra, mert ezen részecskéket számos tengeri faj, így például az itt élő rákok is rendszeresen elfogyasztják, az állatokkal együtt pedig a szennyeződés idővel saját szervezetünkben köthet ki.
A kutatás szerint a szennyeződés nagyobbik részét nem a régióban használt eszközök, így például a különböző hálók és azok maradványai, darabjai teszik ki, itt ugyanis a két leggyakrabban előforduló anyag az egyszer használatos műanyag palackokból, valamint a többek között a textil- és az autóipar által használt komponensekből származik. Ez arra utal, hogy a szennyeződés nem helyi eredetű, vagyis ennek jelentős része az óceáni áramlatokkal érkezett a Monterey-öbölbe és annak mélyebb rétegeibe (a szakemberek egészen 1000 méteres mélységig hatoltak le, több rétegből véve mintákat, hogy minél teljesebb képet kapjanak az aktuális helyzetről), vagyis a legmegfelelőbb ellenlépés a kibocsátás és az óceánokba öntés csökkentése lenne, ami viszont nemzetközi összefogást tesz szükségessé.
A mikroműanyagok teljes eltávolítása szinte lehetetlen, viszont az újabb szennyezés mértékének csökkentésével javíthatunk a helyzeten és megelőzhetjük a további felhalmozódást.