A robotok pszihológiája nem a gépekkel, hanem velünk, emberekkel foglalkozik, hogy hogyan lehet kényelmesebb és kellemesebb a velük való együttlét. Egy pszichológus azt szeretné, ha az emberek nem félnének a gépektől.

A felhasználók a következő években egyre gyakrabban fognak találkozni robotokkal és a mesterséges intelligenciával. Elég csak az önállóan közlekedő autókra, az ipari és a takarító robotokra gondolni. Egyelőre kérdéses, hogy az emberek ezekre miként fognak reagálni. Martina Mara pszichológus, a linzi Johannes Kepler Egyetem professzora úgy vélte, hogy a felhasználók félnek a gépektől, éppen ezért mindennél nagyobb szükség van a két fél közötti kapcsolatépítésre.

"Robotpszichológusként nem a robotok lelkével és azok gyógyításával foglalkozom, hanem velünk, emberekkel. A gépeknek ugyanis nincs lelkük és nincs utalás vagy bizonyíték arra, hogy ez a következő időszakban változni fog. S ez még akkor is így van, ha néhány fejlesztő ezt másként gondolja. Engem az érdekel, hogy a megjelenésük és az, hogy a mindennapok során egyre többször kerülünk velük kapcsolatba miként hat ránk, továbbá milyen félelmeink vannak és lesznek, s hogyan tudunk velük jól kijönni."


Martina Mara az emberek és a robotok kapcsolatával foglalkozik
A pszichológus szerint az embereknek meg kell értenie a gépeket, ez lehet a kulcs a bizalomhoz. Például egy gyár esetében a robot mozgásának és tevékenységének kiszámíthatónak, előre láthatónak kell lennie. A munkásnak ki kell tudnia olvasni a gép szándékait, hogy együtt tudjon működni azzal. Tanulmányok kimutatták, hogy kényelmesebb, ha a robot nem egyenes mozgásokat végez, hanem íveset. Ugyan ilyenkor lassabban tud haladni, de összességében a gépekből és emberekből álló csoport mégis gyorsabban dolgozik. Ennek oka, hogy a munkások előre tudják, hogy mit fog tenni a robot és jobban fel tudnak készülni arra.

"Úgy tűnik, hogy a humanoid gépeket a legtöbb ember félelmetesnek tartja. Érdemes megnézni a konferenciákon szereplő Sophia robotról készült YouTube-videók alatti kommenteket, melyek szerint ijesztő, furcsa, riasztó. Érdekes dolog, hogyha egy robot túlzottan emberszerű, akkor az nekünk kényelmetlen. Azonban nemsokára első pillantásra nem is fogjuk tudni felismerni, hogy ember vagy gép van velünk kapcsolatban. Masashiro Mori japán robotikai szakértő már az 1970-es években azt az álláspontot képviselte, hogy az emberszerűség a robotoknál csak egy bizonyos fokig szimpatikus a számunkra." - jelentette ki Martina Mara.


Sophiát az emberek többsége ijesztőnek tartja
"A Google önvezető autója kifejezetten gyerekes dizájnt kapott, gömbölyú kínézettel és nagy lámpákkal. Szinte kiabálja magáról, hogy 'cuki vagyok, ne félj tőlem'. Természetesen ez mindenkire hatással van, és nehezen tudjuk ettől megvédeni magunkat. De mégsem vagyok biztos abban, hogy annyira fontos lenne, hogy egy robotautó aranyos legyen. Képzeljük csak magunkat néhány évvel a jövőbe: sétálunk egy városban, és körülöttünk mindenhol robottaxik húznak el. Ilyenkor semmit nem segít, ha ezek az autók édik, sokkal lényegesebb, hogy a gépkocsi hova megy és érzékel-e engem. Ezt kivülről jeleznie is kell, például fényekkel. Ugyanúgy a belül ülőket is tájékoztatnia kell, hiszen ki ne ijedne meg, ha az egyszer csak magától sávot vált. Például az ülés egy apró nyomása figyelmeztethetne rá."

Martina Mara szerint érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen hatása lesz annak, ha a digitális asszisztensek vagy az ápolórobotok kapcsán gyakorlatilag egy alá-fölérendeltségi viszonyt építünk fel. Ezt a területet tudományosan még alig kutatták, de az ipar nagyon is komolyan veszi. Meg kell vizsgálni azt is, hogy felépíthető-e érzelmi viszony a gépekkel. Ez bizonyos szintig megvalósulhat, gondoljunk csak arra, hogy a rengeteg családban elnevezik az autót vagy akár a robotporszívót is. Egyes üzemekben a dolgozók neveket adtak a robotoknak, sőt, némelyiknek még ajándékokkal is kedveskedtek.


A Google autója ordítóan veszélytelen kinézettel bír
A tárgyak humanizálása nagyon könnyű, és biztos lesznek olyanok is, akik beleszeretnek a gépekbe, de ez sosem lesz kétoldalú, hiszen egy robotnak nincs érzelmi élete, öntudata és legfeljebb megjátszhat érzelmeket. Ettől függetlenül a gépek jó vicceket mesélhetnek majd vagy akár empatikusak is lehetnek. "A japánok nyitottabbnak tűnnek a technológiai fejlődés kérdésében, talán azért, mert a japán kultúra hagyományai szerint a tárgyaknak is lehet lelkük. A mi kultúránkban a robotok gyakran apokalipszis formájában jelennek meg a filmekben és az irodalomban. Ezzel szemben a mangákban és az animékben inkább pozitív módon szerepelnek a gépek, például embereknek segítenek, megmentik őket és együtt dolgoznak velük. Ennek is szerepe van az elfogadásban" - tért ki a kulturális különbségekre a professzor.