Gyurkity Péter
Ősi emlős írja át a szuperkontinens történetét
Véletlenül bukkantak a leletre, amely az emlősök korai diverzifikációját mutatja.
Az Egyesült Államokban, egy már korábban is ismert helyszínen bukkantak nemrég további leletekre, amelyek között dinoszauruszok és egy korai emlős is felbukkan. Ennek révén vontak le most további következtetéseket az emlősök, valamint az utolsó szuperkontinens történetére vonatkozóan.
A Dél-Kaliforniai Egyetem közleményében olvashatunk az érdekes leletről, amely gyakorlatilag egy apró emlős koponyájából áll. A 130 millió éves példány az egyetlen ebből a korból, amely ezen a környéken, Utah államban előkerült, az Arches Nemzeti Parkban megtalált koponya alapján pedig a Cifelliodon wahkarmoosuch névre keresztelték el az állatot, amely Richard Cifelli paleontológus nevét, valamint egy helyi törzs nyelvét kombinálva utal a „sárga macskára”. Ennek elődeit korábban csak Észak-Afrikában azonosították be, ami viszont arra utal, hogy a Pangea mintegy 15 millió évvel később vált szét kisebb kontinensekre, mint ahogy azt korábban gondolták.
Egy Hippodraco scutedens fossziliáját tartalmazó blokk kibontása közben, a lába alatt találták a koponyát
A másik fontos következtetés a korai emlősök diverzifikációjára vonatkozik, itt ugyanis a lelet arra utal, hogy a modern emlősök ősei már nagyon korán szétváltak és elnyerték specifikus jellemzőiket, tehát már a kréta időszakban is különbséget tudtunk volna tenni közöttük az életmód és az egyéb különbségek alapján, legyen szó rovar-, növény-, vagy húsevőkről, úszókról vagy csúszómászókról, stb. - tulajdonképpen azon fő vonalak mentén választhattuk volna el őket egymástól, mint ahogy azt ma is tesszük, a modern fajok esetében. A helyszínen egyébként már 2004-ben dinoszauruszcsontokat találtak, ezek jó része később eltűnt, a kőzet azonban további példányokat rejtett, itt több dinoszaurusz, egy jelenleg is vizsgált krokodil, valamint a már említett koponya bukkant fel.
Maga a koponya arra utal, hogy az állat aprócska lehetett, hossza mindössze 13-15 centiméter volt, súlya alig 1 kg. Orra nem nyúlt nagyon hosszan előre, fejét lefelé fordítva tartotta, szőrzete sárgás-vöröses volt. Érdekes módon bár tojásokat rakott, kicsinyeit a modern emlősökhöz hasonlóan szoptatta. Szaglása kitűnő lehetett, valószínűleg éjszaka volt aktívabb, diétája főleg növényekből állt. Fiatalabb kora és európai kötődése miatt azon korból származhat, amikor az Atlanti-óceán még nem nyílt teljesen meg.
Az Egyesült Államokban, egy már korábban is ismert helyszínen bukkantak nemrég további leletekre, amelyek között dinoszauruszok és egy korai emlős is felbukkan. Ennek révén vontak le most további következtetéseket az emlősök, valamint az utolsó szuperkontinens történetére vonatkozóan.
A Dél-Kaliforniai Egyetem közleményében olvashatunk az érdekes leletről, amely gyakorlatilag egy apró emlős koponyájából áll. A 130 millió éves példány az egyetlen ebből a korból, amely ezen a környéken, Utah államban előkerült, az Arches Nemzeti Parkban megtalált koponya alapján pedig a Cifelliodon wahkarmoosuch névre keresztelték el az állatot, amely Richard Cifelli paleontológus nevét, valamint egy helyi törzs nyelvét kombinálva utal a „sárga macskára”. Ennek elődeit korábban csak Észak-Afrikában azonosították be, ami viszont arra utal, hogy a Pangea mintegy 15 millió évvel később vált szét kisebb kontinensekre, mint ahogy azt korábban gondolták.
Egy Hippodraco scutedens fossziliáját tartalmazó blokk kibontása közben, a lába alatt találták a koponyát
A másik fontos következtetés a korai emlősök diverzifikációjára vonatkozik, itt ugyanis a lelet arra utal, hogy a modern emlősök ősei már nagyon korán szétváltak és elnyerték specifikus jellemzőiket, tehát már a kréta időszakban is különbséget tudtunk volna tenni közöttük az életmód és az egyéb különbségek alapján, legyen szó rovar-, növény-, vagy húsevőkről, úszókról vagy csúszómászókról, stb. - tulajdonképpen azon fő vonalak mentén választhattuk volna el őket egymástól, mint ahogy azt ma is tesszük, a modern fajok esetében. A helyszínen egyébként már 2004-ben dinoszauruszcsontokat találtak, ezek jó része később eltűnt, a kőzet azonban további példányokat rejtett, itt több dinoszaurusz, egy jelenleg is vizsgált krokodil, valamint a már említett koponya bukkant fel.
Maga a koponya arra utal, hogy az állat aprócska lehetett, hossza mindössze 13-15 centiméter volt, súlya alig 1 kg. Orra nem nyúlt nagyon hosszan előre, fejét lefelé fordítva tartotta, szőrzete sárgás-vöröses volt. Érdekes módon bár tojásokat rakott, kicsinyeit a modern emlősökhöz hasonlóan szoptatta. Szaglása kitűnő lehetett, valószínűleg éjszaka volt aktívabb, diétája főleg növényekből állt. Fiatalabb kora és európai kötődése miatt azon korból származhat, amikor az Atlanti-óceán még nem nyílt teljesen meg.
