Egy Nobel-díjas tudós szerint elsősorban a mobil készülékek, a folyamatos email és SMS-olvasás tehetők felelőssé a jelenségért.

Thomas Südhof szerint a mobil készülékek és a túlórák által okozott túl sok stressz miatt következik be általában a kiégés. A Stanford Egyetem 59 éves agykutatója elsősorban azt vizsgálja a kollégáival, hogy a pszichikai betegségek esetén, milyen folyamatok zajlanak az agyban. "Sajnos még mindig nem értjük meg az emberi agyat, ugyanis egyszerűen túl bonyolult. De tudjuk, hogy az agyat minden új tanulási folyamat megváltoztatja, miként azt is módosítja, ahogy a több milliárd neuron kommunikál egymással. A kiégés esetén ez a kommunikáció rosszul működik és ilyenkor arról beszélünk, hogy az agy rosszul alkalmazkodott az új kihívásokhoz. A jó hír az, hogy ez megfordítható. A legésszerűbb megoldásnak az tűnik, hogy az érintettek változtatnak az életstílusukon."

"Nem csodálkozom, hogy olyan sokan szenvednek ebben a betegségben, hiszen elég csak megnézni, hogyan élünk ma. Mindig az okostelefonunkon lógunk, mindenütt velünk van. Hosszú távon nem lehet jó az, ahogy ma dolgozunk. Az okostelefonok miatt sosem vagyunk elérhetetlenek. Az e-mailek miatt gyakorlatilag percenkénti kapcsolatban vagyunk a munkánkkal és a családunkkal. Ez a folyamatos terhelés krónikus stresszhez vezet, ami megváltoztatja mind az embereket, mind az agyukat."


"Kiégés esetén sokat segíthet a viselkedés- és a stresszterápia, valamint a józan ész, utóbbi ugyanis azt mondja, hogy pihennünk, kikapcsolódnunk is kell. Ez a tevékenység lehet sport, jóga, egy jó könyv vagy zene. Én például este nyolc óra után minden készüléket kikapcsolok és azokat csak a reggeli után kapcsolom be újra. Inkább dolgozom fel utólag az időközben beérkező e-maileket, majd tartok egy újabb szünetet, minthogy egész nap, megszakítás nélkül dolgozzak. Mindannyiunknak szükségünk van nyugalomra; a televízió, az iPad vagy az iPhone nem biztosítják azt, inkább csak rossz szokást jelentenek" - emelte ki a szakember.

Thomas Südhof kifejtette, hogy a Stanford Egyetem laboratóriumában 40 munkatársa van, akiket mindennap úgy kell leállítani és hazaküldeni. Amennyiben valaki 8-10 órán át dolgozik, akkor utána már nem tud olyan hatékonysággal tevékenykedni. A túl sok munka nem visz előre.

Ugyanakkor nem lehet tudni, hogy mindenki veszélyeztetett-e. Van, aki jól kezeli az életstílusát, másnak ugyanaz már túl sok stresszt jelent. Amennyiben további tényezők is vannak, akkor lelki krízis is kialakulhat. A kevés elismerés, a kis mértékű befolyás, az állandó elérhetőség, a megélhetéssel kapcsolatos félelmek mind hozzájárulnak a kiégéshez. A menedzserek mellett a háziasszonyok esetében is gyakori a dolog, hiszen a gyerekekkel való foglalkozás megterhelő, a felelősség nagy, a munka társadalmi értéke viszont csekély.

"A kiégés nem divatjelenség. Korábban melankóliának nevezték. A pszichikai dolgok mindig az adott korszak lenyomatát is jelentik, elég csak a 100 évvel ezelőtti hisztériára gondolni. Miért volt minden nő egyszerre hisztérikus? Mert számukra ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy az elnyomásuk ellen fellépjenek. A nők akkoriban olyan viszonyok között éltek, amit senki sem kívánna. A mai kor problémája a folyamatos kommunikáció, amelynek állandóan ki vagyunk téve" - hangsúlyozta Thomas Südhof.