Berta Sándor

Írország változtat az adórendszerén

Az ír kormány eltörölte a korábban sokat támadott és az IT-konszernek által kihasznált adókedvezményt.

A döntést Michael Noonan pénzügyminiszter jelentette be a Dáil Éireann, vagyis az ír parlament épületében. Noonan a költségvetési beszédét tartotta és ebben tért ki az adómegtakarítást biztosító konstrukció megszüntetésére. A politikus hangsúlyozta, hogy ezzel megszűnik a cégek számára az úgynevezett "dupla ír holland szendviccsel" (Double Irish with a Dutch Sandwich) becenevű rendszer használatának lehetősége. 2012-ben derült ki, hogy a módszert az Apple mellett még számos vállalat alkalmazza.

Dublint eddig számos kritika érte a konstrukció miatt, többek között az Európai Unió, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint Berlin és Washington részéről. A Double Irish with a Dutch Sandwich ugyanis lehetővé teszi, hogy a különböző óriáscégeknek alig kelljen adózniuk a több milliárdos nyereségeik után. Írországban a társasági adó eleve csak 12,5 százalékos, ám az Apple csupán 2 százalékos kulccsal adózott, s ráadásul több mint két évtizeden keresztül élhetett ezzel a lehetőséggel.


Júniusban vált ismertté, hogy az Európai Unió vizsgálja a társaság adózási gyakorlatát, majd nemrég kiszivárgott, hogy az Európai Bizottság egyre inkább illegális állami támogatásként kezeli ezt a gyakorlatot. A Double Irish with a Dutch Sandwich eltörlése mellett változás lesz az is, hogy 2015 elejétől minden újonnan alapított vállalkozásnak is adóznia kell majd. A jelenlegi szabályozások azonban csak 2020-tól veszítik hatályukat, aki eddig használta, az még évekig megteheti. Noonan közölte viszont azt is, hogy lesz egy új támogatási forma: a szabadalmakból származó bevételek nagyobb részben adómentesek lesznek.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • turidani #1
    Külön kell választani a társasági adó és az osztalékadó kérdését.

    A társasági adó egy igazságtalan és káros dolog, mivel nem jövedelmet adóztat.

    A vállalati nyeresége ugyanis csak egy pillananyit gazdálkodási állapotot jelent, amit a következő időszak vesztesége bármikor elvihet.

    A vállalati nyereség tehát csak akkor válik jövedelemmé, ha azt a cégből bérként vagy osztalékként kiveszik.

    Ezzel szemben az osztalékként kivett jövedelem ugyanolyan jövedelem mint a bér, tehát pont ugyanolyan közterhekkel kéne sújtani.

    Sajnos, az ostoba uniós gyakorlat egyrészt igazságtalanul megadóztatja a vállalati jövedelmet, ugyanakkor viszont az osztalékot jelentős közteher-kedvezményekben (járulékkedvezményekben) részesíti a bérjövedelmekhez képest.

    Ez duplán káros.

    Egyrészről a vállalati nyereség adóztatása a gazdasági növekedés (a nyereség visszaforgatása) ellen hat.

    Másrészt az osztalékjövedelmek járulék-kedvezményi miatt a gazdag vállakozói réteg magas személyi jövedelme kivonja magát a társadalombiztosítási közterhek viselése alól, ami a bérterhek növekedését és ezzel a foglalkoztatottság csökkentését eredményezi.

    Tehát az ír adórendszerben a vállalatok NYERESÉGADÓmentessége egyértelműen pozitív elem volt.

    Az Uniónak ez csak azért bökte a csőrét, mert a más országokban alkalmazott ostoba OSZTALÉKADÓ-kedvezmények miatt ez adóelkerülést tett lehetővé.

    De ahelyett, hogy az Unió a tőkejövedelmek teljesen indokolatlan járulék-kedvezményei ellen lépett volna fel (ami az uniós országok többségében megvan), ostoba módon az írek osztalékadó-mentességét kritizálták.

    Pedig normális ember nem hiheti, hogy az osztalékjövedelmek járulék-kedvezményeinek bármiféle értelmes indoka lehetne.

    Az osztalékjövedelmek közteher-kedvezményei ugyanis a vállalati nyereség osztalékként való kivételére és felélésére ösztönöznek, tehát pont a vállalati nyereség visszaforgatása ellen hatnak.

    Valójában MINDEN személyi jövedelmet ugyanolyan adó- és járuléklevonásokkal kéne terhelni, hogy a közteherviselésben az összes személyi jövedelem arányos részt vállaljon.

    Egyedül ez tenné lehetővé azt, hogy a költségvetési bevételek csökkenése nélkül jelentősen csökkentsük a kiskeresetű tömegek közterheit, vagyis hogy változatlan bérköltség mellett növelhessük a kiskeresetű tömegek nettó bérét.