1
-
turidani #1 Külön kell választani a társasági adó és az osztalékadó kérdését.
A társasági adó egy igazságtalan és káros dolog, mivel nem jövedelmet adóztat.
A vállalati nyeresége ugyanis csak egy pillananyit gazdálkodási állapotot jelent, amit a következő időszak vesztesége bármikor elvihet.
A vállalati nyereség tehát csak akkor válik jövedelemmé, ha azt a cégből bérként vagy osztalékként kiveszik.
Ezzel szemben az osztalékként kivett jövedelem ugyanolyan jövedelem mint a bér, tehát pont ugyanolyan közterhekkel kéne sújtani.
Sajnos, az ostoba uniós gyakorlat egyrészt igazságtalanul megadóztatja a vállalati jövedelmet, ugyanakkor viszont az osztalékot jelentős közteher-kedvezményekben (járulékkedvezményekben) részesíti a bérjövedelmekhez képest.
Ez duplán káros.
Egyrészről a vállalati nyereség adóztatása a gazdasági növekedés (a nyereség visszaforgatása) ellen hat.
Másrészt az osztalékjövedelmek járulék-kedvezményi miatt a gazdag vállakozói réteg magas személyi jövedelme kivonja magát a társadalombiztosítási közterhek viselése alól, ami a bérterhek növekedését és ezzel a foglalkoztatottság csökkentését eredményezi.
Tehát az ír adórendszerben a vállalatok NYERESÉGADÓmentessége egyértelműen pozitív elem volt.
Az Uniónak ez csak azért bökte a csőrét, mert a más országokban alkalmazott ostoba OSZTALÉKADÓ-kedvezmények miatt ez adóelkerülést tett lehetővé.
De ahelyett, hogy az Unió a tőkejövedelmek teljesen indokolatlan járulék-kedvezményei ellen lépett volna fel (ami az uniós országok többségében megvan), ostoba módon az írek osztalékadó-mentességét kritizálták.
Pedig normális ember nem hiheti, hogy az osztalékjövedelmek járulék-kedvezményeinek bármiféle értelmes indoka lehetne.
Az osztalékjövedelmek közteher-kedvezményei ugyanis a vállalati nyereség osztalékként való kivételére és felélésére ösztönöznek, tehát pont a vállalati nyereség visszaforgatása ellen hatnak.
Valójában MINDEN személyi jövedelmet ugyanolyan adó- és járuléklevonásokkal kéne terhelni, hogy a közteherviselésben az összes személyi jövedelem arányos részt vállaljon.
Egyedül ez tenné lehetővé azt, hogy a költségvetési bevételek csökkenése nélkül jelentősen csökkentsük a kiskeresetű tömegek közterheit, vagyis hogy változatlan bérköltség mellett növelhessük a kiskeresetű tömegek nettó bérét.