SG.hu
ASUS Transformer Book - Kompromisszumok nélkül
A tajvani cég szétcsatolható notebookja kiválóan sikerült modell, talán a legmegfelelőbb koncepció arra, hogy a notebookok versenyre keljenek a táblagépekkel.
Régi olvasóinknak nem újdonság, hogy a számítógépgyártók küzdenek a zuhanó PC eladásokkal és megpróbálnak rákapcsolódni a bővülő táblagép-piacra. Ez az alkalmazkodás remek az újságírók számára, hiszen nem unalmas paraméterekről, USB-portok számáról lehet írni, hanem pezsgésben lévő piacról, meglepő új termékekről és eltérő koncepciókról. Számtalan ötletet bemutattunk már mi is, az átfordítható Lenovo Yogától kezdve az átpörgethető kijelzőjű Dellen át az ASUS megdöbbentő duplakijelzős megoldásáig. Valamilyen formában mindegyik egyesíteni próbálta a táblagépeket a laptopokkal, de eközben mindegyiknél megmaradt a tömegbeli hátrány, azaz hiába használjuk táblagépként a hasunkon pihentetve, másfél kilóval ez nem kényelmes.
Az ASUS egy ötlete volt ennek kiküszöbölésére a kijelző leválaszthatósága a billentyűzetről. Két éve, a 2011-es Computexen álltak elő ezzel a vízióval, amit azóta sokat tökéletesítettek. Félreértés ne essék, ez alapvetően eltér a táblagépek billentyűzettel való kiegészítésétől, hiszen azok a megoldások - köztük a lapunkon nemrég ismertetett Acer Aspire P3 esete - még a régimódi notebookok szintjét sem képesek hozni használhatóságban vagy funkcionalitásban. Ezzel szemben egy ilyen szétcsatolható eszköz teljesen ugyanúgy néz ki, és ugyanúgy használható mint egy átlagos notebook, de rárakódik az a hatalmas extra, hogy a kijelzője külön is él. Billentyűzete sem egy vékony, semmit nem tudó kiegészítő, hanem plusz szolgáltatásokat nyújt, van benne akkumulátor és merevlemez, gombjai pedig háttérvilágításúak.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Transformer Book elsőre megpillantva, kézbe véve is érezhetően méretes, súlyos jószág. Ezt azzal próbálták ellensúlyozni, optikailag csalni, hogy mind a teteje, mind az alsó része íves, a szélek felé keskenyedik mindegyik oldalon. Mérete miatt nem ultrabook, nem felel meg az Intel specifikációjának; összesen 24 mm vastag és 1,9 kg, de a chipgyártó csak 23 mm-ig engedélyezi a matrica használatát. Fedlapja kör alakban csiszolt, középen hatalmas ASUS logó, a széleken hangszórónyílások, felül a ventilátor szellőzönyílása és a hátrafelé néző 5 megapixeles webkamera kapott helyett. Az alja teljesen sima, két szélén aprócska hangszórókkal és négy gumitalpacska gátolja a csúszkálást.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Kinyitás után egyből szembetűnhet, hogy szélesebb, mint teljes méretű billentyűzete - a szélekig kitolva talán egy numerikus rész is elfért volna. Bőven van hely kezünket pihentetni az alumíniumon és többérintéses touchpadja is hatalmas, ami meglepő abban a tekintetben, hogy érintőképernyős notebookról van szó. A kijelző 13,3-mas, ami a laptopoknál átlagos méret, sőt, kifejezetten a hordozható kategóriában van, de a kijelzője táblának hatalmas. (A szegmensben 10 fölött nem nagyon dobnak piacra terméket, és a legjelentősebb eladások a 7 collos kategóriában vannak.) Kávája viszonylag széles, rajta ismét egy emlékeztető céglogó és egy felénk néző 2 megapixeles webkamera, mely a középtől kicsit jobbra kapott helyet. Belül nincs gomb vagy LED, csak egyetlen, balra elcsúsztatható kallantyú, amivel kivehetjük a billentyűzetrészből a kijelzőt. Összerakott állapotban nem tudjuk megnyomni a tábla alján lévő Windows gombot.
A komolyabb felhasználáshoz szükséges csatlakozókat a billentyűzetbe szerelték. Jobb oldalán van a vezetékes hálózat, két USB 3.0 és egy mini Display Port aljzat, bal oldalán pedig a töltő és a memóriakártya dugasza (kettő az egyben, SD és MMC). Eleje és hátulja teljesen üres. A táblarész bal oldalán fejhallgató csatlakozó, micro HDMI nyílás és hangerőszabályzók vannak, bal felül pedig a bekapcsológomb. A szétválasztás és az összerakás borzasztó egyszerű: bal kézzel elhúzzuk a gombocskát, jobbal megfogjuk a kijelzőt és felemeljük. A visszarakás ennél is szimplább, egyszerűen csak össze kell dugnunk; kezdőknek is elsőre probléma nélkül sikerül. A táblarész alján, eddig eldugva újabb aljzatok rejtőzködtek: egy microSD hely és itt is van egy tápcsatlakozó, azaz a táblát külön is tudjuk tölteni.
Kijelzője nagyon szép, 13,3 colos képátlójú, 16:9-es arányú IPS panel van benne, Full HD (1920x1080) felbontással. A szövegek tűélesek, a videók részletgazdagok, színei élénkek - szinte csak jót lehet írni róla. Meglepő módon azonban hiába IPS panel, oldalról nézve látványos a fényerő csökkenése. Hátránya a nagy felbontásnak, hogy ha nincs velünk a billentyűzet és a tapipad a Windows 8 asztalán elveszettek vagyunk; egyszerűen túl picik a menük vagy a jobb felső bezáró x ahhoz, hogy véletlenül ne nyomjunk félre, nagyon kell figyelnünk mit csinálunk.
A billentyűzeten gépelés kellemes, mint a fotókon látható, magyar nyelvű kiosztást kapott. Van egy különleges gomb jobb felül, a Delete mellett, mellyel a rendszer jellemzőit érhetjük el. Itt láthatjuk a lemezeken lévő szabad helyet, válthatunk az elő- és hátlapi kamerák között, bekapcsolhatjuk az energiatakarékos módot, és megváltoztathatjuk a kijelző beállításait (manuális, normál, színház és eleven téma).
A Transformer Bookot Core i5 vagy i7 processzorokkal rendelhetjük, nálunk az előbbi volt. Nagyon erős, teljesítménye bármely mai alkalmazáshoz megfelelő, de sajnos melegszik és hátrányos hatással van az üzemidőre. A táblarészt kivéve, ágyban olvasva bizony izegni-mozogni fogunk vele, nem kellemes ha a bőrünkhöz ér a hátuljának az a része, ahol a processzor van. (A másik rész érezhetően jóval hűvösebb.) De ezt a kialakítást - miszerint a táblában van a CPU - tekinthetjük előnynek is, hiszen összerakva - ha például egy megbeszélésen az ölünkben tartva gépelünk - a billentyűzetrész hideg marad.
Integrált Intel HD 4000 videókártyájára viszont már lehet büszke, az 5,4-es Windows élményindexben is ez a leggyengébb rész, szóval játékra nem ajánljuk - natív felbontáson még több éves címek is szaggatnak rajta. A 4 GB memória pont megfelelő, tárhelye viszont bőséges. A táblarészbe 120 GB-os SSD-t raktak (ezen van az operációs rendszer, így az villámgyorsan betöltődik), melyet a billentyűzetben lévő 320 GB-os, kétfelé particionált merevlemez támogat meg. A cég nagy figyelmet fordított a hangjára - mint a leírásból is kiderült, négy hangszórót szereltek bele és a billentyűzet is büszkén visel egy Bang & Olufson feliratot. Ennek megfelelően a hang minőségében nem fogunk csalódni, remek multimédiás eszköz. Ha különvesszük a táblarészt akkor az elérhető hangerő jóval halkabb, de pontossága megmarad.
Dacára az erős processzornak és a nagyméretű, részletes kijelzőnek, mivel két akkumulátor is van benne a cégnek sikerült az üzemidőt egészen 8 órára feltornáznia. (Külön a kijelzőrész viszont jóval kevesebbet bír, de akinek csak az kell, vegyen töredék áron táblagépet.) A még hosszabb használhatóságért szoftveres téren sokat dolgoztak, például ha akarjuk, összedugva is lekapcsolhatjuk a billentyűzetrész csatlakozóit és merevlemezét, illetve eldönthetjük, hogy melyikből fogyasszon energiát. Mivel az SSD nagyon gyorsan visszatölti hibernálásból a rendszert, rövidre vehető a kikapcsolási idő, szóval mindezeket használva csak rajtunk múlik mennyire vagyunk takarékosak.
Nehéz lenne nem ajánlani egy ilyen gépet, hiszen nincs hátránya annak, hogy szétválasztható. Használhatósága notebookként sem csorbul (hacsak nem azt tekintjük annak, hogy az Intel szerint túl vastag ahhoz, hogy ultrabook legyen), táblaként pedig egy teljes értékű Windows 8-as eszközként használhatjuk. Egyedül a táblagépes felhasználáson szívhatjuk a fogunkat. Mérete ehhez már kicsit nagy, a processzor feleslegesen erős (=melegszik), az üzemidő pedig rövid, de ha valóban szükségünk van a notebookba egy Core i5-ös processzor teljesítményére akkor el kell fogadnunk, hogy a mai akkumulátorok ennyit tudnak.
Prémium termékről van szó, amely a 380 ezer forintos árban is tükröződik. Hogy ez sok vagy kevés arra támpontot adhat, hogy meg tudnánk-e venni külön-külön ennyiből. A helyzet az, hogy igen: a gyártón belül nézve itt van például az ASUS U38N, ugyanilyen 13,3-mas, Full HD kijelzővel, mely mellé a maradékból tudunk venni egy Atom processzoros ASUS VivoTabot (ez is Windows 8-as, ennek mérete csak 10 coll, de táblagépnél ez az ideális méret). Más gyártókat is megnézve még jobban olcsósítani tudnánk, tehát aki spórolásból venne egy ilyen egybegépet azt lebeszélnénk, viszont ugyanilyet sehol nem tudunk. Meg lehet annak a varázsa, ha ülünk az irodában, és meg kell beszélnünk egy anyagot a szomszéd szobában lévő kollégánkkal, de ahelyett, hogy átküldenénk levélben vagy az egész laptopot cipelnénk, csak kivesszük a kijelzőt és a hónunk alá csapva odasétálunk. Ugyanígy megbeszéléseken ha nincs projektor, az asztal körül körbeadogatható, egyszerűbb lehet másokkal összedolgozni.
Összeszerelése, anyagminősége a felsőkategóriának megfelelő. Nem tömegtermék, de a koncepció annyira jó, hogy buták lennének az ASUS-nál, ha nem akarnák kevesebbet tudva, olcsóbban is megcsinálni. Ha ráadásul sikerül a méretet is csökkenteniük, és kijönnek egy 11 collos darabbal, akkor tényleg semmibe nem tudunk majd belekötni.
Régi olvasóinknak nem újdonság, hogy a számítógépgyártók küzdenek a zuhanó PC eladásokkal és megpróbálnak rákapcsolódni a bővülő táblagép-piacra. Ez az alkalmazkodás remek az újságírók számára, hiszen nem unalmas paraméterekről, USB-portok számáról lehet írni, hanem pezsgésben lévő piacról, meglepő új termékekről és eltérő koncepciókról. Számtalan ötletet bemutattunk már mi is, az átfordítható Lenovo Yogától kezdve az átpörgethető kijelzőjű Dellen át az ASUS megdöbbentő duplakijelzős megoldásáig. Valamilyen formában mindegyik egyesíteni próbálta a táblagépeket a laptopokkal, de eközben mindegyiknél megmaradt a tömegbeli hátrány, azaz hiába használjuk táblagépként a hasunkon pihentetve, másfél kilóval ez nem kényelmes.
Az ASUS egy ötlete volt ennek kiküszöbölésére a kijelző leválaszthatósága a billentyűzetről. Két éve, a 2011-es Computexen álltak elő ezzel a vízióval, amit azóta sokat tökéletesítettek. Félreértés ne essék, ez alapvetően eltér a táblagépek billentyűzettel való kiegészítésétől, hiszen azok a megoldások - köztük a lapunkon nemrég ismertetett Acer Aspire P3 esete - még a régimódi notebookok szintjét sem képesek hozni használhatóságban vagy funkcionalitásban. Ezzel szemben egy ilyen szétcsatolható eszköz teljesen ugyanúgy néz ki, és ugyanúgy használható mint egy átlagos notebook, de rárakódik az a hatalmas extra, hogy a kijelzője külön is él. Billentyűzete sem egy vékony, semmit nem tudó kiegészítő, hanem plusz szolgáltatásokat nyújt, van benne akkumulátor és merevlemez, gombjai pedig háttérvilágításúak.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Transformer Book elsőre megpillantva, kézbe véve is érezhetően méretes, súlyos jószág. Ezt azzal próbálták ellensúlyozni, optikailag csalni, hogy mind a teteje, mind az alsó része íves, a szélek felé keskenyedik mindegyik oldalon. Mérete miatt nem ultrabook, nem felel meg az Intel specifikációjának; összesen 24 mm vastag és 1,9 kg, de a chipgyártó csak 23 mm-ig engedélyezi a matrica használatát. Fedlapja kör alakban csiszolt, középen hatalmas ASUS logó, a széleken hangszórónyílások, felül a ventilátor szellőzönyílása és a hátrafelé néző 5 megapixeles webkamera kapott helyett. Az alja teljesen sima, két szélén aprócska hangszórókkal és négy gumitalpacska gátolja a csúszkálást.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Kinyitás után egyből szembetűnhet, hogy szélesebb, mint teljes méretű billentyűzete - a szélekig kitolva talán egy numerikus rész is elfért volna. Bőven van hely kezünket pihentetni az alumíniumon és többérintéses touchpadja is hatalmas, ami meglepő abban a tekintetben, hogy érintőképernyős notebookról van szó. A kijelző 13,3-mas, ami a laptopoknál átlagos méret, sőt, kifejezetten a hordozható kategóriában van, de a kijelzője táblának hatalmas. (A szegmensben 10 fölött nem nagyon dobnak piacra terméket, és a legjelentősebb eladások a 7 collos kategóriában vannak.) Kávája viszonylag széles, rajta ismét egy emlékeztető céglogó és egy felénk néző 2 megapixeles webkamera, mely a középtől kicsit jobbra kapott helyet. Belül nincs gomb vagy LED, csak egyetlen, balra elcsúsztatható kallantyú, amivel kivehetjük a billentyűzetrészből a kijelzőt. Összerakott állapotban nem tudjuk megnyomni a tábla alján lévő Windows gombot.
A komolyabb felhasználáshoz szükséges csatlakozókat a billentyűzetbe szerelték. Jobb oldalán van a vezetékes hálózat, két USB 3.0 és egy mini Display Port aljzat, bal oldalán pedig a töltő és a memóriakártya dugasza (kettő az egyben, SD és MMC). Eleje és hátulja teljesen üres. A táblarész bal oldalán fejhallgató csatlakozó, micro HDMI nyílás és hangerőszabályzók vannak, bal felül pedig a bekapcsológomb. A szétválasztás és az összerakás borzasztó egyszerű: bal kézzel elhúzzuk a gombocskát, jobbal megfogjuk a kijelzőt és felemeljük. A visszarakás ennél is szimplább, egyszerűen csak össze kell dugnunk; kezdőknek is elsőre probléma nélkül sikerül. A táblarész alján, eddig eldugva újabb aljzatok rejtőzködtek: egy microSD hely és itt is van egy tápcsatlakozó, azaz a táblát külön is tudjuk tölteni.
Kijelzője nagyon szép, 13,3 colos képátlójú, 16:9-es arányú IPS panel van benne, Full HD (1920x1080) felbontással. A szövegek tűélesek, a videók részletgazdagok, színei élénkek - szinte csak jót lehet írni róla. Meglepő módon azonban hiába IPS panel, oldalról nézve látványos a fényerő csökkenése. Hátránya a nagy felbontásnak, hogy ha nincs velünk a billentyűzet és a tapipad a Windows 8 asztalán elveszettek vagyunk; egyszerűen túl picik a menük vagy a jobb felső bezáró x ahhoz, hogy véletlenül ne nyomjunk félre, nagyon kell figyelnünk mit csinálunk.
A billentyűzeten gépelés kellemes, mint a fotókon látható, magyar nyelvű kiosztást kapott. Van egy különleges gomb jobb felül, a Delete mellett, mellyel a rendszer jellemzőit érhetjük el. Itt láthatjuk a lemezeken lévő szabad helyet, válthatunk az elő- és hátlapi kamerák között, bekapcsolhatjuk az energiatakarékos módot, és megváltoztathatjuk a kijelző beállításait (manuális, normál, színház és eleven téma).
A Transformer Bookot Core i5 vagy i7 processzorokkal rendelhetjük, nálunk az előbbi volt. Nagyon erős, teljesítménye bármely mai alkalmazáshoz megfelelő, de sajnos melegszik és hátrányos hatással van az üzemidőre. A táblarészt kivéve, ágyban olvasva bizony izegni-mozogni fogunk vele, nem kellemes ha a bőrünkhöz ér a hátuljának az a része, ahol a processzor van. (A másik rész érezhetően jóval hűvösebb.) De ezt a kialakítást - miszerint a táblában van a CPU - tekinthetjük előnynek is, hiszen összerakva - ha például egy megbeszélésen az ölünkben tartva gépelünk - a billentyűzetrész hideg marad.
Integrált Intel HD 4000 videókártyájára viszont már lehet büszke, az 5,4-es Windows élményindexben is ez a leggyengébb rész, szóval játékra nem ajánljuk - natív felbontáson még több éves címek is szaggatnak rajta. A 4 GB memória pont megfelelő, tárhelye viszont bőséges. A táblarészbe 120 GB-os SSD-t raktak (ezen van az operációs rendszer, így az villámgyorsan betöltődik), melyet a billentyűzetben lévő 320 GB-os, kétfelé particionált merevlemez támogat meg. A cég nagy figyelmet fordított a hangjára - mint a leírásból is kiderült, négy hangszórót szereltek bele és a billentyűzet is büszkén visel egy Bang & Olufson feliratot. Ennek megfelelően a hang minőségében nem fogunk csalódni, remek multimédiás eszköz. Ha különvesszük a táblarészt akkor az elérhető hangerő jóval halkabb, de pontossága megmarad.
Dacára az erős processzornak és a nagyméretű, részletes kijelzőnek, mivel két akkumulátor is van benne a cégnek sikerült az üzemidőt egészen 8 órára feltornáznia. (Külön a kijelzőrész viszont jóval kevesebbet bír, de akinek csak az kell, vegyen töredék áron táblagépet.) A még hosszabb használhatóságért szoftveres téren sokat dolgoztak, például ha akarjuk, összedugva is lekapcsolhatjuk a billentyűzetrész csatlakozóit és merevlemezét, illetve eldönthetjük, hogy melyikből fogyasszon energiát. Mivel az SSD nagyon gyorsan visszatölti hibernálásból a rendszert, rövidre vehető a kikapcsolási idő, szóval mindezeket használva csak rajtunk múlik mennyire vagyunk takarékosak.
Nehéz lenne nem ajánlani egy ilyen gépet, hiszen nincs hátránya annak, hogy szétválasztható. Használhatósága notebookként sem csorbul (hacsak nem azt tekintjük annak, hogy az Intel szerint túl vastag ahhoz, hogy ultrabook legyen), táblaként pedig egy teljes értékű Windows 8-as eszközként használhatjuk. Egyedül a táblagépes felhasználáson szívhatjuk a fogunkat. Mérete ehhez már kicsit nagy, a processzor feleslegesen erős (=melegszik), az üzemidő pedig rövid, de ha valóban szükségünk van a notebookba egy Core i5-ös processzor teljesítményére akkor el kell fogadnunk, hogy a mai akkumulátorok ennyit tudnak.
Prémium termékről van szó, amely a 380 ezer forintos árban is tükröződik. Hogy ez sok vagy kevés arra támpontot adhat, hogy meg tudnánk-e venni külön-külön ennyiből. A helyzet az, hogy igen: a gyártón belül nézve itt van például az ASUS U38N, ugyanilyen 13,3-mas, Full HD kijelzővel, mely mellé a maradékból tudunk venni egy Atom processzoros ASUS VivoTabot (ez is Windows 8-as, ennek mérete csak 10 coll, de táblagépnél ez az ideális méret). Más gyártókat is megnézve még jobban olcsósítani tudnánk, tehát aki spórolásból venne egy ilyen egybegépet azt lebeszélnénk, viszont ugyanilyet sehol nem tudunk. Meg lehet annak a varázsa, ha ülünk az irodában, és meg kell beszélnünk egy anyagot a szomszéd szobában lévő kollégánkkal, de ahelyett, hogy átküldenénk levélben vagy az egész laptopot cipelnénk, csak kivesszük a kijelzőt és a hónunk alá csapva odasétálunk. Ugyanígy megbeszéléseken ha nincs projektor, az asztal körül körbeadogatható, egyszerűbb lehet másokkal összedolgozni.
Összeszerelése, anyagminősége a felsőkategóriának megfelelő. Nem tömegtermék, de a koncepció annyira jó, hogy buták lennének az ASUS-nál, ha nem akarnák kevesebbet tudva, olcsóbban is megcsinálni. Ha ráadásul sikerül a méretet is csökkenteniük, és kijönnek egy 11 collos darabbal, akkor tényleg semmibe nem tudunk majd belekötni.