Úgy tűnik, hogy az amerikai-mexikói határon alkalmazott drága csúcstechnikájú rendszerek csődöt mondtak. Legalábbis erre utal az USA Számvevőszékének két jelentése.

Az Egyesült Államok légterének bizonyos részeiben engedélyezték a robotrepülőgépek bevetését. Az intézkedés kihirdetése óta három Predator-B típusú robotrepülőgép járőrözik Texas és Arizona határain, míg két további Predator-B az USA északi határait figyeli. A járművek hivatalosan az amerikai belbiztonsági minisztérium tulajdonát képezik, de katonai minta alapján vetik be őket, éppúgy, mint a pakisztáni-afganisztáni határon való járőrözés esetében.

Emellett Barack Obama amerikai elnök elrendelte, hogy a nemzeti gárda 1400 katonáját irányítsák a határokra, mert csak így biztosítható az ország - teljesen fegyvertelen - bevándorlók elleni megfelelő védelme.

Az Egyesült Államok Számvevőszéke azonban közel sincs lenyűgözve a felsorolt intézkedésektől. Ezt támasztja alá, hogy a GOA előbb májusban, majd most is kiadott egy jelentést, amelyek szerint az amerikai belbiztonsági minisztérium túlzottan sok használhatatlan felszerelést rendelt, ráadásul túl sok pénzért. Emellett olyan termékeket is elszámoltak, amelyeket a mai napig nem szállítottak ki.

A csúcstechnikájú Secure Border Initiative ( SBInet) nevű határőrizeti rendszerre 4 évvel ezelőtt 4,4 milliárd dollárt költöttek. 2007-ben George W. Bush kormánya további 146,2 millió dollárral támogatta a biometrikus azonosítók továbbfejlesztését, valamint ezeknek a hálózatoknak az FBI és más hivatalok rendszereihez csatlakoztatását. A program akkori összköltségvetés elérte az 1 milliárd dollárt. Az SBInet egymással összekötött infraszenzorokból, nagy hatótávolságú kamerákból, lézeres távolságmérőkből és zajmikrofonokból áll.

A belbiztonsági minisztérium azonban nem elégedett meg ennyivel. A szaktárca többek között azt akarta elérni, hogy egy lézeres távolságmérő úgy állítsa be egy nagy hatótávolságú kamera nagyítási funkcióját, hogy az 10 kilométer távolságból megmondja egy objektumról ember-e vagy sem. A technika azonban erre nem volt képes, mivel pont 10 kilométer az észlelési határérték és a kamerák legfeljebb 5 kilométerre tudnak hatékonyan ellátni, de ha a lézeres szenzorok vezérlik őket, akkor ez a távolság lecsökken 2 kilométerre.


30 méteres tornyokon kameraerdő figyeli az arizonai sivatagot
A rendszer fenntartásán túl a Predator-B robotrepülőgépek nonstop alkalmazása is meglehetősen költségigényes. Ugyan ezek az UAV-k 7200 méter magasságig járőrözhetnek, azonban a működtetésükhöz több műszakban dolgozó összesen több, mint 50 emberre van szükség. A Predator-B-k fedélzetén infra- és más kamerákat helyeztek el, amelyek határőrizeti feladatokra alkalmatlanok. Kizárólag arra képesek, hogy megmutassák a határhoz közelítő emberi alakokat, vagyis pontos azonosításra nem használhatók. Ennek ellenére a minisztérium még több UAV felhasználását erőlteti.

A GAO már 2008 szeptemberében is bírálta a rendszert, az akkor felsorolt 1300 (!) hiányosság közül még több száz ma is érvényes. Mindez különösen elgondolkoztató, ha figyelembe vesszük, hogy az SBInet egyelőre csak egy rövid határszakaszon üzemelt. A GAO 2008-as jelentése szerint az egész rendszer a "kockázatos" besorolást kapta, ami finoman szólva sem túl hízelgő. Az eltelt időszakban ráadásul az SBInet úgynevezett ember- vagy járműazonosítási hibatolerálási aránya 5-ről 30 százalékra nőtt.