Cifka Miklós

XXI. századi űrverseny - a Buran

A szovjet űrprogram másik időtálló hőse egy kevésbé ismert Szojuz, avagy az R-7 rakétacsalád, és az amerikai űrrepülőgép mása, a Buran.

I. rész | II. rész | III. rész | IV. rész


A kevésbé ismert Szojuz, avagy az R-7 rakétacsalád

A szovjet űrprogram időtálló hőse mellett nehéz elmenni, főleg mivel egyidős magával a szovjet űrprogrammal. Eredetileg egy nagy hatótávolságú ballisztikus rakétának készült, amely 8000 km feletti távolságra képes eljuttatni a mintegy 3 megatonnás nukleáris robbanófejét. A fő jellemzője a középső, második fokozatot körbevevő négy darab, felfele elkeskenyedő alakú első, gyorsító fokozat, ez a kialakítás a család védjegye lett.

A fokozatok rakétahajtóművei négy égőtérrel bírnak, és folyékony oxigént használnak oxidálószerként, üzemanyagként pedig kerozint. Az R-7 volt a világ első interkontinentális ballisztikus rakétája, amely 1957. május 15-én indítottak. Az R-7 egyben az űrkutatás számára is létfontosságú lett, hiszen az addigi legnagyobb teljesítményű ilyen eszközként 1957. október 4-én pályára állították vele a Szputnyik-1-et, az első műholdat.


Az R-7 első változata, a Szputnyik, a Vosztok, a Voszhod és végül a Szojuz hordozórakéta méretarányos ábrája

Az R-7 katonai szempontból hamar elavult, körülményes volt és hosszú időbe telt az indításhoz felkészíteni, továbbá igen nagy költségeket emésztett fel, így 1966-ban kivonták a hadrendből. Az R-7 bázisán azonban különféle hordozórakéták jöttek létre a Luna holdszondák, a Vosztok és Voszhod űrhajó részére, illetve a Molnyija kommunikációs műholdak (és később holdszondák, illetve bolygóközi szondák) számára.

A hordozórakéták elnevezése az általuk indított űrjárművek nevét követte, de nem jelentette azt, hogy csak erre használták, a Vosztok hordozórakéta egy továbbfejlesztett változata például még 1991-ben is indított műholdat. A Szojuz-1 indításához használt, következetesen Szojuz névvel illetett változat után egyre újabb és újabb Szojuz alváltozatok jöttek ki, sőt, a már eredetileg a tervezőasztalon létező Kliper űrrepülőgépnek szánt verziónak is Szojuz volt a neve. Az összes szovjet illetve orosz emberes űrrepülést az R-7 valamelyik változatával indították.


Szojuz-FG hordozórakéta főbb elemei

A Szojuz hordozórakétát folyamatosan fejlesztik jelenleg is. A Szojuz-2 változaton már digitális repülésirányító rendszer dolgozik, amellyel a rakéta immár fix indítóállásból is indítható. A korábbi R-7 rakéták esetén az indítóasztalt forgathatóra kellett építeni, és a megfelelő irányba állítani indíts előtt, mivel a rakéta nem volt képes forgási manőverre, hogy korrigálja repülési pályáját.

Klikk ide!
Egy Szojuz hordozórakéta összeszerelés közben. Az első két fokozat már össze van szerelve, a harmadik fokozat még külön, előtte, az előtérben pedig a tárolórekeszben lévő Szojuz orrára szerelik a mentőrakétát

Az európai űrügynökség dél-amerikai Kourou űrközpontjából is ezek a Szojuz-2 változatok fognak indulni, miután az ESA már aláírt egy szerződést 10 darab ilyen hordozórakéta indítás megvásárlására, és nemrég elkészült az indítóállás is. Az első rakéta 2009 szeptemberében emelkedhet a levegőbe. Noha lassan készülget az új Angara hordozórakéta-család, jelenleg úgy tűnik, hogy az R-7 család leszármazottai még legalább egy évtizedig szolgálatban lesznek.

MKS, avagy a Buran

Ahogy a NASA az 1970-es évek elején egy újrafelhasználható űrrepülőgép felé fordult, és nem mellesleg katonai alkalmazásokat is előrevetítettek, a Szovjetunió lemaradni látszott a nagy riválistól. Hogy válaszolni tudjanak a kihívásra, a szovjet űrprogramnak szintén egy újra felhasználható űrrepülőgéppel kellett előállnia az 1980-as évek második felére. A szovjet mérnökök csaltak egy kicsit, és ha már rendelkezésre álltak az amerikai űrsikló program adatai, akkor az alapján kezdték meg a munkát.

A döntés mögött kettős indok is állt. Egyfelől a NASA éveken keresztül vizsgált több tucatnyi lehetséges technikai megoldást, különféle aerodinamikai formákat teszteltek, és hatalmas háttérmunkát végeztek el, mielőtt döntésre jutottak. A szovjetek tehát megspórolhatták ezt a gigászi munkát, kvázi ennyivel megrövidítve a fejlesztéshez szükséges időt, és nem utolsósorban az ezzel járó költségeket. Másfelől azért elvégezték a házifeladatot két lehetséges alternatíván, de az amerikai űrrepülőgép formájánál jobbat az adott méretek és tömegadatok mellett nem tudtak letenni az asztalra. Ennek eredményeképen az orosz űrrepülőgép méretadataiban és formájában szinte alig tér el amerikai párjától.


Az amerikai STS és az orosz Energia-MKS űrrepülőgépek méretarányos ábrája

No persze a hasonlóság egy dolog, a rendszer mélyén teljesen eltérő megközelítésben gondolkodtak. Az amerikai űrsikló egyik nagy problémája, hogy az űrrepülőgép a rendszer alapja, hiszen rajta vannak elhelyezve a fő hajtóművek, nélküle a rendszer nem megy sehova. Erre a problémára a NASA is rájött később, és tervek is születtek arra, hogy a részegységekből egy hordozórakéta változatot hozzanak létre, ez azonban csak mostanra jutott gyakorlati fázisba, az Ares hordozórakéta családdal. Az orosz megoldás alapból külön kezelte a hordozóeszközt és az űrrepülőgépet. Egy új rakétát terveztek, az Energiát, amelynek részegységeiből különféle teherbírású rendszereket lehet összelegózni a 10 tonnás hasznos tehertől a példátlan 200 tonnás hasznos teherig. A hordozórakétával mindenféle hasznos terhet a világűrbe lehet juttatni, függetlenül a hozzá tervezett MKS űrrepülőgéptől. Az Energia hajtóművei ugyanúgy folyékony hidrogént és folyékony oxigént használtak, mint az amerikai űrsikló SSME hajtóművei, de ez egyben problémát is jelentett, mivel egészen addig a szovjetek nem igazán foglalkoztak ilyen üzemanyagot használó rakétahajtóművel. Az Energia rakéta ugyanakkor megszületésekor nem volt újra felhasználható, ami miatt elmaradt az amerikai rendszer mögött. Ugyan tervek születtek azzal kapcsolatban, hogy legalább az első fokozatot újra felhasználhassák, ám ezeket már nem sikerült realizálni.

Klikk ide!
Az orosz űrrepülőgép pilótafülkéje (klikk a képre a nagyobb változathoz)

Az orosz űrrepülőgép valamivel nagyobb méretű és tömegű hasznos terhet juttathatott fel a világűrbe, miközben maga a jármű könnyebb volt, hiszen nem volt része a főhajtómű, amit nem is kellett holt teherként visszacipelnie a Földre. Alkalmazás terén az amerikai űrsiklókat is megszégyenítően széleskörűen akarták felhasználni, kezdve egy katonai célú rakéta pajzs kiépítésétől a Mir-2 űrállomás felépítésén át a nukleáris hulladékokat a Napba szállító űrszondák indításáig, sőt a Hold és a Mars kolonizációjának elkezdésében is szerepet szántak neki.


Az Energia és a Burán indítás előtt

A hordozórakéta 1987-ben sikeresen szerepelt, mikor megpróbálta a katonai Poljusz műholdat a pályára állítani, bár annak repülésirányító rendszerének meghibásodása miatt ez nem sikerült. A Buran névre keresztelt első orosz űrrepülőgép első útja előtti utolsó főpróba is megtörtént. A Buran személyzet nélkül készült az útra, ami ellen még olyan űrhajósok is felszólaltak, mint Leonov, aki a mellett érvelt, hogy csak egy személyzettel ellátott repülés tekinthető teljesen sikeresnek, és a világ úgyis az első személyzettel a fedélzeten végrehajtott repülésre fog odafigyelni.

Az érvek azonban nem hatottak, először pilóták nélkül kellett bizonyítania azt, hogy teljesen működőképes és kiforrott rendszerről van szó, emellett pedig a Szojuz űrhajó tapasztalatai szóltak, amit vérrel írtak. A Buran 1988. november 15-én elindult Bajkonurból a második Energija hordozórakéta hátán, hogy alig 206 perc múlva már landoljon is a bajkonuri űrbázis leszállópályáján, nem messze attól az indítóállástól, amelyről elindult. A művelet sikerrel zárult, az űrrepülőgép teljesen automatikusan, külső beavatkozás nélkül végrehajtotta a szükséges manővereket, és hiba nélkül le is szállt, bizonyítva, hogy a rendszer életképes.


A Buran földet érése

Ez volt ugyanakkor az orosz űrrepülőgép program hattyúdala is. A roppant összetett és igen költséges rendszerre nem volt pénz. Noha hivatalosan csak 1993-ban állították le, szinte alig haladt valamit a program az egyetlen űrrepülése után. Ugyan 1989-ben még elvitték egy An-225-ös hátán Párizsba, egy légi show-ra, hogy a szovjet technológiát dicsőítse, de a következő repülés időpontját hivatalosan már ki sem tűzték.

A Buran (a programban jelölése 1.01) ezek után egy Energia hordozórakéta makettre került fel, és Bajkonurban egy hangárban porosodott 2002-ig. Akkoriban a tetőszerkezet beomlott, maga alá temetve az ekkor már Kazahsztán tulajdonába került űrrepülőgépet. A másik, csaknem teljesen kész orosz űrrepülőgép, a Picska (1.02) szintén Kazahsztáné lett, cserébe a bajkonuri űrközpont orosz használatáért. Jelenleg is ott található, a szabad ég alatt rohad.


A Buran roncsai a tető beomlása után

Ugyan voltak még próbálkozások, hogy valahogy feltámasszák az amúgy valóban rendkívüli Energia hordozórakétát, illetve esetleg az űrrepülőgépek valamelyikét (két, eredetileg is űrbe készített, félkész példány továbbra is orosz tulajdonban van), de ezeknek kevés a realitása. Sok időbe és pénzbe kerülne a régi rendszereket újakra cserélni, a régen nem használt, vagy már el is bontott gyártósorokat újra beindítani és pótolni. Azaz csupán pénz és akarat kérdése, amikből viszont kevés áll rendelkezésre. Jellemző, hogy az utóbbi időkben előkerült új orosz űrhajótípussal kapcsolatos programok között nem is merült fel az MKS és az Energia feltámasztása.

A következő részben a Roszkozmosz jövőbeni tervei kerülnek terítékre.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Tsol #60
    Jújj de jó cikk! Várom a Roszkozmoszt. :)
  • kamov #59
    Persze hogy nincs konkrét terv, mivel nincsenek meg a feltételei. Ezeket előbb meg kell teremteni.

    Az Altair holdkomp és a Holdbázis az előzetes tervezés fázisában van.

    A Mars űrhajókról pedig tanulmányok vannak, a lehetséges meghajtási módok és a személyzet létszámának függvényében.
  • NEXUS6 #58
    Bocsesz de szerintem ezek nem az én kérdéseim!

    Másrészt továábra is azt mondom, hogy nincsenek konkrét tervek a holdbázisról, csak koncepciók, ugyan így a Mars-űrhajót illetően.

    Amúgy tartok tölle, gyak arról szól a dolog, hogy ez a legkisebb lehetséges létszám a lehető legolcsóbban kihozva a dolgot, az meg, hogy mit csinál az a 4 ember, majd kiderül amikor ott lesznek!;)

    A Mars-űrhajóról meg inkább ne is beszéljünk, mert az Sci-fi a köbön!:)))
  • stepboy #57
    Jó cikk nagyon, köszi!
    Aki látni szeretne életnagyságú Burant, annak a speyeri technik múzeumban a helye: katt ide
    Ha jól olvastam a wiki-n, ez az aero model.
  • Molnibalage #56
    Ezek csak papíron létező tervek. Nincs olyan cucc ami bizonyítaná, hogy tényleg megy. Egy egyetemista cimib mesélte, hogy valamelyik német csak kezdőkkel akarta megvalósítani egyik új projektjét, mer az 'óccsó. A régi motorosokat elküldték. A projekt 2 millió euróba fájt és a tervezett fejlesztett hardver helyett az ő szavaival élve vagy egy 2 milliós zajos erősítőjük...
  • kamov #55
    "Mekkora lesz egyáltalán a Hold-bázis?"
    Kíépítve 2-3 db 13-15 tonnás lakómodul és még kb. 10 tonna külső felszerelés. 4 fős személyzet, félévenkénti váltással.

    "Milyen lesz a Mars űrhajó?"
    Először ki kell választani a meghajtás módját és a személyzet létszámát.
    Utána már logikusan levezethető.
  • NEXUS6 #54
    Nem a sezlon keverem a faxommal, hanem tisztában vagyok azzal, hogy hogyan működnek olyan szervezetek, mint a NATO, vagy a NASA vagy akármi, vagy inkább csak sejtem, a működésüket.
    Amit viszont úgy láccik te nem tudol felfogni! De ez a te egyéni szocproblémád

    Nem azt mondtam, hogy a NATO stratégiába van leírva, hogy milyen eszközök kellenek, hanem hogy milyen képességek, ezekhez majd a szakemberek megmondják, hogy mik az adot technikai szinten hozzárendelhető eszközök, és aztán ezek kifejlesztése kerül be a hosszútávú tervekbe, költségvetéssel miegymással. Ennyi.

    Az, hogy ebből a tervből végül milyen gép lesz, azt tényleg sok minden befolyásolja, a vietnámi háború, a globális felmelegedés, és a tervezők szexuális élete...

    Amúgy kekeckedjél csak az F-16-tal kapcsolatban, de még mindíg azt mondom én is amit te. Bee-beee


    "Értem én, de a politikusok úgy váltogatják elképzeléseiket és egymást, mint más az alsóneműt akkor hiába írsz te le és tervezel meg bármint, ha nem adnak rá pénzt. Én is megterveztem valamit a melóhelyemen, de a válság miatt nem valósították meg, pedig a terv jó volt..."
    Hát ez az! Ezzel teljes mértékben egyetértek és erre sajnos az űrkutatás kapcsán találni a legjobb példákat.
    Sajnálom, hogy neked is betettek a Wall Street-i bankárok.

    "Talán azt is gondold át, hogy 30 éve nincs komoly hordozóeszköz fejlesztés az USA-ben. Mindenki aki régen vezető tervező volt már régen nyugdíjas vagy halott, még ha csak kezdő mérnök volt akkoriba már akkor is kb. 55-60 éves... Honnan lopod a szakértelmet és tapasztalatort?"
    Azért ez ebben a formában nem igaz!
    Lehet, hogy Saturn-5 kategóriájú rakétákat nem fejlesztenek, de fejlesztették az X-33/VentureStar rendszert meg egy csomó másikat is, amiket Bushbá vagy leállított, vagy hiába pályáztak velük a CEV programba, úgy landoltak a kukába, hogy talán bele sem lapoztak!
  • Molnibalage #53
    Ha jól tévedek a "Rugalmas reagálás" nevű NATO stratégia 1967-től a hidegháború végéig volt érvényben, ez olyan 25 év körül van.

    Elv volt ami McNamara vettet fel, de Kuba után ő sem hitt benne. Ő maga mondta. Soha nem volt ez hivatalos.

    Talán nézd ezt végig...


    Erre alapozva fejlesztettek ki olyan gépeket, amelyek képesek hagyományos eszközökkel vívott harc megvívására de ha szükséges, a stratégia értelmében tudatosan eszkalálják a konfliktust akár az atomfegyver bevetéséig, mert az eszközök erre is alkalmasak. Lásd 4. generációs vadászgépek.

    Ehhez nem kellettek 4. gen gépek a régebbiek is képsek voltak erre, csak a eredményesség volt eltérő. A 4. gen gépek a vietnámi légiharcok tapasztalatai alaján születtek. Kevered a szezont a fazonnal.

    Vazze összevissza beszélsz! Jöjj már tisztába a tényekkel!

    Na itt fordulok le a székről....

    Már csak azt mondd meg kérlek, hogy hol van itt az ellentmondás ahhoz képest, amit én is írtam, ami miatt nono-znod kéne!?

    Az, hogy az F-16 nem azért lett ilyen, mert így vázolták fel. Félig meddig mázli volt, hogy lett HARM és egyéb fegyver. Ha az nincs akkor nem lett volna akkora siker a gép.

    Továbbra is azt mondom, egy értelmes nagy költségvetésű projektnél, legyen ez a haderő, az energetikai rendszer, vagy idegen planéták meghódításának tervezése, van egy hosszútávú stratégiai terv, van ehhez maximálisan illeszkedő 10 éves már költségvetéssel, és konkrét rendszerekre lebontott terv, és vannak közép/rövidtávű + éves tervek. Én ezt az egész rendszert ezeknél az űrprogramoknál marhára nem látom, pedig itt nem 2 fillérről van szó!

    Értem én, de a politikusok úgy váltogatják elképzeléseiket és egymást, mint más az alsóneműt akkor hiába írsz te le és tervezel meg bármint, ha nem adnak rá pénzt. Én is megterveztem valamit a melóhelyemen, de a válság miatt nem valósították meg, pedig a terv jó volt...



    Az mostani amerikai holdprogram láthatólag egyetlen célt szolgál, hogy azok a cégek, akik már az elbaxott űrrepülőgép programban is benne voltak maradhassanak a mézecsköcsög közelében, függetlenül attól, hogy alkalmasak-e a temékeik a megfogalmazott hosszútávú célok elérésére, vagy sem.

    Ez félig igaz. A koromány és az ország érdeke is életben tartani őket, mert ők az űriparból élnek. Az, meg hogy közel maradjanak elég röhejes állítás. Nincs kivel versenyezni barátom. Szerinted minden sarkon van egy cég aki képes hordozórakétát meg egyéb elemeket gyártani? Mondjuk úgy, hogy a műszaki hatékonyságot egyelőre feláldozták a gazdaság oltárán, viszont áttervezett elemek gyorsabban készen vannak, mint az újak. Talán azt is gondold át, hogy 30 éve nincs komoly hordozóeszköz fejlesztés az USA-ben. Mindenki aki régen vezető tervező volt már régen nyugdíjas vagy halott, még ha csak kezdő mérnök volt akkoriba már akkor is kb. 55-60 éves... Honnan lopod a szakértelmet és tapasztalatort?
  • NEXUS6 #52
    "Hát de. Mag vannak határozva legtöbbször a fő méretek és elvárások. Pl. horodozóra X méret felett nem jó a gép, mert nem férnek el a hangárban. X tömeg felett sem jó, mert a katapult gyenge hozzá vagy a kábekek nem kapják el."

    Szerintem én is ezt pofizom, hogy részletes tervek vannak, amiknél fő szempont a más rendszerekhez való illeszkedés, mert ez is a hosszútávú tervezés része. De mindegy, rosszabb vagy mint a gipsz, te is mindenbe belekötsz.

    "Ismét ordas tévedés. Ez max. az utóbbi 10-20 évben igaz, de nézd már meg, hogy darbszámra hány ZSÍR új gépet tervezetek az utóbbi 20 évben. Jóformán egyet sem...
    Adott feladatra rendelik meg és nem x évre. Nézd már meg, hogy csak a Hidegháború vége után lett divat a hosszútávra tervezés. '70-es évek közepén állt rendszerbe az F-15, de már '82 körül elindult az ATF program és utód keresése..."
    Ha jól tévedek a "Rugalmas reagálás" nevű NATO stratégia 1967-től a hidegháború végéig volt érvényben, ez olyan 25 év körül van. Erre alapozva fejlesztettek ki olyan gépeket, amelyek képesek hagyományos eszközökkel vívott harc megvívására de ha szükséges, a stratégia értelmében tudatosan eszkalálják a konfliktust akár az atomfegyver bevetéséig, mert az eszközök erre is alkalmasak. Lásd 4. generációs vadászgépek. Vazze összevissza beszélsz! Jöjj már tisztába a tényekkel!
    Sok minden belejátszik abba, hogy miért nem olyan gyors a katonai eszközök fejlődése mint régebben (legalább is nyugaton, meg az oroszoknál), többek között, hogy manapság talán csak Kína költ a nagyhatalmak közül a GDP 10%-át meghaladó mértékben a hadseregére. Mondjuk ők aztán évente 1-2 új vadászgépet szoktak is rendszeresíteni.

    "Nono. Az F-16 akkor lett nagyon ütős, mikor megkapta az AIM-120 rakétákat és precíziós fegyvereit. Addig BVR vadászok nagyon komoly fenyegetést jelentettek rá és SEAD kíséretet igényelt. Ma ehhez képest az USAF-ban az egyetlen SEAD feladatot ellátni képes gép. Igazi mindenes, gyakorlatilag az összes feladatkörben bevethető, csak "söprögető" vadászként még mindig az F-15C a preferált hatótávolság és teljesítménye miatt."
    Már csak azt mondd meg kérlek, hogy hol van itt az ellentmondás ahhoz képest, amit én is írtam, ami miatt nono-znod kéne!?

    Továbbra is azt mondom, egy értelmes nagy költségvetésű projektnél, legyen ez a haderő, az energetikai rendszer, vagy idegen planéták meghódításának tervezése, van egy hosszútávú stratégiai terv, van ehhez maximálisan illeszkedő 10 éves már költségvetéssel, és konkrét rendszerekre lebontott terv, és vannak közép/rövidtávű + éves tervek. Én ezt az egész rendszert ezeknél az űrprogramoknál marhára nem látom, pedig itt nem 2 fillérről van szó!

    Az mostani amerikai holdprogram láthatólag egyetlen célt szolgál, hogy azok a cégek, akik már az elbaxott űrrepülőgép programban is benne voltak maradhassanak a mézecsköcsög közelében, függetlenül attól, hogy alkalmasak-e a temékeik a megfogalmazott hosszútávú célok elérésére, vagy sem.
  • Molnibalage #51
    Igen sarkítottan írom. Mert a vadászgépeket sem úgy csinálják, hogy megmondják, hogy szép nagy legyen, olcsó, meg hányszemélyes.

    Hát de. Mag vannak határozva legtöbbször a fő méretek és elvárások. Pl. horodozóra X méret felett nem jó a gép, mert nem férnek el a hangárban. X tömeg felett sem jó, mert a katapult gyenge hozzá vagy a kábekek nem kapják el.

    A szállítógépnek x felszállási és y leszállási úthossza legyen. A személyzetet meg nagyon pontosan definiálják. Nézd meg, hogy még midig preferálják a csapásmérő küldetésekhez a két fős személyzetet. A nagyon magas fokú automatizáltság ellenére is nagyon kell.

    Hanem van egy stratégia, ami kb az elkövetkező 10-20-30 évre nagy vonalakban leírja, hogy mik a haderő előtt álló feladatok. Ebből aztán különböző 10-20 éves konkrét fejlesztési terveket csinálnak, költségszámvetéssel miegymással.

    Ismét ordas tévedés. Ez max. az utóbbi 10-20 évben igaz, de nézd már meg, hogy darbszámra hány ZSÍR új gépet tervezetek az utóbbi 20 évben. Jóformán egyet sem...

    Adott feladatra rendelik meg és nem x évre. Nézd már meg, hogy csak a Hidegháború vége után lett divat a hosszútávra tervezés. '70-es évek közepén állt rendszerbe az F-15, de már '82 körül elindult az ATF program és utód keresése. Akkor nem nagyon kalkulált azzal senki, hogy 20 év múlva repül majd az F-15, B-52 és társai. A fejlődés iszonyatos volt és az elődöket még hamarabb idejétmúlttá tette e fejlődés. SENKI nem tervezett 30 évre csak tisza "szerencse", hogy az akkori gépek ilyen jól fejleszthetőek és még ma is jók korszerűsítve.

    Az F-16 nem azért lett sokoldalúan alkalmazott gép, mert nem volt más (nagyon kis részben talán), hanem mert könnyen fejleszthető, és eleve így is volt tervezve!!!!

    Nono. Az F-16 akkor lett nagyon ütős, mikor megkapta az AIM-120 rakétákat és precíziós fegyvereit. Addig BVR vadászok nagyon komoly fenyegetést jelentettek rá és SEAD kíséretet igényelt. Ma ehhez képest az USAF-ban az egyetlen SEAD feladatot ellátni képes gép. Igazi mindenes, gyakorlatilag az összes feladatkörben bevethető, csak "söprögető" vadászként még mindig az F-15C a preferált hatótávolság és teljesítménye miatt.

    Szép, hogy felupgradelték, csak a géptömege is nézd meg, hogy hova nőtt. Ez párszor okozott gondokat. Nem kis erőfeszítés volt az amit te könnyen fejleszthetőnek titulálsz.