MTI

Feloldották az amerikai katonai videófelvétel titkosítását

Feloldotta az amerikai hadsereg annak a fedélzeti videofelvételnek a titkosítását, amely az iraki háború egyik legvitatottabb incidensét, egy brit harckocsi-konvoj ellen tévedésből indított amerikai légitámadás körülményeit örökíti meg.

A titkosítás feloldását a londoni miniszterelnöki hivatal jelentette be kedd este, de a döntésnek akkor már csak elvi jelentősége volt, mivel a felvételt aznap reggel közzétette a legnagyobb brit tömeglap, a The Sun. A bárki által megtekinthető, rádióforgalmazást is tartalmazó, 15 perces felvétel rögzíti, amint az amerikai légierő két A-10-es harckocsi-elhárító repülőgépének pilótái két géppuskasorozattal árasztják el az irakinak gondolt brit konvojt.

A repülőgépek fedélzeti kamerái által készített videó- és hangfelvétel létezését is tagadták eddig amerikai és brit kormánykörökben, és még a támadásban meghalt brit katona halálának körülményeit vizsgáló hivatalos halottkémnek sem adták ki. A BBC által kedden kérdezett katonai szakértők egyike szerint ennek indoka az lehetett, hogy a felvételen jól látszanak a pilótafülke ablakára vetített repülési és fegyverzeti paraméterek, amelyeket az amerikai hadsereg titkosan kezel. A szakértő felvetette ugyanakkor azt is, hogy miért nem működött a brit harckocsik azon berendezése, amely a konvoj szövetséges mivoltára figyelmeztette volna az amerikai pilótákat.


A két A-10-es a háború első hetében, 2003. március 28-án, a dél-iraki Bászra környékén portyázott, az iraki kormányhadsereg 6. páncélos hadosztályának harckocsijaira és rakétavetőire vadászva. A tartalékos pilóták, akik azelőtt soha nem vettek részt éles bevetésben, a felvétel tanúsága szerint egymástól, valamint az amerikai tengerészgyalogság helyi légiirányításától próbálták megtudni, hogy mit is látnak. Jóllehet egyértelműen szemet szúrt nekik a brit harckocsik tetején kifeszített, élénk narancsszínű ponyva - amely éppen a "baráti tűz" elkerülésére szolgáló, egyeztetett azonosító jel volt -, az egyik amerikai pilóta azonban végül arra következtetésre jutott, hogy azok narancssárga rakéták. A másik még vissza is kérdezett: "Narancssárga rakéták?" "Igen ... azt hiszem" - hangzott a teljesen bizonytalan válasz.

A járműveket, amelyek valójában Scimitar, illetve Spartan típusú brit könnyűpáncélosok voltak, a pilóták orosz Zil 157-es teherautókként vélték azonosítani, majd tüzet nyitottak, megsemmisítve két páncélost, és megölve egy brit harckocsizót.

A felvételen hallható, amint az egyik földi irányító - két perccel az első és alig fél perccel a második géppuskasorozat után - közli a pilótákkal, hogy szövetséges erőket támadnak, és azonnal hagyjanak fel az akcióval. A pilóták szinte sokkos állapotba kerülnek, trágárságok halmaza közepette az egyik elhányja magát, a másik sírva fakad, miközben azzal igyekeznek igazolni a támadást, hogy az irányítás - egyébként a felvételen is jól hallhatóan - előzőleg azt mondta nekik: ebben a térségben nincsenek szövetséges alakulatok.

Amikor a földi irányítás közli velük, hogy az első tájékoztatás szerint a támadásban egy brit katona meghalt, az első sorozatot leadó pilóta azt mondja társának: "Na öregem, megyünk a börtönbe". Az iraki háború idején nem ez volt az egyetlen ilyen incidens. Három nappal az invázió megkezdése után egy amerikai Patriot rakétaelhárító üteg tévedésből lelőtt egy iraki bevetésből visszatérő brit Tornado harci gépet, amelynek kéttagú személyzete életét vesztette.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • BlackRose #160
    Tévedsz :) háborúban hús és vér személyek saját érdekeiket védve az államot használják fel másik állam elleni háborúra, miközben a másik államban is hús és vér személyek ugyanezt teszik. A nép és ezáltal az állam érdeke mindég a béke, soha a háború, az államot csak használják azok akik hatalmon vannak vagy akik a hatalmat befolyásolyják. Na az állam dolga, hogy ezeket az embereket ebben megakadályozza, nem pedig hogy szolgálja. Tudom furcsán hangzik, de logikus és racionális.

    Egy kis verekedés az nem háború (Olasz liga, Red Sox stb.) Nincs ideális béke és szabadság, valahol mindég akad erőszak, de a két dolog között óriási a különbség. Mindenben van kockázat, de kockázat nélkül nem halad a világ.
  • NEXUS6 #159
    "Ettől még az emberiség részei, nemdebár?"

    Pont erről beszélek én is! Pontosan az emberiség részei, így megengedhetetlen az a kettősmérce, amit a fejletlenebb országok politikusai velük szemben alkalmaznak, még akkor is ha nem vagyunk egyszinten!

    Amerika mikor fenyegetőzik pl. Németország felé az atomjával, még ha sokkal nagyobb üzletet bukik azon, ha van valami vám vitájuk, mint amennyit nyer pl Irak Korea vagy Irán lerohanásávál és káoszba döntésével?

  • [NST]Cifu #158
    Demográfiai, szociaológiai, kultúrális, politikai szempontból az általad említett válsággócok környékén található államok totáslisan különböznek a fejlett államoktól, kb 100 évnyi fejlődésbeli különbség van köztük és köztünk.

    Ettől még az emberiség részei, nemdebár?

    Az 1969-es háborúról amit beidéztél az az urban legends/bulvár szint, és a lényeg nálad pont a zárójelben van!

    A háború kirobbanásának oka, és a szociális feszültségek, nemzeti ellentétek ellenére gyakorlatilag mégiscsak egy egyszerű focimérkőzés volt. Ez a figyelemre méltó...
  • [NST]Cifu #157
    Ez mind OK, de miért nincs ilyen pl. A Patriots és a Colts mérkőzés után, vagy a Németország - Dánia mérkőzés után.

    2003 Yankees-Red Sox baseball mérkőzés, miután a Red Sox veszített, zavargások és fosztogatások történtek, haálos áldozattal.
    Olaszországnak épp a minap halt meg egy rendőr egy focimérkőzés után. Talán ez nem egy háború, de az erőszak maga letagadhatattlan.

    Az emberiség EGY KISEBB RÉSZE nem képes az egymás mellett békés életre.

    Hiába, ha ez a kisebbség is képes a békés lét felrugására...

    Viszont ezért találták ki az államot, hogy ezeket az embereket a törvények által a békés életre kényszerítsék, vagy ha még akkor is veszélyt jelentenek a társadalomra, akkor eltávolítsák.

    Javíts ki, ha tévednék, de a háborúkban államok harcolnak, nem? A háborúk alapvetően érdekek ütköztetése, fegyveres erővel...
  • BlackRose #156
    Csak egy valamit még említenék. Pl. Az igaz, hogy Németország és az USA pl. már nem háborúzhat (elméletileg), viszont az éremnek a másik oldala, hogy magukban az adott országokban a társadalom általában szétszakadt (és mivel a leghatékonyabb két nagy tömörülés harca) általában két részre oszlott. Nem csak itt, de pl. az USA-ban is, ahol pl. a Demokraták és a Republikánusok egyfajta kollektivista rendszereket mindenki a maga módján épített ki. Mind két oldal célja a hatalom. Ugyanez a helyzet európában is. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy az országokon belüli gyűlölet, szinte harc jobb mint a nemzetek közötti háborúk. De az a siralmas, hogy a nemzetek közötti háborúk megszünése a belső megosztások nélkül is bekövetkezett volna, az volt az eredeti angolszász (lkasszikus liberális) elképzelés, csak nem a XX. hanem a XIX. században ez amit meg kaptunk, ez a NEXUS6 által említett "jóléti" állam eredménye amely függővé tette az államokat (egymástól), de függetlenné tette az embereket egymástól, mert az állam átvette a közvetítő szerepet és ez a társadalom szétmorzsálódásához vezetett. Minnél többet tervez az állam, annál nehezebben tervez az ember, és ha az ember nehezen tervez akkor csak egy fogaskerék lesz a rendszerben, és ha nem arra akar forogni amerre a rendszer kényszeríti, akkor minden olyan fogaskerék (ember) aki az ellenkező irányba forog, az ellensége lesz. Mindenki vagy jobb vagy baloldali, miközben a két dolog között semmi különbség azon kívűl, hogy az egyik jobbra a másik balra kényszerít forogni. Tehát a lakosság 50% mindég kényszerítve van a másik 50% által. Igy fennál az örökös harc. Ennek a megoldása, hogy mindenki arra forogjon amerre akar, hatalomtól, államtól függetlenül, mindadig még nem jelent veszélyt a másik embere vagy a társadalomra. Röviden korlátozott államra van szükség.
  • NEXUS6 #155
    Demográfiai, szociaológiai, kultúrális, politikai szempontból az általad említett válsággócok környékén található államok totáslisan különböznek a fejlett államoktól, kb 100 évnyi fejlődésbeli különbség van köztük és köztünk. És nézd meg mi volt 100 évvel ezelött Európában, néhány kisebb háború és nagyobb forradalom után Európa nagyban készülődött az első világháborúra. Épp ezt látod most ott is.

    Én nem ezeknek az országoknak a politikusainak a felelősségéről beszélek hanem a saját politikusainkéról. Ha tudjuk hogy van különbség, de ismerjük és hiszünk a mi értékeinkben akkor nem az erőszak elmélyítése a megoldás!

    Ahogy BlackRose is írta azok a fejlett országok akik 60 éve ádáz ellenságek voltak, Németek, Franciák, Angolok Amerikaiak, Japánok mára egységet képeznek és a Földön minden más államnál távolabb vannak attól, hogy egymással háborúzzanak. Azok az országok amelyek a hatvanas hetvenes években átlépték az úgynevezett jóléti állam bizonyos kritériumait tartoznak ide, és a nagy diáklázadások jelezték, hogy egy új kor kezdődött (tudod az a bizonyos "Nagy Generáció").

    Az 1969-es háborúról amit beidéztél az az urban legends/bulvár szint, és a lényeg nálad pont a zárójelben van! Itt egy kevésbé kommersz link

  • BlackRose #154
    Ez mind OK, de miért nincs ilyen pl. A Patriots és a Colts mérkőzés után, vagy a Németország - Dánia mérkőzés után. Szóval nem tartom ezt gyógyithatatlan betegségnek. 400 évvel ezelőtt az európaiaknál is ez volt (csak esetleg a rombolás kisebb volt mert nem voltak modern fegyverek), ma ez szinte elveszett. Dél-Amerika különben egy különös eset, ott a vallás és az egyház a fő meghatározó, szabadságról szó sincs és az emberek még ma is a régi spanyol kollonizációs filozófiában élnek, miszerint ami van azt osztani lehet, nem pedig az ami van azt gyarapítani lehet. A spanyol világ felvilágosulása még várat magára, kár, hogy a Szalamankai Iskola filozófiája nem győzött, és hogy az egyház tanítása uralkodik. Vagyis ez által az erősek abszolút hatalma van jelen, az ember pedig csak "fogyasztási cikk".

    Egyébként korigálnálak...

    Az emberiség EGY KISEBB RÉSZE nem képes az egymás mellett békés életre.

    Viszont ezért találták ki az államot, hogy ezeket az embereket a törvények által a békés életre kényszerítsék, vagy ha még akkor is veszélyt jelentenek a társadalomra, akkor eltávolítsák. Ugye ez az morál alapja, ha elfogadtuk, hogy valami és valaki veszélyes a társadalomra akkor azt nem tartjuk elfogadhatónak. Ilyen esetben ha a személy nem engedelmeskedik a morális szabályoknak, hát büntetés vár rá. És ez rendben is van. Az viszont nincs rendben, ha kollektívan büntetnek mindenkit, mert Marxista alapon osztályt alakítanak mint. pl. a Németeket kell bombázni, vagy a Szerbeket kell megbüntetni stb. Pontosan azt kell büntetni aki a társadalmi szabályokat megsértette, nem lehet valaki azért bűntetve mert elméletileg valami közös dolog miatt (pl. nemzetiség, faj stb.) egy kalap alá dobják őket. Viszont az egyházi tanítás az alapjában kollektivizmus, sőt van a Vatikán által hírdetett "Extra Ecclesiam Nulla Salus", és ennek a befolyása óriási az emberek életében. De alapjában az emberek képesek egymás mellett békében élni, ha valami "felsőbb" érdeket nem ültetnek a fejükbe. Ugyanakkor a szekularizmus is ugyanez, csak ellenkező oldalról.
  • [NST]Cifu #153
    A XX. szd elején az angolszász politikai vezetésben az volt a nézet, hogy a fejlett országok nem fognak többet háborúzni. Ez szerinted valószínűleg tévedés, szerintem meg jövőbe látás.

    Ezért hajtották végre az angolok, japánok, franciák, olaszok, oroszok, németek, amerikaiak és az osztrák-magyar monarchia is a flottamodernizációs programjaikat a XX.sz elején (ill. a német-angol fegyverkezési verseny még a XIX.század végén indult)? :)

    Nem titok, hogy nem hiszek abban, hogy az emberiség képes lenne a békés egymás mellett élésben. Még országokon belül is túl sok a nézeteltérés, az országok közöttiekről már nem is szólva, a vallási és etnikai összekülönbözéseket pedig naphosszat lehetne elemezni. Időszakosan, vészhelyzetben, egymásra utaltság esetén rövidebb-hosszabb idejű együttműködést el tudok képzelni. De szerintem még legalábbis évszázadokra vagyunk attól, hogy valóban létrejöhessen a valódi egységes emberi társadalom alapja. De csendben hozzáteszem, hogy még ennek is csak a lehetőségével számolok csak. Az emberi irigység, önzés, vélt és valós sérelmek által ejtett sebek és azokra tett reakciók leküzdése olyan probléma, amire szerintem még jóideig nem lesz orvosság.

    Hacsak nem egy erővel fenntartott világuralmi rendszert tekintünk annak. De abban békéről szintén nem beszélhetünk...

    Az ugynevezett demokráciákban, ahol elviekben a nép maga a hatalom forrása, ezért minden olyan háború ellentétes az alapértékekkel, ami ezt a népet (elsődlegesen a civil lakosságot) fenyegeti. Csak körmönfont propagandával lehet olyan ellenséget keresni, akik miatt a lakosság háborúval szembeni ellenérzése legyőzhető, és a háborút indító politikai vezetők hatalmon maradása biztosítható.

    Erre van egy kedves kis példám, valószinüleg már te is ismered, mert előszeretettel nyúlok hozzá hasonló vitákban. ^^

    1969. június 27-én, a világbajnoki labdarugó mérkõzésen a bíró idõn túli tizenegyeshez juttatta El Salvador csapatát, a szomszédos Honduras-szal szemben.

    El Salvador értékesítette a büntetõt, és 3:2-re megnyerte a meccset.

    A döntés drámai folytatása:

    ádáz, gól nélküli, döntetlenül végzõdött csata a csapatok szurkolói között kéz, láb, fej és bordatöréssel, 8 napon túl gyógyuló tömeges kezeléssel a helybéli kórházak traumatológiai osztályain.

    Tudniillik, az eredmény hírére soviniszta tüntetések söpörtek végig mindkét fõvároson, s a szurkolók az utcákon újrajátszották a meccset, kifosztva, és elnáspángolva az ellenfél szurkolóit.

    További folytatásként július 3-án háború tört ki a két ország között. A békekötésig kétezer katona esett el
    (tudomásom szerint az áldozatok többsége nem katona, hanem civil volt - Cifu), és a Közép-Amerikai Közös Piac, mely mindkét ország számára fontos volt, összeomlott.

    Ennek záróaktusaként mind Hondurasban, mind El Salvadorban komoly éhínség tört ki.

    A világbajnokság, következõ fordulójában El Salvador kiesett…


    (idézet: Érdekességek.hu, hozzátenném, hogy a háttérben azért volt még egy-két ellentét, részben a Hondurasban illegálisan letelepedett El Salvadoriak, részben a két ország lakossága közötti életszinvonalkülönbség és az ebből adódó feszültségek miatt)

    Megismétlem: ma demokráciában élünk (olyanban amilyenben) ennek alapértéke a kisember, a civil lakosság, ezzel elentétben az agresszió már nem érték, sőt mind az országok belső törvényei, mind a nemzetközi jog szankcinálja ezt.

    Lásd még Tibet kínai megszállása, lásd még Kasmíri konfliktus, lásd még Csecsenföldi konfliktus, lásd még Tamil szeparatista mozgalmak, lád még Hmong felkelés Laoszban, lásd még Moldova és Transz-dnyeszter konfliktus, lásd még Török-Kurd ellentét, stb...

    Az Izraeli-Libanoni illetve az Izraeli-Palesztin konfliktust, vagy az Iraki konfliktust pedig már oda és vissza kitárgyaltuk...

    Szóval bocsátassék meg nekem, de én nem látom ennyire rózsaszín szemüvegen keresztül a világot.
  • NEXUS6 #152
    A kannibalizmus rituális alapon is lehetséges.

    Ahogy az már elhangzott, a rituális gyilkosság régebben azért elég általános volt, és innen elég keskeny az elválasztó vonal, attól hogy bekenem magam az ellenség/áldozat vérével, aztán esetleg iszok belőle, aztán odáig is elmegyek, hogy beleharapok a szívébe, aztán eszek az agyából is.
    Az olyan kultúrákban ahol a rátermettség bizonyítéka az erőszak volt, valszeg az ilyen fajta próbák is megtörténtek.

    Én mindíg megdöbbenek az olyan amcsi családi filmeken, ahol a fiatal srác megkapja élete első puskáját és elmennek szarvasra vadászni, ahol a még friss gőzölgő tetemmel kell ezt megcsinálni, rituális beavatás gyanánt. Ettől azért nincs olyan messze az hogy ezt emberekkel is megtegyék.
  • Petko #151
    most készültem el vele:
    http://popov35.ytmnd.com/