Hunter

Új repülőgépet inspirálhatnak a repülő őslények

Az ősi repülő hüllők szárnyaiból volna mit tanulniuk a ma repülőgép tervezőinek, állapította meg egy amerikai paleontológusokból és mérnökökből álló csapat. Sankar Chatterjee, a Texas Egyetem professzora, valamint Joseph Templin, a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács Aerodinamikai Laboratóriumának egykori vezetője tíz, Brazíliában fellelt Pteroszaurusz szárnytípus elemzését tette közzé egy amerikai szaklapban.

A Pteroszauruszok a dinoszauruszok korában, 160 millió évvel ezelőtt uralták az eget. Szárnyfesztávjuk igen változatos volt, 40 centitől 14 méterig terjedt. A fantáziarajzokon gyakran ábrázolják őket siklórepülőként, azonban a kutatócsapat számítógépes elemzése arra utal, hogy a Pteroszaurusz képes volt a modern madarakéhoz hasonló összetett repülésre, sőt felül is múlta azokat.


A Pteroszaurusz egyedülálló szárnyszerkezettel rendelkezett, melyben a mellső végtag és egy rendkívül hosszú negyedik ujj tartotta a szárnyhártyát. "A negyedik ujj nagymértékben hátrafelé mozgatható volt, a mozgatás hatására változott a szárny alakja, így változtatta az őslény a sebességét" - mondta Chatterjee. A szárny bonyolult anatómiával rendelkezett, beleértve azokat az izomrostokat, melyek merevséget és erőt adtak, továbbá az izmok, a vércsatornák és érzőidegek egy meglepően finom hálózatát. A tudósok úgy vélik a szárny egy külön érzékszervként működött, ami visszajelzést is küldött a belső fülbe, a szárny irányítórendszeréhez.

"A Pteroszaurusz érzékelői alkalmazásával képes volt reagálni a folyamatosan változó körülményekre, a szárny teljes felszínén nyomon követve a nyomás különbségeket" - magyarázta Templin. "Képes volt szárnya alakjának változtatására, hogy kihasználja a repülési körülmények adta előnyöket és kontrollálja sebességét. Talán egy nap a mi repülőgépeink is úgy fognak repülni, mint a Pteroszauruszok, átalakítható szárnyaikkal energiát takarítanak meg és jobb teljesítményt érnek el."

Az ausztrál Adelaide Egyetem aerodinamikai szakértője, Dr. Richard Kelso is elismeri, hogy a repülési kutatásokat egy ideje újra az állatvilág inspirálja. "A biológiai rendszerek felhasználásának ötlete nem újkeletű. Már 2001 óta a NASA hosszú távú tervei között szerepel egy új repülőgép kifejlesztése ezekkel a rugalmas, alkalmazkodó szárnyakkal. A NASA koncepciója a sas szárnyain alapul."

A jelenlegi rögzített szárnyú repülőgépek csak fel- és leszálláskor változtatják meg alakjukat a fékezőlapátok és toldalékok alkalmazásával. A madárszárnyakon alapuló repülőgépszárnyak előnye, hogy a madarak folyamatosan változtatják szárnyaik alakját, ami simább repülést eredményez. Ha a mérnököknek sikerül átültetniük ezt a rendszert, akkor a repülőgépek és utasaik egy napon jobban tudnak majd alkalmazkodni a repülés kellemetlen mellékhatásaihoz és a turbulenciához.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Tikal #41
    már hogyne deformálodna :) a kifuton még folyik belőle az üzemanyag is, mert rések vannak a gépen, ezek csak nagy sebességnél állnak be rendesen :)
  • _Vegeta_ #39
    Hu bazze, de jol mutatnanak ezek a gepek lenn a parkoloban. Foleg az F-106os ;)
  • Tikal #37
    ha az emberiség a jelenlegi tempoban folytataja a környezetrombolást akkor elég gyorsan ki fogunk halni, szoval az ősmadarak még mindig jobbak lesznek nálunk tulélés szempontjábol :)
  • Tikal #36
    nem rekedt meg, erre a célra is szánták, hogy az itt megszerzett tapasztalatokat később más gépeken hasznositsák, szoval nem felesleges repkedés volt....
  • Tikal #35


    szépek :)
  • Tikal #34
    előre nyilazottrol igen :)

    de csak arra irtam hogy ne hidd hogy hulyék ulnek a NASA-ban és te majd megmondod nekik hogy ilyen már rég van :D
  • Zocsi #33
    Hmmm... Prelude To Fundation (magyar címe talán Bevezetés az Alapítványhoz) már a '70-es években fantáziált Asimov olyan siklóról, ami számítógépes vezérléssel változtatja a szárnyak alakját, így kiküszöbölve a változó surlódási tényezőket... Érdekes.
  • StarFist #30
    Ha nem nyilazott szárny alatt az egyenes szárnyat érted (mint B17, B24) akkor az utolsó amcsi képviselője a B29 SuperFortress volt. Ennek lett volna utódja a WB-50D, de csak 370 példány épült belőle, ekkor tört ki ui. a világon a "jet" mánia és minden gépre gázturbinát kezdtek szerelni. Az utána következő típusok vagy nyilazott szárnyú vegyes meghajtásúak voltak (Convair B36) vagy nyilazott szárnyú sugárhajtásúak (Boeing B47 vagy a B52), vagy pedig delta szárnyú sugárhajtásúak (B58 Hustler és balsikerű B70).

    Az oroszok elég maradiak voltak nehézbombázó téren. A sugárhajtású M4 és a gázturbunás/légcsavaros Tu95 is nyilazott szárnyú volt. Ha jól emlékszem delta szárnyú bombázójuk nem állt csapatszolgálatban, hacsak a Tu22 szériát nem kezeljük öszvérként. Ui ennél a típusnál a szárny belső harmada merev deltaszárny profil volt, a külső 2/3-ad pedig egy változtatható nyilazású szárnyrész.
    Delta szárnyú polgári gépük csak a Tu144 volt, amit először utas szállítóként használtak, később pedig teherszállításra a keleteurópai területek és a Szibérián túli partvidék között (ui az üzemanyagfogyasztása/gazdaságtalansága még az orszokat is irritálta).
  • StarFist #29
    Ez anyagszerkezeti probléma, jelenleg nincs olyan szerkezeti anyag, ami az ilyen igénybevételből adódó mindeféle hajlító-csavaró nyomatékokat hosszú távon elviselné. Kis tömegű gépek esetén, extra könnyű szerkezeti anyagokkal (kompozitok) lehetne kísérletezni. de van több probléma is. Emlékező műanyagokat emlegettetek. Mi is ezeknek a lényege? Az ebből kialakított tárgyat deformáljuk, majd az valamilyen külső hatásra (jellemzően hő) visszanyeri eredeti formáját. A lényeg a hőmérséklet különbség! Tehát ha te a gép szárnyát, menet közben deformálod (nyilazod), az a súrlódási hő hatására azonnal visszanyerné az alakját. Ha te a nyilazott alakot valamilyen mechanizmussal megtartod nyilazott formában, akkor szerkezeti feszültséget idézel elő a szárny anyagában (lévén az szeretné vissza nyerni eredeti formáját), ami gyorsabb öregedéshez, rossz mértezés esetén azonnali töréshez vezethet.
  • StarFist #28
    A Gotha 229 rossz példa, az ui hátranyilazott szárnyú típus volt, itt pedig az előrenyilazott szárnyról folyik a vita (bár a "csupaszárny" kialakítás is megér egy misét).