Hunter
Milyen veszélyeket rejt a Mars?
Új dilemmával küzd a NASA. Az élet keresésének tudományos vágya áll szemben az űrhajósok vagy akár a földi élet veszélyeztetésével. A kérdés: küldjenek-e embert a vörös bolygóra.
A Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) szerint, - a Nemzeti Tudományos Akadémia része, valamint a Kongresszus tanácsadója tudományos kérdésekben - a biztonságnak elsőbbséget kell élveznie és a küldetésnek meg kell próbálnia elkerülni minden lehetséges ottani létformát. "Bár a marsbeli biológiai hatóanyagok kiáramlásából adódó veszély nagyon alacsony a Föld ökorendszerére nézve, a káros hatások kockázata mégsem nulla, ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni." - hangoztatja a tanács egy múlt heti jelentésében.
Az NRC "minimális biológiai kockázatú zónák" felállítását sürget a NASA részéről, automata szondák kiküldésével, melyek szerves vegyületek és más életformák után kutatnak. Ezután lehetne embereket küldeni azokra a területekre, ahol a lehető legkisebb az élettel való találkozás esélye, ami esetleg veszélyt jelenthet rájuk vagy, visszatérésük után a Földre. Ezután a szennyeződés elkerülésének egy további lépésében a tanulmány azt javasolja, hogy a visszatérő űrhajót célszerű az űrben hagyni és a legénységet átszállítani egy másik járműre, mellyel visszatérhetnek a Földre. Bár a NASA nem jelölt meg időpontot egy Marsra irányuló emberi küldetéshez, megkérte a tanácsot, hogy dolgozzák ki, milyen méréseket és tanulmányokat kell előre elvégezniük.
A Mars hosszú ideje magával ragadja a csillagászokat. A bolygó, melyről tudjuk, hogy egykor számottevő felszíni vízkészlettel rendelkezett, az első azok sorában, ahol olyan életformákat sejtenek, mint a baktériumok, amik sok tudós szerint még mindig léteznek a bolygó talajában.
Egy leszállóegység nem kerülheti el, hogy ne vonja be az ott található finom por, amit a bolygóra lépő űrhajósok, a jármű belsejébe is bejuttatnak, mint az a Holdon is megtörtént. Elkerülendő az anyag lejutását a Földre, a jelentés egy űrbeli átszállást javasol, ahol a visszatérő egység egy másik űrhajóhoz csatlakozik, és az űrhajósok steril közegbe kerülnek. Ha a visszatérő jármű nem sterilizálható az űrben, akkor valószínűleg lemondanak róla, és soha nem juttatják vissza bolygónkra. A NASA-nak "karanténnal és a visszatérő űrhajósok megfigyelésével is számolnia kell, mindaddig, amíg meg nem állapítható, hogy nem áll fent veszély".
A tanulmány szerint az űrhivatalnak szondát kell küldenie a lehetséges leszállóhelyekre, ami megvizsgálja a port és felméri az esetleges sugárzást. Tanulmányozniuk kell a Marson előforduló mérgező elemeket és azokhoz szűrőket kifejleszteni, ami megvédi az űrhajósokat. Az egyik tényező a hexavalens króm, a Földön felettébb ritka anyag, ami a tanulmányok szerint a Marson jóval gyakoribb előfordulással bír. A Marson található magas kén és klór koncentráció lehetséges savtartalomra utal a talajban és a légi úton közlekedő porban is. Ezt fel kell mérni és fel kell rá készülni.
A Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) szerint, - a Nemzeti Tudományos Akadémia része, valamint a Kongresszus tanácsadója tudományos kérdésekben - a biztonságnak elsőbbséget kell élveznie és a küldetésnek meg kell próbálnia elkerülni minden lehetséges ottani létformát. "Bár a marsbeli biológiai hatóanyagok kiáramlásából adódó veszély nagyon alacsony a Föld ökorendszerére nézve, a káros hatások kockázata mégsem nulla, ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni." - hangoztatja a tanács egy múlt heti jelentésében.
Az NRC "minimális biológiai kockázatú zónák" felállítását sürget a NASA részéről, automata szondák kiküldésével, melyek szerves vegyületek és más életformák után kutatnak. Ezután lehetne embereket küldeni azokra a területekre, ahol a lehető legkisebb az élettel való találkozás esélye, ami esetleg veszélyt jelenthet rájuk vagy, visszatérésük után a Földre. Ezután a szennyeződés elkerülésének egy további lépésében a tanulmány azt javasolja, hogy a visszatérő űrhajót célszerű az űrben hagyni és a legénységet átszállítani egy másik járműre, mellyel visszatérhetnek a Földre. Bár a NASA nem jelölt meg időpontot egy Marsra irányuló emberi küldetéshez, megkérte a tanácsot, hogy dolgozzák ki, milyen méréseket és tanulmányokat kell előre elvégezniük.
A Mars hosszú ideje magával ragadja a csillagászokat. A bolygó, melyről tudjuk, hogy egykor számottevő felszíni vízkészlettel rendelkezett, az első azok sorában, ahol olyan életformákat sejtenek, mint a baktériumok, amik sok tudós szerint még mindig léteznek a bolygó talajában.
Egy leszállóegység nem kerülheti el, hogy ne vonja be az ott található finom por, amit a bolygóra lépő űrhajósok, a jármű belsejébe is bejuttatnak, mint az a Holdon is megtörtént. Elkerülendő az anyag lejutását a Földre, a jelentés egy űrbeli átszállást javasol, ahol a visszatérő egység egy másik űrhajóhoz csatlakozik, és az űrhajósok steril közegbe kerülnek. Ha a visszatérő jármű nem sterilizálható az űrben, akkor valószínűleg lemondanak róla, és soha nem juttatják vissza bolygónkra. A NASA-nak "karanténnal és a visszatérő űrhajósok megfigyelésével is számolnia kell, mindaddig, amíg meg nem állapítható, hogy nem áll fent veszély".
A tanulmány szerint az űrhivatalnak szondát kell küldenie a lehetséges leszállóhelyekre, ami megvizsgálja a port és felméri az esetleges sugárzást. Tanulmányozniuk kell a Marson előforduló mérgező elemeket és azokhoz szűrőket kifejleszteni, ami megvédi az űrhajósokat. Az egyik tényező a hexavalens króm, a Földön felettébb ritka anyag, ami a tanulmányok szerint a Marson jóval gyakoribb előfordulással bír. A Marson található magas kén és klór koncentráció lehetséges savtartalomra utal a talajban és a légi úton közlekedő porban is. Ezt fel kell mérni és fel kell rá készülni.