SG.hu

Kína tudományos kutatásban megveri a világot

Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, az ázsiai ország 24 kulcsfontosságú technológiát monopolizálhat.

Az Australian Strategic Policy Institute (ASPI) közzétette a Critical Technology Tracker című frissített kiadványát, amelyből kiderül, hogy Kína a nyomon követett technológiák 89 százalékában az élen jár. Az ASPI szerint indexük "vezető mutatója egy ország kutatási teljesítményének, stratégiai szándékának és potenciális jövőbeli tudományos és technológiai képességeinek”. Az index az országok teljesítményét a nagy hatású kutatások mennyisége alapján sorolja be, amelyet az adott ország intézményeiben készített, az idézett publikációk első tíz százalékába tartozó publikációk számával mérnek.

A 2023-ban indított projekt 64 kritikus technológiát követ nyomon olyan területeken, mint a védelem, az űrkutatás, a mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológia, a kibertechnológia, a fejlett anyagok és a robotika. Az agytröszt eredetileg a 2018 és 2022 közötti adatokat vizsgálta, de a most közzétett közleményben kiterjesztették a vizsgálat hatókörét, hogy több mint két évtizedre terjedjen ki. A projekt így a nemzetek és technológiai teljesítményük közötti rövid és hosszú távú tendenciákat egyaránt tükrözni tudja.

Az index számos nemzetet és stratégiai blokkot figyelembe vesz, de nagyrészt az Egyesült Államok és Kína történetét meséli el, és azt, hogy a technológiai dominancia hogyan módosult az előbbiről az utóbbi javára. Az ASPI szerint a nagy váltás valamikor 2016 körül következett be. A projekt által lefedett első öt évben (2003-tól 2007-ig) 64 technológiából 60-ban az USA állt az élen, és Kína csak háromban vezetett (Japán az akkor még feltörekvőnek számító blokklánc-technológia területén vezetett). Ma a 64 technológiából 57-ben Kína vezet, míg a maradék hétben az Egyesült Államok.


„Ahogy adataink mutatják, Kína hatalmas lépéseket tett az elmúlt két évtizedben, és különösen a 2010-es évek óta” - írták a szerzők. Értékelésük szerint ehhez hozzájárult Peking „Made in China 2025” terve - amelyet 2015-ben jelentettek be, és amely a kulcsfontosságú technológiák kutatás-fejlesztésének masszív közvetlen állami finanszírozását tartalmazta. Arra is figyelmeztetnek, hogy Kína az éves tudományos és technológiai költségvetésének jelentős növelését tervezi 51,5 milliárd dollárra emelve azt. Az USA az alábbi területeken vezet: kvantumszámítástechnika, vakcinák és orvosi ellenintézkedések, nukleáris orvostudomány és sugárterápia, miniatűr műholdak, atomórák, géntechnológia és természetes nyelvi feldolgozás. Eközben az ASPI jelentése szerint Kína a legutóbbi időkben a kvantumérzékelők, a nagy teljesítményű számítástechnika, a gravitációs érzékelők, az űrhajózási technológia és a félvezető chipek gyártása területén gyarapodott leginkább.

Az élenjárás egy dolog, a kutatási monopólium egy másik. A projekt figyelemmel kíséri azokat a technológiákat, amelyekről úgy véli, hogy „nagy a kockázata” annak, hogy egyetlen nemzet monopolizálja őket, és az intézmény 24 ilyet azonosított. Tavaly ez a szám 14 volt. Az újonnan azonosított, magas kockázatú technológiák mindegyike nemcsak Kína által dominált, hanem védelmi célú alkalmazásnak is tekinthető - beleértve a radarokat, a repülőgép-hajtóműveket, a drónokat, a rajokban dolgozó és együttműködő robotokat, valamint a műholdas helymeghatározást és navigációt.


Ugyan az USA és Kína uralja az indexet, de India is figyelemre méltó előretörést ért el. A 64 kritikus technológiából 45 esetében az első öt ország között van - ez az előző évi 37-ről emelkedett -, ami növekvő befolyását és képességeit mutatja. Az ország a biológiai gyártás és a blokklánc terén kiszorította az Egyesült Államokat a második helyről. A többi fennmaradó ország kutatási teljesítménye körülbelül ugyanazon a szinten maradt, egy kivétellel: az Egyesült Királyságé. Az Egyesült Királyság nyolc különböző technológiában esett vissza az első öt ország rangsorában: most már csak 36 kategóriában szerepel az első ötben. Dél-Korea az ASPI által vizsgált 24 technológia közül ötben került az első ötbe, ami tükrözi jelentős technológiai beruházásait.

„A jelentés eredményeinek emlékeztetőül kell szolgálniuk a kormányok számára világszerte, hogy a tudományos és kutatási kiválóság megszerzése és fenntartása nem egy olyan csap, amelyet egyszerű megnyitni és elzárni” - figyelmeztetett az ASPI. "A technológiai képességek kiépítéséhez tartós beruházásra és a tudományos ismeretek, a tehetség és az intézmények felhalmozására van szükség, és ezeket nem lehet rövid távú vagy ad hoc befektetésekkel megszerezni”.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • manypet #46
    "Állításom, hogy a valódi demokráciára, jogállamra és versenyre épülő szocialista társadalom"
    Ezek alapból ellentmondanak egymásnak, így nem csak hogy nem versenyképes a kapitalizmussal (soha nem fordult még elő, hogy egy szabadpiaci kapitalizmust utolérjen egy szocializmus), hanem éppen oximoron is.

    1.
    Jogállamban az alapvető emberi jogok állnak legfelül. Attól jogállam. Azaz az AEJ-kat senki és semmi nem írhatja felül. Még a többség akarata sem. Ezek olyan jogok, mint élethez való jog, szólásszabadság, jogos védelem joga, tulajdonjogok, stb. Jogállamban ezek állnak legfelül, és semmilyen magyarázattal nem korlátozhatóak, mert ha megtesszük, az már nem jogállam.
    2.
    A demokrácia és a szocializmus viszont pont arról szól, hogy ezeket a jogokat felülírjuk. Vagy a "közjó" (jelentsen az bármit is) érdekében, vagy csak simán a többség akarata (erőszak-alkalmazása) alapján. Azaz magyarázatot gyártunk arra, hogy miért írhatjuk felül mások alapvető emberi jogát.

    Azaz a demokrácia és a jogállam kizárják egymást.

    Érthetőbben:
    - Vagy megszavazhatja a többség, hogy elvegyük mások vagyonát (életét, szólásszabadságát) = demokrácia
    - Vagy nem, mert a jog magasabb rendű még a többség akaratánál is = jogállam (minarchia)

    A kettő együtt nem megy, még ha nap mint nap bele is hazudja a média meg a politikus a pofánkba és mi meg jól elhisszük a "demokratikus jogállam" féle dumát.
  • manypet #45
    Én is köszönöm a tisztességes írásodat.

    A szocializmus kapcsán sajnos a legtöbbeknek nincsenek pontos ismeretei arról, hogy mi mit is jelent. Évtizedeken át szocialisták voltak és vannak hatalmon, így a szocialista propaganda folyik mindenhonnan. A szociknak meg nem érdeke ugye, hogy az emberek rádöbbenjenek, hogy most az van, mert akkor nem tudnának hatalmon maradni.

    A lényeg:
    A szocializmus a kapitalizmus és a kommunizmus közötti állapot (jellemzően gazdasági, de ebből következően társadalmi és politikai is). Hogy egyszerűbb legyen látni:
    - A teljes (laissez faire) kapitalizmusban nincs adó, azaz az állam a tőke folyamataiba nem avatkozik bele (vagy azért, mert nincs is állam - ezt hívják anarcho-kapitalizmusnak, vagy pedig azért, mert egyszerűen nem teszi meg - ezt hívják minarchiának).
    - Ezzel szemben kommunizmusban az állam totális hatalmat gyakorol a tőke felett. Azaz totális kollektivizálást jelent a kommunizmus, ahol a magántulajdon teljesen megszűnik.
    - Ez a kettő közötti állapotot nevezzük szocializmusnak.
    Nyilván ennek van egy csomó változata, a nemzeti szocializmustól és fasizmustól át a szociáldemokráciáig. De gazdasági értelemben mindegyiknek a lényege az, hogy a magántulajdont bizonyos mértékig kollektivizálja a szocializmus.
    Szintén fontos, hogy a szocializmus a tömegek erejére építi a társadalmat (ha társadalmi szinten határozzuk meg). Azaz eszköze a demokrácia. Nos, ezzel kapcsolatban is vannak hibás elképzelések. Hiszen sokan pl. a hitleri Németországot nem tekintik demokratikusnak, holott pl. Hitlert bizony éppen demokratikusan szavazták meg. (Persze utána átment autokráciába, hiszen ez a demokráciának amúgy is jellemzője.) Sőt, az olyan hatalmak is, ahol nem választással, hanem erőszakkal jut hatalomra a szocializmus, az demokratikus, hiszen a többség erejét használja fel. (A választás az csak enyhébb erőszak, de ugyanúgy erőszak a többiekkel szemben, míg az utcára vonult tömegek erőszakossága ugyanaz, csak közvetlenebbül gyakorolják.)
    Így kimondhatjuk, hogy az utóbbi 150 évben szocializmus volt és van is.
    Maximum a változatai voltak hol ilyenek, hol olyanok.

    .

    Egyenlőség
    Lehet, félreérthetően fogalmaztam. Egyenlőség alatt a libertarizmus csak és kizárólag jogi egyenlőséget jelent. Minden másban maximálisan engedi a különbözőséget. Tehát ellentétben a szocialista variációkkal, ahol felülről való erőszakkal "egyformásítják" az embereket, a libertarizmusban ilyen nincs. Egyszerűen csak az alapvető emberi jogok vannak és kész.
    Ez az egyébként, ami miatt pl. egy libertáriust sokszor összekevernek a balliberális egyenlősítőkkel. Egyenlőség mindkettő, csak teljesen mást értenek alatta. Az egyik csak jogi egyenlőség, a másik minden másban is az, azaz az már egyformásítás.

    "A liberális eszmékkel pont úgy vagyok, mint a szocialistákkal, vagy akár a konzervatívokkal. Marha jó értékeket képviselnek, csak hát ugye"
    Ez amiatt történhet, hogy a legtöbben nem ismerik a klasszikus liberális/libertárius elveket.
    De szerencsére nagyon egyszerűen megfogalmazható, miben is különbözik egymástól a libertárius, meg az összes többi:

    Gyakorolhat-e erőszakot (a jogos védelmet leszámítva) a társadalom egyik tagja a másikkal szemben?

    Ha a válasz nem, akkor libertarizmusról, klasszikus liberalizmusról beszélünk.
    Ha a válasz igen, akkor beszélhetünk szocializmusról, kommunizmusról, fasizmusról, feudalizmusról, szociáldemokráciáról, nácizmusról, balliberalizmusról, stb. Utóbbiaknál csak a magyarázat tér el egymástól. Egyik így magyarázza az erőszakot, a másik meg úgy. A libertarizmus viszont nem engedi azt. Ebben látszik, hogy mennyire más mindegyik ideológiától.

    .

    "Érdekes, hogy amit te is írsz, a társadalomból, a kultúrából, hagyományokból induló kezdeményezésekre épülő folyamatok fontossága, ma már csak kizárólag a konzervatív, patrióta oldal által képviselt dolog"
    Igen, a legtöbb libertárius patrióta, konzervatív - ugyanakkor egyben progresszív is. Nálunk a kettő nem válik el egymástól, nem ellentétei egymásnak, hanem kiegészítői. Mindkettőből azt hasznosítjuk, ami működik, és mindkettőből azt vetjük el, ami nem működik. Néha pl. náciznak is minket, mert egy jó részünk erősen nemzeti érzelmű. A különbség az a náci és a nemzeti érzelmű libertárius között, hogy az előbbi fentről vezérelve akarja a társadalmat megváltoztatni (lásd: egy magyarázat az erőszakra), míg a másik hagyja a másik embert úgy élni, ahogy akar, de közben látja, hogy a társadalom soha nem akkor erős, ha felülről építik, hanem ha lentről építi magát.

    Fukuyamát olvastam, de ez a könyv kimaradt. Megpróbálom majd bepótolni.
    Én ezeket tudnám javasolni. Igaz, az oldal tulaja anarchista, amivel nem értek egyet, de az áltrala összegyűjtött, sőt, sok esetben lefordított könyvek armadája elismerést érdemel:

    Libertárius könyvtár
  • manypet #44
    "Neked minden szocialista vagy kommunista, pedig valodi szocializmus, vagy kommunizmus soha nem letezett"
    Igen, ezt próbáljátok a pofánkba hazudni minden csövön.
    Kár, hogy a szocializmus meghatározása éppen engem igazol:

    'A szocializmus félúton van a laissez faire kapitalizmus és központi tervezés modellje között'
    /Samuelson Paul A., Nordhaus William D.: Közgazdaságtan/

    Másik meghatározás:
    'A szocializmus (latin socius = 'társ') olyan eszmei áramlatok, politikai ideológiák összessége, melyek először a 19. század folyamán jelentek meg, közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése. A szocializmus magában foglal egy gazdasági programot – a termelési eszközök fölötti társadalmi ellenőrzés valamilyen formáját –, szociális követeléseket – társadalmi egyenlőséget, az anyagi javak igazságos elosztását – és politikai célokat – a demokrácia megvalósítását, kiszélesítését akár hagyományos parlamenti, vagy közvetlen formájában.'
    /wiki/

    Azaz a szocializmus részben teret enged a szabad-piaci dolgoknak, részben meg államosít avagy államilag szabályoz, adóztat. A kettő között van, hol erre, hol arra közelítve. Hol több teret enged a magánszférának, hol kevesebbet. Hol több tőkét vesz el az állam (kollektivizál) az embertől (azaz adóztat), hol kevesebbet. De nem megy el a végletig, mert a véglet a kommunizmus (totális állami beavatkozás) és a kapitalizmus (a nulla állami beavatkozás) a gazdasági folyamatokba.
    Nos, most éppen ez történik. Van valamennyi szabad piac is, és van valamennyi állami beleavatkozás.
    Ez a szocializmus meghatározása.
    És most ez van.
    (És egyre jobban haladunk a kommunizmus, azaz az egyre több állami közbeavatkozás felé.)

    Amivel te nekiállsz összekeverni, az a szocializmusnak csak az egyik verziója, az államszocializmus, avagy radikálisabb része, a kommunizmus. De az csak egy verziója a szocializmusnak.
    Legalább a fogalmakkal tisztában lehetnél, mielőtt ilyeneket írsz.
  • Tetsuo #43
    Oltári nagy marhaságokat írsz nem csak nekem, kvp-nek is. A linkelt előadás nem neked szól, hanem a többieknek:
  • felemelő #42
    Apró megjegyzés, hogy még a szocializmust is a nagyon nagy többség félreérti, a kommunizmusról meg csak idealisztikus meseképük van.

    Állításom, hogy a valódi demokráciára, jogállamra és versenyre épülő szocialista társadalom ugyanúgy versenyképes lehet a valódi demokráciára, jogállamra és versenyre épülő kapitalista társadalommal.

    De igazából egyiket sem próbáltuk soha. A létező szocializmus ezen három mutatóban igencsak szenvedett és nem is volt elég ideje (a kapitalizmussal ellentétben) hogy fejlődjön.
    Ugyanakkor ezen három mutatóban nagy hiátust mutató kapitalista rendszerek is élhetetlen, szörnyű rendszerek voltak.

    A szocializmus sem beszél (egyes utópisztikusokon kívül) a teljes és totális magántulajdon mentességről.
    A szocializmus a termelő eszközök (tőke) feletti döntéshozásról kell hogy szóljon.
    És valljuk be, a tőke igen kis részét mozgatják direktben a közvetlen vállalattulajdonosok. A nagyobbik részét befektetési alapok által birtokolt bankok által birtokol nyugdíjalapok által birtokol cégek és kisbefektetők által birtokol.... stb, stb. irányítja. Hogy egy nagy cégnek melyik személy a tulajdonosa és milyen mértékben és a végső tulajdonos mennyit is szól bele a vezetésbe.... hát, ez érdekes lesz. A cégeket valójában az igazgatótanácsok vezetik, a tőkemozgást meg mutatók szabályozzák (a kevés látványos startup vagyonon túl). Olyan mutatók, amik alapján gyakran befektetési alapok komputerei hozzák meg a döntéseket.

    A kommunizmusról mint a szocializmus továbblépéséről már teljesen elszálltak az elképzelések.
    A "mindenki képessége szerint, mindenki szükségletei szerint" szerintem nagyon leegyszerüsítés.
    A "képességbe" belefér a munkaundor vagy munkaképtelenség is. A szükséglet meg az alsó korlát. Egy fejlett társadalomban egy "társadalmi minimum" szintű életszinvonal nem elérhetetlen. Nálam ennyi a Feltétel Nélküli Alapjövedelem összege is. De ez mitől lenne felülről is zárt? Ha a társadalom többet termel ennél, akkor azt miért is kellene egyenletesen elosztani? Az én kommunisztikus társadalom képembe bőven belefér a "társadalmi hasznosság" fogalom. Persze a minimumot folyamatosan lehet emelni a lehetőségeknek megfelelően. De a többletből mindig lehet preferálni az értékesebbeket, akik többet tettek (és nem "szelvényvagdosó kapitalistákként") a társadalomért. És ez még a "pénz nélküli" társadalmakban is igaz lehet. Vannak szűkös erőforrások. Pl. a vízparti villák. Korlátosak. Azoknak kell juttatni, akik a legérdemesebbek, akik a legtöbbet tették azért hogy az egész társadalomnak jobb legyen.
  • felemelő #41
    "Az a társadalom, ami egyenlőségre törekszik, deviáns."

    Elolvastad mit írtam. Egyenlőség az esélyekben, a jogokban és kötelességekben.
    Erre te valami kommunisztikus képzavarral válaszolsz.

    "Egy normális társadalom a magasabb kvalitású embereket segíti"

    Ami jól hangzik, amig nem kerülsz kispadra. Egy betegség vagy egy baleset vagy csak rossz csillagállás és mehetsz a sülyesztőbe. Miközben nagy gondok vannak a "magasabb kvalitás" értelmezésével, definiálásával és akkor nem beszéltünk a gyakorlati megvalósításról: kinek is adjuk azokat a támogatásokat?
    Számodra elképzelhetetlen, hogy Michelangeló széklábakat farag? Mert oda született és ott is maradt? Melós egy gyártósoron. Pedig a világ legnagyobb művésze lehetett volna, de nem vették észre a "kvalitásait"?
    Pont az az esélyegyenlőség lényege (amit az előző egyetemi példámban írtam), hogy lehet valakiben nincsenek meg a "kvalitások", de iszonyúan tehetséges, lehet valódi zseni, csak úgy alakult hogy handicapes és lemaradt. De ha adnak neki esélyt még kiderülhet hogy érdemes invesztálni bele.
    A te logikád alapján a közoktatás is marhaság, csak pénzbe kerül. Akik jó családba születtek, na azok majd tanulnak és irányítják majd az "annyit is ér" nyájat.
    Azért szedik az adókat hogy azt közérdekre fordítsák. És közérdek sok van. Még az is hogy a legértéktelenebbeknek is adjunk valamit, főként esélyt és lehetőséget, nehogy gettósodjanak, bűnözzenek és hőzöngjenek, lázongjanak. Mert az valójában magasabb társadalmi ár, mint a GDP azon piciny százaléka, amit nekik dobhat az uralkodó elit.

    "A hierarchia szükségszerű, alapvető."

    Ez nem kérdés, a legnagyobb demokráciában is van.
    Csak mindig az a kérdés mennyire igazságos, demokratikus és jogalapú.
  • felemelő #40
    "Nincs is viccesebb annál...." mintha az emberek birkamód mennek amerre terelik őket és nem érdekli a saját helyzete - nem akar tenni érte.

    Az első lépés pedig megérteni a politikai (polis, közös ügyeink) helyzetet.
    Erről szól a vita.
  • Tetsuo #39
    Egy normális társadalom a magasabb kvalitású embereket segíti, hogy elérjék azokat a lehetőségeket, amik bennük van. Vannak emberek, akikre kár energiát pazarolni, kár tanítani őket stb.
    Az a társadalom, ami egyenlőségre törekszik, deviáns. A nivelláció minden esetben káros hiszen az alacsonyabb szintre húzza a magasabban lévőt, az alacsonyat nem emeli vagy csak minimálisan. Bizarr, nonszensz és égbekiáltóan botrányos, amikor egyenlő joga van egy rablógyilkosnak vagy akár egy tolvajnak és egy becsületes, dolgos embernek - jelen társadalmunk ilyen.
    A hierarchia szükségszerű, alapvető.
    Utoljára szerkesztette: Tetsuo, 2024.09.19. 13:43:45
  • felemelő #38
    "Az emberek nem egyenlők, de ez egy rendszer"

    Nem is lehetnek egyformák, már a biológia elkezdi a különbségtételt.
    De valamit nagyon félreértesz.
    Az "egyenlő" az annyit jelent, hogy azonosak a jogok és kötelezettségek, kiegyenlítésre törekszik a társadalom az esélyekben.
    Vagyis ugyan kap pozitív diszkriminációt a lemaradt, de ez nem mehet(ne) a többiek kárára (azaz nem lehetne negatív diszkrimináció a párja).

    Pl. ahogy én gondolom. A hátrányos helyzetből érkező gyereknek is jó lenne ha esélye lenne az egyetemre bejutásra.
    De ezt ne olyan idióta módon végezzük, hogy kvótákat vagy plusz pontokat adunk a hátrányos helyzetből érkezőknek. Mert ez máris negatív diszkrimináció és veszteség a többiek számára.
    Helyette pl. egy plusz egyetemi felkészítő évet kaphatnak. Ez társadalmi támogatás, hogy behozzák a lemaradásukat.
    Onnan meg teljesen azonos versenyhelyzetben mehet tovább ahol vagy teljesít eleget vagy sem.

    De az "egyenlőség"-re egyik kedvenc viccem:

    Nálunk jogállam van, mindenkinek joga van a híd alatt aludni. A hercegnek is meg a prolinak is.
    vagy ennek fordítottja:
    Nálunk jogállam van, senkinek sincs joga a híd alatt aludni. A hercegnek sem meg a prolinak sem.
  • Sequoyah #37
    Pont ezt irtam, hogy NEM csinaljak. A utobbi even nagyobb technologiai attoresei, amik gyakorlatban is alkalmazara kerultek azok kozul egyik sem kinabol szarmazott.