manypet#45
Én is köszönöm a tisztességes írásodat.
A szocializmus kapcsán sajnos a legtöbbeknek nincsenek pontos ismeretei arról, hogy mi mit is jelent. Évtizedeken át szocialisták voltak és vannak hatalmon, így a szocialista propaganda folyik mindenhonnan. A szociknak meg nem érdeke ugye, hogy az emberek rádöbbenjenek, hogy most az van, mert akkor nem tudnának hatalmon maradni.
A lényeg:
A szocializmus a kapitalizmus és a kommunizmus közötti állapot (jellemzően gazdasági, de ebből következően társadalmi és politikai is). Hogy egyszerűbb legyen látni:
- A teljes (laissez faire) kapitalizmusban nincs adó, azaz az állam a tőke folyamataiba nem avatkozik bele (vagy azért, mert nincs is állam - ezt hívják anarcho-kapitalizmusnak, vagy pedig azért, mert egyszerűen nem teszi meg - ezt hívják minarchiának).
- Ezzel szemben kommunizmusban az állam totális hatalmat gyakorol a tőke felett. Azaz totális kollektivizálást jelent a kommunizmus, ahol a magántulajdon teljesen megszűnik.
- Ez a kettő közötti állapotot nevezzük szocializmusnak.
Nyilván ennek van egy csomó változata, a nemzeti szocializmustól és fasizmustól át a szociáldemokráciáig. De gazdasági értelemben mindegyiknek a lényege az, hogy a magántulajdont bizonyos mértékig kollektivizálja a szocializmus.
Szintén fontos, hogy a szocializmus a tömegek erejére építi a társadalmat (ha társadalmi szinten határozzuk meg). Azaz eszköze a demokrácia. Nos, ezzel kapcsolatban is vannak hibás elképzelések. Hiszen sokan pl. a hitleri Németországot nem tekintik demokratikusnak, holott pl. Hitlert bizony éppen demokratikusan szavazták meg. (Persze utána átment autokráciába, hiszen ez a demokráciának amúgy is jellemzője.) Sőt, az olyan hatalmak is, ahol nem választással, hanem erőszakkal jut hatalomra a szocializmus, az demokratikus, hiszen a többség erejét használja fel. (A választás az csak enyhébb erőszak, de ugyanúgy erőszak a többiekkel szemben, míg az utcára vonult tömegek erőszakossága ugyanaz, csak közvetlenebbül gyakorolják.)
Így kimondhatjuk, hogy az utóbbi 150 évben szocializmus volt és van is.
Maximum a változatai voltak hol ilyenek, hol olyanok.
.
Egyenlőség
Lehet, félreérthetően fogalmaztam. Egyenlőség alatt a libertarizmus csak és kizárólag jogi egyenlőséget jelent. Minden másban maximálisan engedi a különbözőséget. Tehát ellentétben a szocialista variációkkal, ahol felülről való erőszakkal "egyformásítják" az embereket, a libertarizmusban ilyen nincs. Egyszerűen csak az alapvető emberi jogok vannak és kész.
Ez az egyébként, ami miatt pl. egy libertáriust sokszor összekevernek a balliberális egyenlősítőkkel. Egyenlőség mindkettő, csak teljesen mást értenek alatta. Az egyik csak jogi egyenlőség, a másik minden másban is az, azaz az már egyformásítás.
"A liberális eszmékkel pont úgy vagyok, mint a szocialistákkal, vagy akár a konzervatívokkal. Marha jó értékeket képviselnek, csak hát ugye"
Ez amiatt történhet, hogy a legtöbben nem ismerik a klasszikus liberális/libertárius elveket.
De szerencsére nagyon egyszerűen megfogalmazható, miben is különbözik egymástól a libertárius, meg az összes többi:
Gyakorolhat-e erőszakot (a jogos védelmet leszámítva) a társadalom egyik tagja a másikkal szemben?
Ha a válasz nem, akkor libertarizmusról, klasszikus liberalizmusról beszélünk.
Ha a válasz igen, akkor beszélhetünk szocializmusról, kommunizmusról, fasizmusról, feudalizmusról, szociáldemokráciáról, nácizmusról, balliberalizmusról, stb. Utóbbiaknál csak a magyarázat tér el egymástól. Egyik így magyarázza az erőszakot, a másik meg úgy. A libertarizmus viszont nem engedi azt. Ebben látszik, hogy mennyire más mindegyik ideológiától.
.
"Érdekes, hogy amit te is írsz, a társadalomból, a kultúrából, hagyományokból induló kezdeményezésekre épülő folyamatok fontossága, ma már csak kizárólag a konzervatív, patrióta oldal által képviselt dolog"
Igen, a legtöbb libertárius patrióta, konzervatív - ugyanakkor egyben progresszív is. Nálunk a kettő nem válik el egymástól, nem ellentétei egymásnak, hanem kiegészítői. Mindkettőből azt hasznosítjuk, ami működik, és mindkettőből azt vetjük el, ami nem működik. Néha pl. náciznak is minket, mert egy jó részünk erősen nemzeti érzelmű. A különbség az a náci és a nemzeti érzelmű libertárius között, hogy az előbbi fentről vezérelve akarja a társadalmat megváltoztatni (lásd: egy magyarázat az erőszakra), míg a másik hagyja a másik embert úgy élni, ahogy akar, de közben látja, hogy a társadalom soha nem akkor erős, ha felülről építik, hanem ha lentről építi magát.
Fukuyamát olvastam, de ez a könyv kimaradt. Megpróbálom majd bepótolni.
Én ezeket tudnám javasolni. Igaz, az oldal tulaja anarchista, amivel nem értek egyet, de az áltrala összegyűjtött, sőt, sok esetben lefordított könyvek armadája elismerést érdemel: