Balázs Richárd
Egyre közelebb kerül Észak-Korea az ütőképes atomrakétához
Rekord évet tudhat maga mögött Észak-Korea a nukleáris fenyegetés terén, miután múlt hónapban ötödik nukleáris eszközét tesztelte.
Idén ez volt a második, és mindeddig a legnagyobb szabású kísérlete. Az elemzések szerint a földalatti robbantás 10-15 kilotonnás volt, ami egy Hirosima méretű bombának felel meg. Napokkal később lezajlott egy nagy hatótávolságú rakéta tesztje is. "A fenyegetés olyan dimenziót ért el, ami összességében különbözik az eddig kiszivárogtatottaktól" - mondta az atomkísérlet után Abe Sinzó, japán miniszterelnök az ENSZ előtti felszólalásában. "Meg kell akadályoznunk Észak-Korea terveit." De hogyan? - merül fel a kérdés. Észak-Korea többször is megígérte, hogy korlátozza nukleáris fegyverkezését segélyek, vagy biztonságukat garantáló intézkedések fejében, ezek a vállalások azonban rendre zsákutcába futottak. Most a legtöbben attól tartanak, hogy nem fogják feladni atomprogramjukat – hacsak az össze nem omlik, ami talán a legrosszabb forgatókönyvnek ígérkezik.
Mielőtt Kim Dzsongun 2011-ben át nem vette a hatalmat, a nemzet atomfenyegetése erősen korlátozottnak tűnt. "Korlátozott hasadóanyag és atomkísérletek jellemezték" - mondta Siegfried Hecker, a kaliforniai Stanford Egyetem szakértője, hozzátéve, hogy épkézláb rakétával sem rendelkeztek. Az új vezér azonban felgyorsította a fejlesztéseket, és az ország állítása szerint jelenleg képesek nukleáris robbanófejekkel ellátni rakétáikat. "Nagyon valószínű, hogy Észak-Korea rendelkezik olyan atomfegyverrel, amivel csapást mérhet Dél-Koreára vagy Japánra" - tette hozzá Joe Cirincione, a hadászati tanácsadó Ploughshares Alapítvány munkatársa. Véleménye szerint hamarosan képesek lesznek elérni az amerikai kontinenst, amivel Észak-Korea az új amerikai kabinet elsődleges problémájává léphet elő.
Hogyan tudjuk meghatározni az északiak valós képességeit? Észak-Korea igyekszik mindent titokban tartani, legfeljebb a megbízhatónak nem éppen nevezhető propagandaanyagokat szivárogtatja ki. A szeizmográfos adatokból megállapítható a bombák robbanó ereje, a fizikai mérete azonban nem, ennek ellenére vannak támpontjaink. Ha a történelmet nézzük, az ötödik teszt jelentős pontot jelenthet egy atomhatalom programjában. Az USA, Nagy-Britannia, Kína, Oroszország és Franciaország mind sikeresen csökkentette robbanófejei méretét az ötödik kísérletre, elvileg Észak-Korea is hasonló előrelépést érhetett el.
Magából a felhasznált nukleáris anyagból is lehet következtetni. A szakértők szerint az utolsó két kísérletben a bombákat hidrogén izotópokkal erősítették fel. Ezek neutronokat szabadítanak fel a termonukleáris reakcióban, nagyobb robbanó erővel ruházva fel a hasadóanyagot, amit általában urániummal vagy plutóniummal dúsítanak. A műhold felvételek megerősítik, miszerint a szükséges izotópokat előállítani képes gyár építése befejeződött.
A korai kísérletekben kibocsátott radioizotópok plutóniumról árulkodtak. Hecker, aki járt már Észak-Korea első számú nukleáris létesítményében Yongbyon-ban, úgy véli, 6-8 bombához elég plutóniummal rendelkeznek és évente újabb egy bombához szükséges mennyiséget tudnak előállítani. Emellett az észak-koreaiak urániummal is rendelkeznek. A műhold felvételek és a dúsító üzemben tett 2010-es látogatása alapján Hecker 400 kilogrammra becsüli a magasan dúsított urán (HEU) mennyiségét, amiből 16 bomba készíthető, évente pedig további 6 bombával állhatnak elő.
A legutóbbi földalatti robbantásokból nem került ki távolról is észlelhető árulkodó anyag, ezért nem tudják megállapítani az alkalmazott töltetek összetételét. Az ország márciusban kiadott leírása a robbanófejekről azonban arra utal, hogy plutóniumot, HEU-t és hidrogén izotópokat használnak, tette hozzá Jeffery Lewis, a Middlebury Nemzetközi tanulmányok Intézetének elemzője. "Nagy-Britannia az ötödik atomkísérleténél használt ilyen összetételt" - mondta.
Ez az összetétel – igazolva a történelmi fejtegetésünket - már lehetővé teszi a kisebb robbanófejek legyártását, ezáltal több bombát is készíthetnek. David Albright, a Washington-i Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet munkatársa szerint Kim Dzsongun jelenleg 12-20 nukleáris fegyverből álló arzenált tudhat a magáénak. 2020-ra ez a szám 50-100 közé emelkedhet, ez összességében 100 kilotonna nyers termonukleáris erővel bíró fegyverzetet jelenthet.
Ki lehet a célpont? Az idei tesztekben hagyományos rakétákat indítottak földi állásokról, illetve tengeralattjáróról, melyek elérték a japán vizeket, de ennél messzebbre is repülhetnek. Ezek a kis hatótávolságú rakéták 700-1000 kilogramm súlyú robbanófejek célba juttatására képesek.
Ha az USA a cél, akkor ennél könnyebb robbanófejre lesz szükség, valamint ki kell dolgozniuk a rakéták lelassításának módját repülés közben, valamint egy hőpajzs is kell a légkörbe való visszatéréshez. A márciusban közölt fényképeken látható a hőpajzs tesztelése, majd áprilisban újabb fényképek kerültek a nyilvánosság elé, amin egy szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta, a KN-08 másolatának földi tesztelése látható. Ez képes eljuttatni egy 500 kilogrammos robbanófejet Washingtonig, magyarázta John Schilling, a kaliforniai Aerospace Corporation munkatársa. A rakéta repülési tesztjei akár már jövőre megkezdődhetnek.
Ezzel együtt nem valószínű, hogy Észak-Korea az Egyesült Államokat támadná meg, a válaszcsapás ugyanis mindent elsöprő lenne. Lewis szerint ezzel csak azt akarják megakadályozni, hogy az USA mérjen elsőként csapást, a KN-08 ugyanis mobilizálható és elkerül(het)né a csapásmérést, vagyis mindenképpen tudnának válaszolni koreai részről egy esetleges támadásra. Sokkal valószínűbb a kisebb hatótávolságú rakéták bevetése, melyekkel elérik a Dél-Korea védelmére az amerikaiak által használható kikötőket és repülőtereket. "A vezetés célja a túlélés, és ha a katonák bevonulnak, akkor nincs semmi veszíteni valójuk" - mondta Lewis, hozzátéve, hogy Dél-Korea csak részleges rakétavédelemmel rendelkezik.
Hogy lehetne mindezt elkerülni? "Tárgyalásokra van szükség" - szögezte le Joel Wit, a New York-i Columbia Egyetem politikai szakértője. "Lehet, hogy nem vezetnek eredményre, de a jelenlegi helyzet egyértelmű kudarc." A tárgyalások korábban már majdnem célra vezettek. "Számos próbálkozás volt, melyek sikeresen késleltették Észak-Korea nukleáris előrelépéseit" - mondta Albright. "Végül azonban sikertelenek voltak." 1994-ben Észak-Korea és az USA Bill Clinton elnöksége alatt aláírt egy megállapodást. A koreaiak vállalták, hogy fogadják az ellenőröket és leállítják a plutónium gyártást cserében új atomerőművekért, amik kevesebb plutóniumot termelnek. Az USA megígérte, hogy nem mér atomcsapást és hatályon kívül helyezi a szankciókat.
"Ez volt az elérhető legjobb egyesség, de elvesztettük" - mondta Lewis, felidézve Gerorge W. Bush keményvonalas politikáját. Maradtak a szankciók, az új erőművek építését elhalasztották, és 2002-ben az USA azzal vádolta meg Észak-Koreát, hogy titokban uránt dúsít. Egy évvel rá Észak-Korea kilépett az egyezményből. Azóta többször újraindultak a tárgyalások, de csak azt érték el, hogy a koreai reakciókat agresszióként értékeljék, ilyenek volt például a műhold fellövések, amit az ENSZ rakétatesztekre hivatkozva betiltott. Jelenleg ott tartunk, hogy az USA csak akkor ülne tárgyalóasztalhoz Észak-Koreával, ha az befagyasztja a programját, ezt azonban Korea egyöntetűen elutasítja.
Jobb híján most már csak a kereskedelmi szankciókkal tudnak nyomást gyakorolni az országra, azonban mind Donald Trump, mind Hillary Clinton szorosabbra szeretné fogni ezeket. Észak-Korea szinte teljes külkereskedelme Kínán keresztül zajlik, akiknek ezáltal létfontosságú a szankciók melletti elkötelezettsége, ugyanakkor nem valószínű, hogy túlzott nyomás alá helyeznék Kim Dzsongunt, mert bár ők sem örülnek egy nukleáris Koreának, egy összeomlott atomhatalom végképp nem hiányzik nekik. Akkor mit lehet tenni egyáltalán? Talán segíthet, ha Phenjan kevésbé érzi fenyegetettnek magát, ugyanez a taktika segített abban, hogy 1989-ben Dél-Afrika feladja nukleáris programját.
Múlt hónapban az észak-koreai külügyminiszter Hu azt mondta, hogy "nincs más választásuk, mint nukleáris fegyverkezés", mivel az éves amerikai és dél-koreai közös hadgyakorlatok "Phenjan ellen irányulnak". Ez nem pusztán paranoia. Dél-Korea Kim Dzsongun palotájának makettjét használja gyakorlatainál, míg az Egyesült Államok egy nukleáris fegyverekkel felszerelhető bombázót küldött a határ közelébe. Amennyiben Dél-Korea és Japán előállítja saját atomfegyvereit, akkor végleg esélytelen a biztonságérzet kialakítása. Trump támogatja Japán nukleáris törekvéseit, innen azonban már csak egy kőhajításnyira lesz, hogy akár csak egy elbaltázott atomkísérlet nukleáris háborút robbantson ki a térségben.
Az eddigi kudarcok ellenére a tárgyalások tűnnek az egyetlen opciónak. "Egyetlen országot sem sikerült még rákényszeríteni, hogy adja fel az atomfegyvereit, de sokat sikerült már meggyőzni" - mondta Cirincione, aki azonban elismerte, hogy ezek közül egyik sem volt már kész fegyverekkel rendelkező „szakadár” állam.
Idén ez volt a második, és mindeddig a legnagyobb szabású kísérlete. Az elemzések szerint a földalatti robbantás 10-15 kilotonnás volt, ami egy Hirosima méretű bombának felel meg. Napokkal később lezajlott egy nagy hatótávolságú rakéta tesztje is. "A fenyegetés olyan dimenziót ért el, ami összességében különbözik az eddig kiszivárogtatottaktól" - mondta az atomkísérlet után Abe Sinzó, japán miniszterelnök az ENSZ előtti felszólalásában. "Meg kell akadályoznunk Észak-Korea terveit." De hogyan? - merül fel a kérdés. Észak-Korea többször is megígérte, hogy korlátozza nukleáris fegyverkezését segélyek, vagy biztonságukat garantáló intézkedések fejében, ezek a vállalások azonban rendre zsákutcába futottak. Most a legtöbben attól tartanak, hogy nem fogják feladni atomprogramjukat – hacsak az össze nem omlik, ami talán a legrosszabb forgatókönyvnek ígérkezik.
Mielőtt Kim Dzsongun 2011-ben át nem vette a hatalmat, a nemzet atomfenyegetése erősen korlátozottnak tűnt. "Korlátozott hasadóanyag és atomkísérletek jellemezték" - mondta Siegfried Hecker, a kaliforniai Stanford Egyetem szakértője, hozzátéve, hogy épkézláb rakétával sem rendelkeztek. Az új vezér azonban felgyorsította a fejlesztéseket, és az ország állítása szerint jelenleg képesek nukleáris robbanófejekkel ellátni rakétáikat. "Nagyon valószínű, hogy Észak-Korea rendelkezik olyan atomfegyverrel, amivel csapást mérhet Dél-Koreára vagy Japánra" - tette hozzá Joe Cirincione, a hadászati tanácsadó Ploughshares Alapítvány munkatársa. Véleménye szerint hamarosan képesek lesznek elérni az amerikai kontinenst, amivel Észak-Korea az új amerikai kabinet elsődleges problémájává léphet elő.
Hogyan tudjuk meghatározni az északiak valós képességeit? Észak-Korea igyekszik mindent titokban tartani, legfeljebb a megbízhatónak nem éppen nevezhető propagandaanyagokat szivárogtatja ki. A szeizmográfos adatokból megállapítható a bombák robbanó ereje, a fizikai mérete azonban nem, ennek ellenére vannak támpontjaink. Ha a történelmet nézzük, az ötödik teszt jelentős pontot jelenthet egy atomhatalom programjában. Az USA, Nagy-Britannia, Kína, Oroszország és Franciaország mind sikeresen csökkentette robbanófejei méretét az ötödik kísérletre, elvileg Észak-Korea is hasonló előrelépést érhetett el.
Magából a felhasznált nukleáris anyagból is lehet következtetni. A szakértők szerint az utolsó két kísérletben a bombákat hidrogén izotópokkal erősítették fel. Ezek neutronokat szabadítanak fel a termonukleáris reakcióban, nagyobb robbanó erővel ruházva fel a hasadóanyagot, amit általában urániummal vagy plutóniummal dúsítanak. A műhold felvételek megerősítik, miszerint a szükséges izotópokat előállítani képes gyár építése befejeződött.
A korai kísérletekben kibocsátott radioizotópok plutóniumról árulkodtak. Hecker, aki járt már Észak-Korea első számú nukleáris létesítményében Yongbyon-ban, úgy véli, 6-8 bombához elég plutóniummal rendelkeznek és évente újabb egy bombához szükséges mennyiséget tudnak előállítani. Emellett az észak-koreaiak urániummal is rendelkeznek. A műhold felvételek és a dúsító üzemben tett 2010-es látogatása alapján Hecker 400 kilogrammra becsüli a magasan dúsított urán (HEU) mennyiségét, amiből 16 bomba készíthető, évente pedig további 6 bombával állhatnak elő.
A legutóbbi földalatti robbantásokból nem került ki távolról is észlelhető árulkodó anyag, ezért nem tudják megállapítani az alkalmazott töltetek összetételét. Az ország márciusban kiadott leírása a robbanófejekről azonban arra utal, hogy plutóniumot, HEU-t és hidrogén izotópokat használnak, tette hozzá Jeffery Lewis, a Middlebury Nemzetközi tanulmányok Intézetének elemzője. "Nagy-Britannia az ötödik atomkísérleténél használt ilyen összetételt" - mondta.
Ez az összetétel – igazolva a történelmi fejtegetésünket - már lehetővé teszi a kisebb robbanófejek legyártását, ezáltal több bombát is készíthetnek. David Albright, a Washington-i Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet munkatársa szerint Kim Dzsongun jelenleg 12-20 nukleáris fegyverből álló arzenált tudhat a magáénak. 2020-ra ez a szám 50-100 közé emelkedhet, ez összességében 100 kilotonna nyers termonukleáris erővel bíró fegyverzetet jelenthet.
Ki lehet a célpont? Az idei tesztekben hagyományos rakétákat indítottak földi állásokról, illetve tengeralattjáróról, melyek elérték a japán vizeket, de ennél messzebbre is repülhetnek. Ezek a kis hatótávolságú rakéták 700-1000 kilogramm súlyú robbanófejek célba juttatására képesek.
Ha az USA a cél, akkor ennél könnyebb robbanófejre lesz szükség, valamint ki kell dolgozniuk a rakéták lelassításának módját repülés közben, valamint egy hőpajzs is kell a légkörbe való visszatéréshez. A márciusban közölt fényképeken látható a hőpajzs tesztelése, majd áprilisban újabb fényképek kerültek a nyilvánosság elé, amin egy szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta, a KN-08 másolatának földi tesztelése látható. Ez képes eljuttatni egy 500 kilogrammos robbanófejet Washingtonig, magyarázta John Schilling, a kaliforniai Aerospace Corporation munkatársa. A rakéta repülési tesztjei akár már jövőre megkezdődhetnek.
Ezzel együtt nem valószínű, hogy Észak-Korea az Egyesült Államokat támadná meg, a válaszcsapás ugyanis mindent elsöprő lenne. Lewis szerint ezzel csak azt akarják megakadályozni, hogy az USA mérjen elsőként csapást, a KN-08 ugyanis mobilizálható és elkerül(het)né a csapásmérést, vagyis mindenképpen tudnának válaszolni koreai részről egy esetleges támadásra. Sokkal valószínűbb a kisebb hatótávolságú rakéták bevetése, melyekkel elérik a Dél-Korea védelmére az amerikaiak által használható kikötőket és repülőtereket. "A vezetés célja a túlélés, és ha a katonák bevonulnak, akkor nincs semmi veszíteni valójuk" - mondta Lewis, hozzátéve, hogy Dél-Korea csak részleges rakétavédelemmel rendelkezik.
Hogy lehetne mindezt elkerülni? "Tárgyalásokra van szükség" - szögezte le Joel Wit, a New York-i Columbia Egyetem politikai szakértője. "Lehet, hogy nem vezetnek eredményre, de a jelenlegi helyzet egyértelmű kudarc." A tárgyalások korábban már majdnem célra vezettek. "Számos próbálkozás volt, melyek sikeresen késleltették Észak-Korea nukleáris előrelépéseit" - mondta Albright. "Végül azonban sikertelenek voltak." 1994-ben Észak-Korea és az USA Bill Clinton elnöksége alatt aláírt egy megállapodást. A koreaiak vállalták, hogy fogadják az ellenőröket és leállítják a plutónium gyártást cserében új atomerőművekért, amik kevesebb plutóniumot termelnek. Az USA megígérte, hogy nem mér atomcsapást és hatályon kívül helyezi a szankciókat.
"Ez volt az elérhető legjobb egyesség, de elvesztettük" - mondta Lewis, felidézve Gerorge W. Bush keményvonalas politikáját. Maradtak a szankciók, az új erőművek építését elhalasztották, és 2002-ben az USA azzal vádolta meg Észak-Koreát, hogy titokban uránt dúsít. Egy évvel rá Észak-Korea kilépett az egyezményből. Azóta többször újraindultak a tárgyalások, de csak azt érték el, hogy a koreai reakciókat agresszióként értékeljék, ilyenek volt például a műhold fellövések, amit az ENSZ rakétatesztekre hivatkozva betiltott. Jelenleg ott tartunk, hogy az USA csak akkor ülne tárgyalóasztalhoz Észak-Koreával, ha az befagyasztja a programját, ezt azonban Korea egyöntetűen elutasítja.
Jobb híján most már csak a kereskedelmi szankciókkal tudnak nyomást gyakorolni az országra, azonban mind Donald Trump, mind Hillary Clinton szorosabbra szeretné fogni ezeket. Észak-Korea szinte teljes külkereskedelme Kínán keresztül zajlik, akiknek ezáltal létfontosságú a szankciók melletti elkötelezettsége, ugyanakkor nem valószínű, hogy túlzott nyomás alá helyeznék Kim Dzsongunt, mert bár ők sem örülnek egy nukleáris Koreának, egy összeomlott atomhatalom végképp nem hiányzik nekik. Akkor mit lehet tenni egyáltalán? Talán segíthet, ha Phenjan kevésbé érzi fenyegetettnek magát, ugyanez a taktika segített abban, hogy 1989-ben Dél-Afrika feladja nukleáris programját.
Múlt hónapban az észak-koreai külügyminiszter Hu azt mondta, hogy "nincs más választásuk, mint nukleáris fegyverkezés", mivel az éves amerikai és dél-koreai közös hadgyakorlatok "Phenjan ellen irányulnak". Ez nem pusztán paranoia. Dél-Korea Kim Dzsongun palotájának makettjét használja gyakorlatainál, míg az Egyesült Államok egy nukleáris fegyverekkel felszerelhető bombázót küldött a határ közelébe. Amennyiben Dél-Korea és Japán előállítja saját atomfegyvereit, akkor végleg esélytelen a biztonságérzet kialakítása. Trump támogatja Japán nukleáris törekvéseit, innen azonban már csak egy kőhajításnyira lesz, hogy akár csak egy elbaltázott atomkísérlet nukleáris háborút robbantson ki a térségben.
Az eddigi kudarcok ellenére a tárgyalások tűnnek az egyetlen opciónak. "Egyetlen országot sem sikerült még rákényszeríteni, hogy adja fel az atomfegyvereit, de sokat sikerült már meggyőzni" - mondta Cirincione, aki azonban elismerte, hogy ezek közül egyik sem volt már kész fegyverekkel rendelkező „szakadár” állam.