Gyurkity Péter
Új képeken a Mars, a Plútó és a Ceres felszíne
Mindhárom égitestről új képek futottak be, ezek mind tartogatnak néhány érdekességet.
A NASA és az ESA csaknem egyszerre tett közzé néhány új felvételt, amelyet saját, a távolban szorgosan tevékenykedő szondáik küldtek vissza a Földre. Kijelenthetjük, hogy a megfigyelt égitestek mindegyike nagyon változatos felszínt mutat, a szakembereknek tehát bőven lesz mivel foglalkozniuk az elkövetkező időszakban.
Az Európai Űrügynökség Mars Express szondája még február végén készített egy, a szokásostól eltérő felvételt a vörös bolygó felszínéről, amelyet azonban csak most tettek közzé, kiemelve annak különlegességét. Amíg ugyanis korábban meglehetősen közelről, alig 300 km-es magasságból készítettek képeket, ezek pedig a bolygó egy-egy apró szeletét mutatták meg számunkra, addig a most megjelent példányt még a kalibrációs fázisban, csaknem 10 ezer km-es távolságból "lőtték", ezáltal pedig egy szokatlanul széles nézetet tár elénk, többek között a nyári időszakban összezsugorodó déli sarkvidékről. Ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy ennek jégtakarója a téli periódusban jóval kiterjedtebb, de a környező felföldek és kráterek is legalább ilyen érdekesnek számítanak.
A New Horizons eközben az intenzív letöltési fázis első képeit küldte vissza nekünk, ezeken pedig a Plútó és a Charon felszíne is részletesebben, 400 méter/pixel felbontásban látható. A fotókon domborzati jellemzők vehetők ki, ezek alapján pedig a kutatócsapat tagjai kijelentették, hogy a Plútó felszíne a Marséhoz hasonlóan rendkívül változatos, mi több, itt akár dűnék is előfordulhatnak, ami korábban a nagyon vékony légkör miatt mindössze vad ötletnek számított. A Charon esetében az egyáltalán nem nyugodt geológiai múltra utalnak a képek, de itt is számos alkalommal lesz még lehetőségünk további példányok megtekintésére.
A Ceres tekintetében természetesen továbbra is a korábban kiszúrt fényes pontok jelentenek nagy kihívást. Ezekről - pontosabban az Occator-kráterről - most még közelebbi, csaknem 1500 km-es távolságból készítettek két felvételt, amelyek kombinálásával nemcsak az említett pontokat, de az őket körülvevő környezetet is megfelelő módon kiemelhetik. A felbontás itt már 140 méter/pixel, ami júniushoz képest háromszoros, márciushoz képest azonban tízszeres javulást jelent. A cél továbbra is a teljes 3D-térkép összeállítása, amely két hónap alatt, összesen 6 ciklus során valósul meg, ciklusonként 14 megkerüléssel.
A NASA és az ESA csaknem egyszerre tett közzé néhány új felvételt, amelyet saját, a távolban szorgosan tevékenykedő szondáik küldtek vissza a Földre. Kijelenthetjük, hogy a megfigyelt égitestek mindegyike nagyon változatos felszínt mutat, a szakembereknek tehát bőven lesz mivel foglalkozniuk az elkövetkező időszakban.
Az Európai Űrügynökség Mars Express szondája még február végén készített egy, a szokásostól eltérő felvételt a vörös bolygó felszínéről, amelyet azonban csak most tettek közzé, kiemelve annak különlegességét. Amíg ugyanis korábban meglehetősen közelről, alig 300 km-es magasságból készítettek képeket, ezek pedig a bolygó egy-egy apró szeletét mutatták meg számunkra, addig a most megjelent példányt még a kalibrációs fázisban, csaknem 10 ezer km-es távolságból "lőtték", ezáltal pedig egy szokatlanul széles nézetet tár elénk, többek között a nyári időszakban összezsugorodó déli sarkvidékről. Ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy ennek jégtakarója a téli periódusban jóval kiterjedtebb, de a környező felföldek és kráterek is legalább ilyen érdekesnek számítanak.
A New Horizons eközben az intenzív letöltési fázis első képeit küldte vissza nekünk, ezeken pedig a Plútó és a Charon felszíne is részletesebben, 400 méter/pixel felbontásban látható. A fotókon domborzati jellemzők vehetők ki, ezek alapján pedig a kutatócsapat tagjai kijelentették, hogy a Plútó felszíne a Marséhoz hasonlóan rendkívül változatos, mi több, itt akár dűnék is előfordulhatnak, ami korábban a nagyon vékony légkör miatt mindössze vad ötletnek számított. A Charon esetében az egyáltalán nem nyugodt geológiai múltra utalnak a képek, de itt is számos alkalommal lesz még lehetőségünk további példányok megtekintésére.
A Ceres tekintetében természetesen továbbra is a korábban kiszúrt fényes pontok jelentenek nagy kihívást. Ezekről - pontosabban az Occator-kráterről - most még közelebbi, csaknem 1500 km-es távolságból készítettek két felvételt, amelyek kombinálásával nemcsak az említett pontokat, de az őket körülvevő környezetet is megfelelő módon kiemelhetik. A felbontás itt már 140 méter/pixel, ami júniushoz képest háromszoros, márciushoz képest azonban tízszeres javulást jelent. A cél továbbra is a teljes 3D-térkép összeállítása, amely két hónap alatt, összesen 6 ciklus során valósul meg, ciklusonként 14 megkerüléssel.