440
-
#158
Ha vonzó gravitáció van (de nincs) akkor miért nem húzza egy pontba össze?
Ha téridő kunkorodás van (de nincs) akkor miért nem gurul egy pontba össze?
Az eső amikor esik miért nem egy darabban esik?
Egyébként egy pontba esik össze. Később. Először csillag gócok alakulnak ki és csillagok. Ezek mind a galaxis középpontja felé tartanak majd belepotyognak a központi feklukba amelyek már több millió napot benyeltek. Van olyan elliptikus amely 3 ezer milliárd Naptömegű, pl a Virgo A = 3 TSun.
A galaxisok ütköznek és összeolvadnak. Majd a clusterek is rendeződnek fonalakká, falakká, lásd Laniakei például vagy a Nagy Fal (ez nem kínai).
A vége pedig az lesz, hogy egy központi, master BH alakul ki amely besöpri az Univerzum teljes anyagát. Ebből lesz az új Ősrobbanás.
Tehát igen, a gravitonsugárzás egy pontba nyomja össze a gázfelhőket. Később.
Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.30. 09:59:04 -
DcsabaS #157 "Ahha. Szerinted mi különbözteti meg a csillagközi vákuumot a galaxisközi vákuumtól ha választunk egy olyan helyet ahol nem látszik tipikus gázfelhő?"
Provokatív kérdésedre legszívesebben azt válaszolnám, hogy elvileg az emberek agyát sem különbözteti meg sokminden, mindegyikben főleg víz van - igaz, egyeseknél kifejezetten ez a lényegi komponens.
Ha a galaxisokon belüli csillagközi teret nézzük, arrafelé pont a csillagok jelenléte bizonyítja, hogy, legalábbis egykor NAGYOBB KELLETT LEGYEN a gázok sűrűsége, mint azokon a helyeken, ahol nincsenek is galaxisok, legfeljebb csak egy-egy csillag, nagyon ritkásan. Ezért föbb vonalakban az valőszínűsíthető, hogy a látható anyag KÖRÜL/KÖRNYÉKÉN nagyobb a sötét anyag a koncentrációja, mint máshol. Gravitációsan is ugyanez valószínűsíthető.
Hasonlatkén: ha egy ismeretlen ország piacait nézegeted, akkor azokon a környékeken jobb termőföldet feltételezhetsz, ahol a piacon sok terményt látsz, mint azokon a helyeken, ahol szinte semmit. Pedig a földeket nem is láttad. (De ettől függetlenül időnként előfordul az is, hogy van ugyan jó termőföld, csak éppen emberek nincsenek, akik megműveljék. Ezért ilyen alapon csak valószínűsíteni lehet a nem látható termőföldeket.)
"Egy méretes gázfelhő magától melegszik ..."
Ez pedig egy méretes hülyeség a tudomány szerint. Ugyanis utóbbi szerint a felmelegedés vagy azért van, mert mondjuk egy csillag a sugárzásával melegíti (és közben akadályozza a gázfelhő koncentrálódását), vagy pedig a gázfelhő a saját gravitációja miatt koncentrálódni kezd, ami közben a gravitációs potenciális energia előbb kinetikus energiává, majd pedig az ütközéses termalizáció révén hővé alakul, végül pedig, ha nem volt annyi koncentrálódó gáz, hogy kiteljen belőle egy magfúziós igazi csillag, a hő ki fog sugárzódni hőmérsékleti sugárzás formájában, és valahány millió év alatt lehűl a környezet átlagos hőmérsékletére, ami manapság még galazisok belsejében is legtöbb helyen a CMB hőmérsékletét jelenti, ezért a gáz maradéka és a koncentrálódott része is fagyottá és láthatatlanná válik majd (azaz sötét anyaggá).
"Az a gondolatod alighanem téves miszerint egy gázfelhő leginkább SN robbanás maradványa,"
Csakhogy én abszolút NEM ezt állítottam! Az én állításom annak felel meg, hogy egy erősen felhős éjszaka a tanyasi utat csak azokon a helyeken fogod LÁTNI, ahol van valamilyen világítás (pl. közvilágítás). Ahol nincs, ott nem fogod látni, hogy van-e út valahol, és ha igen, akkor hol.
Egy szupernóva robbanás MEG TUDJA VILÁGÍTANI a jelenlévő gázfelhőt (ha van), és energiájával fel tudja melegíteni a korábban fagyott sötét anyagot (ha volt), továbbá valamennyi saját gázkibocsátása is van (ami tény), de mindez SEMMIT sem állít arra nézve, hogy csakis ott lehetnének gázokfelhők, ahol SN robbanás is volt. Pl. a Nap környékén is elég régen volt ilyen robbanás, és mégis, a Nap körül is található gáz, pl. mindjárt a napszélből fakadóan, illetve ezért is, mert a > 10-szeres Plútó távolságból beérkező üstökösök által hordozott fagyott hidrogént is felmelegíti (elpárologtatja) amint beérkezik a Nap közelébe. A hatás teljesen hasonlóan végbemegy a hidrogénnél nehezebb gázokra is, és ezt az üstökösökkel kapcsolatban már legalább kétszer leírtam.
Szóval próbáld meg ABBAN A FORMÁBAN MEGÉRTENI A DOLGOT, ahogyan írom: az Univerzum mai hideg formájában gázokat csak ott lehet látni, ahol van valamilyen ENERGIAFORRÁS IS, amely MELEGÍTI (de ez az energiaforrás többféle dolog is lehet).
Az egykori gázfelhők tényleg lehettek relatíve nagyon nagyok, akár leendő csillagok MILLIÓI számára biztosítva elegendő anyagot. Első körben az ilyen gázfelhők olyan első generációs csillagokat eredményeztek, amelyek gömbhalmaz-szerű geometriai eloszlást követnek. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy ahogyan beindult egy-egy hatalmas gázfelhő gravitációs tömörödése, ahol kialakult egy-egy csillag, ott a csillag által reprezentált gravitációs centrum (vagyis a csillag) már nem tudott további gázt fogadni a csillagszél toló hatása (!) miatt, ez viszont lehetővé tette azt, hogy a "hoppon maradt" gáz tovább tömörödjön a gázfelhő egészének gravitációs centruma irányában, és ahogyan tartott ez a globális tömörödési folyamat a centrum felé egyre sűrűbben alakultak ki csillagok. Bár a milliónyi csillag soknak tűnhet, és pl. a mi Galaxisunkban is találtunk már vagy 150 ilyen gömbhalmazt, de ugyan mekkora tétel 150 millió csillag a Galaxis teljes látható csillagkészletéhez képest: 300-1000 MILLIÁRD.
A mi Napunk is egy olyan második generációs csillag, amely alighanem sok ezernyi társával együtt keletkezhetett egy egykori első generációs óriáscsillag maradványaiból. És a saját Galaxisunk méreteihez képest mégis csak mákszemnyi.
A galaxisok közötti térben azért nehéz bármit is meglátni, mert magukat a galaxisokat is csak azért látjuk, mert sok milliárdnyi csillag világítja meg. Egy elszigetelt hiper-szuper gömbhalmaz is 3-300 ezerszer kevesebb csillagot tartalmaz, mint a legkisebb törpegalaxis.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.30. 09:38:23 -
#156
Már bocs, de ha nyomó sugárzás van, a felhőt akkor mért nem nyomja egy pontba össze? mért sok csillag alakul ki? hiszen a nyomásnak egy helyre kéne összenyomnia az egész felhő anyagát..
Utoljára szerkesztette: Kelta, 2019.09.30. 09:10:42 -
#155
Ahha. Szerinted mi különbözteti meg a csillagközi vákuumot a galaxisközi vákuumtól ha választunk egy olyan helyet ahol nem látszik tipikus gázfelhő?
Egy méretes gázfelhő magától melegszik (igen, a nyomó gravitáció gravitonsugárzásának elnyelése következtében). Minél nagyobb vagy méginkább minél sűrűbb a gázfelhő, annál melegebb lesz és csillagok százai alakulhatnak ki belőle.
Az a gondolatod alighanem téves miszerint egy gázfelhő leginkább SN robbanás maradványa, ezeket planetáris ködöknek hívják és ezek valóban csillag méretűek (= tömegűek). Itt láthatsz belőlük egy csomót:
http://astrojan.hostei.com/nebula.htm
De a gázködök ettől milliószor nagyobbak, belőlük sok csillag születik az összenyomódás által. Ekkor felmelegszenek csillag hőmérsékletre és a nagyobbak kigyulladnak. Sok ilyen csillagközi gázköd van és a galaxisok között ilyen nem látható.
Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.30. 08:07:10 -
#154
Beszélgessetek inkább a nyomó gravitációról, az sokkal viccesebb.. -
DcsabaS #153 "Szóval akkor azt gondolod, hogy a galaxisok közötti űr tele van sötét anyaggal?"
NEM. Sötét anyagot csak ott kell feltételezni, ahol muszáj. És csak ott muszáj, ahol a csillagok (és galaxisok) mozgásából az derül ki, hogy sokkal nagyobb GYORSULÁSOK mellett mozognak, mint amit a látható anyag tömege azt magyarázni képes. Ilyen módon tehát FEL LEHET TÉRKÉPEZNI, hogy hol mennyi (tömegű) sötét anyagot MUSZÁJ pluszban feltételeznünk. Csupán csak azért, mert a galaxisok közötti tér az elektromágneses spektrumban egyöntetűen sötétnek látszik, még NINCS okunk azt gondolni, hogy az adott helyen
- sok sötét anyag van
- kevés sötét anyag van
- homogén eloszlású a sötét anyag van
- inhomogén eloszlású a sötét anyag van
Ezek mind olyan feltevések, amelyek NEM dönthetők el pusztán abból, hogy az adott tartományban "egyöntetűen sötét van".
De ha érdekel a privát SEJTÉSEM, akkor véleményem szerint elsősorban ott van a sötét anyag (ami nézetem szerint igen nagy részben kifagyott hidrogén), ahol a gáz hamarább hűlt le, mint hogy csillaggá tudott volna sűrűsödni (gravitációs kollapszussal). Ez a "veszély" pedig elsősorban azokat a tartományokat "fenyegethette", ahol az Ősrobbanás után (most fogadjuk el ezt az elméletet) a hidrogén gáz sűrűsége relatíve kisebb volt. Aztán az első generációs óriáscsillagok ÁTRAJZOLTÁK ezt a térképet, majd az újjabb generációs csillagok szintén.
Ugyanakkor mint korábban már írtam, csak azután nyílt érdemi lehetőség a hidrogén kifagyására, hogy a kozmikus háttérsugárzás (CMB) hőmérséklete alá esetett a hidrogén fagyáspontjának, azaz 14 K-nek. Márpedig ez a hideg korszak nagyjából 2.8 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, vagyis az általam feltételezett modell szerint az első 2.8 milliárd évben csak másfajta sötét anyag formák létezhettek (mondjuk szupermasszív feketelyukak), azóta viszont hogy fagyásba mentek át a dolgok, nemcsak a csillagkeletkezés általános üteme esett vissza drámaian (ami tény), hanem a hidrogén egyre nagyobb része is átment "sötét anyagba".
A galaxisok belsejében, sőt, a viszonylag sűrűn elhelyezkedő csillagok között is a térfogat nagy része 14 K alatt van. Ahhoz, hogy mindenütt melegebb legyen, kb. 15-20-szoros Plútó távolságonként (ezred fényév) kellene lennie egy-egy újabb csillagnak. Ez kb. 30 milliószor nagyobb csillagsűrűséget jelent, mint ami a környékünkön van. Nagyon jellegzetes módon viszont a Galaxisunk centrumában az átlagos csillagsűrűség (most tessék megkapaszkodni) durván 50 milliószor nagyobb, mint felénk. Amiből is egyből megérthető, hogy a Galaxisunk centrumában a helyi mőmérséklet 14 K fölött kell legyen, nem lehet tehát fagyott a hidrogén, hanem gázként kell rendelkezésre állnia, amiért is a csillagképződésnek sincs komoly akadálya, annak ahhoz hasonlónak kell lennie, mint volt az Univerzum fiatal korában ( < 2.8 milliárd év).
(Szép gázködöket manapság leginkább csak szupernóva-robbanások környékén láthatsz, az eddigiekben megbeszéltek szerint.)
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.29. 21:28:48 -
#152
Szóval akkor azt gondolod, hogy a galaxisok közötti űr tele van sötét anyaggal? Ami tulajdonképpen hidrogénhó golyó? Mondjuk erre pont nincs szükségünk.
Viszont a galaxisokban lévő csillagközi űrben is H2 hógolyók vannak nagy számban ami szerinted magyarázhatná a hiányzó sötét anyagot, jól értelek?
Azért vannak ám gázködök egy galaxisban szép számmal, itt egy:
http://www.stern-fan.de/Seiten/galerie_Bild_IC1805-Heart-RGB.html -
DcsabaS #151 Neutroncsillagra hivatkoztál, annál pedig VAN erős kölcsönhatás.
Fermionok és Bozonok: írtam már, hogy ROSSZ NYOMON jársz. A mi WIMP részecskéink rendkívül magasan gerjesztett állapotúak, úgyhogy semmiféle kizárási elvnek NINCS jelentősége. (Még nem késő áttekintened azt a részt, hogy a Fermi-nívóval kapcsolatban mindig az ALAPÁLLAPOT közeli gerjesztéseket vizsgáljuk.)
A mi esetunkben olyan borzasztó (BORZASZTÓ!!!!) sok lehetőségük van egymástól különböző kvantumállapotba kerülni a WIMP részecskéknek, hogy ki sem tudnánk mutatni, hogy Fermionok-e!
És mint írtam, az egész feketelyukas sztorit is felejtsd el, meg pláne a kvantumgravitációs okoskodásokat! NEM ezekre vonatkozott a kérdés, hanem a következőkre (bemelegítő kérdés):
Mi történik egy olyan WIMP-nek nevezett részecskékből álló felhővel, amely wimpeknek VAN tömegük, de nem vesznek részt semmilyen más kölcsönhatásban (most a gyengét is felejtsd el!), homogén eloszlásban vannak egy nagy gömb alakú tartományban, nulla kezdősebességgel?
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.29. 18:03:01 -
DcsabaS #150 Írtam már (#142), hogy egy helyen lemaradt a 3-as szorzótényező említése, és a szöveget tíz perc után már nem engedi a fórum szoftver javítani, úgyhogy ki vagyunk téve az ilyen elírások veszélyeinek. Mindenesetre a gondolatmenet (amellyel azt kívántam bemutatni, hogy a kör úgymond kerülete 4-nél nagyobb is lehet a bemutatotthoz hasonló logikát követve) a következő volt:
- Vegyünk egy egységnyi sugarú kört! (R=1)
- Rajzoljunk köré egy szabályos háromszöget!
- A sugár a háromszög magasságának az 1/3 része lesz, avagy a háromszög magassága a sugár 3-szorosa.
- Ha a háromszög magasságából ki akarjuk számolni az egyik oldalának a hosszát, akkor négyzetgyök(3)/2-vel kell megszoroznunk. (Pl. a pitagorász tételből.)
- A teljes kerületet 3 db ilyen oldalél adja.
- Ezért a teljes kerület: 1 x 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 = 15.5584... sugárnyi, avagy 7.7942... átmérőnyi, ami > 4.
Azt is leírtam, hogy nem szabályos (hanem hosszúkás) körülrajzolt háromszögekkel is megismételhető a gondolatmenet és a cakkozás. Ha pl. nagyon magas egyenlőszárú háromszöggel operálunk, akkor a háromszög alapja közelíteni fog a kör átmérőjéhez (elhanyagolható), a szárai viszont akármilyen hosszúak lehetnek, ezért akármekkora "kör kerületet" is kihozhatunk.
-----------
Hidrogén kifagyás. A jelek szerint nem láttál még hópelyheket sem., Szerinted mire fagy ki a H2O?
- A gázként megmaradó nitrogénre?
- A gázként megmaradó oxigénre?
- A gázként megmaradó, de egyébként is szublimációra hajlamos széndioxidra?
- A magasabb légkörből jórészt hiányzó porra és kormra?
Képzeld csak, ha eléggé túl vannak hűlve a H2O molekulák, akkor azok EGYMÁSON tudnak kondenzálódni és MEGFAGYNI. Ehhez csak az kell, hogy elegendően alacsony legyen a hőmérsékletük, és képesek legyenek másodlagos kémiai kölcsönhatásokba lépni egymással, amikor érintkezésbe kerülnek (ütköznek). Amikor már jelen vannak alacsony hőmérsékletű makroszkopikus objektumok, azok főleg akkor gyorsítják fel a kondenzációs (és kifagyási) folyamatot, ha a hőmérséklet nem sokkal van a fagyáspont alatt. Csakhogy a 2.7 K a 14 K-hez képest nagyon erős túlhűtésnek számít, másrészt az Univerzum térfogatának a nagyobb része már milliárd évekkel ezelőtt 14 K alá hűlt!
Az előbbiek miatt a mai Univerzumban gázfelhőkre KIZÁRÓLAG akkor lehet számítani, ha van valahol a környéken egy jelentősnek mondható energiaforrás, tipikusan csillag. De még ilyenkor is ritkaság a gázfelhő, mert ha valahol van gáz elegendő mennyiségben az pár millió év alatt gravitációsan összeomlik. Ezért komoly gázfelhőket leginkább csak azokban az ÁTMENETI időkben észlelhetünk, amelyek egy szupernóvarobbanást vagy hasonlót követnek, összességében a galaxisok tárfogatának csak nagyon kicsiny részén. A kisebb-nagyobb (akár kisbolygó méretű) "hidrogén hópelyheket" viszont nem fogod látni, mert túl kicsi az ereddő hatáskeresztmetszetűk (alább hoztam számolási példát), spektrálisan pedig ELEVE NEM GÁZOK.
Hogy a csillagközi űr egyes részein mennyi ilyen sötét (és hideg, fagyott) anyag lehet, arról a gravitációs tér felmérése után mondhatunk valamit. -
#149
Mert nem vagy képes felfogni Thor isten naccságát. Pedig tejesen jó az elképzelése, iszen kiszámoltam, hogy a pi csaknem pontosan 3.15
És lőn. Kisérletet végeztem ennek belátására, mert az asszony éppen főzött a téridő konyhában és monta itt a lábos mega centi, mér meg. Jó, mondom.
A lábos 26.6 cm átmérőjű lett és a centit végigvezetve a lábos kerületén pont 83.8 cm lett. Amit elosztva a 26.6 -al kijött a 3.15.
Tehát igaza van Tór istennek, kisérletileg alá lett támasztva, így valóban gyomorbajos giliszták rágják az Univerzum húsát. Értelmetlen újat húzni vele. -
Csaba161 #148 Egy háromdimenziós térben tekergő gyomorbajos gilisztának mi köze van az elemi részecskékhez???
Szerintem az általam vázolt elmélet, miszerint a sötét anyag pedig a rózsaszínű teknősszar, az sokkal értelmesebb ennél a Móriczka-ábránál...
-
Csaba161 #147 Én sehol sem írtam az erős kölcsönhatásról, már csak azért sem, mert a WIMPek - ahogy a nevük is mutatja - kizárólag gyengén hatnak kölcsön.
Annál több köze van a spinhez, mivel a feles spinű részecskéket fermionoknak is hívják és innen a teret kitöltő környezetük neve a Fermi-felület. Ugyanis a kvantummechanika szerint (még nem késő a kvantummechanikát is megtanulni!) a feles spinű részecskék nem lehetnek ugyan abba az energia- (pontosabban kvantum-) állapotban: Pauli-elv! Ezért ha egy térrészre koncentrálódnak, akkor azt kitöltik, mivel alapállapotban csak egy részecske lehet, a következő részecske a következő állapotba és így tovább. Azt a térrészt amelyet így hiánytalanul kitöltenének, annak a határát hívják Fermi-felületnek, akár van a részecskék közt kölcsönhatás, akár nincs. Ha van köztük kölcsönhatás, akkor persze termikusan gerjesztettek lehetnek, így nem töltik ki a teljes teret a Fermi-felületen belül.
Felcserélési kölcsönhatás azonban mindig van. Ugyanis ha a részecskék megkülönböztethetetlenek és feles spinűek, akkor két részecskét felcserélve a kvantumállapotuknak mindig ANTISZIMMETRIKUSNAK kell ellnie (két antiszimmetrikus függvény összege, nem biztos, hogy antiszimmetrikus lesz, ahhoz, hogy az antiszimmetria megmaradjon, megfelelő előjellel kell összeadni az állapotokat), és az energiának is meg kell maradnia. Ebből a két tapasztalati tényből már következik a Pauli-féle kizárási elv.
Ebből pedig következik mindaz, amit leírtam!
De tegyük fel, hogy a spinjük egész, ekkor Boze-gázt alkotnak - mivel Bozonoknak is hívják az egész spinű részecskéket. Ez esetben már csak a kvantummechanikai bizonytalanság, azaz másképpen a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció vonatkozik rájuk. Továbbá a bozonokból akármennyi lehet ugyan abban az állapotban, mivel az ezeket leíró állapotfüggvény mindig szimmetrikus és két szimmetrikus függvény összege mindig szimmetrikus lesz. Ekkor kétséges, hogy bárki manapság meg tudja mondani, alkothatnak-e egyáltalán fekete lyukat a nem kölcsönható bozonok, és ha igen, akkor mikor, mivel nem ismert a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet közös általánosítása.
-
#146
Azt nem lehet érteni, hogy ha a háromszeg oldala négyzetgyök(3)/2, és mivel összesen 3 ilyen oldala van a háromszegnek, akkor miért 9 négyzetgyök(3)/2 a háromszög kerülete és miért nem 3 azaz három négyzetgyök(3)/2.
Hogy nem látod át ezt a problémát kihúzod a gyufát :)
Szóval kifagy. Magyarul szerinted megszilárdul a hidrogén és a csillagközi űrben (ahol nincsenek kifejezett gázfelhők), mondjuk a galaxisok között azért nem látszanak a hidrogén felhők, mert hógolyók lettek belőlük. Ráfagynak egy üstökösre. Vagy egy bolhára amely ott ugrál a galaxisok között és abból lesz a sündisznő. -
DcsabaS #145 Na ha nem látod, akkor helyesen: "... a háromszög kerületére a 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 számot kapjuk, ami ránézésre is nagyobb 9-nél, tehát 4-nél is."
Ezen mit nem lehet nem érteni?!? (De most komolyan!)
Tovább értetlenkedsz (és ezzel kihúzod nálam a gyufát): "Mit értesz az alatt, hogy kifagy? Pontosabban mit értesz az alatt, hogy kifagy egy hidrogén atom vagy egy hidrogén molekula."
Konkrétan leírtam (többször is), hogy a túlhűlt hidrogén atomok és molekulák találkozván az amolyan üstökös-szerű objektumokkal, AZOKRA RÁFAGYNAK. (De ráfagynak egyébként egymásra is a milliárd évek alatt, másszóval amikor ütköznek egymással az ütközéseik egy része a másodlagos kémiai kötőerők miatt nem rugalmas, hanem rugalmatlan lesz, és összetapadnak)
Ha a dolog energetikai részét nem értenéd tisztán:
Közeledjen egymáshoz 1-1 db hidrogén atom, nagyon kis sebességgel és önmagában nagyon kis energiás, mondhatni alapállapotban. Az összesen 2 db transzlációs kinetikai szabadsági fokot jelent.
Amikor ezek egymással közvetlen kölcsönhatásba lépnek (azaz ütköznek), akkor egy bizonyos valószínűséggel előfordulhat, hogy kialakul egy H2 molekula, amelynek ezután lesz 2 db rotációs és 1 db longitudinális rezgési szabadsági foka (a tömegközépponti rendszerből nézve), és ha a megjelent harmadik szabadsági fok elegendő a két ütköző hidrogén atom kinetikus energiájának a tárolásához, akkor még extra folyamat sem kell a dolog bekövetkezéséhez. Ha a beérkező hidrogén atomok kissé nagyobb energiával érkeztek (T > 14 K), akkor a H2 molekula csak úgy tud kialakulni, ha a fölös energia vagy azonnal kisugárzódik elektromágneses hullámok formájában, vagy pedig átveszi egy harmadik kölcsönható test (itt van jelentősége a már korábban kialakult fagyott testeknek.)
Ha hideg H2 molekulák készülnek összeütközni, akkor azokban kezdetben molekulánként 4 db szabadsági fokban lesz eloszolva az energia (1 transzlációs, 1 vibrációs és 2 rotációs), tehát összesen 8-ban. Ha viszont már egy 4 atomos komplexumot alkotnak, akkor lesz 3 rotációs, és 4x3/2 =6 vibrációs, összesen 9 db szabadsági fok (ismét csak tömegközépponti rendszerből szemlélve a dolgokat), szóval ha a H2 gáz eléggé hideg (< 14 K), akkor ezúttal is úgy tud összetapadni a 2 db H2 molekula, hogy nem kell semmilyen extra folyamat.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.29. 12:40:25 -
#144
De nem érthető meg a dolog, mert zavarossá teszi valami, de mi? Nem látom mit tartasz helyesnek, mert megismételted ezt:
"E háromszög magassága 3R, tehát 3 lesz, egyik-egyik oldalának a hossza négyzetgyök(3)/2, és mivel összesen 3 ilyen oldal van, ezért a háromszög kerületére a 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 számot kapjuk, ami ránézésre is nagyobb 9-nél, tehát 4-nél is."
Akkor ez most így helyes vagy így rossz? Én nem látom a gondolataidat csak amit leírsz, ezt kifogásolom.
140: nem érdekel a sok duma mellébeszélés csak ezen egy mondat értelmére vagyok kíváncsi:
"Természetesen az ilyen túlhűlt gáz NEM TUD tartósan gázként megmaradni, hanem kifagy."
Mit értesz az alatt, hogy kifagy? Pontosabban mit értesz az alatt, hogy kifagy egy hidrogén atom vagy egy hidrogén molekula.
Érted a kérdést? Röviden, kérlek ne írd le hatszor mi van az Univerzumban, csak azt, hogy miként fagy ki egy hidrogén atom. -
DcsabaS #143 Az NE tévesszen meg, hogy egy buta szimulációból nem jön ki valami, amit eleve bele sem tettek! Amíg nem számolnak érdemben a fagyott állapotú hidrogénnel mint sötét anyaggal, addig hiába is várod, hogy a szimulációból kijöjjön. Akkor NEM JÖHET KI.
Gázokkal nyilván számoltak, mert a gázok azok látszanak, ezért csak az idióták nem gondolnának rájuk. Ezért tehát a szimulációba nyilván belekerült a GÁZ-GÁZ kölcsönhatás (ütközés) is, de a GÁZ-SÖTÉT ANYAG kölcsönhatás mindaddig nem kerülhet (illetve csak gravitációsan!!!), amíg nem teszünk értelmes feltevéseket a sötét anyag természetére nézve.
Előző üzenetemben láthattad, hogy elvileg LEHETNE a szimulációt ilyen értelemben is fejleszteni.
De inkább mást mondok:
Az önmagában is egy remek PhD téma lenne, ha valaki azt megnézné, hogy az ütköző galaxisok luminozitása, és a bennük lévő csillagok típusainak (életkorának) az ELOSZLÁSA milyen. Mert ezt az adatmennyiséget LEHETNE értelmes viszonyba állítani a "fagyott hidrogén mint sötét anyag" modellekkel - meg persze más modellekkel is.
-
DcsabaS #142 Ezek BECSLÉS-szerű számolások, amelyeknél a lényeg az, hogy biztos alsó és felső korlátokat tudjunk találni a legegyszerűbb módon.
A következő szövegemben "négyzetgyök(3)/2" tényező elől véletlenül lemaradt a 3-as szorzó tényező említése, de láthatod, hogy a számításban HELYESEN szerepel, és a szövegből is EGYÉRTELMŰEN MEGÉRTHETŐ a dolog. Sajnos ezen a helyen (is) rém nehéz képleteket írni, így nagyon könnyű sajtóhibákat véteni. (Ugyanakkor meg csak pár percig lehet kijavítani az időközben észrevett elírásokat.)
"E háromszög magassága 3R, tehát 3 lesz, egyik-egyik oldalának a hossza négyzetgyök(3)/2, és mivel összesen 3 ilyen oldal van, ezért a háromszög kerületére a 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 számot kapjuk, ami ránézésre is nagyobb 9-nél, tehát 4-nél is."
-
defiant9 #141 Nyilván ami most csillagközi tér ott nem fog beindulni semmi mert ritka, azonban azt sem gondolom hogy egy meglévő csillag hatósugara szükséges a folyamathoz. Mi történik ha egy több száz fényév átmérőjű köd -be tolunk be jelentős mennyiségű plusz hidrogént(tegyük fel hogy ez a sötét anyag), + kinetikus energiával? Én azt várom hogy ettől be kellene indulnia a csillaggyárnak, ami a sötét anyagból is táplálkozik. A gázfelhők tömörödése+új csillagok születése folyamat persze sötét anyag nélkül is végbemegy az ütközéskor, én arra utalok hogy a többször extra sötét hidrogénnek extra fűtőanyagként kellene szolgálnia, felturbózva a kevésbé sűrű ködöket is. Azonban a látható részekkel ellentétben a sötét anyag jelentősebb interakció nélkül átszáll az ütköző galaxison. Szerintem is valami másnak kell lennie, a hidrogén ezt nem fedi jól. -
DcsabaS #140 Ezt is elmagyaráztam már, lásd #63-as üzenetemet.
Én abból indulok ki, hogy ha egy értelmes valaki kérdezett valamit és kapott is rá választ, akkor azt figyelmesen elolvassa és igyekszik is megérteni, és ha sikerült, akkor azt SOHA TÖBBÉ nem kell neki újra elmondani.
De kivételként egy kis ismétlés újfent:
- A 2.7 K-es háttérsugárzás jóval a hidrogén 14 K-es fagyáspontja alatt van, miközben a galaxisok térfogatának > 99.9% gyakorlatilag a háttérsugárzás hőmérsékletén van.
- Ezért tehát a hidrogén gáz döntő része minimum nagyon túlhűlt állapotban van, de nem ám csak most, hanem már 10 milliárd évvel ezelőtt is!
- Természetesen az ilyen túlhűlt gáz NEM TUD tartósan gázként megmaradni, hanem kifagy. Ahol viszonylag nagyobb sűrűségben van jelen, ott "önmagán is", de amúgy remek kifagyási helynek számítanak (mint afféle kondenzációs magok) azok az üstökös-szerű anyagdarabkák, amelyek a mi naprendszerünk környékén egykor felrobbant első generációs óriáscsillag törmelékei. Ahogyan ezek jönnek-mennek a túlhűlt hidrogénben, az RÁJUK FAGY.
- Korábban kiszámoltam (talán kimondottan neked), hogy a hidrogén molekulák mozgási sebessége még 3 K környékén is kb. 200 m/s, ami NAGYSÁGRENDILEG haladja meg egy 10 kilóméteres üstökös gravitációjából a szökési sebességet, ezért teljesen TÉVES az emberek azon naív hiedelme, miszerint az üstökösök a gravitációjukkal kötnék magukhoz a hidrogént (vagy más gázokat). Egy fenét! Az östökösökre KIFAGYNAK ezek a gázok abban a tartományban, ahol a hőmérséklet eléggé alacsony, és elpárolognak róluk, ahogyan közelebb jutnak pl. a Naphoz.
- Az üstökös-szerű objektumokra kb. 10-szeres Plútó távolságtól KIJJEBB tud kifagyni a hidrogén, mert csak ott elég alacsony a hőmérséklet hozzá. (A nagyobb tömegű gázmolekulák négyzetgyökösen kisebb átlagos sebességgel bírnak, ezért tudnak jobban megmaradni kisebb tömegű égitesteken, illetve a Naphoz közelebb is.)
A láthatóságról:
Tegyük fel, hogy van neked 1000 db kockacukrod egyben (nagy kockában), ami ezért kifelé 0.1 x 0.1 = 0.01 négyzetméter felületet mutat él irányban.
Most szedd szét az 1000 db kockacukrot, és helyezd el őket úgy, hogy NE takarják el egymást (mintha "elgázosítanád")! Ekkor az él irányban mutatott felület (továbbiakban: hatáskeresztmetszet): 1000 x 0.01 x 0.01 = 0.1 négyzetméter lesz, vagyis 10-szer nagyobb.
A fentiek mintájára általánosan is igaz, hogy ha UGYANAZT a teljes anyagmennyiséget gáz helyett nagyobb adagokban (molekulák, nanorészecskék, szemcsék, porszemek, kavicsok, üstökösök, kisbolygók, bolygók, stb.) koncentrálod, akkor a teljes mutatott hatáskeresztmetszett az objektumok lineáris méretével arányosan CSÖKKEN. Ha most egy hidrogén atomot 0.1 nm (10^-10 m) méretűnek veszünk, akkor ez azt jelenti, hogy ha egy 1 köbméternyi fagyott hidrogént elgázosítanánk és engednénk szétterjedni, akkor a mutatott hatáskeresztmetszete TÍZ NAGYSÁGRENDDEL megnövekedne, és viszont: sok-sok nagyságrenddel csökken a mutatott hatáskeresztmetszet akkor, ha a hidrogén (vagy bármi más) koncentrált anyagdarabkák formájában kifagy. Hát ezért nem látjuk a Naptól távoli üstökösöket (sem). És nem látnánk a csillagokat sem, ha nem sugároznának saját maguk termelte fényt.
-
#139
Kicsit nagyvonalúan bánsz a számokkal, pl: "a mi galaxisunkban van ezer milliárd csillag, ami: 1000x1000x1000"
vagy itt 94 ben: "E háromszög ..egyik oldalának a hossza négyzetgyök(3)/2, és mivel összesen 3 ilyen oldal van, ezért a háromszög kerületére a 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 számot kapjuk" de nem, így csak a tévedés közelíti a 9-et. -
DcsabaS #138 Ha abból indulunk ki, hogy a sötét anyag túlnyomó része amolyan üstökös-szerű objektumokra kifagyott hidrogén formájában van jelen, két egyforma valóságos galaxis ütközésénél azt várhatjuk, hogy BIZTOSAN megnő a csillagképződésre alkalmas gáz halmazállapotú hidrogén mennyisége, de a magam részéről extrém növekedésre azért nem számítanék, mert hiszen mennyit is számít a csillagközi tér hőmérséklete szempontjából az, ha mondjuk megduplázod a csillagok mennyiségét? Szinte semmit, a teljes térfogatnak továbbra is messze nagyobb mint 99.9%-a 14 K alatt lesz. Ugyanígy, önmagában az sem számít szinte semmit, ha a sötét anyag mennyiségét duplázod meg, Ami számít, az kizárólag csak a DISSZIPÁCIÓVAL JÁRÓ ÜTKÖZÉSI JELENSÉGEK, tehát:
- Amikor az egyik galaxishoz tartozó csillagok átszántanak a másik csillagot távolabbról körülvevő sötét anyag tartományon, kb. mint egy távoli üstökös zónán. (A csillagok közelében a térfogat - a bolygókat leszámítva - szinte üres, mert hiszen az eredetileg ott tartózkodott gáz a csillagban kötött ki.)
- Amikor a csillagokat, vagy nemrég szupernóva robbanáson átesett egykori csillagokat körülvevő meleg gáz ütközik a másik galaxishoz tartozó sötét (mert hideg) tartományokkal.
- Amikor két egymással ütközös sötét anyag tartomány üstökös-szerű objektumai egymással ütköznek.
Az elvégzett szimuláció NEM veszi tételesen figyelembe ezeket a dolgokat, úgyhogy legfeljebb csak kvalitatíve sülhet ki belőle egy-két dolog.
Mindenesetre, pontos számolás nélkül is megérthetünk pár dolgot. A Nap körül pl. nagyjából 10-szeres Plútó távolságtól kezdve esik a hőmérséklet 14 K alá, tehát fagyott hidrogénre attól kijjebb számíthatunk. A legközelebbi másik csillag Alpha Centauri-ig a féltávolság az előbbi távolságnak (a 10-szeres Plútó távolságnak) a bő 300-szorosa. Amikor tehát egy másik galaxishoz tartozó Nap-szerű csillag átszel egy ilyen tartományt, akkor arra számíthatunk, hogy egy legfeljebb egy kb. 20 Nap-Plútó távolság vastagságú track mentén tudja elgázosítani a kotrábban fagyott hidrogént. Kérdés, hogy a csillagoktól távol az általam feltételezett fagyott hidrogénnek milyen a sűrűségeloszlása. Erről ugye kísérletileg nem sokat tudunk (egyelőre). Induljunk ki abból a "favágó" hipotézisből, hogy eredetileg ez a hideg anyag sűrűség mindenfelé kb. hasonló volt. Ha most elfogadjuk, hogy a galaxis teljes látható tömegének a 10-szereséről van szó, akkor figyelembe véve azt, hogy a hideg térfogat 300x300x300-szoros, annak relatív sűrűségére 10/(300x300x300)=3.7x10^-7 -t kapunk. Ha pedig ezen átszel egy másik galaxishoz tartozó Nap-szerű csillag, akkor még 300 nagyobb lesz a kisöpört (aktivált, felmelegített, elgázosított) tartomány, de ez még így is csak kb. tízezred része annak a gáz mennyiségnek, amely a csillagokban van.
Most becsüljük meg, hogy milyen sűrűn szelhetik át a csillagok az ilyen hideg tartományokat:
Vegyük úgy, hogy a mi galaxisunkban van ezer milliárd csillag, ami: 1000x1000x1000, az átmérője meg 100 000 fényév nagyságrendű, szóval nagy átlagban és gömszerű alakot feltételezve ez kb. 100 fényév átlagos távolságnak felel meg. Ezt most nagyvonalúan csökkentsük le 10 fényévre (ami majdnem megfelel a lokális csoportunk csillagsűrűségének). Eszerint ha keresztülnézünk egy ilyen 10x10 fényév keresztmetszetű és 1000 fényév hosszú tartományon, akkor kevesebb, mint 100 útbaeső csillagra kell számítanunk, de esetleg csak 0.1-re. Ez azt mutatja, hogy a galaxisok csillagai úgy fognak átszántani egymás sötét (hideg) anyag tartományain, hogy a hideg tartományok csak a galaxisok sűrűbb helyein (pl. centrum) fognak találkozni többször is idegen csillagokkal.
Mindezekért két olyan galaxis ütközésénél, amelyekben a gázok mennyisége és ezért a csillagképződés már lényegében leállt, látványos lehet a tüzijáték, de amúgy a galaxisok teljes fényességének a jelentős megnövekedésére azért nem lehet számítani.
Akárhogy is, ezek a fényességek STATISZTIKAILAG jól vizsgálhatók (mármint az üyközésben lévő galaxisoké), úgyhogy ebből LEHETNE visszafelé következtetni a sötét anyag eloszlására és jellegére is. -
#137
"Ezért magyaráztam el már többször is, hogy nem gáz, hanem fagyott hidrogén, és ezért közvetlenül NEM látható."
Kifejtenéd végre mit értesz fagyott hidrogén atomokon vagy molekulákon ami nem gáz? Mert ez gáz. -
defiant9 #136 A galaxisok mozgásából az jön ki hogy a tömeg nagy része sötét anyagban van(változó arányban, a tejútrendszernél akár 90% is). Azt is látjuk hogy ez is csomósodik, de kevésbé mint a látható anyagrész(ellenben a sötét energiával ami a kb. homogénen ott kell hogy legyen az intergalaktikus térben is). A pillanatfelvételek nyilván igénylik az extrapolációs modellezést, de nekem nagyon nem az jön le hogy 2x +90% körüli fagyos hidrogént kapnak az ütköző galaxisok, ez szvsz. extrém intenzív csillagképződést kellene hogy triggeljen. Az ütközés felvételén azt látjuk hogy a gravitációs lencse hatást okozó anyag jóval beelőzte a látható röntgen sugárzást gerjesztő anyagot, úgy hogy jelentősen nagyobb a gravitációs lencse hatása is(vagyis a mennyisége). A két itteni okostojást leszámítva értelemszerűen senki nem tudja hogy miből áll a sötét anyag, egyik ismert részecske sem fedi le a működését, de itt azért látok esélyt arra hogy véges időn belül meglesz a válasz, ellenben a gyorsuló tágulással, persze ha itt lenne Irasidus(tényleg hol van? :)) nyilván jönne a kvintesszenciával, de az sem túl meggyőző számomra mint irány. -
#135
Ezzel a fizika végére értünk. Akarjátok még tovább égetni magatokat, vagy hajlandóak vagytok értelmes dolgokról is beszélni? -
#134
-
DcsabaS #133 Hogy a WIMP-ek feles, vagy egész spinűek-e, azt most figyelmen kívül hagyhatod, mert roppant távol vannak az alapállapotuktól. Messze vannak, nem egyensúlyi állapotban, jelentős gravitációs potenciális energiával. Hogy a feketelyukak se zavarjanak, NE legyen belőlük annyi, hogy át tudjanak menni feketelyukba. (Neutroncsillagba meg már azért sem tudnak, mert nem vesznek részt az erős kölcsönhatásban.) Arra koncentrálj, hogy mit tehet egy ilyen WIMP-részecske rendszerrel a gravitáció. -
DcsabaS #132 Két sötét anyag TERMÉSZETESEN különösebben látványos kölcsönhatások nélkül képes áthaladni egymáson. Mert szemben pl. két gázfelhővel, ahol az ötközés miatt azonnal megjelenne a disszipáció és a felmelegedés, ha a sötét anyag elkülönült pályákon haladó viszonylag ritkás "üstökös-szerű" képződményekben van jelen, akkor annak zöme ütközés nélkül haladna át egymáson, és legfeljebb ITT-OTT lépnének fel ütközések, ahol viszont az ütközés energiája miatt lokális gázfelhők is képződnének.
Ha olyan ütközést tételezünk fel, ahol a sötét (és szerintem hideg) anyag egy már ELEVE MELEG GÁZFELHŐVEL ütközik, ott a meleg gázfelhő felolvaszthatja és elgázosíthatja a sötét anyagban lévő fagyott hidrogént is, vagyis összességében a gázfelhő mennyiségének a megnövekedésére számíthatunk.
A fénykibocsátás növekedésének kérdése már nem ilyen egyértelmű helyzet, ugyanis nem maga a gázfelhő az elsődleges fénykibocsátó, hanem tipikusan egy vagy több csillag. Ha egy csillag körül növeljük a gázfelhő méretét amelybe beleburkoljuk, akkor egy darabig nőni fog a gázfelhőről reflektálódott fény, de aztán még dúsabb/nagyobb gázfelhőnél esetleg a csillag direkt fénye már el sem fog tudni jutni hozzánk, hanem esetleg csak a nagyon felmelegedett gázfelhőt fogjuk látni, mint másodlagos hőmérsékleti sugárzót.
Sőt: valójában a csillagok felépítése is eléggé ezt a logikát követi: a magfúzió csak a belső magban zajlik, nagyon magas nyomáson és hőmérsékleten, de az ott keletkező fotonokkal mi NEM találkozunk, mert a sugárzó energia csak rétegről rétegre, nagyon lassacskán tud kifelé haladni (milliárdszor elnyelődve, majd újra kisugárzódva). A Nap felíszén is a kb. 6000 K hőmérsékleten igazából NEM történik semmi különleges. Belülről melegítik a melegebb részek, kifelé meg leadja a kapott energiát zömmel hőmérsékleti sugárzás formájában.
Kivételt csak a Nap belsejében keletkező neutrinók jelentenek, mert azok lényegében egyből el tudják hagyni a Napot. Akár azt is mondhatjuk, hogy az igazi csillag az a sokkal kisebb tartomány, amelyben a magfúzió zajlik és ahol a neutrinók is keletkeznek, és ehhez képest a külső részei csupán egy nagyon sűrű gázfelhő, amit a csillag bundakabátként a visel, és tényleg azért, mert hogy segít neki fenntartani a fúzióhoz szükséges nagy nyomást és hőmérsékletet.
Szóval ha egy hideg és ezért sötét anyag találkozik egy meleg gázfelhővel, akkor biztosan növekednie kell a gáz formájában rendelkezésre álló hidrogénnek, és az is valószínű, hogy összességében több elektromágneses hullámot kaphatunk erről a megnövekedett gázfelhőről, de hogy milyen frekvencián és hogy mennyit közvetlenül a csillagoktól, az már minimum kétes. -
Csaba161 #131 Mivel szerinted a sötét anyag:
Két altérrácskonfiguráció metszésgörbületi hányadosa
aminek az égvilágon semmi értelme, az én definícióm szerint viszont:
A sötét anyag pedig a rózsaszínű teknősszar
Ez mindenképpen értelmes, tehát az én definícióm az igaz, szemben a te értelmetlenségeddel...
-
Csaba161 #130 Ha a WIMPek feles spinű részecskék és pont annyian vannak (vagy kevesebben), hogy a gravitáció hatására összehúzódva kitöltik a térrészt a Fermi-felületükig, akkor semmi (gyakorlatilag ugyan az, mint egy neutroncsillag), ha kilógnak a saját Fermi felületükön túlra, akkor tovább húzódnak össze és fekete lyuk lesz belőlük...
-
defiant9 #129 "Ezért magyaráztam el már többször is, hogy nem gáz, hanem fagyott hidrogén, és ezért közvetlenül NEM látható."
De itt két galaxisunk van. A galaxist felé közelít B. B tömegének egy része képes úgy áthaladni A-n hogy nem kapunk szignifikáns extra sugárzást(nincs lassító faktor sem), más része esetén kapunk. Tehát a sötét anyag rész nem gerjeszti a A-ban lévő gázfelhőket. Akárhány K-sak is lennének a hidrogén atomok ha belőjük őket nagy tömegben egy már eleve sugárzó csillagködbe akkor jelentősen emelkednie kellene a kibocsájtásának. -
DcsabaS #128 Rendben, ha ennyire szimpatizálsz a WIMP-szerű sötét anyag jelöltekkel, akkor induljunk ki a következő példa helyzetből, csak hogy lássuk, milyen következményre vezetnének a WIMP-ek, már ha lennének:
1.) Kezdetben legyen kétféle részecskénk, az egyik "He" (közönséges anyag), a másik pedig "WIMP", amelynek ugyanakkora a tömege (tehát mint egy He atomé), de NEM vesz részt semmiféle elektromágneses és ún. erős kölcsönhatásban, és az ún. gyengében sem durván 130 GeV-ig (ahol egyesül a gyenge és az elektromágneses kölcsönhatás). Az egyetlen kölcsönhatás amelyben érdemben részt vesznek a WIMP-ek, az a gravitáció, ezért pl. egymással sem ütköznek a szó igazi értelmében.
2.) Tegyük fel, hogy kezdetben UGYANANNYI van e kétfajta részecskéből, ráadásul AZONOS és EGYENLETES SŰRŰSÉGBEN,
3.) egy hatalmas gömb alakú tartomány belsejében, továbbá
4.) a kezdeti sebességük ZÉRUS legyen.
5.) Még azt is megengedem, hogy a He esetében NE kelljen magfúziós folyamatokkal kalkulálni.
A feladat az, hogy állapítsuk meg, legalább kvalitatíve, hogy milyen történések várhatók ebben a rendkívül egyszerű kiinduló helyzetben! (Lesz nagy csodálkozás!)
(Jótanács: előbb azt próbáld megállapítani, hogy mi lenne akkor, ha CSAK WIMP-ek lennének!) -
#127
Az összes anyag 85%-a a sötét anyag 15%-a a "normál" anyag, az összes energia 24-30%-a a sötét anyag, 4-5%-a a "normál" anyag, és 65-72%-a a sötét eneriga, hogy a te idióta "tudományod" nyelvével fogalmazzak.. de ezek akkora baromságok, hogy már az akasztókötelet készítem magamnak olyan sötétek vagytok.. főleg te , aki még tetézi a bajt.. még a fizikánál is nagyobb hülyeségekkel, ami már nem ki szó. 
Utoljára szerkesztette: TOR-rent, 2019.09.28. 21:26:23 -
#126
"Ezért Newton, nagyon helyesen, nem akart belebonyolódni felesleges hipotézisek gyártásába."
Én pedig nem bonyolítom , hanem egyszerűsítem a dolgokat, egy megfelelő ésszerű magyarázattal, Sir William Ockham tökéletes logikai borotvájával miszlikre szaggatom a teljes idióta "tudományodat".. Egyetlen dimenzióval , amit 4 darab szám közé tett 3 darab ponttal tudok leírni a te tökéletesen illogikus és felesleges 500 oldalas "algebrai" krix-krax-aid helyett, amiket szintúgy feldughatsz most, mikor a 72% sötét energiáról egy büdös szót nem tudsz kifejteni, meg a 24% sötét anyagról sem. -
#125
Csaba a sötét anyag nem a Világegyetem anyagából hiányzik, hanem a galaxisokéból. Csak sokkal faszábbul hangzik ha wimpeket képzelsz a helyére mintha a láthatatlan hidrogént értenéd alatta.
A Világegyetem összetétele a következő:
https://www.spacetelescope.org/images/opo0109h/
![]()
amiből látszik, hogy a csillagok 0.5%- ot tesznek ki, míg a hidrogén 4%, így ideje lenne felhagynod a H2 molekuláris hidrogén mennyiségének semmibe vételével.
A Világegyetem anyagából nem a sötét anyag hanem a sötét energia hiányzik de csak azért mert azt hiszitek, hogy az Univerzum gyorsulva tágul. De nem tágul gyorsulva, mert ez az elképzelés mérési hibára épül. A sötét energia gyorsítaná a tágulást.
Ennek ellenére van egy sötét energia, ami a gravitációs sugárzás, de ez nem gyorsítja a tágulást hanem fékezi. Ugyanúgy mint a feldobott követ. Azt is fékezi.
114: a sötét anyag NEM 85% hanem kb 20%. De mivel a sötét energia (ami gyorsítaná a tágulást) az egy mérési hiba eredménye, így a Világegyetem összetétele alapvetően változhat, mert a gravitonsugárzást nem tudom mekkora %- ban vennék figyelembe ha egyáltalán.
Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.28. 21:11:58 -
DcsabaS #124 Te már sajnos számomra kellő alapossággal bizonyítottad, hogy a gondolkodásod nem eléggé "matematikai". Ugyanis elmagyaráztam egy dolgot olyan szinten, amit bármelyik értelmes középiskolásnak meg kell tudni értenie, de nem volt foganatja, Arra is hoztam hasonlatot (lásd a #99-es üzenetemet), hogy milyennek látom a gondolkodásod. Szerintem NEM alkalmas a fizika művelésére, de ha más a véleményed, akkor válaszold meg a #101-es problémát, és ha a válaszod kellően épkézláb lesz, újra nekiugorhatunk. -
DcsabaS #123 A FELTÉTELEZÉSEK (hipotézisek) NEM a fizikából, hanem az emberekből fakadnak. Okos emberek nem használnak felesleges feltevéseket. Pl. Newton is TUDTA, hogy az ő gravitációs elmélete elvileg (ha tetszik filozófiailag) kifogásolható, mert hogy TÁVOLHATÁSKÉNT működik (amiről már akkor is tudták, hogy hülyeség kell legyen), de nem tudott olyan elmélettel előrukkoni, amely ne lett volna sokkal bonyolultabb, szintén jó eredményeket adott volna, és kiállta volna a filozófia próbáját. (Ez majd később a Maxwell-elmélettel történt meg.) Ezért Newton, nagyon helyesen, nem akart belebonyolódni felesleges hipotézisek gyártásába.
Laplace-nak is volt egy jellemző esete Napoleonnal. Mindketten nagyon okos emberek voltak, Napoleon (tűzérként) a matematikához is konyított, és elolvasta Laplace egyik matematikai munkáját, aztán magához rendelte a tudóst, akit nagyon sokra tartott, de azért csak megkérdezte tőle, hogy mégis hogyan lehetséges az, hogy sehol a hosszú könyvben meg sem említi Istent?!?
"Felség, nem volt szükségem erre a hipotézisre." - volt Laplace válasz - és igaza volt. :-)))
Amit manapság fizika vagy csillagászat címén főleg TV műsorokban előadnak, hihetetlen mennyiségben tartalmaznak sokszor vadabbnál vadabb hipotéziseket. Ez része annak a folyamatnak, ahogyan a tudomány frontvonala egyre inkább elszakad attól, amit abból az emberek képesek és hajlandók megérteni. Az embereknek ma is a bölcsek köve kell, vagy legalábbis az ígérete - és akadnak is ígérgetők bőven. -
Csaba161 #122 Természetesen nem kell elfogadni az ősrobbanás elméletét, de ha igaz, akkor a galaxisok kialakulása is valahogy emiatt történt.
Mint írtam, a Szalai-féle elmélet csak egy lehetséges magyarázat. (A sötét energiáról meg nem is írtam.)
Az persze más kérdés, hogy ha a sötét anyagot a galaxist mindenütt kitöltő gyengén kölcsönható könnyű részecske adja ki, akkor az a Naprendszert, a Földet és azon minden laboratóriumot is kitölt. Így egy egyszerű kísérlettel (Pl. a tenger alatti vagy bányák mélyén lévő Cserenkov-detektorok seregével) már rég ki kellett volna mutatni...
-
DcsabaS #121 A barionos anyagot azon az alapon szokták egyes részecskefizikusok kizárni, mert feltételezik hogy "az nyilván hidrogén gáz lenne, tehát láthatónak kellene lennie". Ezért magyaráztam el már többször is, hogy nem gáz, hanem fagyott hidrogén, és ezért közvetlenül NEM látható.
Sőt mi több: kiszámolhatjuk, hogy ha mégis láthatónak tekintjük, akkor kb. mekkora eltérést jelenthet a CMB háttérsugárzás ELOSZLÁSÁBAN (mert reflektálva a távoli csillagok fényét mégis csak magasabb lesz a hőmérsékletük egy incuri-pincurit), akkor azt kapjuk, hogy a CMB értékének kb. a negyedik-ötödik tizedes jegyében lesz várható változás, ami hogy, hogy nem, megfelel az észlelt eloszlás fluktuációjának. Ha a sötét anyag valójában barionos, akkor az is kézenfekvő, hogy az eloszlása nem fog olyan rettenetesen eltérni a látható anyagétól (bár alább beszéltünk relatíve kisebb eltérésekről).
Ha a sötét anyag nem barionos, hanem pl. WIMP-szerű részecskékből áll, na akkor aztán tényleg látványosan másképp mennének a dolgok, de igen jellemzően NEM szokták végiggondolni ezeket az eseteket, mert akkor elég hamar kiderülne, hogy ezek az elképzelések IRREÁLISAK, már ha úgy vesszük hogy WIMP-ek jelentős mennyiségben vannak. Ezért alkalmazzák azt a stratégiát, hogy kisiklatják a "barionos anyag mint sötét anyag" gondolkodást és közben "lebegtetik a WIMP mint sötét anyag jelölt" vonalat, ámde tartózkodva a komoly belegondolástól. -
#120
Te nagyon hülye nézd már meg hogyan kezdődik , mivel kezdődik a sor, és milyen matematikai jelek váltoggatják ott egymást - és + , te nagyon hülye erről beszélek már a topik eleje óta, hogy nem a konvergens érték számít hanem az hogy mit mivel csinálsz ahhoz, hogy megkapd a pi-t amit ráadásul te nagyon hülye kerekítve használsz az idióta "fizikádban" és még jössz itt véges Univerzummal, amikor egy végtelen hosszú számot ráadásul lecsonkolva használsz az idióta "tudományodban" 
Utoljára szerkesztette: TOR-rent, 2019.09.28. 20:37:10 -
Csaba161 #119 A matekhoz te vagy teljesen kutyaütő, a PI egy konkrét transzcendens szám:
![]()
És ezt akárhányszor számolod ki, mindig ugyan azt kapod.
Ami pedig azt a "bizonyítást" illeti, hogy a PI 4 lenne, az úgy faszság, ahogy van...
