440
-
DcsabaS #360 Ha a részben protonokból álló közeg (plazma vagy gáz) hőmérséklete 14 K fölött van, akkor az nem tud lenni sem sötét anyag, sem sötét energia, mert hiszen látnánk az elektromágneses spektrumban. Ilyen szempontból tehát értelmetlenség pont a sötét anyagra, illetve energiára koncentrálni - főleg, hogy a sötét energiáról ebben a vonatkozásban eleve SEMMIT (ZÉRÓ) sem tudunk.
Ettől függetlenül lehet olyan kérdést feltenni, hogy hogyan viszonyul mondjuk a proton kerülete az átmérőjéhez képest, de ehhez minimális elvárás, hogy a rendelkezésre álló kísérleti adatokból tudd értelmesen leszármaztatni a KERÜLETÉT és az ÁTMÉRŐJÉT, éspedig elvileg két különféle módon (tehát nem egymásból a Pi-vel való szorzás, vagy osztás úrján), és a definícióknak megfelelően.
Nekem pl. logikusnak tűnne, ha azt mondanád (csak éppen ez a "klasszikus" fizika logikája), hogy ha van mérete a protonnak, és a spinje miatt forog a tengelye körül, akkor a KERÜLETI SEBESSÉGE nem lehet c-nél nagyobb (relativitáselmélet), de azért nagyon jól megközelítheti. A spinjéből és a kerületi sebességéből pedig kiszámolható lehet a kerülete, habár az összefüggés NEM triviális, mert függ a proton belső szerkezetétől is.
A proton átmérőjét pedig mondjuk olyan alapon lehetne megmondani, hogy vajon mennyi időbe kerül rajta átmennie valaminek, ami "nem tököl" azzal, hogy kerülgesse a felszínt, hanem átmegy egyenesen a "kiserdőn át". Ilyen részecske alapvetően a neutrinó/antineutrinó, a gond csak az, hogy vajon hogyan mérnéd meg, hogy az amúgy közel c-vel haladó neutrinónak mennyi időbe is került átmennie a protonon, ha egyszer pont az a jellemző rá, hogy NEM hat vele érdemben kölcsön?
Alternatív módszer lehetne, hogy mégsem neutrinóval, hanem nagyenergiás fotonnal, elektronnal, vagy másik protonnal végeznéd az "átvilágítást", de ez esetben meg nem veheted biztosra, hogy sikerült a másik proton BELSEJÉN áthaladni, és ezért végső fokon a kerület mentén való közlekedést fogod újra csak tesztelni.
Hasonló megfontolásokat megpróbálhatsz kiterjeszteni olyan méretű csillagászati objektumokra is, mint pl. a neutroncsillagok, vagy feketelyukak. A feketelyukaknál az az alapvető nehézség, hogy a BELSEJÉN eleve nem tud átmenni semmi (elméletileg), ezért csak kerület menti mozgást tudsz összehasonlítani másik kerület menti mozgással.
A neutroncsillagnál a neutrinó ELVBEN átmehetne rajta, de ott viszont az van, hogy a rendkívüli sűrűség miatt valószínűleg mégsem. Ha ki is jön valami a túloldalon, egyáltalán nem az, ami bement.
Marad tehát az a lehetőség, hogy egy köztes méretű objektummal vizsgálódj, mint mondjuk egy nagyobb rendszámú kémiai elem stabil izotópjának az atommagja. Csak sajnos ezeken a neutrinók megint túl könnyen átmennek. A neutroncsillag túl nagy, a közönséges atommagok pedig túl kicsik. És ha mondjuk ki is derítenéd méréssel, hogy ezek meggörbítik maguk körül a téridőt, és ezért megváltozik a K/D arányuk (ez önmagában logikus), ennek még mindig semmi köze sem lenne a sötét anyaghoz, és pláne a sötét energiához.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.12. 04:09:44 -
Gravitoni #359 Ennek az elméletnek egyelőre csak a "Sötét" "Anyag" és "Sötét" "Energia" jelenségek kutatásában van jelentősége , érdemes a jelenlegi "fizikával" összehasonlítani, vannak bizonyos "jóslatok" benne , azt "jósolja", hogy a "proton" az a hely , ahol a dimenzió 2-szer egészként és egyszer görbeként trafál önmagába egy ponton ezért a következő konfigurációt hozza létre: 1.1.1.pi-3 , elvileg a dimenziók értéke ezen a ponton PI. A feladat a bizonyításhoz , mindössze annyi volna, hogy meg ként mérni a PI értékét különböző pici helyeken pl. az Elektronban is , és a jóslatom szerint ott a dimenzió értéke : 3.85'" lesz ( 4-(pi-3) ) 2 tér, 2 idő .. A "Sötét" "Anyag", és a "Sötét" "Energia" pedig az a hely ahol a dimenziók száma kisebb mint pi, de nagyobb , mint 3, másnéven "jövő". Persze , ehhez előbb meg kell érteni bizonyos összefüggéseket, mint pl., hogy mik a dimenzió típusai . -
DcsabaS #358 Szerintem abban nagyon tévedsz, hogy a "2+2 = 4 = 2x2 szintű matematikai összefüggéseket" ne értenék meg, mert általában véve pont az a jellemző, hogy a korábbról megértett összefüggéseket igenis szokásuk érteni.
A gondot az jelenti, hogy előfordulnak olyan jelenségek is, és ilyenek időnként újonnan is felbukkannak, amelyeket nem lehet megfelelően kezelni a régi elméleti konstrukciókkal. Azonban a fizikában ennek megítélési alapja a FIZIKAI VALÓSÁGRA VONATKOZÓ MÉRÉSI EREDMÉNYEKKEL VALÓ ÖSSZHANG. Ilyen szempontból a "hagyományos fizikának" (nevezzük most így) hatalmas eredményei vannak, a te elméletednél viszont egyelőre semmiféle ilyen eredményről nem tudok. Hasonló esetekben a fizikában a minimális elvárás az, hogy legalább a triviális eredményeket adja ki az elmélet. Még ekkor sem lesz igazán nagy becsülete az elméletnek (mert hiszen ha csak annyit tud, mint a már ismert elméletek), de legalább nem fogják róla azt gondolni, hogy "KOMPLETT HÜLYESÉG".
Ahhoz, hogy lehessen ilyen teszt helyzeteket találni, két dolgot kell tisztán látni:
- Milyen ismereteink vannak a fizikai valóság viselkedéséről (= kísérleti fizika).
- Miket mond az elméleted különféle modell szituációkban.
Azt meg tudom előlegezni, hogy ameddig te magad nem tudsz meggyőző példát hozni, addig a fizikusok NEM fognak elmélyedni az elméletedben, ezért ha előrébb akarsz jutni, akkor NEKED kell megismerkedned a fizikával kísérleti szinten.
Jellemző, hogy habár Einsteint mindenki ELMÉLETI fizikusként tartja számon, MINDEN értékes elméleti eredménye külöböző fontos és meghökkentő KÍSÉRLETI FIZIKAI EREDMÉNYEK magyarázata volt. (Foto-effektus, Brown-mozgás, Michelson-Morley kísérlet, stb.). Einstein BAROMIRA SZOROSAN KÖVETTE a kísérleti fizikában elért aktuális eredményeket. Sőt, odáig ment, hogy az általános relativitáselmélettel összefüggésben SAJÁT MAGA KERESETT olyan csillagászati szituációkat, ahol a kísérleti fizikusoknak esélyük van kimutatni az eltérést a korábbi fizika jóslata, és az ő elmélete között. Erre az egyik legjobb alkalomnak az 1919-es teljes napfogyatkozás bizonyult. Einstein azt állította, hogy a távoli állócsillagok fénye a Nap gravitációs terében el fog hajlani. "Big deal", mondhatnánk, hiszen a newtoni fizikára építve is lehet ilyet mondani. A bibi csak az, hogy az általános relativitáselmélet előtti okoskodók mind csak FELE AKKORA eltérülést tudtak "kimagyarázni", mint Einstein 1915-ben, és az 1919-es kísérleti megfigyelés Einstein elméletét igazolta (1.75 szögmásodperccel). A következő években megismételt mérések szintén. Einstein végül 1921-ben kapott Nobel-díjat, de akár hármat is kaphatott volna egyszerre (különböző témákban). Hétmérföldes léptekkel haladt, hogy átformálja fizikai gondolkodásunkat.
Na most akik az öntörvényű elméleteik bűvkörében élnek, általában ezekről mit sem tudnak. Azt hiszik, hogy elég csupán fura elméleteket kiagyalni - oszt' jónapot. De ismétlem, jobban jársz, ha te magad állsz neki keresni olyan kísérleti helyzeteket, amelyekre nézve képes jósolni az elméleted, és lehetőleg jobban, mint az eddigi fizikai elméletek. -
Gravitoni #357 "FORMÁLISAN ISMÉTELGETIK A KORÁBBAN BEVÁLT TRÜKKÖKET, CSAKHOGY A JELEK SZERINT VALAMI ÚJ SZEMLÉLETRE, ÚJ TRÜKKRE LENNE SZÜKSÉG."
Pontosan így van. Erre próbálok rávilágítani, hogy amíg alapvető 2+2 = 4 = 2x2 szintű matematikai összefüggéseket nem értenek meg, addig esély sincs semmilyen "tudomány" címszó alatt létrehozott "fizikához" és a dolgok működésének megértéséhez.
S hogy ennek mi köze a maximum "tér" fajta dimenziók számához, és a PI értékének felső határétékéhez.. addig ne is álmodjanak semmiféle "fiziká"ról.. -
DcsabaS #356 "No viszont alig jött rá Einstein az elméleteire máris hibák sorát találta bennük már ő maga is.. "
Ez NEM igaz. Csupán arról van szó, hogy maga az általános relativitáselmélet sem egy teljes (mindent magába foglaló) elmélet, pl. hiányzik belőle a kvantumfizika is, ezért Einsteinben is és másokban is felmerült az igény egy MÉG TELJESEBB elmélet megalkotására, és ezért hipotézisek tömegeit vetették fel (tudósok tömegei, még Einsteint is beleértve), de azt lehet mondani, hogy máig bezárólag csak viszonylag szerénynek mondható részeredményeink vannak. Éspedig lényegében pontosan azért, amiért Poincare sem tudott továbbjutni:
FORMÁLISAN ISMÉTELGETIK A KORÁBBAN BEVÁLT TRÜKKÖKET, CSAKHOGY A JELEK SZERINT VALAMI ÚJ SZEMLÉLETRE, ÚJ TRÜKKRE LENNE SZÜKSÉG.
A te matematikai konstrukciód kinéz "eléggé őrültnek" (azaz újnak), csak éppen hiányzik belőle a fizika. Ez pedig manapság egyértelműen esélytelennek számít.
- A sötét anyag legvalószínűbb mibenlétére pontos leírást és magyarázatot is adtam (számításokkal együtt) itt, ebben a rovatban. Tehát VAN rá magyarázat.
- A sötét energiával kapcsolatban pedig elmondtam, hogy egyelőre NINCS IS A LÉTEZÉSÉRE EGYÉRTELMŰ BIZONYÍTÉK, tekintve hogy csak olyan érvelések utalnak rá, amelyek viszont itt-ott ellentmondásban állnak amúgy elfogadott tudományos ismereteinkkel. Magyarán, csupán HIPOTÉZISKÉNT értékelendő.
Tehát mindkét vonatkozásban ALAPTALANUL támadod a fizikát/csillagászatot.
Ami a fizikai valóságtól elszakadó matematikai játékokat illeti: ezek lehetnek szűkebb körben érdekesek, de a jelentőségük is csak annyi. Szinte semmi. Ugyanez vonatkozik a te ügyeskedéseidre is, amíg nem találsz utat a fizikai világgal való összehasonlíthatósághoz. -
Gravitoni #355 No viszont alig jött rá Einstein az elméleteire máris hibák sorát találta bennük már ő maga is.. elvégre sem akkor sem azóta nincs magyarázat sem az Univerzum folyamatos, sőt egyre gyorsuló tágulására, sem a Sötét Anyag mibenlétére , akárhogyan tologatják azóta ezeket a képleteket már vagy 1500 millió permutációban sehogy sem akar kijönni velük se sötét energija, se setét anyag... úgyhogy mégiscsak a Poincaré féle elképzelést és az algebrai magyarázatokban való kutatást kellene folytatni, úgy mint a Thurston Geometrizációs tétel kibővített változata a Nagy AutoGeometrizációs tétel, amely egy egyszerű algebrai operandusz-eltolódással magyarázza mindazt, amiket az utóbbi 100 évben újabb és újabb nevekkel túlbonyolulított formulákkal illettek , de a köztük lévő valódi egyszerű összefüggések totális fel nem ismerésével próbáltak megközelíteni.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.11. 14:36:48 -
DcsabaS #354 Mondom, ez eddig csak számmisztika, mert nem mond semmit sem arról, hogy MIÉRT kellene a dimenzióknak pont ezt (vagy hasonló) összefüggést követniük.
Hasonlat:
Amikor Kepler megállapította a bolygók mozgására vonatkozó törvényeit, eredetileg az ő gondolkodását is befolyásolták ilyen számmisztikai spekulációk. Tehát volt eset, amikor a számmisztikának akadt bizonyos pozitív hatása a csillagászat fejlődésére.
Kepler és a kortársai is látták, hogy a törvényei egész klasszül működenek, csak éppen nem tudott hozzá semmi igazán meggyőző magyarázatot fűzni, hogy MIÉRT.
Aztán jött Newton, a gravitációs elméletével (meg a többi róla elnevezett dinamikai törvénnyel), és kiderült, hogy Kepler törvényei azokból következményként adódtak, itt-ott kis különbségekkel, és amikor különbségek voltak, ott a Newton-féle számítás bizonyult pontosabbnak. Ezért Newton elmélete nem csak azt tudta megmagyarázni, hogy a Kepler-féle törvények MIKOR és MIÉRT mutatkoznak igaznak, hanem azt is, hogy mikor és miért NEM - és ehhez KEVESEBB ÖNKÉNYES FELTEVÉST kellett tennie, és azok is "logikusabbak" voltak.
Ugorjunk:
Egy időben (1905 körül) Henri Poincare (a matematikus) szerette úgy beállítani, mintha a relativitáselméletet valójában ő alkotta volna meg, csak mert ő is rájött pár hasonló "számmisztikai" képletre, amelyekkel viszont sem filozófiailag, sem a fizika tudományában elvárt módon NEM tudott elszámolni. Amit tehát alkotott, az jórészt felhasználhatatlan "idegen test" maradt. Ezzel szemben Albert Einstein filozófiát, logikát, elveket, és új, nagyon termékeny gondolkodásmódot adott, amelyekből eredményként potyogtak ki az olyan képletek, amelyek egynémelyikére Poincare is rájött, csakhogy Einstein gondolataiból az is kijött, hogy mikor NEM érvényesek Poincare eredményei, és hogyan lehet a problémák még általánosabb keretében még döbbenetesebb (de a kísérletek szerint IGAZ) összefüggésekre jutni. Ezért amikor Einstein 1915-ben előjött az általános relativitáselmélettel, Poincare gondolkodását már csak harmadrendű tudósok, és talán még egyes barátai és rokonai próbálták meg forszírozni. Valójában már akkor elavultak voltak, amikor Poincare kigondolta őket, mert hogy FORMÁLISAN a fizikai tartalomra való tekintet nélkül gondolkodott. Előfordul az ilyen.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.11. 14:11:51 -
Gravitoni #353 https://www.quantamagazine.org/with-category-theory-mathematics-escapes-from-equality-20191010/
Mások is fejtegették már ezt a témát, de még mindig nem a kellő mélységben, mert akkor eljutottak volna a Nagy AutoGeometrizációs tételig.
![]()
https://www.quantamagazine.org/secret-link-uncovered-between-pure-math-and-physics-20171201/
Ez a "Cathegory Theory" gyakorlatilag nem más, mint az én dimenzió típusosságaim..
És a "Higher Topos Theory" pedig a Dinamikus Differenciáltopológiai megoldásom.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.11. 13:01:27 -
Gravitoni #352 Ez minden csak nem véletlen, ennek egyszerű algebrai oka van mégpedig az additív csoport és a multiplikatív csoport találkozási pontja:
2+2 = 2*2 = 4
Semmilyen szám"misztika" nincs ebben ez egy roppant egyszerű összefüggés számok "és" dimenziók , "valamint" "műveleti" "operanduszok" között mint az egyetlen dimenzió különböző nézőpontjai , elnevezései. Annyira egyszerű számomra hogy már fáj, hogy 2300 év "tudomány"történetének a végén ezt nekem kell elmagyaráznom szakács végzettséggel olyanoknak akik elvileg az egész életüket a "tudománynak" szentelték fel.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.11. 12:16:00 -
DcsabaS #351 "Mit mond a te tudományod arról, hogy mi az oka, hogy a 4 Euklidészi térben van a legtöbb :"
SEMMIT. Pontosabban, ugyanazt, mint az, hogy "A kerek sliccgombon a 4 lyuk az 5 világrészt szimbolizálja."
A természetben NAGYON SOK ilyen kvázi véletlenszerű egybeesés van, vagy ha nem is véletlenszerű, az még mindig NEM jelenti azt, hogy ki lehet belőle hámozni valami igazán jót, ugyanis léteznek olyan összefüggések, amelyek bár érdekesek a maguk módján, de nem találunk módot a hasznosításukra.
Pusztán számmisztikai alapon pl. azt is lehetne mondani, hogy a téridő azért csupán 3+1=4 dimenziós, mert legfeljebb csak az általános negyedfokú algebrai egyenletet lehet képlettel, zárt formában megoldani. Vajon igaz ez, vagy legalább van benne valami igazság? Ki tudja. Én csak annyit látok, hogy NEM LÁTOK rá semmiféle egyértelmű "bizonyítékot", szóval ez csupán egyike a tengersok lehetséges hipotézisnek. Ilyen alapon ezért NEM szoktam gondolkodni. Ahhoz, hogy egy elvileg lehetséges összefüggésen elgondolkodjam, TÖBB/JOBB alap kell, mint csupán az, hogy elvileg nem lehet kizárni.
El tudnám mondani, hogy SZERINTEM milyen dolgoknak van jelentőségük a tér(idő) dimenziójával kapcsolatban, de ahhoz először is túl kellene jutni a kitűzött, de eddig még meg nem válaszolt problémákon (a hanghullámos, illetve WIMP-es problémán). Amíg azokba valaki nem öl értékelhető nagyságú munkát, meg sem értené a többi dolgot. (Meglehet, a te elméleteddel kapcsolatban is lehetne találni olyan egyszerű feladatot, amely mintegy kikényszerítené az "úgy" való gondolkodást. Önmagában a logikai lehetőség még kevés.)
-
Gravitoni #350 :)
Azért az túlzás, hogy én bármire is törnék, az tény, hogy anno egész más területről átnyarlagva kezdtem neki, ennek az elméletnek a kidolgozásához, látva a tudósok 100 éves töketlenkedését a Sötét Anyag . Sötét Energia problémájával kapcsolatban..
#320-asban , általam fontosnak ítélt kérdésnél akadt el a téma Keltát nem is látni azóta.. nem tudom csak azért mert számára ez megválaszolhatatlan, vagy egyszerűen csak rádöbbent a kérdés jelentőségére. Kérdésem tehát feléd is áll:
Mit mond a te tudományod arról, hogy mi az oka, hogy a 4 Euklidészi térben van a legtöbb :
- szabályos térki,töltő háló,
- és szabályos test
?
Illetve kiegészítve a kérdést további kérdésekkel:
Mi ennek a jelentősége?
Miért PENETRÁNS ennek a jelentősége? -
DcsabaS #349 Anno a relativitáselmélet érthetetlenségéről is volt két vicc, illetve vicces történet:
Egyszer Einstein úgy panaszkodott Lepold Infeldnek (aki szerzőtársa volt a "Hogyan lett a fizika nagyhatalom" c. könyvnél), hogy sajnos a relativitáselméletet ősszesen csak 3-an ertik. Erre állítólag Infeld szeme annyira elkerekedett, hogy Einstein magyarázólag még hozzáfűzte:
- Te vagy az egyik!
- Na jó, ez értem, de ki lehet a harmadik?!?
Mondták azt is, hogy a relativitáselméletet valójában csak 2-en értik: Einsten és Isten (habár az utóbbi nem biztos...)
( @Gravitoni nyilvánv hasonló babérokra tör... LOL)
-
CrazyAchmed #348 "Szerencsére , már legalább egy ember érti a lényegét az egésznek, nevezetesen : Én."
Csak légyszi az önteltségből vegyél vissza picit, te magad ismerted el pár hozzászólással korábban, hogy "Kísérleti összeállítástól sajnos még nagyon messze járunk, egyelőre felvázoltam néhány érdekes összefüggést,"
Az a gond, hogy nem jöttél ki a matekfüzetből, innentől fogva kicsit erős kijelentés, hogy érted az egész lényegét... -
DcsabaS #347 Dark Matter ügyben a részecskefizikusokra csak nagyon óvatosan szabad hallgatni, mert folyton hazabeszélnek. Mindenáron azzal akarják megmagyarázni, hogy "Biztosan van valamilyen speciális, eddig fel nem fedezett különleges részecske, amely felelős érte...", ami önmagában még érthető lenne, csakhogy eközben cinkelt lapokkal játszanak, ugyanis az általuk feltételezett részecskék viselkedését ténylegesen NEM modellezik, vagy ha igen, annak eredményét ELHALLGATJÁK, az ugyanis túl sok ponton vezetnének olyan követykezményekre, amelyeket NEM LÁTUNK, sem a galaxisok viselkedésében, sem pedig a CERN-beli elemi részecskék között.
Ezt segíthetene megérteni a #345-ös üzenetemben vázolt problémának legalább a becslésszerű megfejtése, -
Gravitoni #346 https://www.express.co.uk/news/science/1181748/dark-matter-cern-results-hints-at-evidence-of-new-physics-standard-model
Megint valami új fizikáről regélnek és nem sokkal többre jutottak, mint amit már mondtam:
A tekergőző kígyót már leglább ők is látják , igaz az egyszerű algebrai okairól , még halvány sejtelmük sincs
![]()
Szerencsére , már legalább egy ember érti a lényegét az egésznek, nevezetesen : Én.
Rajtam keresztül van még esély megérteni a világot. -
DcsabaS #345 Kezd elsikkadni az egyik "kitűzött probléma", pedig igazán kár volna érte, mert nagyon érdekes és fontos következményei vannak! A probléma eredetileg a #128 -as üzenetben volt olvasható, de a jelek szerint kissé félrevezetőnek bizonyult, mert eddig csak @Csaba161 próbálkozott vele, de ő is túlbonyolítva.
A kérdés arra vonatkozik, hogy hogyan viselkedne a sötét anyag, ha az WIMP-szerű részecskékből állna, azaz a gravitáció mellett csak legfeljebb az ún. gyenge kölcsönhatásban vennének részt, azt is csak nagyon-nagyon gyengén. Részletesebb kiinduló feltételek:
1.) Kezdetben legyen kétféle részecskénk, az egyik "He" (közönséges anyag), a másik pedig "WIMP", amelynek ugyanakkora a tömege (tehát mint egy He atomé), de NEM vesz részt semmiféle elektromágneses és ún. erős kölcsönhatásban, és az ún. gyengében is csak alig-alig (magyarán elhanyagolhatjuk). Az egyetlen érdemi kölcsönhatása a gravitációs, ezért pl. egymással sem ütköznek a szó igazi értelmében.
2.) Tegyük fel, hogy kezdetben UGYANANNYI van e kétfajta részecskéből, ráadásul AZONOS és EGYENLETES SŰRŰSÉGBEN,
3.) egy hatalmas gömbszimmetrikus tartomány belsejében, továbbá
4.) a kezdeti sebességük zérushoz nagyon közeli (kicsiny fluktuációkkal).
5.) A He esetében SEM kell magfúziós folyamatokkal kalkulálni - ahhoz nincs elegendően nagy tömeg jelen.
6.) A WIMP-ek ugyan fermionok, de nincs nagy jelentősége, mert nagyon messze vagyunk az alapállapotuktól, szóval pl. a Pauli-féle kizárási elv nem befolyásolja érdemben a dolgokat (lásd a 4.)-es pontot is!)
A feladat az, hogy állapítsuk meg, legalább kvalitatíve, hogy milyen történések várhatók ebben a rendkívül egyszerű kiinduló helyzetben! (Lesz nagy csodálkozás!)
Jótanács: előbb azt érdemes megállapítani, hogy mi lenne akkor, ha CSAK WIMP-ek lennének jelen, majd miután ezt tisztáztuk, ezután megvizsgálni a kevert esetet (He-WIMP közeg mozgásának dinamikája). -
DcsabaS #344 Ha valahol egy fizikai közegnek van ilyen vagy olyan alakja, az ebből fakadó pl. gravitációs következményeket anélkül is ki tudjuk számolni, hogy közben k+1 féle Pi-t vezetnénk be. -
Gravitoni #343 Valóban félrevezető, ezért én index jelöléssel jelölöm a PI különböző változatait:
így: a 2 dimenziós kör és az 1 dimenziós átlója közti arány jelölése nálam :
PI_2 ( ejtsd : PÍ index kettő)
Ennek célértéke 3.14'" , alsó határértéke megegyezezik az 1 dimenziós átló és 0 dimenziós pont által felezett félátló arányának célértékével:
PI_1 = 2
Míg felső határértéke megegyezik a 3 dimenziós gömb felszínének és a 2 dimenziós alapkörének területének arányával:
PI_3 = 4
alapvetően ilyesmiket is kéne ám használni abba "ħ vonásban" akkor talán előjönne hogy mi is ez a "setét" "anyag", meg "setét" "energija", enélkül, ennek használata nélkül kötve hiszem , hogy bármit is ért bárki az Univerzum valódi működéséből..
-
DcsabaS #342 Félreértesz. Arról írtam, hogy habár LEHET OLYAN BUTA rendszert kiagyalni, amelyben a Pi értéke 2 (vagy nagyon sok egyéb), de ez a fajta gondolkodás csütörtököt mond, amikor tágabb összefüggésbe eső problémákat akarunk megoldani. Ezért ha valaki különleges becsben óhajtja tartani pl. egy GÖMBFELÜLETEN a rárajzolt körök kerület/átmérő arányának a minimumát, annak ugyan adhat valamilyen jellegzetes nevet, de RENDKÍVÜL FÉLREVEZETŐ, ha már egy foglalt nevet ad neki (konkrétan pl. az euklídeszi síkfelületre rajzolt kör kerület/átmérő arányát, ami a Pi).
Te pl. adhatnád neki a "K/D" nevet, és megjegyezhetnéd róla, hogy mikor milyen más ismert mennyiséggel egyenlő (2, 4, Pi, stb.)
Ez a módszer NEM verné ki a biztosítékot.
Ehhez hasonlóan (beszéltünk már róla), ha valaki olyasmiről ír, ami NEM felel meg mondjuk a gravitáció tudományosan elfogadott fogalmának, azt NE NEVEZZE gravitációnak, hanem találjon ki rá helyette valami más nevet! (Ugyanez igaz a "gravitonra" is.)
A fizikában egyébként KIFEJEZETTEN SZOKÁS úgy megválasztani a vonatkoztatási rendszereket, az ún. állandókat és egyáltalán a fizikai mennyiségeket is, hogy a kideríteni kívánt lényeg a legkönnyebben kiemelhető legyen. Csak eközben nem szabad ÉRTELMETLENÜL ÁTKERESZTELNI a dolgokat, mert az megbosszulja magát.
Megjegyzés 1:
Középiskolásként volt szerencsém részt venni egy amolyan felvételi előkészítő foglalkozáson, amelyet két ELTE-s fizikus egyetemista hallgató tartott. Voltaképpen csak feladatokat oldottunk meg, ámde az ő értelmes magyarázataikkal. Azt kell monmdjam NAGYON tetszett az a gondolkodásbeli rugalmasság, amit ott elővezettek (később megtapasztaltam, hogy ez generális jellemzője e tudomány művelőinek). Az egyik probléma egy repülő sas madár mozgásával volt kapcsolatos, amelynél képbe került a lineáris és a négyzetes közegellenállás is, valamint a madár alakjának a kérdése is (alak faktor), amely viszont NEM volt ismeretes. A probléma megoldhatósága azon múlott, hogy ha nem is simertük a madár alak faktorát, azt tudtuk róla, hogy a kérdéses siklórepülése során állandó marad, tehát bevezethettük mint "sasmadár állandót". (Később a számításokból amúgy kiesett, de rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyult.)
A matematikában is van hasonlóra példa, a képzetes egységet is hasonló logikával vezették be, vagy új ismeretlenekre is ilyen stratégiákkal szoktunk áttérni. Csakhogy a matematikában ez viszonylag ritka dolog, a fizikában viszont olyan gyakori, mint ahogyan levegőt veszünk. Nade éppen ezért NEM okos abszolutizálni egy olyan vonatkoztatási rendszert, mennyiséget, stb., amit ilyen speciális körülmények közötti használatra definiáltunk.
Megjegyzés 2.:
A fizika szóbeli felvételimen egy az Archimédesz törvényre visszavezethető trükkösnek számító feladatot kaptam. Amit azonban én egy relativisztikus érveléssel oldottam meg. A felvételi bizottság köpni-nyelni sem tudott, mert bármire, de arra nem számoltak, hogy valaki az általános relativitáselméletet felhasználva fogja sitty-sutty megoldani az ő hosszas pepecselésre kitalált problémájukat. :-)))
(Ezek után zenéről és irodalomról beszélgettünk még kb. fél órán át. LOL) -
Gravitoni #341 "Ha pl. a Földgömbre rajzolunk egy maximális étmérőjű kört (pl. egyenlítő), az 40 ezer km hosszú lesz, miközben ha e kör átmérőjét a Föld felszínén mérjük le, akkor az 20 ezer km, tehát ilyen alapon fantáziálhatnánk azt, hogy a Pi értéke 2, de ehelyett inkább megtartjuk a Pi eredeti értelmezését, és megállapítjuk, hogy görbült objektumok görbe felületeire rajzolt körnek és étmérőjének az aránya eltérő lehet."
Na ez már valami, szóval neked is 2.0 jött ki a PI értékének alsó határára?
A felsőre pedig 4.0?
"ESETENKÉNT könnyítheti a dolgok egyszerűbb leírását egy olyan belső nézetes vonatkoztatási rendszer használata, amely helyről-helyre újradefiniálja magát a Pi-t is"
Igen, erről szól az egész elméletem kb.
-
DcsabaS #340 Az általad még meg nem oldott hanghullámos példa egyik tanulsága éppen az lett volna, hogy a teret (értve ezalatt a bennfoglaló matematikai teret) még NEM kell attól nem-euklidészinek feltételezni, mert tartalmazhat olyan görbült alakú fizikai objektumokat, amelyek felületén pl. a kör kerületének és átmérőjének az aránya nem Pi. Ha pl. a Földgömbre rajzolunk egy maximális étmérőjű kört (pl. egyenlítő), az 40 ezer km hosszú lesz, miközben ha e kör átmérőjét a Föld felszínén mérjük le, akkor az 20 ezer km, tehát ilyen alapon fantáziálhatnánk azt, hogy a Pi értéke 2, de ehelyett inkább megtartjuk a Pi eredeti értelmezését, és megállapítjuk, hogy görbült objektumok görbe felületeire rajzolt körnek és étmérőjének az aránya eltérő lehet.
ESETENKÉNT könnyítheti a dolgok egyszerűbb leírását egy olyan belső nézetes vonatkoztatási rendszer használata, amely helyről-helyre újradefiniálja magát a Pi-t is, de általában véve aligha segíti a dolgok megértését - ugyanúgy, ahogyan a geocentrikus világképnek is volt ilyen lokálisan egyszerűsítő haszna, de már az egész naprendszer logikusabb leírásához sokkal jobbnak bizonyult a heliocentrikus.
Az előbbiek mintájára: ahhoz, hogy megértsük a SPIN és a FIZIKAI TÖLTÉSEK egymással való rokonságát és magasabb dimenziós jellegét, még nem kell a matematikát átírni, hanem csak azt kell megérteni, hogy a fizikai világunkat képező ilyen-olyan térfogatokban és felületek, vagy éppen görbék mentén lebonyolódó kölcsönhatások hogyan változnak meg.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.09. 04:43:49 -
Gravitoni #339 Egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz:
az impulzusmomentum számításakor, még mindig a statikus pi-vel számol a fizika, holott nagyon jól tudja, hogy a pi értéke az csak euklidészi terekben az a bizonyos 3.14'" ezzel szemben itt már rég szó sincs euklidészi terekről. -
DcsabaS #338 Ha a spinek-re vonatkozóan szeretnél elméletet alkotni, akkor nem árt mindjárt tisztázni, hogy az elektronnak (illetve a fermionoknak általában) NEM a spinje a "feles" (azaz h-vonás fél-egész számú többszöröse), hanem a spinjének a VETÜLETE lehet ekkora (plusz vagy minusz) egy adott külső térbeli irányra nézve. Ezt nagyon sokfelé nem írják le ilyen világosan.
Mint ahogyan azt sem, hogy a külső térbeli irányt NEM a "matematika" és nem is a "büdös nagy semmi", sem pedig a "mi önkényünk" határozza meg, hanem egy olyan FIZIKAI KÖLCSÖNHATÁS, amely így vagy úgy de kapcsolatban van valamilyen IMPULZUSMOMENTUMMAL (mint pl. egy külső mágneses térrel).
Továbbá arról sincs szó, hogy TRANZIENS jelleggel az elektron spinje ne állhatna be éppenséggel bármilyen térbeli irányban, hanem arról van szó, hogy STACIONÁRIUS ÁLLAPOTKÉNT csak olyan irányokban állhat be, amelyeknél a saját impulzusmomentumának (spin-jének) a vetülete csak h-vonás fele lehet, pluszban, vagy minuszban. Voltaképpen tehát arról van szó, hogy ha a két kölcsönható fizikai rendszer rendelkezik valamekkora spinnel, akkor azok egymásra eső VETÜLETEI időben állandónak tekinthető (stacionárius) értékként vagy csak h-vonás egész (bozon), vagy csak félegész (fermion) értékeit vehetik fel. Egyéb esetekben valamilyen kisugárzási, vagy elnyelési folyamat is végbemegy.
(A többi dologról most nem írok, mert messzire vezetne. Egyébként is van még egy feladatod...) -
DcsabaS #337 A spekulációdnak vannak helyes elemei. Ez eddig jó. De nem jutottál el a megoldásig, mert ismét elkanyarodtál különféle obskurus irányokba, A megoldáshoz NEM kell relativitáselmélet, NEM kell Ősrobbanás, NEM kell kvantumfizika - hanem csak klasszikus fizika (ebben igazad van), viszont érteni kell azt, hogy az mit mond a hullámok terjedéséről (egy rendkívül leegyszerűsített esetben), amikor számít a közeg dimenziója. Az egész beszélgetésünk ugyanis abból indult ki, hogy milyen dimenzió fogalmai vannak a tudománynak, és az hogyan és mire lehet felhasználni. -
Gravitoni #336 Kísérleti összeállítástól sajnos még nagyon messze járunk, egyelőre felvázoltam néhány érdekes összefüggést, egyszerű algebrai tények közt , amely egy jóval egyszerűbb "fizikát" sejtet a dolgok mögött megbújni. Pl. hogy miért 2/3 és -1/3 töltések jönnek ki?
Miért 1/2-esek a spinek hadronoknél és leptonoknál?
Ezek egyszerű törtek, két nagyon egyszerű egész szám hányadosai és valami ennyire egyszerű megoldást kell elképzelni, a továbbiakban is, konstansok helyett formulákkal, részecskék helyett számokkal, erők helyett algerbai operanduszokkal...
Félkész elméletről beszélünk kezdetleges algebrai jelölésekkel, de végtelenül egyszerű józan paraszti ésszel és logikával, amely a sötét anyag és sötét energia nevű fogalmak megválaszolásának érdekében jött létre, pontosan ott és pontosan azért ahol és amiért elakadt a jelenlegi tudomány.
Fordítsuk meg a kérdést:
valószínűleg ultrapontos mikroszkopikus méretű szögmérésekre lesz szükség ezen elmélet mentén létrejövő kézzel fogható eredmények felmutatásához, és a további kutatásokhoz.. a spinekkel nem stimmel valami az a gyanúm.. a PI fogalmának újraértelmezésével , a dimenzió fogalmának újraértelmezésével más értékek is kijöhetnek a "spin"-re és a szögekre amik ezek a mikroszkopikus szinten történnek és ezáltal módosulhat , avagy megérthetővé válhat mindaz , ami ma rejtély vagy még nem is tudunk róla egyáltalán.
Túl egyszerűek a spinek és a kvark töltések ahhoz, hogy bonyolult "fizikát" takarjanak. Egyszerű egész számok törtjei : 1/2 és 2/3 valamint -1/3 .. ugyanilyen egyszerűen leírhatók a platóni testek Schläfli diagrammokkal , egyszerű egész számokkal 6 -ig egészen a 2-3-4 dimenziós terekben valamint ugyanígy egyszerű egész számok vesznek részt a PI-t leíró alapfüggvényekben.. Gyanúm szerint tehát bármiféle konstans (pl. Gravitációs konstans, vagy a c sebesség) eleve látszat, és hamis képet ad, egy hamis elgondolás alapján...
sajnos 5 év munkája is kevés volt ilyen műszerek összeállításához, ami nem lehet olcsó mulatság -
CrazyAchmed #335 Kitérsz a válaszok elől. Fordítsuk meg a kérdést, vázolj fel egy kísérleti összeállítást, és vezess le belőle valami olyat, ami más eredményt ad, mint a jelenlegi elméletek. -
Gravitoni #334 Ebben az esetben a klasszikus fizika is segít, míg az "A" esetben egy szűk tartományban kell a léghullákoknak terjednie, mivel a szűk fal eleve egyirányba kényszeríti őket, a "B" esetben nincs ez a kényszerítő hatás, így a hangullámok távolabb helyett szélesebb tartományba jutnak el ugyanazzal az energiával indítva őket..
..feltevésem szerint azonban a részecskék mentén eleve nem kicsit torzul el a koordináta rendszer, hanem eleve ott torzul el csak igazán 180 fokokat dobnak a polaritások (nevezzük ezt a jelenséget mondjuk spineknek) , és csak akkor kezdenek el "kisimulni", amikor növeled a sebességet.. a "relativisztikus" nagyság felé.. pont fordítva gondolom tehát. -
DcsabaS #333 Az "A" esetben az átvivő cső egy relatíve hosszú átvivő cső :-))) - mondhatod hengernek is.
A "B" esetben viszont egy olyan "d" vastagságú lapos tartomány, amelynek a szélei minden irányban akkora nagyok, hogy nem is látjuk a végét (ha van egyáltalán).
Hogy az elméleted segít-e abban, hogy ilyen kérdésekre megtalálja a helyes választ, azt én nem tudhatom. De a gyakorlatban ilyen kérdések vetődnek fel, amikor a kölcsönhatásokat közvetítő közegeknél a dimenziók szerephez jutnak.
Véleményem szerint ha elvben elképzelhető volna is, hogy a Minkowski-téridő (akár görbült, akár nem) valahogy felhasználható volna a megoldáshoz, az egészen bizonyos, hogy NEM SZÜKSÉGES. (A tapasztalataink szerint legfeljebb akkor válhat szükségessé, ha a sebességek relativisztikus nagyságúak lennének, csakhogy ebben az esetben 6 nagyságrenddel lassúbb hanghullámokról van szó.) -
Gravitoni #332 Értem, magyarul az "A" esetben az átvívő cső alakja egy henger, míg a "B" esetben az átvívő cső alakja egy hasáb? Ebben az esetben kétség kívül másképp fognak a hangullámok terjedni a két csőben. Azonban végsősoron ennek a kísérletnek vajmi kevés köze van az elméletem által felvetett dolgokhoz.. Én inkább valami olyasmit próbálok sugallni, hogy "részecskék"-et jelenleg vagy
a, merev koordináta - rendszerbe helyezik (Newtoni fizika) és ott végeznek velük műveleteket, vagy
b, 4 dimenziós tenzorokat és Minkowsi-teret alkalmazva, egy "sima" görbült koordináta-rendszerbe helyezik, (Standard Modell)
a javaslatom viszont az , hogy "sima" görbült koordináta-rendszer helyett egy összetett görbült koordinátarendszert kellene alkalmazni, ahol a koordinátarendszer részecskénként torzul, (illetve persze az alaplogika hogy maguk a görbületek hozzák létre a részecskéket, és nem fordítva, hogy a részecskék görbítik meg a teret)
sajnos egyelőre így 5 év kutatás után sincs semmilyen kézzelfogható ötletem arra vonatkozólag, hogy miként lehetne _mérni_ a részecskéket alkotó altereket pl. egyenként illetve azok pontos görbületi értékét, miközben "állítani" őket , kétségkívül képesek vagyunk rá a puszta jelenlétünkkel is.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.08. 21:45:42 -
DcsabaS #331 Most hogy már kezd rémleni a helyzet, fókuszálhatsz arra, hogy vajon MI A KÜLÖNBSÉG abban, ahogyan a hang a csőben, vagy ahogyan a lemezek között terjed. Ugyanis végső fokon ez a kérdés.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.08. 21:25:44 -
DcsabaS #330 Akkor pontatlanul rémlik. :-)))
Az NTSC kb. 60 félkép (avagy 30 egész kép = frame) per szekundum sepességgel ment (és egész képenként 480 sorral), a SECAM és a PAL pedig 50 félkép (avagy 25 egész kép = frame) per szekundum sebességgel, és egész képenként 576 sorral.
Az NTSC 60 Hz-es félkép frekvenciája és a SECAM/PAL rendszerek 50 Hz-es félkép frekvenciája is igazodott az elektromos hálózat helyi frekvenciájához, ami Európában többnyire 50 Hz, az USA és Japán esetében pedig 60 Hz. Talán nem árt megjegyezni, hogy minőség dolgában ez volt a sorrend: PAL > SECAM > NTSC
A színkülönbségi jeleket illetően csak addig van igazad, hogy EGYSZERERE MINDIG CSAK AZ EGYIKET VITTÉK ÁT, azonban felváltva hol az egyiket, hol a másikat, ugyanakkor (és itt jön az, amit anno ROSSZUL tudtál): minthogy az R-G-B jelek rekonstrukciójához az Y (világosság jel) mellett szükséges MINDKÉT színkülönbségi jel (Y-R, Y-B), ezért MINDIG TÁROLTÁK az aktuális színkülönbségi jelet, hogy az a következő sor R-G-B jeleinek előállításához felhasználható legyen. Ez tényleg "csalás", de nem nagyon vesszük észre, mert a színfelbontás egyébként is kisebb.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.08. 21:27:12 -
Gravitoni #329 Vagy úgy... akkor csak félreértettem : a "végtelen sík" alatt azt értettem hogy végtelenül lapos.. így csak "kellően hosszú" akkor mindkét esetben csak egy "sima" szócsőről beszélünk, két képzeletbeli kabint összeketendő pl. az űrben , és "kellő" "hosszúság" után még az oroszlánbőgésből sem fog hallani odaát senki semmit :) ez a "kellő" "hosszúság" (most eltekintve a pontos számításoktól" nagyon hozzávetőlegesen 500-800 méter.. a háttérzaj decibell értékét szintén elhanyagolva.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.08. 21:16:20 -
DcsabaS #328 A "VÉGTELEN" definíciója ugyebár az, hogy nagyobb bármilyen előre meghatározott végesnél, és ezúttal is csak arra van szükségünk, hogy a kommunikáló felek (U és V) közötti távolságánál, és a lemezpár "d" távolságánál is elegendő mértékben nagyobb.
A lemezek vastagságával vagy anyagával nem kell foglalkoznod, mert azon túl, hogy egy adott tartományon belül tartják a levegőt, nem csinálnak semmi különöset. (A levegő viszont igen.) DE ha valamilyen csoda folytán mégis úgy éreznéd, hogy segít a probléma megoldásában, képzeld azt, hogy egy összességében 1 cm vastag grafén multi-réteg alkotja. -
VolJin #327 Bocs, de nekem az rémlett, hogy az 50 NTSC/SECAM képkocka helyett 25 (60/30 NTSC) használtak, és a félképkockákban (csak páratlan/csak páros sor) csak egy színkülönbségi jelet vittek át, és leszarták a másikat, mert ha felváltva a páratlan sorokhoz csak az egyiket, a pároshoz csak a másikat vitték át, a szem nem vette észre a különbséget. Akkor erre évtizedeken át rosszul emlékeztem? -
Gravitoni #326 A probléma "mindössze" annyi, hogy az idézem :"végtelen sík lemezpár"-ba nem lehet semmilyen "anyagot" tenni, mert az anyagnak van egy harmadik kiterjedése is, ennyi a bökkenő semmi több.. gondolatban sem lehet folytatni a kísérletet, de kíváncsi volnék én is egy levezetésre. -
VolJin #325 Ha az univerzum csak 12 milliárd éves, hogyan láthatunk 13 milliárd fényévnyire lévő galaxisokat? Nem utazhatott a fény többet, mint ahány éves az univerzum... -
DcsabaS #324 Hát már hogyne volna megoldása! Ha valakinek elméletileg nem megy, az összebarkácsolhat egy kísérleti összeállítást is, és kipróbálhatja, hogy MIBEN és HOGYAN tér el a megadott kommunikációs (kölcsönhatási) csatornák viselkedése (adott véges méretekben). Nyilván NEM valamilyen hipotetikusan egzakt megoldás megtalálása a cél, hanem a gyakorlatban is használható összefüggés megtalálása!
Amúgy érzésem szerint a feltételeket félreértetted:
A gáz az NEM a nulla vastagságú lemezek falában van, hanem a "d" távolságra lévő LEMEZPÁR KÖZÖTT ("B" eset). A lemezekről csak azt kell tudnunk, hogy amúgy ideálisak, azaz ideálisan merevek, kívülről nem hűtik vagy fűtik a gázt, és nem is lyukasak valahol, hogy elszökhessen a gáz, stb.
Az "A" esetben a "d" belső átmérőjű csőnek, a "B" esetben pedig a "d" távolságra lévő lemezpárnak annyi a dolga, hogy KIKÉNYSZERÍTSE a kölcsönhatást (hanghullámok terjedését) közvetítő közeg (konkrétan gáz) speciális alakját. Nyilván kikényszeríthetünk más alakokat is, és azon esetekben a számítások nagyon-nagyon elbonyolódhatnak, már ha nem egyszerűen az ész nélküli "brute force" technikát használjuk. Utóbbi esetben viszont az a gond, hogy bár megkapjuk a végeredményt, de továbbra sem fogjuk érteni, hogy MIÉRT az jött ki, ami.
Megjegyzés:
Amúgy a példám voltaképpen csak egy bemelegítő rávezetés lett volna arra az elektronikai FORRADALOMRA, amit pl. az SAW (Surface Acoustic Wave) eszközök hoztak nagyjából az 1970-es évektől kezdve. Hogy megértsük a jelentőségüket, vissza kell térni az analóg televíziózás történetéhez, konkrétan a színes televíziózáshoz. Gyakorlatilag amint megvalósult a fekete/fehér televíziózás, azonnal megindult a törpölés azon is, hogy HOGYAN lehetne színesben átvinni a képet. A triviális megoldás az volna, hogy vigyük át a három alapszínre külön-külön előállított képet - oszt' jónapot. Ez megfelelt volna a mozifilmeknél használt (és REMEK eredménnyel használt!) ún. Technicolor eljárásnak. CSAKHOGY ez háromszoros sávszélességet igényel, nem kompatibilis a fekete/fehér TV-vel, és az alapszínek nem egyformán torzulnak tökéletlen átvitelnél, ezért rossz megoldást jelent. A fejlődési folyamatban 3 rendszer futott be (NTSC, PAL és SECAM), amelyek különbségeik most nem érdekesek, hanem az a közös vonásuk, hogy mind kompatibilisek a fekete/fehér TV-vel, nem igényelnek nagyobb sávszélességet, és a színek egyformán torzulnak átviteli hibáknál. Ezt mindhárom rendszer úgy oldotta meg, hogy a világosság-jel információ mellett (fekete/fehér jel) még két db SZÍN-KÜLÖNBSÉGI JELET vittek át, egyszer a világosság-jel-PIROS, aztán pedig a világosság-jel-KÉK jelet. amelyekből a 3 alapszín kikombinálható.
A gond a következő volt: találtak ugyan egy akkora helyet a világosságjel spektrumában, ahová bele lehetett passzítani az EGYIK szinkülönbségi jelet, de nem találtak akkorát, ahová bele lehetett volna tuszkolni MINDKETTŐT. Erre a problémára azt eszelték ki, hogy EGYSZERRE CSAK AZ EGYIK színkülönbségi jelet viszik át, mégpedig felváltva hol az egyiket, hol a másikat, amikor pedig elő akarják állítani az alapszíneket, akkor az ELŐZŐLEG átvitt másik színkülönbségi jelet használják fel a rekonstrukcióhoz. Ez nyilván jelent valamekkora problémát, de nem túl nagyot, mert a színekre vonatkozó felbontás sohasem akkora, mint a fekete/fehérre (a mi szemünknél sem). De még ezt a trükköt is csak akkor lehet használni, ha tudjuk TÁROLNI az előzőleg átvitt sorhoz tartozó másik színkülönbségi jelet. Ez a PAL rendszernél konkrétan a következőt jelenti: másodpercenként van 50 félkép, és egy félkép 288 sort tartalmaz (a teljes kép 576-ot), így soronként 64 mikroszekundum áll rendelkezésre a képi információ átvitelére, és további pár mikorszekundum a szinkronjelekre.
Ezért tehát 1 sor időben 64 us hosszú, és ilyen hosszú a színkülönbségi jel is, amit ÁTMENETILEG MINDIG TÁROLNI KELL.
Nade hogyan?
Az első favágó módszer az volt, hogy a jelet bevezették egy nagyon hosszú (feltekercselt) koaxiális kábelbe, mint analóg késleltető művonalba. El lehet képzelni, hogy a jel minősége mennyit romlott a fény nagy terjedési sebessége miatt szükséges 10-15 km (!) hosszú kábelben... Ezért szerencsére hamar rájöttek, hogy egy-egy piezoelektromos átalakító segítségével a jelet át lehet konvertálni HANGHULLÁMOKRA, amelyek helyből 5-6 nagyságrenddel lassabban haladnak, és ezért a késleltető művonalnak már csak 10-15 cm hosszúnak kellett lennie! Eleinte közegként üveget használtak, aztán pedig egy vékony kerámia réteget, és abban haladtak a felületi hüllámok, egy nagyon okosan (számítógéppel) optimalizált geometriában. Döntően ennek volt köszönhető az, hogy az analóg színes TV-k képminősége a 70-es évektől egészen a 90-es évekig minden korábbi feltételezést meghaladó minőségre tudott javulni.
A lényeg az, hogy a SAW filterek révén megtanultuk azt, hogy hogyan lehet egészen brillinás dolgokat is megvalósítani azzal, hogy a hanghullámokká átkonvertált jel különféle alakú és hosszúságú kölcsönhatási utakon át közlekedik (és interferál!), és ezen trükkök jó része pont az, hogy játszunk az átviteli utak dimenzióival. Az általam adott feladat mindennek csak egy rendkívül leegyszerűsített verziója.
-
Gravitoni #323 Sajnos a feladatnak nincs megoldása, mivel az O2 molekuláknak vastagsága is van és ezért 0 vastagságú lemezek nem tölthetők fel levegővel. -
DcsabaS #322 - Légüres tér alatt a közönséges légüres teret értem, vedd úgy, hogy mondjuk relatíve 10 nagyságrenddel kevesebb gáz molekula van jelen.
- Ott ahol normál állapotúnak mondott levegő van (a cső belsejében és a lemezek közötti térben) a légnyomás mondjuk 1 atmoszféra, a hőmérséklet 300 K, a hang terjedési sebessége meg 333.3 m/s.
- Sötét anyaggal nem kell foglalkoznod, a gravitációs hatásokat elhanyagoljuk.
- Sötét energiával sem kell foglalkoznod (eleve elhanyagolható is volna ekkora méretben).
- A Planck-hossz sem számít, sem semmi kvantumos hatás, mert annak a mérettartománynak meg sok nagyságrenddel fölötte vagyunk.
Amivel foglalkoznod kell, az az, hogy van két kommunikációs (kölcsönhatási) csatornád, amelyekben közönséges hanghullámok segítségével megy végbe a kommunikáció (kölcsönhatás), ámde ez a két kommunikációs (kölcsönhatási) csatorna dimenzionálisan NEM EGYENÉRTÉKŰ, sem egymással, sem pedig a normál 3D teret kitöltő normál levegővel, és ennek KÖVETKEZMÉNYEI lesznek. Az, hogy ezek a kommunikációs csatornák a megengedett kölcsönhatás szempontjából eltérő dimenziójúként viselkednek, még nem jelenti azt, hogy maga a befoglaló geometriai tér is különböző dimenziójú volna.
(A feladat egyébként relatíve egyszerű dologra kérdez rá, és a kérdéses válasz is könnyen megadható, de tudni kell hozzá, hogy mit számít a dimenzió a kölcsönhatások terjedése szempontjából.)
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.08. 01:10:42 -
Gravitoni #321 Elméletem szerint meg kéne keresni a szomszédos konfigurációkat Pl. ha a tér levegő közeggel van feltöltve akkor az adott térrészben kavarognak az O2 molekulák, de közel sem biztos, hogy két egymás mellett lévő O2 molekula protonjai szomszédos konfigurációk is egyben, semmi sem garantálja ezt . Szerencsés esetben - és most az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy szomszédos konfigurációkról van szó a szóban forgó példában.. alább láthattunk egy példa animációt ott C6 atom 6 darab protonját láthatjuk szomszédos konfigurációkon.. Légüres tér alatt viszont mit értesz? Mint tudjuk még a "vákum"-ban és a mélyűrben is lézeng 1-2 proton köbdeciméterenként. Tegyük fel ismét az egyszerűség kedvéért, hogy ezek az egymás mellett lézengő protonok pont véletlenül egymás szomszédos altérrácskonfiguráció is egyben, és nem esik közéjük sem néhány sem néhány szeptillió másik konfiguráció, pl. sötét proton konfigurációk vagy sötét energia konfigurációk vagy ultamikroszkopikus komplett Nagy Bummocskák se semmi.. hanem tényleg csak simán egymás mellett vannak és nincs köztük más konfiguráció slussz-pássz. Se Planck hossz alatt , se fölötte. Ekkor az "A" kommunikációs csatorna a hagyományos módon fog működni , ahogy eddig semmi extra nincs benne a "B" kommunikációs csatornával az a gond, hogy a "végtelen sík" "lemez" az már sajnos egy másik altérrácsozat a síkidő (2+1 dimenzió) illetve a síkidejű valóság és a síkidejű fizika része.. nem a miénk. Jellemzően Fekete Lyukak gömbpalástján keletkezik máshol nem tudunk ilyet létrehozni.. és nincs köztünk kommunikációs átjáró , csatorna illetve ami van az csak egyirányú.
