Sokkal fiatalabb lehet az Univerzum

Az általad még meg nem oldott hanghullámos példa egyik tanulsága éppen az lett volna, hogy a teret (értve ezalatt a bennfoglaló matematikai teret) még NEM kell attól nem-euklidészinek feltételezni, mert tartalmazhat olyan görbült alakú fizikai objektumokat, amelyek felületén pl. a kör kerületének és átmérőjének az aránya nem Pi. Ha pl. a Földgömbre rajzolunk egy maximális étmérőjű kört (pl. egyenlítő), az 40 ezer km hosszú lesz, miközben ha e kör átmérőjét a Föld felszínén mérjük le, akkor az 20 ezer km, tehát ilyen alapon fantáziálhatnánk azt, hogy a Pi értéke 2, de ehelyett inkább megtartjuk a Pi eredeti értelmezését, és megállapítjuk, hogy görbült objektumok görbe felületeire rajzolt körnek és étmérőjének az aránya eltérő lehet.
ESETENKÉNT könnyítheti a dolgok egyszerűbb leírását egy olyan belső nézetes vonatkoztatási rendszer használata, amely helyről-helyre újradefiniálja magát a Pi-t is, de általában véve aligha segíti a dolgok megértését - ugyanúgy, ahogyan a geocentrikus világképnek is volt ilyen lokálisan egyszerűsítő haszna, de már az egész naprendszer logikusabb leírásához sokkal jobbnak bizonyult a heliocentrikus.
Az előbbiek mintájára: ahhoz, hogy megértsük a SPIN és a FIZIKAI TÖLTÉSEK egymással való rokonságát és magasabb dimenziós jellegét, még nem kell a matematikát átírni, hanem csak azt kell megérteni, hogy a fizikai világunkat képező ilyen-olyan térfogatokban és felületek, vagy éppen görbék mentén lebonyolódó kölcsönhatások hogyan változnak meg.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.09. 04:43:49

Egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz:

az impulzusmomentum számításakor, még mindig a statikus pi-vel számol a fizika, holott nagyon jól tudja, hogy a pi értéke az csak euklidészi terekben az a bizonyos 3.14'" ezzel szemben itt már rég szó sincs euklidészi terekről.

Ha a spinek-re vonatkozóan szeretnél elméletet alkotni, akkor nem árt mindjárt tisztázni, hogy az elektronnak (illetve a fermionoknak általában) NEM a spinje a "feles" (azaz h-vonás fél-egész számú többszöröse), hanem a spinjének a VETÜLETE lehet ekkora (plusz vagy minusz) egy adott külső térbeli irányra nézve. Ezt nagyon sokfelé nem írják le ilyen világosan.
Mint ahogyan azt sem, hogy a külső térbeli irányt NEM a "matematika" és nem is a "büdös nagy semmi", sem pedig a "mi önkényünk" határozza meg, hanem egy olyan FIZIKAI KÖLCSÖNHATÁS, amely így vagy úgy de kapcsolatban van valamilyen IMPULZUSMOMENTUMMAL (mint pl. egy külső mágneses térrel).
Továbbá arról sincs szó, hogy TRANZIENS jelleggel az elektron spinje ne állhatna be éppenséggel bármilyen térbeli irányban, hanem arról van szó, hogy STACIONÁRIUS ÁLLAPOTKÉNT csak olyan irányokban állhat be, amelyeknél a saját impulzusmomentumának (spin-jének) a vetülete csak h-vonás fele lehet, pluszban, vagy minuszban. Voltaképpen tehát arról van szó, hogy ha a két kölcsönható fizikai rendszer rendelkezik valamekkora spinnel, akkor azok egymásra eső VETÜLETEI időben állandónak tekinthető (stacionárius) értékként vagy csak h-vonás egész (bozon), vagy csak félegész (fermion) értékeit vehetik fel. Egyéb esetekben valamilyen kisugárzási, vagy elnyelési folyamat is végbemegy.
(A többi dologról most nem írok, mert messzire vezetne. Egyébként is van még egy feladatod...)

A spekulációdnak vannak helyes elemei. Ez eddig jó. De nem jutottál el a megoldásig, mert ismét elkanyarodtál különféle obskurus irányokba, A megoldáshoz NEM kell relativitáselmélet, NEM kell Ősrobbanás, NEM kell kvantumfizika - hanem csak klasszikus fizika (ebben igazad van), viszont érteni kell azt, hogy az mit mond a hullámok terjedéséről (egy rendkívül leegyszerűsített esetben), amikor számít a közeg dimenziója. Az egész beszélgetésünk ugyanis abból indult ki, hogy milyen dimenzió fogalmai vannak a tudománynak, és az hogyan és mire lehet felhasználni.

Kísérleti összeállítástól sajnos még nagyon messze járunk, egyelőre felvázoltam néhány érdekes összefüggést, egyszerű algebrai tények közt , amely egy jóval egyszerűbb "fizikát" sejtet a dolgok mögött megbújni. Pl. hogy miért 2/3 és -1/3 töltések jönnek ki?

Miért 1/2-esek a spinek hadronoknél és leptonoknál?

Ezek egyszerű törtek, két nagyon egyszerű egész szám hányadosai és valami ennyire egyszerű megoldást kell elképzelni, a továbbiakban is, konstansok helyett formulákkal, részecskék helyett számokkal, erők helyett algerbai operanduszokkal...

Félkész elméletről beszélünk kezdetleges algebrai jelölésekkel, de végtelenül egyszerű józan paraszti ésszel és logikával, amely a sötét anyag és sötét energia nevű fogalmak megválaszolásának érdekében jött létre, pontosan ott és pontosan azért ahol és amiért elakadt a jelenlegi tudomány.

Fordítsuk meg a kérdést:

valószínűleg ultrapontos mikroszkopikus méretű szögmérésekre lesz szükség ezen elmélet mentén létrejövő kézzel fogható eredmények felmutatásához, és a további kutatásokhoz.. a spinekkel nem stimmel valami az a gyanúm.. a PI fogalmának újraértelmezésével , a dimenzió fogalmának újraértelmezésével más értékek is kijöhetnek a "spin"-re és a szögekre amik ezek a mikroszkopikus szinten történnek és ezáltal módosulhat , avagy megérthetővé válhat mindaz , ami ma rejtély vagy még nem is tudunk róla egyáltalán.

Túl egyszerűek a spinek és a kvark töltések ahhoz, hogy bonyolult "fizikát" takarjanak. Egyszerű egész számok törtjei : 1/2 és 2/3 valamint -1/3 .. ugyanilyen egyszerűen leírhatók a platóni testek Schläfli diagrammokkal , egyszerű egész számokkal 6 -ig egészen a 2-3-4 dimenziós terekben valamint ugyanígy egyszerű egész számok vesznek részt a PI-t leíró alapfüggvényekben.. Gyanúm szerint tehát bármiféle konstans (pl. Gravitációs konstans, vagy a c sebesség) eleve látszat, és hamis képet ad, egy hamis elgondolás alapján...

sajnos 5 év munkája is kevés volt ilyen műszerek összeállításához, ami nem lehet olcsó mulatság

Kitérsz a válaszok elől. Fordítsuk meg a kérdést, vázolj fel egy kísérleti összeállítást, és vezess le belőle valami olyat, ami más eredményt ad, mint a jelenlegi elméletek.

Ebben az esetben a klasszikus fizika is segít, míg az "A" esetben egy szűk tartományban kell a léghullákoknak terjednie, mivel a szűk fal eleve egyirányba kényszeríti őket, a "B" esetben nincs ez a kényszerítő hatás, így a hangullámok távolabb helyett szélesebb tartományba jutnak el ugyanazzal az energiával indítva őket..

..feltevésem szerint azonban a részecskék mentén eleve nem kicsit torzul el a koordináta rendszer, hanem eleve ott torzul el csak igazán 180 fokokat dobnak a polaritások (nevezzük ezt a jelenséget mondjuk spineknek) , és csak akkor kezdenek el "kisimulni", amikor növeled a sebességet.. a "relativisztikus" nagyság felé.. pont fordítva gondolom tehát.

Az "A" esetben az átvivő cső egy relatíve hosszú átvivő cső :-))) - mondhatod hengernek is.
A "B" esetben viszont egy olyan "d" vastagságú lapos tartomány, amelynek a szélei minden irányban akkora nagyok, hogy nem is látjuk a végét (ha van egyáltalán).

Hogy az elméleted segít-e abban, hogy ilyen kérdésekre megtalálja a helyes választ, azt én nem tudhatom. De a gyakorlatban ilyen kérdések vetődnek fel, amikor a kölcsönhatásokat közvetítő közegeknél a dimenziók szerephez jutnak.
Véleményem szerint ha elvben elképzelhető volna is, hogy a Minkowski-téridő (akár görbült, akár nem) valahogy felhasználható volna a megoldáshoz, az egészen bizonyos, hogy NEM SZÜKSÉGES. (A tapasztalataink szerint legfeljebb akkor válhat szükségessé, ha a sebességek relativisztikus nagyságúak lennének, csakhogy ebben az esetben 6 nagyságrenddel lassúbb hanghullámokról van szó.)

Értem, magyarul az "A" esetben az átvívő cső alakja egy henger, míg a "B" esetben az átvívő cső alakja egy hasáb? Ebben az esetben kétség kívül másképp fognak a hangullámok terjedni a két csőben. Azonban végsősoron ennek a kísérletnek vajmi kevés köze van az elméletem által felvetett dolgokhoz.. Én inkább valami olyasmit próbálok sugallni, hogy "részecskék"-et jelenleg vagy

a, merev koordináta - rendszerbe helyezik (Newtoni fizika) és ott végeznek velük műveleteket, vagy

b, 4 dimenziós tenzorokat és Minkowsi-teret alkalmazva, egy "sima" görbült koordináta-rendszerbe helyezik, (Standard Modell)

a javaslatom viszont az , hogy "sima" görbült koordináta-rendszer helyett egy összetett görbült koordinátarendszert kellene alkalmazni, ahol a koordinátarendszer részecskénként torzul, (illetve persze az alaplogika hogy maguk a görbületek hozzák létre a részecskéket, és nem fordítva, hogy a részecskék görbítik meg a teret)

sajnos egyelőre így 5 év kutatás után sincs semmilyen kézzelfogható ötletem arra vonatkozólag, hogy miként lehetne _mérni_ a részecskéket alkotó altereket pl. egyenként illetve azok pontos görbületi értékét, miközben "állítani" őket , kétségkívül képesek vagyunk rá a puszta jelenlétünkkel is.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.08. 21:45:42

Most hogy már kezd rémleni a helyzet, fókuszálhatsz arra, hogy vajon MI A KÜLÖNBSÉG abban, ahogyan a hang a csőben, vagy ahogyan a lemezek között terjed. Ugyanis végső fokon ez a kérdés.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.08. 21:25:44

Akkor pontatlanul rémlik. :-)))
Az NTSC kb. 60 félkép (avagy 30 egész kép = frame) per szekundum sepességgel ment (és egész képenként 480 sorral), a SECAM és a PAL pedig 50 félkép (avagy 25 egész kép = frame) per szekundum sebességgel, és egész képenként 576 sorral.

Az NTSC 60 Hz-es félkép frekvenciája és a SECAM/PAL rendszerek 50 Hz-es félkép frekvenciája is igazodott az elektromos hálózat helyi frekvenciájához, ami Európában többnyire 50 Hz, az USA és Japán esetében pedig 60 Hz. Talán nem árt megjegyezni, hogy minőség dolgában ez volt a sorrend: PAL > SECAM > NTSC

A színkülönbségi jeleket illetően csak addig van igazad, hogy EGYSZERERE MINDIG CSAK AZ EGYIKET VITTÉK ÁT, azonban felváltva hol az egyiket, hol a másikat, ugyanakkor (és itt jön az, amit anno ROSSZUL tudtál): minthogy az R-G-B jelek rekonstrukciójához az Y (világosság jel) mellett szükséges MINDKÉT színkülönbségi jel (Y-R, Y-😎, ezért MINDIG TÁROLTÁK az aktuális színkülönbségi jelet, hogy az a következő sor R-G-B jeleinek előállításához felhasználható legyen. Ez tényleg "csalás", de nem nagyon vesszük észre, mert a színfelbontás egyébként is kisebb.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.08. 21:27:12

Vagy úgy... akkor csak félreértettem : a "végtelen sík" alatt azt értettem hogy végtelenül lapos.. így csak "kellően hosszú" akkor mindkét esetben csak egy "sima" szócsőről beszélünk, két képzeletbeli kabint összeketendő pl. az űrben , és "kellő" "hosszúság" után még az oroszlánbőgésből sem fog hallani odaát senki semmit 😊 ez a "kellő" "hosszúság" (most eltekintve a pontos számításoktól" nagyon hozzávetőlegesen 500-800 méter.. a háttérzaj decibell értékét szintén elhanyagolva.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.08. 21:16:20

A "VÉGTELEN" definíciója ugyebár az, hogy nagyobb bármilyen előre meghatározott végesnél, és ezúttal is csak arra van szükségünk, hogy a kommunikáló felek (U és V) közötti távolságánál, és a lemezpár "d" távolságánál is elegendő mértékben nagyobb.

A lemezek vastagságával vagy anyagával nem kell foglalkoznod, mert azon túl, hogy egy adott tartományon belül tartják a levegőt, nem csinálnak semmi különöset. (A levegő viszont igen.) DE ha valamilyen csoda folytán mégis úgy éreznéd, hogy segít a probléma megoldásában, képzeld azt, hogy egy összességében 1 cm vastag grafén multi-réteg alkotja.

Bocs, de nekem az rémlett, hogy az 50 NTSC/SECAM képkocka helyett 25 (60/30 NTSC) használtak, és a félképkockákban (csak páratlan/csak páros sor) csak egy színkülönbségi jelet vittek át, és leszarták a másikat, mert ha felváltva a páratlan sorokhoz csak az egyiket, a pároshoz csak a másikat vitték át, a szem nem vette észre a különbséget. Akkor erre évtizedeken át rosszul emlékeztem?

A probléma "mindössze" annyi, hogy az idézem :"végtelen sík lemezpár"-ba nem lehet semmilyen "anyagot" tenni, mert az anyagnak van egy harmadik kiterjedése is, ennyi a bökkenő semmi több.. gondolatban sem lehet folytatni a kísérletet, de kíváncsi volnék én is egy levezetésre.

Ha az univerzum csak 12 milliárd éves, hogyan láthatunk 13 milliárd fényévnyire lévő galaxisokat? Nem utazhatott a fény többet, mint ahány éves az univerzum...

Hát már hogyne volna megoldása! Ha valakinek elméletileg nem megy, az összebarkácsolhat egy kísérleti összeállítást is, és kipróbálhatja, hogy MIBEN és HOGYAN tér el a megadott kommunikációs (kölcsönhatási) csatornák viselkedése (adott véges méretekben). Nyilván NEM valamilyen hipotetikusan egzakt megoldás megtalálása a cél, hanem a gyakorlatban is használható összefüggés megtalálása!

Amúgy érzésem szerint a feltételeket félreértetted:
A gáz az NEM a nulla vastagságú lemezek falában van, hanem a "d" távolságra lévő LEMEZPÁR KÖZÖTT ("B" eset). A lemezekről csak azt kell tudnunk, hogy amúgy ideálisak, azaz ideálisan merevek, kívülről nem hűtik vagy fűtik a gázt, és nem is lyukasak valahol, hogy elszökhessen a gáz, stb.
Az "A" esetben a "d" belső átmérőjű csőnek, a "B" esetben pedig a "d" távolságra lévő lemezpárnak annyi a dolga, hogy KIKÉNYSZERÍTSE a kölcsönhatást (hanghullámok terjedését) közvetítő közeg (konkrétan gáz) speciális alakját. Nyilván kikényszeríthetünk más alakokat is, és azon esetekben a számítások nagyon-nagyon elbonyolódhatnak, már ha nem egyszerűen az ész nélküli "brute force" technikát használjuk. Utóbbi esetben viszont az a gond, hogy bár megkapjuk a végeredményt, de továbbra sem fogjuk érteni, hogy MIÉRT az jött ki, ami.

Megjegyzés:
Amúgy a példám voltaképpen csak egy bemelegítő rávezetés lett volna arra az elektronikai FORRADALOMRA, amit pl. az SAW (Surface Acoustic Wave) eszközök hoztak nagyjából az 1970-es évektől kezdve. Hogy megértsük a jelentőségüket, vissza kell térni az analóg televíziózás történetéhez, konkrétan a színes televíziózáshoz. Gyakorlatilag amint megvalósult a fekete/fehér televíziózás, azonnal megindult a törpölés azon is, hogy HOGYAN lehetne színesben átvinni a képet. A triviális megoldás az volna, hogy vigyük át a három alapszínre külön-külön előállított képet - oszt' jónapot. Ez megfelelt volna a mozifilmeknél használt (és REMEK eredménnyel használt!) ún. Technicolor eljárásnak. CSAKHOGY ez háromszoros sávszélességet igényel, nem kompatibilis a fekete/fehér TV-vel, és az alapszínek nem egyformán torzulnak tökéletlen átvitelnél, ezért rossz megoldást jelent. A fejlődési folyamatban 3 rendszer futott be (NTSC, PAL és SECAM), amelyek különbségeik most nem érdekesek, hanem az a közös vonásuk, hogy mind kompatibilisek a fekete/fehér TV-vel, nem igényelnek nagyobb sávszélességet, és a színek egyformán torzulnak átviteli hibáknál. Ezt mindhárom rendszer úgy oldotta meg, hogy a világosság-jel információ mellett (fekete/fehér jel) még két db SZÍN-KÜLÖNBSÉGI JELET vittek át, egyszer a világosság-jel-PIROS, aztán pedig a világosság-jel-KÉK jelet. amelyekből a 3 alapszín kikombinálható.
A gond a következő volt: találtak ugyan egy akkora helyet a világosságjel spektrumában, ahová bele lehetett passzítani az EGYIK szinkülönbségi jelet, de nem találtak akkorát, ahová bele lehetett volna tuszkolni MINDKETTŐT. Erre a problémára azt eszelték ki, hogy EGYSZERRE CSAK AZ EGYIK színkülönbségi jelet viszik át, mégpedig felváltva hol az egyiket, hol a másikat, amikor pedig elő akarják állítani az alapszíneket, akkor az ELŐZŐLEG átvitt másik színkülönbségi jelet használják fel a rekonstrukcióhoz. Ez nyilván jelent valamekkora problémát, de nem túl nagyot, mert a színekre vonatkozó felbontás sohasem akkora, mint a fekete/fehérre (a mi szemünknél sem). De még ezt a trükköt is csak akkor lehet használni, ha tudjuk TÁROLNI az előzőleg átvitt sorhoz tartozó másik színkülönbségi jelet. Ez a PAL rendszernél konkrétan a következőt jelenti: másodpercenként van 50 félkép, és egy félkép 288 sort tartalmaz (a teljes kép 576-ot), így soronként 64 mikroszekundum áll rendelkezésre a képi információ átvitelére, és további pár mikorszekundum a szinkronjelekre.
Ezért tehát 1 sor időben 64 us hosszú, és ilyen hosszú a színkülönbségi jel is, amit ÁTMENETILEG MINDIG TÁROLNI KELL.
Nade hogyan?
Az első favágó módszer az volt, hogy a jelet bevezették egy nagyon hosszú (feltekercselt) koaxiális kábelbe, mint analóg késleltető művonalba. El lehet képzelni, hogy a jel minősége mennyit romlott a fény nagy terjedési sebessége miatt szükséges 10-15 km (!) hosszú kábelben... Ezért szerencsére hamar rájöttek, hogy egy-egy piezoelektromos átalakító segítségével a jelet át lehet konvertálni HANGHULLÁMOKRA, amelyek helyből 5-6 nagyságrenddel lassabban haladnak, és ezért a késleltető művonalnak már csak 10-15 cm hosszúnak kellett lennie! Eleinte közegként üveget használtak, aztán pedig egy vékony kerámia réteget, és abban haladtak a felületi hüllámok, egy nagyon okosan (számítógéppel) optimalizált geometriában. Döntően ennek volt köszönhető az, hogy az analóg színes TV-k képminősége a 70-es évektől egészen a 90-es évekig minden korábbi feltételezést meghaladó minőségre tudott javulni.
A lényeg az, hogy a SAW filterek révén megtanultuk azt, hogy hogyan lehet egészen brillinás dolgokat is megvalósítani azzal, hogy a hanghullámokká átkonvertált jel különféle alakú és hosszúságú kölcsönhatási utakon át közlekedik (és interferál!), és ezen trükkök jó része pont az, hogy játszunk az átviteli utak dimenzióival. Az általam adott feladat mindennek csak egy rendkívül leegyszerűsített verziója.

Sajnos a feladatnak nincs megoldása, mivel az O2 molekuláknak vastagsága is van és ezért 0 vastagságú lemezek nem tölthetők fel levegővel.

- Légüres tér alatt a közönséges légüres teret értem, vedd úgy, hogy mondjuk relatíve 10 nagyságrenddel kevesebb gáz molekula van jelen.
- Ott ahol normál állapotúnak mondott levegő van (a cső belsejében és a lemezek közötti térben) a légnyomás mondjuk 1 atmoszféra, a hőmérséklet 300 K, a hang terjedési sebessége meg 333.3 m/s.
- Sötét anyaggal nem kell foglalkoznod, a gravitációs hatásokat elhanyagoljuk.
- Sötét energiával sem kell foglalkoznod (eleve elhanyagolható is volna ekkora méretben).
- A Planck-hossz sem számít, sem semmi kvantumos hatás, mert annak a mérettartománynak meg sok nagyságrenddel fölötte vagyunk.

Amivel foglalkoznod kell, az az, hogy van két kommunikációs (kölcsönhatási) csatornád, amelyekben közönséges hanghullámok segítségével megy végbe a kommunikáció (kölcsönhatás), ámde ez a két kommunikációs (kölcsönhatási) csatorna dimenzionálisan NEM EGYENÉRTÉKŰ, sem egymással, sem pedig a normál 3D teret kitöltő normál levegővel, és ennek KÖVETKEZMÉNYEI lesznek. Az, hogy ezek a kommunikációs csatornák a megengedett kölcsönhatás szempontjából eltérő dimenziójúként viselkednek, még nem jelenti azt, hogy maga a befoglaló geometriai tér is különböző dimenziójú volna.

(A feladat egyébként relatíve egyszerű dologra kérdez rá, és a kérdéses válasz is könnyen megadható, de tudni kell hozzá, hogy mit számít a dimenzió a kölcsönhatások terjedése szempontjából.)

Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.08. 01:10:42

Elméletem szerint meg kéne keresni a szomszédos konfigurációkat Pl. ha a tér levegő közeggel van feltöltve akkor az adott térrészben kavarognak az O2 molekulák, de közel sem biztos, hogy két egymás mellett lévő O2 molekula protonjai szomszédos konfigurációk is egyben, semmi sem garantálja ezt . Szerencsés esetben - és most az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy szomszédos konfigurációkról van szó a szóban forgó példában.. alább láthattunk egy példa animációt ott C6 atom 6 darab protonját láthatjuk szomszédos konfigurációkon.. Légüres tér alatt viszont mit értesz? Mint tudjuk még a "vákum"-ban és a mélyűrben is lézeng 1-2 proton köbdeciméterenként. Tegyük fel ismét az egyszerűség kedvéért, hogy ezek az egymás mellett lézengő protonok pont véletlenül egymás szomszédos altérrácskonfiguráció is egyben, és nem esik közéjük sem néhány sem néhány szeptillió másik konfiguráció, pl. sötét proton konfigurációk vagy sötét energia konfigurációk vagy ultamikroszkopikus komplett Nagy Bummocskák se semmi.. hanem tényleg csak simán egymás mellett vannak és nincs köztük más konfiguráció slussz-pássz. Se Planck hossz alatt , se fölötte. Ekkor az "A" kommunikációs csatorna a hagyományos módon fog működni , ahogy eddig semmi extra nincs benne a "B" kommunikációs csatornával az a gond, hogy a "végtelen sík" "lemez" az már sajnos egy másik altérrácsozat a síkidő (2+1 dimenzió) illetve a síkidejű valóság és a síkidejű fizika része.. nem a miénk. Jellemzően Fekete Lyukak gömbpalástján keletkezik máshol nem tudunk ilyet létrehozni.. és nincs köztünk kommunikációs átjáró , csatorna illetve ami van az csak egyirányú.

Végre valami! Mégse vagy te troll!

Mit mond a te tudományod arról, hogy mi az oka, hogy a 4 Euklidészi térben van a legtöbb :

- szabályos térki,töltő háló,
- és szabályos test

?

Akár te írtad, akár más, a magam részéről nem vesztegetem az időm olyan művekre, amelyeknek már a legelső sora is ilyen "sajtóhibákkal" (jóindulatú voltam) terhes. Mindezzel egyébként NEM állítom, hogy pl. az egyetemi tankönyvekben is ne lenne elfogadhatatlanul sok hiba. Egyszer pl. elkezdtem összeszámolni őket Nagy Károly: Kvantummechanika c. könyvében, és az első negyven oldalon átlagosan oldalanként 30-at találtam. Igaz, nem voltam elnéző, ami csak félreérthető volt, azt is hibának vettem, mert hiszen egy tankönyvnek a sokadik kiadásáról volt szó. A 40. oldalnál abbahagytam, de egy darabig magamnál hordtam a könyvet, hogy aki merészelte azt állítani, hogy jók az egyetemi tankönyvek és jegyzetek, annak azonnal az orra alá dörgölhessem.
Szóval nem állítom, hogy a linkelt dolognak biztosan nincs semmi értelme, csak azt, hogy a beharangozója nem győzött meg arról, hogy érdemes elolvasnom.

Nade térjünk inkább rá valami konkrét problémára, hogy az elméleted vajon mit tud segíteni a megoldásában, illetve mennyiben vezet más eredményre, mint a hagyománmyos fizika. A feladat ne legyen akkora, mint CrazyAchmed javasolja (Standard Modell és hasonlók), de legyen dimenzió-érzékeny. Nos, én a következőt fundáltam ki:
Legyen adott két kommunikálni vágyó fél ("U" és "V"😉 akik a 3D térben ismert "x" távolságban vannak, ámde közöttük légüres tér van, leszámítva 2 db kommunikációs csatornát, amely összeköti őket:
"A csatorna": Ez egy "d" belső átmérőjű egyenes cső, benne közönséges állapotú levegővel.
"B csatorna": Ez egy végtelen sík lemezpár egymástól "d" távolságra, közöttük az előbbi közönséges állapotú levegővel.
Az előbbi kommunikációs csatornák közegében (levegő) HANGHULLÁMOKKAL lehet kommunikálni, amihez beépített mikrofonok és hangszórók állnak rendelkezésre.
Na most:
- Geometrialilag a 3D térben vagyunk, de
- hogyan fog terjedni a hang az "A" és a "B" csatornán át?
- Hogyan terjedne a hang a 3D térben, ha ott is ugyanaz a normál állapotú levegő lenne légüres tér helyett?
- Mi történik akkor, ha egyszerre is lehet kommunikálni mindhárom úton át?
- A matematikai/geometriai térnek, vagy csak a kölcsönhatási térnek (közegnek) a dimenziója változik?
- Mit segít pl. egy ilyen probléma megoldásánál az elméleted?

A matematikában az X (valós) topológiai felület TX Teichmüller-tere az a tér, ami komplex struktúrákat paraméterez az X felületen homeomorf módon úgy, hogy azok izotópikusak legyenek az identitással. TX minden pontja jelölt Riemann-felületek izomorfiaosztálynak tekinthető, ahol a jelölés X-ből X-be menő homeomorfiák egy izotópiaosztálya. A Teichmüller-tér a (Riemann-) modulustér egyértelmű univerzális fedő orbifoldja.
Vannak sima négy-sokaságok, amelyek homeomorfak, de nem diffeomorfak egymással. Ez igaz a négy dimenziós R4 térre is. Egzotikus R4-nek nevezik azokat a sokaságokat, amelyek homeomorfak, de nem diffeomorfak a négy dimenziós euklideszi térrel.
Más dimenziókban a Kirby–Siebenmann-invariáns meghatározza a PL struktúra létezését. Egy kompakt topologikus sokaság PL-struktúrájú, ha Kirby–Siebenmann-invariánsa H4(M,Z/2Z)-ben eltűnik. Alacsonyabb dimenziókban minden topologikus sokaságnak van lényegében egyértelmű PL-struktúrája. Négy dimenzióban azonban a Kirby–Siebenmann-invariáns akkor is nullává válhat, ha nincs PL-struktúra.
A sima h-kobordizmustétel a nem négy dimenziós kobordizmusokra teljesül azzal a feltétellel, hogy határuk sem négy dimenziós. Donaldson megmutatta, hogy ha a határ nem négy dimenziós, akkor a tétel nem teljesül.

Nem értjük egymást. Konkrét, megfigyelhető fizikai folyamatok leírását sehol nem találtam az írásaidban. Hogy maradjunk az eredeti cikknél, a Te elméleted szerint mennyi a Hubble állandó mértéke, és mennyi az univerzum életkora? Ha már önnmaga cáfolatának tartod a standard modellt, akkor a te elméletednek ezeket az értékeket csípőből dobnia kell.

Amúgy érdekelnek az alternatív elméletek, és hogy teljesen őszinte legyek, érdekesnek gondolom az elképzelést, de ez még messze nem jött ki a matekfüzetből. Sok ilyen van, a legtöbb ott is marad.

Azt nem én írtam. Csak bedobtam egy linket a techexplore oldalról.. hogy vannak mások is rajtam kívül akik "hasonló" "eredményre" "jutottak", persze ők, velem ellentétben nem is sejtik a valódi egyszerű matematikai okait mindannak amiről írnak. És amit e topikban alább kifejtettem a szabályos testek darabszámával összefüggésben. Nevezetesen hogy pontosan hogyan is lesz abból a pontosan 1 dimenziós térből pontosan 4 dimenziós tér.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.07. 22:05:09

Altérrácsok nélkülem is léteztek csak más néven futottak: >geometrizációknak nevezték őket pl.:

1.1.1.<1 -> 1.1.1.>0


1.1.1.1 -> 1.1.1.x -> 1.1.1.0


vagy

1.1.1.1 -> x.x.x.x -> x.x.x.0 -> 1.1.1.0

olyan hogy altérrács nem létezik

A választ a kérdésedre alább megtalálod a blog oldal fő topikjában:

A Matematika Alapjai című taktusban.

Le van vezetve mi a Sötét Anyag és Sötét Energia, mik az ún. altérácskonfigurációk ezen jelenségeknél, miért, és hogyan alakul.

Valamint hogy mik az altérrácsok, az altér és az altérrács definíciós modelljének teljeskörű leírása absztrakt ábrázolástól kezdve, a pontos algebrai jelölésekig minden.

A "Standard" "Modellt" te már ne nagyon akard összeereszteni semmivel se, mert önmagát cáfolta azzal, hogy a 96%-áról semmit nem tud mondani a saját Univerzumának, ehhez még az én algebrai pontosságú szigorú cáfolási rendszerem sem szükséges.

Nem válaszoltál a kérdésemre. Vezess le belőle valamit, ami mást mond, mind a standard modell, vagy amire az nem tud válaszolni. El lehet játszadozni, matekozgatni, de sajnos ameddig nem tudsz kihámozni belőle valami használhatót, nem ér semmit.
Ilyen "forradalmi" levezetések szép számmal keletkeznek, és tűnnek is el a süllyesztőben, amikor szembesülnek a megfigyelésekkel. A tiéd még nem jutott el addig a kidolgozottsági fokig, hogy össze lehessen ereszteni a standard modellel, ez jelenleg valamilyen valláshoz lehet hasonló. Ott is tényként jelenik meg nagyon sok minden, telis tele olyan tételekkel, ami nem bizonyítható, de nem is cáfolható.

Attól tartok a fizikában előbb találták fel a vektorokat, és a vektorok követésével kapható útvonalakat és másfajta erővonalakat is, mint hogy te egyáltalán megszülettél volna...

Azt viszont csak relatíve igen kevesen gondolhatják, hogy "minden jelenség leírható körülöttünk 4 darab szám közé tett 3 darab ponttal..".

A különbség az én modellem és a fizika között kb. pontosan olyan mint a raszter és a vektor alapú képalkotás.. a fizika jelenleg raszteres képalkotást használ, részecskékre bontja a világot és már egész nagy felbontásnál járt amikor szembesültek vele hogy akármilyen nagy felbontás is kevés mint kempingsajtban a sátorvas, ha valódi összefüggéseket akarnak találni a dolgok közt, és mindent egyszerre akarnak magyarázni. Az én elméletem vektor alapú képalkotást használ ahol nincsenek raszterpontok, csak az origok léteznek két vektor (vagy görbe) meghatározásánál. Gyanúm szerint minden jelenség leírható körülöttünk 4 darab szám közé tett 3 darab ponttal.. kérdés hogy melyik részét vizsgáljuk az Univerzumnak, mennyire "kicsi" vagy milyen "nagy" térrészt és ott hány darab és milyen konfigurációk szomszédosak egymással.

Könyörgöm! Idézet: "A line is the shortest distance between two points ..." Most sírjak, vagy sírjak?
Helyesen: "The DISTANCE is the shortest LINE between two points"

Ilyesmik után legyen kedvem elolvasni is a kifejtett verziót?!?

Csodálkoznék, ha nem az lenne az elméletével a helyzet, hogy vagy nem lehet egyáltalán felhasználni (az adott problémánál), vagy ha mégis, akkor akármilyen eredményt ki lehet vele hozni. Ezért csak akkor "használható" valaminek a kiszámolására, ha már tudjuk azt is, hogy mi kell legyen a végeredmény. :-)))

"Valamit az istennek sem akarsz megérteni. Az ember NINCS abban a helyzetben, hogy megmondja a fizikai valóságnak, hogy milyen legyen. Egy matematikus megteheti, hogy úgy definiál dolgokat ahogyan csak akar, akár ellentmondásosan is, csak akkor meg azzal kell számolni, hogy a fizikai valóságra nézve a gyakorlati használati értéke NULLA lesz"

Eddig tökéletesen egyetértünk és amint láthatod, a "fizika" az pont az ilyen ellentmondásos modellek miatt nem ismeri most az istennek se a világ nagy részét..

https://techxplore.com/news/2019-10-one-dimensional-morph-dimensions.html

Ha már nekem nem hiszel, vagy nem érted a mondandóm lényegét, valahogy nem megy át.. itt egy cikk róla

ahogy mások is fejtegnek hasonló dolgokat.

One-dimensional objects morph into new dimensions



A line is the shortest distance between two points, but "A-line," a 4-D printing system developed at Carnegie Mellon University, takes a more circuitous route.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.07. 18:49:40

Valamit az istennek sem akarsz megérteni. Az ember NINCS abban a helyzetben, hogy megmondja a fizikai valóságnak, hogy milyen legyen. Egy matematikus megteheti, hogy úgy definiál dolgokat ahogyan csak akar, akár ellentmondásosan is, csak akkor meg azzal kell számolni, hogy a fizikai valóságra nézve a gyakorlati használati értéke NULLA lesz.

Amúgy a tudományt NEM az önkényes definíciók definiálják (mint szemlátomást hiszed), hanem a fizikai valóságra vonatkozó hasznavehető tudásunk. Ilyen szempontból pedig a fizikának megvannak a maga (kísérleti alapokra visszamenő) definíciói, amelyekkel szemben a matematika bármilyen szigorú definíciói SINCSENEK meghatározó szerepben. Konfliktus esetén NEM az elmélet, hanem a kísérleti eredmény a döntő. Vicces formában:
- Tudod-e mi a különbség az elmélet és a gyakorlat között?
- ELMÉLETILEG semmi...

Ezért ha igazolni szeretnéd, hogy az elméleted nem egy öncélú baromság, ahhoz kellene legalább 1-etlen-1 példa, amely bemutatja a hasznosságát valamely olyan értelmes eredménnyel, amely másképp nem kapható meg. (A Pi = 4 dolgot nem tudom ilyennek elfogadni. Ennél már a régi egyiptomiak is jobban tudták...)


Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.07. 18:44:26

Oké, a játék kedvéért tételezzük fel, hogy az elméleted rendesen kidolgozott. Kérdésem az, hogy hogyan lehetne igazolni, miben ad ki másabb eredményt, mint a standard modell?

hát ezen a térszerű dolgon jót röhögtem, jól jellemzi a fizikád tudománySZERŰségét...

amolyan definícióSZERŰség.. akarna lenni , már csak az alapjai hiányoznak ! <#eplus2>

Ez a "térszerű" dolog se nem szigorú , se nem algebrai, főleg nem definíció, legfőképp nem pontos.

Amikor ezzel "fizikai" "objektumokat" akarsz "definiálni".

"Úgyhogy már kezdheted is a 3+1+1+++ dimenzionális geometria kiagyalását"

Már minden le volt írva ezzel kapcsolatba a topikban.

4-y is lehet pl. vagy 4.-y ként is le lehet írni... azt ami 3.x

Számomra azért NEM jelent gondot különféle girbe-görbe objektumok (akár vonalak) dimenziójának a meghatározása, mert eleve megkülönböztetem a geometriai (avagy matematikai) teret (amelynek a dimenziószáma korlátlan), a fizikai objektumok kölcsönhatásai által meghatározott BELSŐ "térszerű" dologtól (nevezzük bárminek).
Ezért tehát egy tetszőleges fizikai objektum dimenzionális kiterjedését az fogja meghatározni, hogy legkevesebb hány dimenziós külső matematikai teret kell feltételeznünk ahhoz, hogy az képes legyen az objektumot magába foglalni.
Ezért ebben a felfogásban NEM IGAZ, hogy egy vonal feltétlenül 1-dimenziós objektum csupán csak azért, mert a BELSŐ szemléletmód szerint elegendő lehet egyetlen koordinátasor is bármely részének (pontjának) a megadásához. A dolgok ilyetén (hibás) leegyszerűsítése csak addig tartható, amíg nem vagyunk kénytelenek MÁS vonalakat is egyszerre szemlélni vele, amelyek esetleg másfelé görbülnek.
Egy vonal lehet 1-dimenziós (egyenes vonal), 2-dimenziós (pl. kör), 3-dimenziós (pl. rugó alak), vagy akárhány magasabb dimenziós is, amely esetben nem is fogjuk látni a folytonosságát, hanem esetleg csak itt-ott egy-egy pontot, vagy rövidebb részt, amelyek véletlenül éppen beleesnek a mi 3D terünkbe, holott a hozzá tartozó (befoglaló) magasabb dimenziós térből szemlélve látható, hogy az egy folytonos vonal (csak éppen magasabb dimenzióban).

Hogy FIZIKAI KÖLCSÖNHATÁSI szinten milyen alakú és dimenziójú objektumok jönnek létre, azt maguk a fizikai kölcsönhatások (távolságfüggése) határozza meg. Ezt NEM célszerű összezagyválni a "matematikai térrel/idővel" (és azok dimenziójával), mert mint írtam, a matematika ettől független, a matematikai tér tud akárhány dimenziós is lenni, mert a matematikai tér NEM korlátozhatja semmiféle módon és mértékben a fizikai események helyét, idejét, sebességét, gyorsulását, gyorsulásának a változását, stb. Ha tehát van "c" sebességi korlát a természetben (fizikai tapasztalataink szerint van), akkor az NEM lehet a matematikai tér sara, hanem kizárólag csak a világunknak, mint FIZIKAI OBJEKTUMNAK és KÖZEGNEK a TULAJDONSÁGA.
Ezért tehát akit érdekel az, hogy hány dimenziós is a mi fizikai világunk, azt PUSZTÁN MATEMATIKAI okoskodásokkal nem lehet képes kideríteni, hiszen az nem a matematikai, hanem a fizikai világunk tulajdonsága!
Megjegyzem, az Einstein-féle relativitáselmélethez csatolt Minkowski-féle 4-dimenziós téridő egy ELVILEG HELYTELEN konstrukció, ugyanis valójában magának a geometriai térnek van több mint 3 dimenziója, és közülük az egyikkel van nagyon szoros kapcsolatban az idő (a "c" fénysebesség közvetítésével), és EZÉRT élhetünk azzal a matematikai trükkel, hogy ahová a 4. térdimenziót kellene írni, oda az időt írjuk be (megfelelő szorzó tényezővel ellátva), és mégsem ökörségeket kapunk, hanem viszonylag értelmes dolgokat.
Úgyhogy már kezdheted is a 3+1+1+++ dimenzionális geometria kiagyalását... :-)))

Zagyva értelmetlen szócséplés
te azt hiszed ennek van értelme amiket összehordtál?

írogass csak, ennél szánalmasabb úgyse leszel, hadd ne cáfolgassak, bugyuta alaptalan értelmetlen, minden alapot és valóságot nélkülöző "elméleteket" amiket te hiszel
hidd..kutyát se érdekli😊

"Eddig jutottam.
Egy önellentmondásos fogalomalkotás jó arra, hogy bármi levezethető legyen belőle, de nem jó azért, mert bármi levezethető belőle (bármely állítás tagadása is), ezért a gyakorlatban használhatatlan, illetve csak arra használható, hogy elgáncsolja az értelmesen működő dolgokat létrehozni szándékozó gondolkodást.

Ha valami képes önmagát metszeni és több annál, mint ami csak egy pont, akkor annak RÉSZEI VANNAK.
Ha részei vannak, akkor NEM IGAZ, hogy eleve ne lehetnének koordinátái.
A metszéspontokat tekintheted különleges koordinátáknak, de mert minimum ezek meghatározzák a "NEM METSZÉSPONTOKAT" is, ezért tehát vannak nem metszéspont koordinátáid is, még ha másképpen is nevezed azokat.

De tegyük fel, hogy a gondolati konstrukciód a girbe-görbe egyetlen dimenziódról mentesíthető a belső ellentmondásodtól! A gond az, hogy ez még rosszabb, mint az a dimenzió konstrukció, amit általában elfogadnak, vagy amit a relativitáselméletben igyekeznek használni, ugyanis egy BELSŐ szemléletmódot igyekszik általánosnak feltüntetni, ami kb. ahhoz hasonlítható, mintha valaki a heliocentrikus világképtől visszamasírozna a geocentrikusra, ami KIZÁRÓLAG akkor bír némi praktikus haszonnal, ha csak a Földön lezajló eseményeket akarjuk leírni, mert amúgy a világ nagyobb részére igen nagy hülyeségek adódnak belőle.
Ugyanígy, habár egy belső szemléletes dimenzió felfogás esetenként egyszerűsítheti bizonyos belső törvényszerűségek felírását, varhatóan rendkívül elnehezíti a dolgok általános leírását. Hasonlatként azt mondanám, hogy pl. egy rugó vonalát is tekintheted az egyetlen és egyenes dimenziónak, de ha ezek után úgy adódik, hogy mégis csak kilátsz a saját pirinyó rugó-világodból a nagyobb és igazibb Világra, akkor arra nézve majd abszurd mozgásokat fogsz észlelni."

Nincsen semmiféle önelletmondás, lent láthatod, hogy amikor az egyetlen dimenzió típusairól beszélek, a végtelen két végén történő műveleti operandusz, azaz csoportváltásról beszélek.

A dimenzió, ha önmagáról értelmezed akkor egyenes és tér , nem fog találkozni önmagával, csak akkor ha "kívülről" nézed. Ha viszont "kívülről" óhajtod nézni, akkor neked is szükséged van hozzá minimum 1 újabb dimenzióra ahhoz, hogy lásd, mivel azonban összesen csak egy van , ugyanazt a dimenziót figyeled meg akármerre nézel és te magad is azon állsz.

Szükségtelen bármit is feltenni, lent láthatod az egyszerű magyarázatát 2-3-4 dimenziós szabályos testekkel, hogy mik is ezek valójában egyszerű egész számokkal 2-3-4 -ig és , hogy mi az összefüggés ezek közt a számok közt és a PI egyes generáló algoritmusai közt, és hogy milyen összefüggésben áll mindez a 4 alapművelettel, és az egyetlen dimenzió önmetszési alakzataival , ahol 4 a teteje az ábrázolási struktúrának.

Ezenkívül mivel Euklidész óta 3-mat és Einstein óta 4-et számoltak össze ezekből a "dimenzió"K""-ból tényszerű, hogy valami hasonló van, de viszont úgy , ahogy leírtam, 1 darab van és 3 szor találkozik magával egy ponton, ezért 4-nek tűnik. Kérdés milyen tulajdonságát figyeljük meg, darabszámilag 4 , de a formája az nem minden esetben feltétlenül egyenes minden ponton.. sőt szükségszerűen elgörbül ha elkezdjük megfigyelni.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.07. 16:27:29

Rászolgáltál a címeres Troll névre !


<#idiota>


<#eplus2>
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.07. 14:55:12

"a dimenzió nálam önmagát metszi, nincsenek koordinátái , ehelyett a saját metszéspontjai önmaga koordinátái.. "
Eddig jutottam.
Egy önellentmondásos fogalomalkotás jó arra, hogy bármi levezethető legyen belőle, de nem jó azért, mert bármi levezethető belőle (bármely állítás tagadása is), ezért a gyakorlatban használhatatlan, illetve csak arra használható, hogy elgáncsolja az értelmesen működő dolgokat létrehozni szándékozó gondolkodást.

Ha valami képes önmagát metszeni és több annál, mint ami csak egy pont, akkor annak RÉSZEI VANNAK.
Ha részei vannak, akkor NEM IGAZ, hogy eleve ne lehetnének koordinátái.
A metszéspontokat tekintheted különleges koordinátáknak, de mert minimum ezek meghatározzák a "NEM METSZÉSPONTOKAT" is, ezért tehát vannak nem metszéspont koordinátáid is, még ha másképpen is nevezed azokat.

De tegyük fel, hogy a gondolati konstrukciód a girbe-görbe egyetlen dimenziódról mentesíthető a belső ellentmondásodtól! A gond az, hogy ez még rosszabb, mint az a dimenzió konstrukció, amit általában elfogadnak, vagy amit a relativitáselméletben igyekeznek használni, ugyanis egy BELSŐ szemléletmódot igyekszik általánosnak feltüntetni, ami kb. ahhoz hasonlítható, mintha valaki a heliocentrikus világképtől visszamasírozna a geocentrikusra, ami KIZÁRÓLAG akkor bír némi praktikus haszonnal, ha csak a Földön lezajló eseményeket akarjuk leírni, mert amúgy a világ nagyobb részére igen nagy hülyeségek adódnak belőle.
Ugyanígy, habár egy belső szemléletes dimenzió felfogás esetenként egyszerűsítheti bizonyos belső törvényszerűségek felírását, varhatóan rendkívül elnehezíti a dolgok általános leírását. Hasonlatként azt mondanám, hogy pl. egy rugó vonalát is tekintheted az egyetlen és egyenes dimenziónak, de ha ezek után úgy adódik, hogy mégis csak kilátsz a saját pirinyó rugó-világodból a nagyobb és igazibb Világra, akkor arra nézve majd abszurd mozgásokat fogsz észlelni.

Sajnálom, hogy nem érted, de ha mondanál valamit, vagy bármit, valami vagy bármi konkrétat, hogy hol akadtál el , tudnék segíteni.

Annyit tehát megtudtunk, hogy a világunk az 1.1.1.1 konfigurációnál kezdődik és az 1.1.1.0 konfigurációban fejeződik be, amikor és ahol belezuhan egy fekete lyukba.

"Legyen világosság !" -

Mondta Isten a Nagy Bumm felvillanásakor a 4 egész számú dimenzió - magyarul, amikor és ahol mind az egydimenzió találkozik 3-szor önmagával - a foton felvillanásakor , majd jött egy Einstein nevű csóka és azt mondta, hogy :

"Hoppá , itt relativitás van !"

Tehát eléggé relatív, hogy a Nagy Bumm az mennyire "kicsi", vagy mennyire "nagy", sőt az is elég relatív mennyire "gyorsan" telik benne az "idő" mihez képest? a végtelen méretű Univerzumban a Nagy Bummunk az egyenlő a nullával.. kéremszépen, ha már logikánál tartunk ,

nemdebár ?

Akkor meg mi értelme van továbbra is ilyen dolgokról hadoválni, mint "méret", "távolság", "hosszúság" és "fizika"?

Meg hogy az "Univerzum" mekkora "Nagy" Bumm <#falbav> része kerül bele a fekete lyukba tehát éri el az 1.1.1.0 konfigurációt...
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.07. 14:41:21

A fizikában háromtest problémaként ismert komoly probléma gyökerére próbálok rávilágítani, amely arra világít rá, hogy nem részecskék építik fel az Univerzumot, amely differenciált téridőt görbít maga körül, hanem az eleve , egy egyszerű algebrai ok miatt - amely eddig ismeretlen volt a tudomány számára- dinamikusan differenciált egyetlen dimenzió görbületei , melyek végtelen mélységig végtelen konfigurációban állnak össze, építik fel az úgynevezett részecskéket.

Abszolút dimenzióból egy van , ennek a geometriai szerkezete azonban változik annak függvényében hogy mely öntalálkozási pontjáról figyeled meg. Az öntalálkozási pontok mentén mindig n+1 számú relatív dimenzió manifesztálódik, amelyeket summázva megjelenik az adott konfiguráció összege.. ha az összeg értéke egész értékű akkor az adott konfigurációt terek építik fel, ha adott konfiguráció összege tört értékű akkor legalább egy törtértékű altér (= idő) is részt vesz a konfigurációban.Az hogy egy altér idő -e vagy tér szintén eltolódik annak függvényében hogy az adott konfigurációról figyelsz meg más eseményeket, vagy az adott konfigurációt figyeled meg más eseményekRŐL.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.07. 13:56:30

értelmetlen áltudományos maszlag.. se értelme se tartalma nincs..

Itt és most is ki lett fejtve lehet , hogy nem eléggé szájbarágósan még animációt is készítettem hozzá, mert sajnos e topik forúmmotorja nem támogatja a latex kód jelöléséket, de leírom absztrakt ábrázolással is

a dimenzió nálam önmagát metszi, nincsenek koordinátái , ehelyett a saját metszéspontjai önmaga koordinátái.. a legjobban a differenciál topológia hasonlít ehhez a te "tudományodban" de statikus dimenziókkal dolgozik, ehelyett én egy dinamikus , 4 alapművelettel és csoport-eltolással differenciálom az egyes geometrizációkat.

Az alábbi kép segít megérteni a geometriai manifesztációját és az alábbi posztokból pedig kiderül mi az algebrai jelölés rá.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.07. 13:50:31

Ha népszerűsíteni óhajtod az elméletedet, akkor NEM teheted meg, hogy az egyik legfontosabb alapfogalmának a definícióját linkek mögé rejted, mindenféle egyéb lomok között elrejtve. Azt ITT és MOST kell megtenni.
NEM hivatkozhatsz továbbá arra sem, hogy valaki más dimenzió fogalmához képest hogyan kell érteni, ha az a másik személy (jelesül én), még NEM adta meg a saját dimenzió fogalmát (ha van neki - egyébként van).
De NEM hivatkozhatsz formálisan a tudomány által elfogadott definícióra sem, mert pont az a lényeg, hogy a te gondolkodásod eltér, és ettől kezdve nem lehet biztosra venni azt sem, hogy vajon jól érted-e az általánosan elfogadottad. Ugyanezért egyetemi vizsgán sem szerezhetsz jelest (normális esetben) azzal, hogy biztosítod a professzor urat, hogy te mindenben egyetértesz vele. E helyett le kell írnod a saját definíciódat KONKRÉTAN, és annyira pontosan/világosan, amennyire csak képes vagy rá.

A hivatalosan elfogadott dimenzió felfogás szerint elméletileg a tér dimenziója is lehet tört, az időt viszont a legritkább esetben sem a görbesége definiálja. Azonban ahhoz, hogy pl. a tört térbeli dimenziók fizikailag értelmesnek tűnjenek, másképp érdemes definiálni a dimenziót, mint általában szokás. (És itt jöhetne az, hogy én hogyan definiálom, de nem hozakodok vele elő, mert nem akarom, hogy keveredjen a te szövegeiddel.)
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.07. 12:46:49

Megtalálod a definícióját az általam használt "dimenzió" nevű fogalomnak.

A blogon , a magyarázat közben több tíz esetben utaltam is rá. Hasonló mint a te dimenziód, de annyiban különbözik, míg te dimenziód, az vagy ilyen vagy olyan.. pl. Euklidészi vagy Hiperbolikus, az enyém egyszerre lehet ilyen is és olyan is.. egyik öntalálkozási pontjáról tekintve egy másikra, egyik öntalálkozási görbületét tekintve a másikról.

Ha az öntalálkozási pontnál az értéke egész , a formája egyenes és a te "tudományod" az térnek nevezi... ahol értéke tört ott a formája egy görbe (ív) és a "tudományod" "idő"nek nevezi.