440
-
#78
Vicces vagy,attól hogy akármit elneveznek akárminek, attól az még létező dolog, az hogy az emberiség nevet adott neki, csak saját magának tette. értelmezhetővé .
az idő létezett és létező dolog, az hogy mi időnek nevezzük a jelenséget, teljesen független attól hogy létezik. ez csak egy név.
A téridő is csak egy név, valaminek ami létezik, és így nevezték el..
te csak a szavakba kötsz bele..
Utoljára szerkesztette: Kelta, 2019.09.27. 13:02:27 -
DcsabaS #77 Túl sok minden van az adott linken. Konkrétan mire utalsz? (Netalán arra, hogy az egyszer megtörtént események sorrendben való feljegyzése használható óraként? Ha igen, akkor az így van. Pl. a hivatalos időszámítás előtt is így tettek az egymás után uralkodók neveinek és főbb tetteinek a felsorolásával, vagy mi is így teszünk pl. akkor, amikor rekonstruáljuk a földtörténeti korokat és evolúciós történéseket, elágazásokat.)
(Az én korábbi példám arról szólt, hogy mi az ami egy működő egységet jelent, és mi az, ami nem, hanem csupán részleteiben viselkedik úgy, mintha rendesen működne. Mint amikor pl. egy elpusztult hal izomzatát zseblámpa elemmel mozgásra tudjuk bizgatni.)
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.27. 13:01:18 -
#76
Azt te állítod róla, hogy ez egy óra. A http://astrojan.hostei.com/fizika.htm link egy fórum hozzászólás kivonat, kérdésekre adott válaszok gyűjteménye, baj?
Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.27. 11:44:18 -
DcsabaS #75 Hát igen, ez kb. úgy néz ki, mint amikor diribről darabra szétszerelnek egy bonyolult óraszerkezetet, az alkatrészeket beleteszik egy nagy zsákba, jól megrázzák, majd az alkatrészeket köntve az asztalra és egyik-másik fogaskereket összeillesztve azt állítják róla, hogy ez egy óra... -
#74
Ha le akarod fagyasztani az agyad, olvasgass:
http://astrojan.hostei.com/fizika.htm
http://astrojan.hostei.com/gravith.htm
és a lényeg:
http://astrojan.hostei.com/dvag.htm
Utoljára szerkesztette: Kelta, 2019.09.26. 20:00:28 -
DcsabaS #73 Belepillantottan az elméletbe, ami egyfajta kinetikus gázelméletre hasonlít, ámde tengernyi sok ad hoc hipotézissel. A mai tudásunkkal nehezen hozható összhanga, pl. hogy az atomok tömege (és ezért gravitációja is) egy rendkívül kis keresztmetszetbe koncentrálódik, mikzöben az atomok alapjában véve hasonló méretűek.
Az elmélet logikáját követve a nagyobb gravitációjú objektumnak végső fokon nagyobb keresztmetszetet kellene mutatnia (a kívülről áramló speciális "gravitonokkal" szemben). Érdekes módon ez önmagában véve NEM lenne komplett hülyeség, a feketelyukak átmérője is pl. ARÁNYOS A TÖMEGÜKKEL, tehát csak azt kellene megmagyarázni, hogy miért nem a keresztmetszetükkel? Ha ezt meg tudnánk magyarázni, akkor csak annyit kellene mondani, hogy minden részecske valójában sokkal-sokkal kisebb (akkora, mint a tömegéhez tartozó eseményhorizont átmérője), a gravitációt okozó velük ütköző részecskék pedig még kisebbek (és NEM nyelődnek el az előbbi feketelyukakban), és már majdnem lenne egy épkézláb elméletünk.
Az a baj az ilyen őrült elméletekkel, hogy bárhogyan is akarunk javítani rajtuk, a bajok egyre csak divergálnak... -
DcsabaS #72 Addig is amíg be nem fut "a toló gravitáció racionális elmélete". hadd hozzam szóba azt, hogy sajnos olyan (szr) a fizika (csillagászat) oktatásunk, hogy ELMULASZT bizonyos amúgy könnyen megjegyezhető, és későbbi megfontolásokhoz remek támpontokat adni képes ismereteket. Egyik ilyen dolog a következő:
- Ha adott két gömbszerű, homogén tömegeloszlású és hasonló sűrűségű égitest, mint mondjuk a Föld és a Merkúr, akkor azok felszínén az észlelhető gravitációs térerősség (gyorsulás) egyszerűen egyenesen ARÁNYOS lesz a méretükkel. Tízszer nagyobb bolygó felszínén tízszer, százszor nagyobb bolygó felszínén százszor nagyobb lenne a gravitációs gyorsulás, ezerszer kisebb bolygó (aszteroida) felszínén pedig ezerszer kisebb. Tehát pl. egy durván 10-15 kilóméteres vas-nikkel aszteroida felszínén egy 100 kilós ember súlya mindössze kb. 10 "dekagramm" lenne, miközben az onnan való szökési sebesség meg csak 10-15 m/s. Ez azt jelenti, hogy közönséges csúzlival tutira ki tudnánk lőni valamit úgy, hogy végleg elhagyja az aszteroidát, de közel járunk ahhoz, hogy mi magunk is le tudjunk ugrani róla. :-) Kengurut meg végképp ne vigyünk oda háziállatként, mert ha egy pillanatra nem figyelünk oda, máris megpattan... :-)))
- Ha ránézünk az égboltra és úgy találjuk, hogy ott akadnak kb. ugyanakkorának tűnő égitestek, mint pl. a Hold és a Nap, akkor felvetődik a kérdés, hogy mégis mekkora RELATÍV gravitációval hatnak ránk. Nos, ha a sűrűségük azonos lenne, akkor a 10-szer távolabbi, de ugyanakkorának tűnő (és ezért valójában 10-szer nagyobb, ámde 1000-szer nagyobb tömegű) égitest összességében éppen 10-szer nagyobb gravitációval (gravitációs gyorsulással) hatna ránk, minthogy a 10-szeres távolság 1/100 részére csökkenti a gravitációt. Ha nem azonos a sűrűségük, akkor még persze azt is figyelembe kell venni. Ebből az jön ki, hogy a Nap kb. 165-ször nagyobb gravitációs erőt fejt ki ránk, mint a Hold.
- Megváltoznak viszont az arányok, ha az ÁRAPÁLY erőre vagyunk kíváncsiak, ugyanis az behoz még egy sugár szerinti deriváltat, és összességében azt kapjuk, hogy az égitest sűrűsége mellett egyszerűen még az fog számítani, hogy mekkora TÉRSZÖG alatt látható az adott égitest. Minthogy a Hold és a Nap térszöge közel azonos, ezért egyszerűen a sűrűségeik arányát kapjuk, tehát: Nap/Hold = 1.41/3.34 = 0,42, vagyis a Nap által keltett árapály kb. fele a Holdénak. Újhold és telihold idején ezek összeadódnak (1.41), félhold idején meg kivonódnak (0.58), ezért ilyen relatív határok között lesz majd várható az árapály hullámok amplitudója.
- Most ugrik a majom a vízbe! Pár perce még sokaknak aligha lett volna elképzelésük arról. hogy reális becslést adjanak mondjuk a Földközelben lévő Vénusz által kifejtett árapály erő nagyságára. A Vénusz akkor van Földközelben, amikor a Nap és a Föld között, pontosan a Nap irányában van. Ilyenkor kb. 1.1 szögperc az átmérője, miközben a Nap és a Hold szögátmérője olyan 30 szögperc. Ebből azt kapjuk (figyelembe véve még a Holdánál nagyobb sűrűségét is: 5.24/3.34) hogy kb. 1/500 része a Hold árapály erejének. Ez a nyílt óceánokon észlelhető kb. fél méterhez képest 1 mm-t jelent, ugyanakkor egyes öblökben az árapály hullámok 10 m-nél nagyobbra is erősödnek (geometriai okokból), ott pedig már 2 cm-t jelentene. Ezt a fél százalékos különbséget nem triviális kimutatni, de azért nem is volna lehetetlen, remek középiskolai projekt lenne óceán mellett élő középiskolásoknak.
Pontos RUGÓS labormérlegekkel dolgozva viszont még a szárazföldön is kimutatható lehet. :-))) (Igaz, ez esetben nem fél százalék különbségre vadászunk, hanem a magában a gravitációban észlelhető különbségre.)
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.26. 18:36:14 -
defiant9 #71 Egy két objektummal még működik a matekja, mert hasraütés szerűen extrém nagyra választja a sugárzást.
Le Sage's theory of gravitation
Nem tudja kezelni a kimért relativisztikus hatásokat, ezért Astrojan ezeket élből tagadja is, a többszörös árnyékolással is gondban van mert nincs forrása a sugárzásnak így újratermelődni sem tud, szingularitást sem tudja kezelni ezért Astrojan ennek létezését is tagadja, szerinte csak óriási neutron csillagok vannak. Sok sebből vérzik, végül Astrojan mindig elsunnyog amikor ezekkel szembesül. -
#70
Ne aggódj majd mindjárt elmagyarázzák neked :)
Már nem emlékszem pontosan, de valami árnyékolás, meg kisebb akármi kisebb dolgot árnyékol le ebből a toló gravitációból vagy mi,..:)
én napokig vitáztam itt vele :) -
Macropus Rufus #69 "Ezért arra kell következtetnem, hogy a "toló gravitáció" híveinek valójában a logikával van antagonisztikus konfliktusuk."
:D :D
-
DcsabaS #68 Hát ugye ha elképzelünk egy igen üres Univerzumot, amelyben egyik oldalt ott van a Föld, a másik oldalt pedig a végtelen nagy büdös nagy semmi, mi meg a kettő között vagyunk és úgy találjuk, mintha valami gyorsítani akarna a Föld felé, akkor a következő logikai lehetőségeink adódnak:
- 1.) A büdös nagy semmi tol minket a Föld felé (ami igen szép dolog a büdös nagy semmitől, mármint hogy semmi létére is képes csinálni valamit)
- 2.) Az ember csak úgy véletlenül gyorsul a Föld felé
- 3.) Valójában a Föld miatt gyorsulunk a Föld felé, tehát az képes egy maga felé ható gyorsító (azaz vonzó) hatást kifejteni.
A kísérletet többször elvégezve úgy találjuk, hogy az folyton ismétlődik, ezért a 2.) hipotizis kiesik.
Ha pedig a kísérletet elvégezzük a Hold mellett is (ahogyan írtad), ott KISEBB nagyságú gyorsító hatást észlelünk, ami matematikailag jól kezelhető viszonyban van a Hold kisebb méretével, miközben a túloldali büdös nagy semmi egzaktul ugyanaz, ezért azzal NEM tudjuk megmagyarázni a gyorsulás szisztematikusan megváltozott nagyságát. Ergó az 1.) magyarázat is kiesik - és mindez szinte csak logika.
Ezért arra kell következtetnem, hogy a "toló gravitáció" híveinek valójában a logikával van antagonisztikus konfliktusuk...
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.26. 16:31:30 -
Macropus Rufus #67 Ez a nyomó gravitációs dolog azért némi sebből vérzik és meglepődöm, hogy a hívőket ez nem zavarja.
Szóval a fentről nyomó erő, bolygónként eltérő, lévén, hogy itt 1 a holdon 1/6 valahol meg 16x több mint itt. De ez nem zavarja őket.
Mint ahogy a gyorsuló Föld elmélet híveit sem zavarja pontosan ez. Mivel a Holdon 1/6g van ezért az lassabban gyorsul mint a Föld ahol 1g van. Butaságokat beszélnek. -
DcsabaS #66 A "nyomó gravitáció" hívei úgy hiszik, hogy az embernek azért van súlya a Föld felszínén, mert valami "kintről" illetve "fentről" rányomja?
Na és ha valami kintről illetve fentről nyom minket (apropó, azmiaz?), akkor belülről és alulról miért nem nyom minket valami ugyanolyan dolog? -
Macropus Rufus #65 pedig pontosan tudjuk, hogy a Föld felfelé gyorsul és ezért maradunk a felszínén.
Azért össze engedném őket a lapos Föld híveivel. Amit feljebb írtam azt ők állítják.
Szóval van a két butaság: a gravitáció nyom minket vs. a Föld felfelé gyorsul
Na ebből milyen frankó vita lenne :D :D
-
DcsabaS #64 A magam részéről érdekesnek tartom azt is, amikor egy felnőtt végre megért valamit, amit jó esetben az általános iskolában kellett volna. Majd kiderül, hogy megtörténik-e újra ez a csoda... -
DcsabaS #63 Na mégegyszer. A molekuláris hidrogén attól függően látszik vagy sem az elektromágneses spektrumban, hogy van-e a közelében (vagy mögötte) egy megfelelően erős fényforrás. Az viszont NEM követelmény, hogy a Föld felszínéről legyen látható, az meg pláne nem, hogy mondjuk az óceánok vagy bányák mélyéről. Ha teszem azt a Plútó távolságában elhelyezünk egy szondát és onnan látszik, akkor LÁTSZIK.
Kitartóan értetlenkedsz:
"Azt különben nem értem mit akarsz ezzel a kifagyott hidrogénnel, hogy képzeled ezt? Ott néhány atom van egy köbméter vákuumban, tisztában vagy vele mit jelent a kifagyás? "
A helyzet az, hogy a hidrogén átlagos sűrűsége és hőmérséklete NEM volt mindig olyan alacsony, mint mostanság. MILLIÁRD ÉVEK ALATT ment végbe a hidrogén gáz tömörödése (gravitációs kollapszusa). Eközben a tömörödésnek két fő akadálya volt:
1.) A megemelkedő hőmérséklet, amely úgy korlátozta a további tömörödést, hogy az csak a fölös energia kisugárzása révén/után vált lehetővé.
2.) A gázhalmaz impulzusmomentuma: Ugyebár az első generációs csillagok keletkezésénél ez viszonylag enyhébb korlát lehetett (ezért is válhattak azok a csillagok marha naggyá), azonban a második generációs csillagoknál már mindenféle jelentős kavargó mozgások lehettek jelen, ezért a gravitációs kollapszusnak már ez is lényeges akadályává vált. (Pl. a mi naprendszerünkben is a bolygók nem a napszél, vagy a Nap hőmérséklete miatt nem tudnak belehullani a Napba, hanem a saját impulzusmomentumuk miatt!)
A hidrogén gázfelhő tehát gravitációsan tömörödik, amíg a hőmérséklete nem túl magas és nem túl alacsony, és ameddig az impulzusmomentuma is megengedi azt. E folyamat során vagy keletkezik termonukleárisan sugárzó csillag, vagy nem. Ha nem keletkezik, akkor a hőmérsékleti sugárzással az anyag pár millió év alatt lehül a CMB aktuális hőmérsékletének közelébe.
Ha keletkezik, akkor amíg a csillag aktív, addig ő fogja meghatározni a közelében lezajló dolgokat. Egyes csillagok sok száz milliárd évekig is aktívak maradhatnak, ezért az ő közelükben biztos, hogy a hőmérséklet is jó darabig magas marad. De a legtöbb csillag pár száz millió év alatt (sokat taglalt stációk után) eléri a végállapotát (fehér törpe, neutroncsillag, feketelyuk), amelyek KÖZÖS JELLEMZŐJE, hogy már csak sok nagyságrenddel kisebb tartományt tudnak melegen tartani, mint tették azt korábban. Ezért tehát viszonylag nagy tartományok lesznek, ahol VOLT SOK gáz, amelynek tömörödését korábban az előzőleg aktív óriás csillag akadályozta meg, de mostmár nem, ezért a tömörödés folytatódhat. Azonban ez most is egy versenyfutás, nem eleve biztos, hogy el tud jutni második generációs csillagok születéséig, és ha igen, azok meddig tudnak érdemben sugározni.
A mi Napunk pl. egy második generációs csillag, ahogyan a hozzánk közeli többi csillag is, ráadásul azokból a maradványokból keletkezett, amelyeket az előző óriáscsillag maga után hagyott. De annak ellenére, hogy valaha igen nagy élet volt errefelé, mint írtam, ha a Plútó távolságánál csak 10-szer messzebb megyünk (és hol van még a legközelebbi csillag, az Alpha Centauri!), már a hőmérséklet 14 K alá esik. Abban a tartományban tehát fagyott állapotú, "üstökös szerű" képződményekre számíthatunk, amelyek a haladó mozgásuk során kémiailag magukhoz kötik (kondenzálják) a túlhűlt hidrogént is. VILÁGOS, hogy ezen objektumok "takarító munkájának" eredményeként a maradék tér viszonyleg tisztává válik.
Normálisan ezek sohasem jönnek a Naprendszer belsejébe, mert az impulzusmomentumuk azt megakadályozza. Ha azonban a naprendszeren kívülről érkezik egy eléggé nagy objektum amely megkavarja az adott tartományt, akkor a fagyott objektumok egy (kicsiny) részének a Nap felé fog módosulni a pályája, és igazi üstökössé válhat. Ahogy közeledik a Naphoz, kb. 10-szeres Plútó távolságban ELVESZÍTI A HIDROGÉNJÉT, minthogy az megolvad illetve felforr, és gravitációsan azt NEM képes (és sohasem volt képes) megtartani. (Ha tehát volna valami, ami megvilágítsa azt a hidrogén gázt, akkor akár láthatnánk is!)
Aztán ahogyan közeledik tovább az üstökös a Naphoz, elkezdenek elpárologni belőle a magasabb olvadáspontú anyagok is (N2, O2, CO) majd kb, a Mars-Föld térségbe érve HCN, NH3, H2O, CO2, stb. - PONT EZÉRT LÁTJUK MEG! (Iskolapéldája annak, hogy hogyan és miért válik láthatóvá egy egyébként sötét anyag darab.) -
VolJin #62 Nem jöttél még rá, hogy Astrojan és Torrent gyakorlatilag meditálják maguknak a saját rögeszméiket. A szómágia az, amit ők saját bizonyításukként élnek meg? -
DcsabaS #61 Egyelőre még nem tudom, hogy mit képes majd megérteni abból, amiket írok. Mindenesetre kíváncsi vagyok rá.
(Amúgy egy időben tanítottam erre-arra fizikus egyetemi hallgatókat, és persze a munkatársaim általános tudását is érzékelem, illetve arra is emlékszem (főbb vonalaiban) hogy miket tanítottak, és miket nem tanítottak anno nekünk, szóval tuti biztos, hogy ha itt járnak VÉGZETT fizikusok, illetve csillagászok, azok is bőven fognak találni a szövegeimben olyan gondolatokat, amelyekkel még NEM találkoztak, de érdemesek az utángondolásra. Akik pedig ezt megteszik (gondolkodó típusú embereknek ez szokása), azok majd elmondhatják egy sor dologról, hogy immár JOBBAN értik az adott problémát, mint korábban.) -
#60
"Ha van, akkor nem tekintjük sötét anyagnak, mert hiszen látjuk az elektromágneses spektrumban"
De nem látjuk. A molekuláris hidrogén nem látszik. A földfelszínről nem lehet kimutatni mert a levegő elnyeli a H2 gyenge IR vonalait.
Ezért az anyagtérképek atomos hidrogén vonalaival készültek 21 cm -en.
Azt különben nem értem mit akarsz ezzel a kifagyott hidrogénnel, hogy képzeled ezt? Ott néhány atom van egy köbméter vákuumban, tisztában vagy vele mit jelent a kifagyás? -
DcsabaS #59 Az igaz, hogy egyes "tudománynépszerűsítőnek" mondott TV műsorokban, sci-fi-nek beállított filmekben, MTI híradásokban, no meg állítólagos "birt tudósok" bejelentéseiben nagyon SOK az áltudomány határait súroló "izé", de ez NEM a "mai fizikát" jellemzi, hanem azt, hogy a kívülállók hogyan tudnak viszonyulni hozzá. -
#58
Te azt hiszed meg tudod győzni?? :)
neki ezek csak fantazmagóriák, szerinte nyomó gravitáció van valami sugárzás szerű izé, és nem a Föld vonz minket, hanem egy fentről érkező gravitációs sugárzás nyom a földbe minket :)))
marha vicces.. -
DcsabaS #57 Valamiért még mindig nem akarod megérteni a következőket:
- Hidrogén gázt is csak úgy lehet megtalálni, ha van a közelében, vagy legalább mögötte egy elegendően erős FÉNYFORRÁS. Ha van, akkor nem tekintjük sötét anyagnak, mert hiszen látjuk az elektromágneses spektrumban, ha viszont nincs, akkor persze sötét anyag, de ilyenkor meg következtetni rá csak a Doppler-effektussal lehetne, de ahhoz viszont mégis csak szükséges, hogy legyen a közelében egy megvilágító fényforrás. Ergó CSAK ÚGY LEHET a sötét anyagot felfedezni, hogy van valamilyen fényforrás (tipikusan CSILLAG), és van valamilyen GÁZ (tipikusan hidrogén) a KÖZELÉBEN (ez szokott lenni, a mi Napunk közelében is van), amelynek VONALAS SPEKTRUMÁNAK a Doppler-eltolódásából lehet következtetni a mozgására, amiből pedig a helybeli GRAVITÁCIÓRA, amiből pedig (figyelembe véve még a távolságokat is), a TÖMEG TELJES NAGYSÁGÁRA. Ezek után megnézzük hogy mennyi az amit közvetlenül látunk is, és mennyi az, amit nem, az a sötét anyag.
- A korábbiakban jópárszor elmagyaráztam (számokkal is bemutattam!), hogy még a mi lokális csoportunkban is az van, hogy a csillagközi tér térfogatának jóval több mint 99.9%-a 14 K hőmérséklet alatt van, ezért ott NINCS HIDROGÉN GÁZ, hanem legfeljebb csak kifagyott hidrogén, ezért NEM FOGOD TUDNI LÁTNI. Csakis azokon a helyeken lehet majd látni, ahol van egy FIZIKAI MECHANIZMUS, amely FELMELEGÍTI ezt a hideg anyagot 14 K fölé (mondjuk egy közeli szupernóva robbanás), és akkor majd láthatóvá válik a gáz, mert egyrészt mostmár tényleg gáz formájában van jelen, másrészt fényforrás is akad, amely megvilágítja. Amikor pedig a hidrogén gáz formájában áll rendelkezésre, akkor egyúttal a csillagképződés is újra lehetségessé válik. Ilyen viszonyok tipikusan galaxisok centrumában szoktak előállni, ahol a csillagok NAGYON KÖZEL vannak egymáshoz.
- Hogy a galaxisok és a galaxishalmazok közötti hatalmas terekben mi van, arra nézve csak bizonytalan következtetéseket lehet tenni. Az biztos, hogy ha van ott hidrogén, akkor annak túlnyomó többsége csakis sötét anyag formájában lehet, mert jellemzően nincsenek megvilág[tó fényforrások, illetve ha itt-ott akadnak is, azok csak a KÖZELÜKRE nézve mondanak valami biztosat, a nagyobb távolságokban lévő dolgokra csak a gravitációs hatás révén következtethetünk. Ezért ha sejtjük is hogy mi az, a definíció szerint marad sötét anyag. Tehát még a kikövetkeztetett hidrogén gáz is továbbra is sötét anyag volna, ha csak a gravitációja révén következtettük ki.
"Ez kamu duma, nincs a gázfelhőnek gravitációs potenciális energiája."
Hogyne volna! (Ez ráadásul elemi fizika. By the way: nem tudnád kiszámolni, hogy mekkora kinetikus energiára tenne szert a Hold, ha nem keringene a Föld körül, de megengednék, hogy a mostani távolságából a Föld felszínéig pottyanjon?!?)
"Ahhoz, hogy felmelegedjen energiát kell befektetni."
A felmelegedéshez 2 (KÉT) dolog kell:
- egyrészt energiára kell szert tenniük a szóban forgó kinetikus szabadsági fokoknak
- másrészt az energia eloszlásának "termodinamikainak" kell lennie, azaz mondhatni "összevisszának", de mégis a megfelelő statisztikát követve (magasabb hőmérsékleteken a Maxwell-Boltzmann-t). Ez utóbbi folyamatot TERMALIZÁCIÓNAK nevezzük, és tipikusan a részecskék szochasztikus ütközéseivel áll elő.
"És ez pont egy kívülről érkező gravitációs sugárzás ami az energiát biztosítja."
Ha van egy szétszórt tömegpont rendszered, amelynek tagjai kezdetben nem rendelkeznek semmiféle sebességgel, a gravitációs tér elkezdi majd gyorsítani őket egymás (azaz a közös tömegközéppont) felé, és egyre nagyobb kinetikus energiára tesznek majd szert. Amikor e tömegpont rendszer sűrűsége eléggé naggyá válik, megnő az egymással való ütközések valószínűsége, és megindul a termalizáció.
Ha olyan helyzetből indulunk ki, amikor a kiindulási tömegpont rendszer NEM vesz rész ütközési folyamatokban (mint a hipotetikus WIMP részecskék), akkor az egyes tömegpontok mindig át fognak száguldani a közös tömegközépponton, anélkül hogy beszélhetnénk igazi felmelegedésről, és egy bizonyos idő után a WIMP részecskék mondhatni tükörszimmetrikus pozíciókba kerülnek az eredeti kiindulási helyzethez képest, majd a folyamat újra megismétlődik visszafelé. Egyesek az Univerzum fejlődéstörténetét is ilyesfajta pulzáló periódusok formájában igyekeznek elképzelni, csakhogy a valóságos esetben vannak fontos különbségek: egyrészt a valóságban összeomló anyagnál bekövetkeznek random ütközések (termalizáció), másrészt hőmérsékleti sugárzás révén az energia (és ezért a gravitáló tömeg) egy része TÁVOZIK a belső tartományokból, így NEM TUDHAT pontosan újra létrejönni az eredeti kiindulási helyzet. (Ergó a pulzáló Univerzum modell nem látszik reálisnak.)
A közönséges gázok (pl. egy PB palackban) azért nem fognak gravitációsan összetömörödni, mert ilyen piciny mennyiségeknél a gravitációs kölcsönhatás szinten teljesen elhanyagolható. Sőt, még mondjuk egy 10 kilóméteres aszteroidánál is. Azt hinni, hogy egy ilyen kicsiny méretű aszteroida képes gravitációs mechanizmussal keletkezni, a bárgyúság netovábbja (hamár milliók hisznek benne). Ugyanis ha akkora sűrűséget tételezünk fel neki mint a Földnek (nagyon engedékeny voltam), akkor a felszíni gravitációja bő EZRES faktorral lenne kisebb, mint a Föld felszínén, a szökési sebesség pedig 20 m/s alatt lenne. Ezt ahhoz kell hasonlítanunk, hogy vajon mekkora a hidrogén atomok mozgási sebessége mondjuk 3 K hőmérsékleten. Ezt könnyen kiszámolhatjuk: ha 300 K hőmérsékleten mondjuk 2000 m/s, akkor 100-szor alacsonyabb hőmérsékleten (azaz 100-szor kisebb kinetikus energia mellett) 10-szer kisebb, azaz mintegy 200 m/s. Magyarán, egy 10 km-es aszteroida gravitációsan KÉPTELEN magánál tartani a hidrogént, ha az nem fagyott, még ha akár a CMB hőmérsékletén volna is. Ahhoz, hogy bármiféle esélye legyen a hidrogént gravitációsan magánál tartani, minimum 10-szer agyobb szökési sebességet kellene elérni, de igazából még ez sem elég, mert hogy a hidrogén GÁZ hőmérséklete legalább 14 K, ami 14/3=4.7-szer nagyobb kinetikus energiát, és még bő kétszeres sebességet jelent. Ezért tehát reális becsléssel élve, csak olyan bolygószerű égitest lehet képes a HIDEG hidrogén gázt magához vonzani, amelynek mérete minimum 200 km körül van. Ha pedig nem Föld sűrűségből indulunk ki hanem mondjuk a vízjég sűrűségéből, akkor már 1000 km-es minimális méret adódik, a hidrogén jég sűrűségénél pedig már kimondottan Föld méretű égitestet kapnánk, és ha a gáz melegebb, mint a a minimális 14 K, akkor a szükséges méretek még nagyobbra szorzódnak fel.
TANULSÁGOK:
- Az aszteroidák atomjait és molekuláit NEM a gravitáció, hanem a fagyott/kondenzált állapotban fellépő elsődleges és másodlagos kémiai kötöerők tartják össze, illetve képesek egyesíteni.
- A hidrogén gázfelhőnek NAGYNAK kell lennie ahhoz, hogy a gravitációs kollapszus bekövetkezhessen, mert a gravitációs szökési sebességnek meg kell haladnia a hidrogén termikus mozgásának a sebességét.
"És azt azért gondolom nem valami húzó vonzó gravitációval akarnál előállni aminek valamiféle potenciálja lenne. Nincs ilyen."
Középiskola:
A gravitációs erő az ismert 1/r^2-es törvényt követi (Newton), amiből a gravitációs potenciál függvény integrálással: -1/r.
(Természetesen a konkrét számokhoz az előbbit meg kell szorozni a gravitációs állandóval és a graitációs tér forrását jelentő tömeggel is, illetve ha energiát akarsz kapni, akkor még a vizsgált tömeggel is.) -
#56
Uhh, legfeljebb a saját butaságodat bizonyítottad, mert például a vonzó és a nyomó modell az árapályerők tekintetében semmiben nem különbözik egymástól, semmiben érted? Nem, nem érted.
Fizikai szempontból az teljesen ekvivalens, hogy egy tömegpontot egy külső erő húz vagy tol. Ezt mondjuk megtanulhattad volna még a gimiben ha jártál volna oda.
A térgörbültetéshez meg gondolom fogalmad nincs, hogy lesz belőle dagály, mivel nincs olyan hogy téridő. Thornak igaza van abban, hogy hülyeségre épül a fizika (kozmológia része), na persze a javítása meglehetősen kérdéses. -
#55
Én pedig bebizonyítottam, hogy nemhogy a 96 de a 100%-áról nem tudsz semmit az Univerzumnak. -
#54
Akinek itt légből kapott marhaságai vannak az a te "tudományod", definiciók nélkül, ész nélkül, hibás és nem létező definiciókkal rohangásztok itt mint pók a falon és még amikor magatoknak bebizonyítottátok már hogy a 96%-ról -állítólag- nem tudtok semmit, még akkor is itt ágálsz, hogy milyen okos (-tojás) vagy. 
-
#53
Ettől még nem értenek semmit a dolgok valódi működéséből. -
Csaba161 #52 Már az Index Fórumon bebizonyítottam, ha igaz lenne az általad bevezetett nyomóerő a gravitációra, akkor az árapály erők merőlegesek lennének a mostani megfigyeltre, azaz pl. a Föld óceánjai nem a legnagyobb átmérőjével a Hold felé néző rögbilabda lenne, hanem a legkisebb átmérőjével a Föld-Hold távolságra néző lapított ellipszoid lenne...
-
#51
Na témánál vagyunk, megint az áltudományos baromság halmaz..
nyomó gravitáció..az..az agyadban max :))
Utoljára szerkesztette: Kelta, 2019.09.25. 22:30:56 -
Csaba161 #50 Ja, és azon a linken, amit megadtál, azon nem tudomány van, hanem egy légből kapott totális marhaság található -
Csaba161 #49 A te hülye fejedben...
Mondtam már, ne írj ide, mivel ez a mai áltudomány rakta össze a számítógépedet, amivel ide írod a baromságaidat te őrült hülyegyerek!!!! -
#48
"az áltudományosság határait súroló FELESLEGES FELTEVÉS"
Arról beszélek a topik eleje óta, hogy a teljes mai "fizika", és benne az összes használatos fogalom tökéletes áltudományos képzelgés.
-
#47
https://www.rfmlib.hu/hu/content/newtontol-ufokig -
#46
"Sötét anyagot megtalálni csak ott lehet, ahol a csillagok mozgásából következtethetünk a gravitációra"
Nem. Betettem a linket hogyan találták meg a sötét anyagot. Tízszerannyi H2 -t találtak mint amennyi hidrogénnel feltérképezték az Univerzumot. Ez a H2 eddig sötét anyagként funkcionált és most már nem az. Megtalálták a sötét anyagot. Azon lehet vitázni, hogy ez elegendő e, mindenesetre tízszer annyi mint a régi (atomos) hidrogén mennyisége a csillagközi gázokban.
"Gravitációs kollapszus során a melegedést az okozza, hogy a részecskék gravitációs potenciális energiája fokozatosan átalakul kinetikus energiává, majd hővé"
Ez kamu duma, nincs a gázfelhőnek gravitációs potenciális energiája.
Ahhoz, hogy felmelegedjen energiát kell befektetni. És ez pont egy kívülről érkező gravitációs sugárzás ami az energiát biztosítja. Ha nincs ez a külső energiabefektetés akkor egyrészt nem nyomódik össze, másrész nem melegszik fel.
Ehhez persze tudni kell, hogy a gravitáció nyomóerő. Semmiképp nem valami térgörbület, mert hiszen nincs is olyan, hogy tér vagy főképpen téridő ami nincs. És azt azért gondolom nem valami húzó vonzó gravitációval akarnál előállni aminek valamiféle potenciálja lenne. Nincs ilyen. -
DcsabaS #45 Valamiket szögezzünk le:
- Fagyott állapotban nagyon sok minden lehet a galaxisok közötti térben - de NEM LÁTJUK.
- A hidrogén gázfelhőket sokkal jobb esélyünk van meglátni, de a hidrogén gáz halmazállapotban csak > 14 K hőmérsékleten tud tartósan megmaradni, konkrétan csak a csillagokhoz viszonylag közel.
- Ha egy adott tartományt felfűt pl. egy nagy szupernóva kitörés, akkor ott a korábban már megfagyott hidrogén is újra gázzá válhat, és egy darabig lehetségessé válhat egy következő csillaggeneráció keletkezése.
- Sötét anyagot bárhol lehet keresni, de megtalálni csak ott lehet, ahol a csillagok mozgásából következtethetünk a gravitációra, a csillagok mozgására pedig vonalas spektrumú gázok színképvonalainak a Doppler-effektusából.
- Az előbbi miatt ha a galaxisok közötti térben akár csak mazsolaként akad néhány csillag, és azok környezetében egy-egy érzékelhető nagyságú hidrogén felhő, azt már elvileg ki lehet értékelni, NOHA az a gázmennyiség amit így megfigyelünk tökéletesen eltörpülhet a sötét anyag teljes mennyisége mellett. Ez az AMÚGY sötét anyagnak csupán az ÁTMENETILEG láthatóvá vált része.
- A megfigyelések szerint a sötét anyag koncentrációja a galaxisok közelében a nagyobb (nem pedig tőlük távol), habár nincs tökéletes lefedettség.
"Ahol anyag koncentrálódik ott a hőmérséklet nagyobb."
Csak akkor, ha a koncentrálódás egy diszipatív folyamat. De a hidrogén gázra ez mindenesetre igaz, tehát a gravitációs kollapszus felmelegedésre, ez pedig hőmérsékleti kisugárzásra vezet. Az első csillagok működési mechanizmusa pont ez volt (magreakciók nélkül). A gravitációs kollapszus az elektromágneses spektrumban kisugárzott energia révén tudott folyatódni. Ha a gravitáció révén tömörödő tartomány csak kb. bolygónyi tömegeket tud elérni, akkor a hőkisugárzásos lehűlés pár millió év alatatt végbemehet. EZUTÁN már a koncentrálódott anyag hideg marad, hacsak nem fűti fel egy külső hatás.
A nukleáris csillagoknál annyiból más a helyzet, hogy elég nagy a méretük (és belsejükben a hőmérséklet) ahhoz, hogy beindulhasson a magfúzió, és akkor az akár milliárd évekre is fenntarthat egy elvileg átmeneti egyensúlyi állapotot.
"A melegedést a gravitációs sugárzás elnyelése okozza, "
Gravitációs kollapszus során a melegedést az okozza, hogy a részecskék gravitációs potenciális energiája fokozatosan átalakul kinetikus energiává, az meg az ütközések során hővé. Ezért egy összehúzódóban lévő gázfelhőre NEM jellemző, hogy csökkenne a hőmérséklete, hanem az a jellemző, hogy a mindenkori hőmérséklete fogja korlátozni a kollapszus gyorsaságát.
Ha viszont egy olyan tartományban vagyunk. amelyben valahogy kialakult a túl alacsony (< 14 K) hőmérséklet (pl. hirtelen expanzió miatt), ott már olyan ritkává fognak válni az ütközési folyamatok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné válik a termalizálódás, és ezért az energia kisugárzása is. Érdemi változás nélkül fognak kóvályogni egymás környezetében ezek az anyag darabok.
Természetesen mindenféle hőmérsékletű gázokat lehet találni, főleg a galaxisok belsejében, ahol mégis csak nagyobb az élet, mint kívül. De elég felpillantanod az égboltra, hogy észrevedd milye KRVRA "TISZTA" - milliárd fényévekre is könnyedén elláthatsz benne. Hát ez azért lehetséges, mert alapjában véve ilyen rendkívül üres. Ami úgymond anyag van benne, az különféle helyekre és formákban koncentrálódik, összességében rendkívül kicsiny térszögre.
"Érdekelne, hogy hogyan végeznél gravitáció terjedési sebesség kisérleti méréseket a földön, ..."
KISZÁMOLTAM, lehetséges volna elvégezni ilyen kísérletet, és elvi szempontból még volna is érdekessége. A kísérlet nyilván nem azt célozná, hogy pontosan megállapítsa, hogy a gravitáció a c-nek mondjuk 1000, vagy 1001-szeresével megy-e, de azt igen, hogy mondjuk c +/- 0.1 c tartományba esik-e vagy sem. A baj csak az, hogy pár 100 millió forint alatt nem reális a kísérleti eszközök beszerzése és előállítása. (Még az extrém minimalista felépítéshez is milliók kellenének.)
De hogy az elvéről mégis eláruljak neked valamit: a gravitációs hullám obszervatóriumok azért olyan mérhetetlenül drágák, mert rendkívül érzékenynek kell lenniük. Mesterségesen viszont TUDUNK előállítani helyileg sokkal erősebb gravitációs hullámokat, mint amelyek érkeznek távoli galaxisokból.
-
#44
Valamit szögezzünk le, a hidrogén és ezzel együtt a molekuláris hidrogén nem tipikusan a galaxisok között van és ezen belül is elsősorban a gázfelhőkben. Tehát érdektelen az olyan gázmolekulák vagy inkább atomok hőmérséklete amelyek ezeken kívül helyezkednek el. A sötét anyagot is elsősorban a galaxisok körül keresik a tudósok és az ott is van, hidrogén.
Ahol anyag koncentrálódik ott a hőmérséklet nagyobb. A melegedést a gravitációs sugárzás elnyelése okozza, ezért képesek a gázfelhők felmelegedni amely végül csillagképződéshez, a csillag felmelegedéséhez vezet. Ha már csillag van a közelben akkor az természetesen plusz hőt ad a környező gázoknak.
A minket érdeklő gázfelhőkből a hidegebbek olyan 80-90 K fokosak a melegebbek meg 150-230 K -esek, Ezek a galaxisokban vannak és itt keressük a sötét anyagot is. Ide teszem a molekuláris hidrogén megtalálásáról a cikket ahonnan a hőmérsékleteket is vettem,
https://iopscience.iop.org/article/10.1086/312208/pdf
Érdekelne, hogy hogyan végeznél gravitáció terjedési sebesség kisérleti méréseket a földön, amennyiben a gravitáció terjedési sebesség nagyobb vagy jóval nagyobb mint c.
Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.25. 18:07:10 -
DcsabaS #43 A sötét anyag láthatóságával kapcsolatban egy adalék:
A naprendszer távoli külső tartományaiban mozgó üstökösöket sem látjuk, mert fagyottak. Többnyire csak akkor vesszük észre őket, amikor Napközelbe érkezvén felmelegednek, és elkezdik magukból ontani a különféle gázokat és esetleg porszemcséket is. Amikor mi találkozunk az üstökösökkel, akkor már hidrogén és hélium gáz régen NINCS rajtuk, azt ugyanis már a Plútótól tízszer távolabb is leadták volna (a túl kicsiny gravitációs vonzásuk miatt). Ezért tehát a naprendszer belsejébe érve már csak relatíve nehezebb, és magasabb olvadás- és forráspontú gáznak való anyagok szabadulhatnak ki belőlük: CH4, N2, O2, NH3, CO2, H2O, stb., így alakul ki az üstökös jól látható csóvája.
Azt is mondhatjuk tehát, hogy az üstökösök hasonlítanak a naprendszer keletkezésének alapanyagához, leszámítva a róluk hiányzó hidrogént és héliumot, amit kb. 10-szeres Nap-Plútó távolságban már nem tudnak megtartani. (Csak azok, amelyek sohasem merészkednek ilyen közel a Naphoz. Az ilyen távoli objektumokat viszont egyrészt nem is nevezhetjük "üstökösnek", mert pont hogy nincs nekik üstökük, másrészt eleve nem is látjuk őket.) -
DcsabaS #42 "... a világűrben lévő gázok nem 3 K fokosak, hanem pont langyosak, olyan 50-70 K, ..."
Ez egy HÜLYESÉG - honnan veszed?!? A világűrbeli egyensúlyi hőmérsékletet az határozza meg, hogy milyen közel vannak a legközelebbi olyan objektumok, amelyek érdemi mennyiségű energiát sugároznak ki. A Nap pl. a Plútó pályájánál már csak akkora sugárzási energiasűrűséget ad, amely megfelel egy kb. 44 K hőmérsékletű feketetestnek, ezért aztán a Plútó felszíni hőmérséklete is kb. ekkora. Ha elmegyünk a szomszédos csillag (Alpha Centauri) felé félútra (kb. 2 fényév), ott már a két csillag együttes sugárzási teljesítménye is kevés volna az 1 K -es hőmérséklet fenntartásához, és csak azért lesz melegebb az ottani hőmérséklet, mert a kozmikus háttérsugárzás (2.7 K), nem egykönnyen enged bármit is az alá hűlni. Egyébként az a határ, ahol az egyensúlyi hőmérséklet 14 K alá csökken kb. 10-szer messzebb van a Plútónál, de még mindig bő 300-szor közelebb, mint a legközelebbi csillag távolságának a fele, szóval ha a naprendszerhez tartozónak számítjuk a világűrt addig, akkor a térfogat nagy többsége (> 99.9%) 14 K alatt van.
KIZÁRÓLAG azokon a helyeken észlelhető hidrogén gáz (mármint igazi gáz), ahol valami azt melegíti, vagy ahol a korábbi melegítés óta nem telt el még elegendő hosszú idő a lehűléshez. Ezek a helyek csupán mazsolák a tengerben.
Értetlenkedsz: "A világűr gázfelhőiben nem jégdarabok vannak hanem hidrogén gáz."
A GÁZFELHŐKBEN valóban van hidrogén gáz, pont azért is tudjuk gázként észlelni! Azt kell viszont megérteni, hogy a mai alacsony CMB hőmérséklet miatt ez csakis úgy lehetséges, ha van valami, ami melegíti, vagy viszonylag nem régen felmelegítette. Amíg a CMB hőmérséklete meghaladta a 14 K-t, ilyen probléma nem volt. Ha időben visszafelé követjük a dolgokat, akkor a 14/2.72=5.14 -szer fiatalabb Univerzumban volt ez a helyzet, vagyis a kb. 13.8/5.14= 2.68 milliárd éves koráig. Minthogy önmagában a hideg gáz kedvez a csillagkeletkezésnek, de gáz halmazálapot szükséges, ezért azt lehet várni, hogy kb. 2.6-2.8 milliárd évvel ezelőtt volt a csillagkeletkezés sebessége a legnagyobb, és azóta drámaian le kellett lassulnia, KIVÉVE a tartományokat (pl. galaxisok centrumát), ahol a környezeti sugárzási hőmérséklet meghaladja a 14 K-t. (Voila.)
A gravitációs hullámok terjedési sebességére nézve mostmár kísérleti adataink is vannak az ún. gravitációs lencséknek, és a megfigyelt feketelyuk-egyesülési folyamatoknak hála. Ezek alapján NEM észleltünk c-től való eltérést. (Amúgy a naprendszeren belül, sőt akár a még a Földön is lehet végezni ilyen kísérleteket, csak ezeket nem szokták emlegetni, mert akkor ki finanszírozná meg a gigászi költségű gravitációs hullám obszervatóriumokat...)
Relativitás, csak hogy világos legyen: ha az "A vonat" az állomáshoz képest balra megy 200 ekm/s sebességgel, miközben jobbra is megy egy "B vonat" ugyanakkora sebességgel, akkor az ÁLLOMÁS VONATKOZTATÁSI RENDSZERÉBEN ezek egymástól 400 ekm/s sebességgel fognak távolodni. A relativisztikus probléma NEM ez, hanem a következő:
Az előbbi "A vonaton" megy egy "C kerékpáros" az "A vonathoz" képest 200 ekm/s sebességgel ugyancsak balra, akkor vajon mekkorának látnánk az ő sebességét az ÁLLOMÁSRÓL nézve. Erre pedig NEM a 400 ekm/s a helyes válasz, hanem amit a relativitáselmélet mond arról, hogy hogyan is kell TRANSZFORMÁLNUNK a sebességeket UGYANABBA a vonatkoztatási rendszerbe, ha majd összeadni, vagy kivonni akarjuk őket. Konkrétan mivel az "A vonat" sebessége eleve a vasútállomás rendeszérben van értelmezve, ezért azzal nincs gond. A "C kerékpáros" sebessége viszont az "A vonat" vonatkoztatási rendszerében volt értelmezve, ezért azt át kell transzformálnunk "vasútállomási sebességgé", amit a Lorentz-transzformációval megoldhatunk. A relativitáselméletben mindig nagyon tisztán kell látnunk, hogy az egymáshoz amúgy hasonló nevű mennyiségek konkrétan melyik rendszerben voltak (vannak) értelmezve, mert ezen állnak, vagy buknak a dolgok.
C-nél nagyobb terjedési sebességek:
Mint alább olvashattad tőlem, maga a matematikai tér NEM jelenthet semmiféle korlátot sem a mozgás maximális sebességére nézve. Ha van ilyen korlát, akkor az CSAKIS a fizikai valóságunk tulajdonságaiból fakadhat. Hoztam neked a vízhullámos hasonlatot. A hullámok terjedéséről nagyon jól tudjuk, hogy a KÖZEG fizikai tulajdonságai határozzák meg, miközben FÜGGETLEN A FORRÁS sebességétől, de mégis adódhat olyan helyzet, amikor másfajta látszat kerekedik. Pl. ha kilő valaki egy puskagolyót mondjuk 1000 m/s sebességgel, akkor az 1/3 annyi idő alatt ér célba, mint a lövés eredeti hangja! Persze fogsz majd hallani hangokat, de FORDÍTOTT sorrendben: először a golyó által keltett lökéshullám utoljára kisugárzott hangjait, az eredeti lövés hangját pedig csak nagy sokára, 333 m/s sebességgel becammogva, aztán még hallhatsz visszhangokat is, még sokkal később. A hang az ilyenkor is mindig ugyanakkora sebességgel halad a közegben. de EZ ESETBEN létezett valami más, ami NEM a hang kölcsönhatása által mozgott, a pusgagolyó, és az ezért volt képes gyorsabban is mozogni.
Na most azt, hogy létezik-e olyan "szuperlumináris puskagolyó", amely c-nél gyorsabban tud haladni, kihasználva valamilyen általunk még nem ismert kölcsönhatást, azt NEM TUDJUK. Ha van is ilyen golyó, azt eddig nem láttuk. Ami "hullámokat" láttunk, azok viszont mind max. c-vel haladnak, a fentebb megbeszélt értelemben.
-
#41
Pedig de. Pont az a jelenség nem létezik amit írsz, mert jelenségek nem léteznek a fizikai valóságban. Csak anyag létezik ami mozog. És ez a mi legjobb módszerünk az ami megtestesíti nekünk a (kitalált) idő fogalmat.
Sötét anyag: a világűrben lévő gázok nem 3 K fokosak, hanem pont langyosak, olyan 50-70 K, de nyilván másmilyenek is.
Sajnálatos, de az atmoszféra fölé telepített IR spektrométerrel a H2 ki is mutatható, tehát nem érdemes a kifagyott hópelyheken rugózni. Egyébként mit értesz egy darab hidrogén molekula kifagyásán? A világűr gázfelhőiben nem jégdarabok vannak hanem hidrogén gáz. Ennek nagyrésze molekuláris, de nyilván többféle gáz elegye, oxigén, CO, SO2,metán, ilyenek.
Gravitációs hullámok: miért gondolod, hogy a gravitációs hullámok c vel terjednek? Ezt mondták neked? Kamu.
Infláció: ez tényleg van, az Euró éppen 335 forint. De az ősrobbanás a gravitonok sebességével történt, téridő nem jött létre és nem fújódott fel.
"két távoli objektum egymáshoz mért sebessége vidáman lehet nagyobb mint c"
na ezzel nem leszel népszerű, itt a fórumon relativista túlsúly van. Pont ezt nem engedi a relelm. Viszont valóban, semmi nem gátolja a c-nél nagyobb sebességeket, akár hozzánk képest akár máshoz. -
DcsabaS #40 Az idő igazából nem a ciklusok számolgatása, hanem az a jelenség, amelynek során a jelenben képesek _ÚJ_ dolgok is keletkezni, amelyek tehát korábban sohasem léteztek (ebből fakad az irreverzibilitása is). A ciklusok számolgatása csupán a _MI_ legjobb módszerünk arra, hogy valahogyan kifejezzük, illetve mérjük, amihez egy olyan ÓRASZERKEZET is kell, amely lehetővé teszi magát a SZÁMLÁLÁST, amely lépésről lépésre majd mindig olyan számot ad ki, amely nem azonos egyetlen korábbival sem (tehát maga is mindig újdonságot jelent). Szóval ez egy elfogadható komprumisszumot jelent, de nem tudhatjuk biztosan, hogy nem létezik-e egy elvileg még jobb (pl. logaritmikus, vagy exponenciális jellegű). Azt sem vehetjük eleve biztosra, hogy a ciklusokat generáló ún. oszcillátor feltétlenül változatlan frekvenciával jár-e, mert hiszen fizikai objektumként biztosan tartalmaz energiát, tömeget, térbeli kiterjedés, időbeli kiterjedést, és valamilyen fajta rugalmasságot, ugyanis röviden szólva képesnek kell benne lenni az energiának kétféle állapot (tipikusan kinetikus és potenciális) között ide-oda "pattogni", szóval a frekvencia mindezen dolgok függvénye. Einstein úgy gondolta, hogy ebben az egészben csak egy bizonyos fix dolog van, mégpedig az, hogy közben az energia terjedési sebessége mindig legfeljebb c.
Sötét anyag:
Mint írtam a sötét anyag (most NE a hülyéket kérdezd!) NEM LEHET molekuláris hidrogén, ugyanis a hőmérséklete jóval a fagyáspont (14 K) alatt van, és ez igaz arra a tartományra is, amely a Nap és a környező csillagok között van (lokális csoport). Ennek a térfogatnak a nagy többsége is ilyen rettenetesen hideg (alig a CMB 2.7 K-es hőmérséklete felett). Ezért tehát a hidrogén KONDENZÁLT, FAGYOTT, SZILÁRD HALMAZÁLLAPOTBAN van - mint a hópelyhek, egyedül azt nem tudjuk eleve megmondani, hogy mégis mekkorák ezek a hidrogén hópelyhek, mikroszkopikusak-e, vagy bolygó méretűek is. (És kell-e mondjam, hogy a szilárd hidrogénnek NINCS a molekuláris hidrogénre jellemző molekula elnyelési vonala, de még ha volna is, a hatáskeresztmetszete sok nagyságrenddel kisebb! (Pl. ha UGYANAZ a hidrogén mennyiség nem gáz, hanem 1 mm-es hópelyhek formájában volna jelen, akkor kb. tízmilliószoros faktorral.) Egyedül azt tudjuk, hogy akkorák azért nem lehetnek, hogy csillaggá tudtak volna alakulni, mert akkor látnánk a sugárzásukat.
Gravitációs hullámok:
Ez ugyanúgy c-vel terjed mint a fény, vagy még "úgyabbul", ugyanis a fényt alkalmasint le tudja lassítani a közeg, a gravitációs hullámokat pedig még az sem. (Az ún. virtuális részecske-antirészecske párokat nem kell idekeverni, az egy külön történet.) Ha kiszámoljuk azt, hogy mekkora energia mennyiség lehet MAGÁBAN A GRAVITÁCIÓS TÉRBEN, akkor azt kapjuk, hogy minimum összehasonlítható azzal, mint ami az ún. forrásainak a belsejében van. Tehát pl. egy feketelyuk energiájának (és ezért tömegének is!) jókora része az eseményhorizontján KÍVÜL van, és pont ez teszi lehetővé azt, hogy amikor mondjuk 2 feketelyuk egyesül, akkor gravitációs hullámok révén energia és tömeg távozzék onnan. (Egyes elméleti spekulációk szerint a TELJES tömeg kívül van az eseményhorizonton.)
De akár a gravitációs, akár az elektromágneses térre fogjuk a "sötét energia hatást", szügségtelen úgy misztifikálni, mint teszik olyan felesleges feltevésekkel, miszerint c-nél milliószor gyorsabb hatalmas nyomóerők hatnának.
Lassulás vs. gyorsulás:
A gravitáció lassítja a tágulási sebességet, csakhogy a megfigyelések szerint nem az elvárt mértékben, amit ahelyett hogy azzal magyaráztak volna, hogy "a jelek szerint ahogyan peregnek a százmillió évek, az Univerzum belső tartományaiból egyre fogy az energia és ezért a gravitáló tömeg is", helyette bevezettek egy HIPOTETIKUS gyorsító ("antigravitációs") hatást, azzal magyarázva a gravitációs lassulásban mutatkozó hiányt. Az elmélet azért NEVETSÉGES, mert eleve tudható volt, hogy a fény és a gravitációs hullámok bizony gyorsabban tágulnak, mint a nyugalmi tömeggel bíró részecskék, ezért a belső tartományokból egyre fogy ez a tömegkomponens.
Infláció:
Az Univerzum inflációs korszakára szoktak FELTÉTELEZNI c-nél sok-sok-sok nagyságrenddel gyorsabb tágulási sebességet, amiben főleg az a vicces, hogy egyáltalán még az sem biztos, hogy létezett ilyen inflációs korszak.
A relativitáselmélet c sebességi korlátja úgy értendő, hogy a MEGFIGYELŐHÖZ KÉPEST nem észlelhetünk c-nél nagyobb energia és információ (kölcsönhatási terjedési) sebességet. Másfajta sebességek (pl. két távoli objektum egymáshoz mért sebessége) vidáman lehet nagyobb. Továbbá, akinek tetszik, az KÖVETKEZTETHET, vagy FELTÉTELEZHET bármekkora sebességeket, de az egy másik eset lesz. Vegyünk erre is egy példát:
Tegyük fel, hogy békák vagyunk a tó felszínén, és úgy találjuk, hogy a vízfelszín hullámainak van egy bizonyos maximális terjedési sebessége. Vajon jelenti-e ez azt, hogy ne keletkezhetne egy olyan hullámvonulat a víz felszínén, amelyről ÚGY TŰNIK, mintha megszegné az előbbi törvényt? Képzeljük csak el, hogy egy repülőgép egy vízbe mártott izével nagy sebességgel elhúz a tó felett, ezáltal létrehozva egy sajátos hullámzást, amely természetesen a repülőgép sebességével látszik haladni. Csakhogy ebben az esetben nem egy bizonyos, a vízben lévő energia adag terjedt tova gyorsabban, mint a vízhullámzás ottani törvényei megengednék, hanem a repülőgép újabb és újabb energiaadagokat táplált bele a vízbe olyan geometriában, hogy nekünk úgy tűnik, mintha a hullámzás a VÍZBEN terjedt volna akkora sebességgel - pedig nem. Ami a vízben terjed, az a szokásos sebességgel terjed.
Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.25. 11:57:44 -
#39
Mondd csak, Te normális vagy?
1. már kétszer megszólítottál és még egyszer sem hülyéztél le.
2. úgy tűnik képes vagy gondolkodásra, ez nem tipikus, úgyszólván meglepetés.
3. ha így haladsz pillanatok alatt ellenségeket gyűjtesz magad ellen itt a fórumon.
Na jó, a ciklikusság azért kell, mert az idő a ciklusok számolgatása, semmi más. Nincs olyan, hogy idő, csak események vannak. Ugyanaz az esemény nem történik meg mégegyszer, az egy másik esemény, esetleg hasonló. Tudod, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Az események leírásához mi definiáljuk az idő fogalmat. De mint olyan az nem egy létező dolog. Nem lehet ráütni vagy megmarkolni, nem tudod elnyelni és nem jön szembe veled egy alagútban.
36: jó, nagyon jó, de a sötét anyag (legalábbis tekintélyes része, Csaba másik) molekuláris hidrogén, ahogy mondod, nem látszik. Legalábbis a földfelszínről nem, a levegő elnyeli a H2 IR vonalait.
A sötét energia létezik, a legfőbb anyagi alkotó, a gravitációs sugárzás. Végtelen mennyiségű elemi energiarészecske páros. A sebessége sokkal nagyobb mint c, kb 1 milliószor. Hatalmas nyomóerő.
De nem gyorsítja a tágulást hanem lassítja, mint amikor a földön feldobsz egy követ az lassul. A Nobel tévedés volt.
Nem, a robbanás c-nél sokkal nagyobb sebességgel történt és lassul. A c max egy tévedés, semmi nem alapozza meg csak egy butaság. A távoli galaxisok a mérések szerint sokkal gyorsabbak mint c. Kb 10-szeres sebességet mértek eddig.
Itt egy kétszeres példa, PKS 1830-211