729
Elméleti fizika - Elektrodinamika, Elméleti mechanika, Kvantumfizika
-
defiant9 #209 "A delayed choice quantum eraser kísérletben pont ez volt a lényeg, hogy a jelen eseményei kihatnak egy múltbeli valószínűségi hullámra"
Kihat, de csak addig ameddig ameddig valamelyik lábon meg nem mérik egyik fotont. Ilyen szempontból a kísérlet megfordítható lenne, a felület amin megjelennek az interferencia csíkok ugyanúgy egy 'detektor', ami távolba hatással a detektoros ágon lévő foton állapotára hat. (megfordítani persze nincs értelme mert a detektor nem alkalmas interferencia detektálására).
Az univerzum fintora ebben a kísérletben hogy tényleg visszahat a múltra a mérés, de csak olyan múltra ami nem ismert, ami csak egy valószínű múlt. -
overseer-7 #208 Most van egy aktuális cikk a fizika témában.
Azt feltételezik, hogy a fénysebesség régen a múltban nem volt állandó.. más volt az értéke.
Hogyha a c sebesség mint érték változik.. a változások hogyan változtatják meg a világ működését.. dinamikáját.. kinézetét fizikailag.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy a foton számára ami mindig c vel száguld, hogyan változik számára a világ különféle c értékek esetén.
Biztos, hogy kell lennie egy kritikus pontnak ahol a c olyan értéken van.. ahol a fénnyel..azaz az energiával valami katasztrofális dolog történik és a sok sok energiának valahogy kényszerűen le kell kondenzálódnia valahol.. ki kell csapódnia.
és a téridőben kicsapódik az energia sűrű, tömény változata a barionos, tömeges anyag, protonokkal, neutronokkal, elektronokkal. -
overseer-7 #207 igen jól látod.. ez is egy reprezentációja, értelmezése a valóságnak.
Így is lehet nézni a dolgokat, ha a méretben veszünk egy választóvonalat..
"három nap múlva is kibonthatnád a mérőrendszert ez az esemény már nyilván nem tud visszanyúlni hogy megváltoztassa az interferencia mintát. "
A delayed choice quantum eraser kísérletben pont ez volt a lényeg, hogy a jelen eseményei kihatnak egy múltbeli valószínűségi hullámra, amit összeomlaszt.. és így konkretizál a múltban egy lehetőséget.
..és ha akár csak egy ezred másodperccel a jelenhez képest, képes vagy kihatni az időben előre vagy hátra.. akkor onnan már csak egy lépés, hogy hosszabb időskálákban is meg lehessen csinálni. -
defiant9 #206 "kikényszeríti, valósággá változtatja a meg nem mért részecskének is adott tulajdonságát.
De ennek tudatában.. már számolhatunk ezzel és korrigálhatjuk a kísérletet is."
Azt hogy kiesik szuperpozícióból azt elég nehéz korrigálni, nincs olyan hogy megmérem aztán jah bocsi inkább undo takarodj vissza mintha mi sem történt volna.
"Viszont egy nagy csavart jelent az összefonódott fotonpáros indukálása"
Igazándiból egy kísérletbe integrálták a szuperpozíciót és az összefonódást, ettől még meglepőbb az eredmény. Ami extra az a kvantum radír beiktatása, ebből számomra az következik hogy nem a mérés a lényeg hanem az hogy a mérés eredménye egyértelműen determináljon egy foton path-t, ha csak úgy mérek hogy az eredmény egy valószínűség akkor a foton továbbra is áthaladt az összes lehetséges úton amit bejárhatott, sőt interakcióba lép más szintén valószínűleg arra haladó fotonkomáival, vagy akár egy 'másik' saját magával is. A delayed choice meg azt mondja el hogy mindegy melyik ponton is mérek a rés előtt vagy után az a foton teljes (megszakítás nélküli) hullámkénti állapotára hat. Ez szerintem amiatt van amiről korábban volt szó, a foton számára nem különbözik a múlt és a jelen, ő egyszerre csinál mindent. Érdekes lenne egy hasonló kísérlet fénysebesség alatti kvantum részecskével, mondjuk elektronnal.
"Egy szellemi fogyatékos aki 3 ig tud számolni összesen.. ő is össze omlasztja a hullámfüggvényt szerintem."
Egyetértek, de szerintem egy tégla is, nincs olyan hogy egy +idegsejt és tudatos megfigyelő vagy anélkül meg nem.
"A detektor mind a két állapotot megméri.. az egyik valósággá változik, amikor egy tudatos megfigyelő.. (talán akár a macska is ) információt szerez a detektorból."
Nem gondolom hogy korrekt eljárás leválasztani az univerzum egy részét és dobozba zárni mondván hogy kívülről szemlélve az egész a lehetséges valóságok mindegyikét tartalmazza, bent teljesen egyértelmű a helyzet. Nem a farok csóválja a macskát, a makró környezet képes összeomlasztani egy szuperpozicióban lévő kvantum részecskét de visszafelé nem működik. A méret a lényeg, egy foton vagy elektronfelhő számára még az a természetes hogy SP -ban van de ahogy megyünk felfelé úgy egyre jobban kell letekernünk a termosztátot és a végén már nincs hova, a macska már vastagon ez a méret.
"de az INFORMÁCIÓ nem jut ki a detektorból és a rendszerből"
Ez érdekes lehetne, de nem hiszem:), ahogy írtam szerintem az a lényeg hogy a mérés determinál-e, ha determinál akkor mindegy hogy később mihez kezdesz vele, három nap múlva is kibonthatnád a mérőrendszert ez az esemény már nyilván nem tud visszanyúlni hogy megváltoztassa az interferencia mintát. -
overseer-7 #205 a kvantum világ paradoxonjairól kell sokat gondolkodni.. mert ott lesz a megoldás.
a kvantum világ nagy paradoxonja az információval kapcsolatos..
A józan ész szerint ha egy fa kidől az erdőben de senki sem látja hallja ..senki sem jár arra.. akkor attól még az a fa ki dőlt.. és ki van dőlve azóta.
Miért?.. és hogy lehet az, hogy a valóság a kvantum világban nem így működik..
ezen kell gondolkodni.
Miért van az, hogy egy INFORMÁCIÓ megismerése hatással van a fizikai valóságra.. jelenség szinten.. pl ( két intenzitás csík vs. interferencia minta)
A két állapot között csak az a különbség, hogy egy (tudatos megfigyelő) milyen információt szerzett vagy nem szerzett a világtól.
Az információnak nagyon alapvető szerepe van a világban.. legalább annyira mint az energiának.
-
overseer-7 #204 "A gyenge kvantum mérés is megzavarja, minél több információt nyersz ki annál jobban zavarod" ez így igaz..
ezért kell előbb fotonpárokat gerjeszteni.. és mivel tudjuk, hogy a két foton ellentétes tulajdonságú.. elég csak a fotonpár egyik tagján elvégezni a gyenge mérést.. ebből lehet következtetni a páros másik tagjának állapotára.. miközben nem zavarjuk meg annak impulzusát.. energiáját.. útvonalát stb..
Viszont az összecsatolás miatt elismerem, hogy ez a meg nem mért tag is szenved valamiféle változást.. leginkább az összecsatolás miatt.. mert a másik tagon végzett mérés.. kikényszeríti, valósággá változtatja a meg nem mért részecskének is adott tulajdonságát.
De ennek tudatában.. már számolhatunk ezzel és korrigálhatjuk a kísérletet is.
"nem tehetünk egyenlőség jelet az új és a régi fotonok közé akkor sem ha van köztük hasonlóság."
egyet értek..
A régi foton gyakorlatilag megsemmisül.. az ami megmarad az, hogy melyik útvonalon haladt a kibocsátás és az elnyelődés között..
mi történt vele.
Az új két foton nem független a régi foton útvonalától..
Viszont egy nagy csavart jelent az összefonódott fotonpáros indukálása.. ez az ami lehetővé teszi, hogy elvégezzük a kísérletet.. az aktuális foton energiájának megzavarása nélkül.
Nem lehet határ ami távoli megfigyelők IQ-ja alapján változtatja a jelenség lefutását..
nem hiszem, hogy az iq hoz lenne köze.. a "tudatos" szó nem éppen a legjobb jelző szerintem.
Szerintem inkább talán a percepcióhoz lehet köze a jelenségnek.. nem az iq hoz.
Egy szellemi fogyatékos aki 3 ig tud számolni összesen.. ő is össze omlasztja a hullámfüggvényt szerintem.
"a macska az aki detektoron keresztül megméri a kvantum részecske állapotát és ez kényszeríti ki azt a szuperpozícióbó"
Ha a macska az univerzum szemében tudatos élőlénynek számít.. akkor a macska kétség kívül alkalmas a hullámfüggvény collapszusára.
és akkor.. nincs szuperpozició.. nincs élő meg halott macska egyszerre.. még elméletileg sem.
De ha a macskát kicseréljük egy tárgyra.. vagy csak kivesszük.. marad a detektor..
A detektor.. biztos hogy szuperpozicióban van a kísérleti elrendezéssel.
A detektor mind a két állapotot megméri.. az egyik valósággá változik, amikor egy tudatos megfigyelő.. (talán akár a macska is ) információt szerez a detektorból.
Végeztek már kísérletet e felől, hogy a detektor mér ugyan, de az INFORMÁCIÓ nem jut ki a detektorból és a rendszerből..
az eredmény.. mintha a mérés meg sem történt volna.. ugyan úgy létrejön az interferencia.. noha.. a régi iskola szerint a mérésnek meg kellett volna zavarnia a kísérletet és összeomlasztania az interferencia mintát két határozott csíkká a képernyőn.
most olvastam egy cikket arról, hogy tudósok szerint a fénysebesség nem volt állandó az időben..
pár hete írtam erről én is itt.. hogy sok mindent megmagyarázna ha a c állandó.. régen nem volt állandó értékű
-
defiant9 #203 "Lehet úgy információt szerezni, hogy nem zavarod meg a részecskét a detektorral."
A gyenge kvantum mérés is megzavarja, minél több információt nyersz ki annál jobban zavarod, a határozatlansági elv régi, én nem látom hogy sérülne. A prizma egy nagy energiájú fotont bont két alacsonyabb energiájú összefonódottra, tehát nyilván nem tehetünk egyenlőség jelet az új és a régi fotonok közé akkor sem ha van köztük hasonlóság.
"Pedig mondom, hogy különbség van tudatos megfigyelő és tudat nélküli megfigyelés között."
Ebben nem értünk akkor egyet. Nem lehet határ ami távoli megfigyelők IQ-ja alapján változtatja a jelenség lefutását, lehet a műszer egy nálunk okosabb android is. Egy ilyen 'szabály' annyi paradoxont generálna ami a padláson sem férne el.
"Az interferencia minta akkor omlik össze, ha a detektorból jövő információ egy tudatos élőlénnyel kerül kapcsolatba.. vagy más módon fizikailag pl kölcsönhatásba lép makroszkopikusan az információ a világgal"
Ebben mondjuk nincs tudatos szint. Az én meglátásom szerint matematikailag összekapcsolhatom a macsekot egy kvantum részecske állapotával és egy egyenletbe rendezhetem őket, de ez nem jelenti azt hogy a macska atomjai a fotonok mintájára belesüppednek a kvantum valószínűségbe, a macska nem kvantumrészecske, ő ilyet nem tud, a környezete minden egyes atomját egy valóságba kényszeríti bele, a macska az aki detektoron keresztül megméri a kvantum részecske állapotát és ez kényszeríti ki azt a szuperpozícióból. Az hogy neked erről kívülről nincs információd ezáltal csak valószínűségekkel tudod leírni az az univerzumot nem érdekli, lehet hogy a melletted állónak van, akkor meg melyikőtök eredménye a helyes... -
overseer-7 #202 ha már a tudatnál vagyunk.. Wiegner's Friend
gondolatkísérletet is érdemes elolvasni.. ott is az információ és a tudat van a középpontban -
overseer-7 #201 mondom én, hogy durva a valóság.. nehéz megemészteni mert teljesen ütközik a józan ésszel.
"Én úgy gondolom minden egyes atom folyamatosan próbál kitörni és belesüppedni a kvantumvalószínűség állapotába. Van akinek ez sikerül, van akit a környezete visszacibál."
Nagyon úgy tűnik, hogy ez annyira így van, minthogy a víz is lefelé folyik.. minden a kisebb energiájú állapota felé igyekszik. Miközben növeli az entrópiát. Úgy tűnik a valóság 'anyag' is szeret nem fizikai állapotban lenni. inkább ebben a valószínűségi eloszlásban szeret lenni.. ami nem más csak egy matematikai konstrukció, mankó.
"Mérni nem igazán lehet a rendszer megzavarása nélkül"
igen már én is gondoltam rá..
De már ezen is túl van a tudomány.
Csináltak olyan kísérleti elrendezést, amelyben úgy szereztek információt egy részecskéről, fotonról, hogy nem vele, hanem az egy időben vele együtt keltett ellenpárján végeztek el megfigyelést.. és ebből következtettek az összefonódott rendszer másik tagjának állapotára.
Lehet úgy információt szerezni, hogy nem zavarod meg a részecskét a detektorral.
pl a Delayed choice quantum eraser kísérletben is ott van a Glan-Thompson prizma.
"A tudatos megfigyelő mérése számomra nem más mint egy műszeré, ez inkább csak filizófiai szintű különbség"
Pedig mondom, hogy különbség van tudatos megfigyelő és tudat nélküli megfigyelés között.
Ha a detektor mér "ami nem rendelkezik tudattal" , és ennek a detektornak el van vágva az adatközlő kábele.. és meg tudod csinálni "meglehet már volt rá példa" , hogy a kvantum rendszer mérésből származó információk nem kerülnek ki a makroszkopikus rendszerbe. Akkor a kísérlet a mérés ellenére interferenciát mutat..
Maga a detektor is ilyenkor valószínűségi állapotban van.. mind a két ellentétes információt méri és összefonódott állapotban van a kísérleti rendszerrel.
Az interferencia minta akkor omlik össze, ha a detektorból jövő információ egy tudatos élőlénnyel kerül kapcsolatba.. vagy más módon fizikailag pl kölcsönhatásba lép makroszkopikusan az információ a világgal.. pl egy lámpa felgyullad mért eredménykor.
A schrödinger macskája kísérletben is van egy detektor.. ami figyeli az atom elbomlását.. és úgy hozza makroszkopikus méretűre az információt a detektor, hogy bekapcsolja a macska megölő szerkezetet.
Hiába van ott a detektor.. a rendszeren kívül álló személy .. aki a dobozon kívül van, számára az atom elbomlása valószínűséget ad.. és vele együtt a detektor is szuperpozicióban van.. valószínűségi hullám állapotban.
a doboz valóság tartalma mégis csak akkor dől el, amikor egy tudatos lény belenéz és megfigyeli..
persze csak elméletben mert sajnos ilyen dobozt nagyon nehéz lenne építeni.. aminek a belsejéből semmilyen információ sem nyerhető ki.
olyan ez a mint a max hatásfokú carnot hőerőgép.. megérteni és leírni le lehet.. de megépíteni a gyakorlatban nem.
-
defiant9 #200 Én úgy gondolom minden egyes atom folyamatosan próbál kitörni és belesüppedni a kvantumvalószínűség állapotába. Van akinek ez sikerül, van akit a környezete visszacibál.
A fotonok tényleg nem mérik egymást a világűrben, de egy csillagban már igen, a fal is megméri őket a kétrés kísérletben ahogy a detektor is.
A gerjesztésnél pontosan nem tudjuk miért dönt úgy egy elektron hogy egyszer csak visszaugrik egy szintet, de szerintem ez is egy valószínűség, arra is megvan az esély fentebb ugorjon ara is hogy maradjon meg arra is hogy visszaugorjon, Mérni nem igazán lehet a rendszer megzavarása nélkül, a hard méréssel mindenképp belekényszeríted egy diszkrét állapotba a rendszert, mondhatni visszarántod az elektront, ha békén hagyod akkor a valószínűségeknek megfelelően idővel ki fogja bocsájtani a fotonkáját.
A tudatos megfigyelő mérése számomra nem más mint egy műszeré, ez inkább csak filizófiai szintű különbség, de az alap működési szabályokat olyan szinten hackelné meg hogy már rég lebuktak volna.
Szerintem legérdekesebb aspektusa a megfigyelő hatásának az ami a összefonódott fotonpáros quantum eraser-es delayed choice kísérlet ad. Akinek nincs meg, annak mindenképp javasolnám. -
overseer-7 #199 "Ez a tudatos részt az én gyomrom nem igazán fogadja be, mert az emberi tudattól elkezdhetünk szépen lépkedni lefelé a csótányon meg a mikróbákon keresztül, és valahol határt kellene húzni."
Egy ilyen kísérletet korszerű lenne már elvégezni.
Mi az a határ ami még képes összeomlasztani egy hullámfüggvényt.
Az egyértelmű jelenség amikor valaki összeomlaszt egy hullámfüggvényt.
Csak az a fontos, hogy mind e közben a vizsgáló berendezés állapotáról más tudatos lény ne szerezzen információt..
csak a vizsgált alany.. kutya, macska, patkány, bogarak, csigák.. ki tudja hol a határ.. viszont a gyakorlatban ellenőrizhetnénk a jelenség korlátait.
" ettől még ha van egy távoli csillag amit tudatos lény nem figyel, attól még a hidrogén atomok meg a fotonok folyamatosan mérik egymást."
A fotonok meg az anyag, nem mérik egymást.. egyszerűen csak hullám állapotban vannak.
Csak akkor válik valósággá ha megfigyelik.
Nem lehet, hogy valami úgy legyen valóságos, hogy ne figyelnék meg.
A megfigyelés ténye annyira jelentős, hogy.. érdemes foglalkozni a De Broglie hullámokkal, és a kvantum fazék kísérlettel is.
A kvantum fazék kísérletnek az a lényege, hogy van egy atom.. amit gerjesztenek.. majd ez a gerjesztett atom kibocsát egy fény fotont amit mérni lehet..és az atom visszaugrik nyugalmi állapotba.
Elvégzik a kísérletet.. két féle képen.. az egyik módon csak simán gerjesztik az atomot és végül detektáljuk a fotont, vagyis a kibocsátás tényét, hogy megtörtént.
A másik módon meg gerjesztés közben folyamatosan egy nagy mintavételezésű detektorral figyelik az atomot.. és ha kellően "erősen" figyelik az atomot.. "vagyis minél többször nézzük meg az atom állapotát az időben" .. az atom a gerjesztés hatására nem tud fotont kibocsátani mert folyamatosan nézzük.. információt szerzünk róla..
és ha egy pillanatra félre nézünk, kikapcsoljuk a detektort.. az atom kibocsátja a fotont..
ami úgy tűnik csak úgy lehetséges, ha hagyjuk az atomnyi rendszert hullámállapotba rendezni magát.
-
Irasidus #198 Egyetértek, szerintem sem vezet sehova, hogy letagadod a csillagokat is az égről. Legalább lenne gerinced elismerni, hogy miket írogatsz! Ez, mondjuk nem csak a vita szempontjából lenne előnyös... A követelőzésed mindig bájos, hogy te nem kaptál választ arra, hogy "mi is az ami a téridőn keresztül összefon két részecskét", mintha a válaszomtól az a sok ökörség semmisé válna amit írtál, igaz? Egyébként, meg azért nem kapsz választ, mert maga a kérdés is ökörség; mert ez nem egy kölcsönhatás két részecske között. A valóságban, ez azt jelenti, hogy ez egy összetett rendszer hullámfüggvénye, ami nem szeparálható az elemek független hullámfüggvényeire, azaz az állapot nem szorzatállapot, vagyis állapotvektora nem írható fel a részrendszer állapotvektorok szorzataként. Hogy te mire alapozod, hogy mégiscsak lehetséges fénynél gyorsabban információt közölni (oksági-reláció), azaz, hogy valódi távolhatás van, amiből az következik, hogy nem csak a - végtelenszer tesztelt - relativitás elmélet hibás alapjaiban, hanem az oksági reláció is! Előbb ezeket kellene megmagyarázni, hogy miért hiszed ezt, azaz a jelenlegi fizikát teljes egészében cáfolni...! Occam-borotvája, nálad gondolom csak egy borotválkozási eszköz...Szóval, amíg ezekre nem adsz magyarázatot, hogy miért hiszel benne, és csak olyan kísérleteket hozol példaként, amit egyrészt félre értesz (vagy inkább mondjuk ki: nem is érted), másrészt semmi köze a fenti tényállás bármelyikéhez, vagy a kvantum-összefonódáshoz, szóval addig ez csak a te személyes hited marad. Amit god-of-the-gaps (lyukak istene) néven ismer a filozófia, ami annyit jelent, hogy a egy állítás megfogalmazásánál csak a hiányos tudományos ismeretek vesszed figyelembe, és ezzel támasztod alá a hitedet.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.11.30. 19:18:49 -
_rudi #197 Ha gondoljátok regisztráljatok és segítsétek a kvantumfizikusok munkáját!
The Big Bell Test
Igyekezzetek, mai határidős!
-
defiant9 #196 "Én erre reagáltam végig."
Hagyjuk inkább mert tényleg nem vezet sehova. Előadtad ott is a szakértőt, a kérdésre persze hogy mi is az ami a téridőn keresztül összefon két részecskét már nem volt válaszod. Rögzítettük hogy a tudomány jelen állása szerint ezzel nem lehet FTL kommunikációt végezni, haladni meg értelemszerűen még kevésbé (to Amiga: ld. kvantum teleportáció). Én nyitva tartom a kaput hogy ezen bizarr kvantum világ egy mélyebb bugyrában lehet ilyen, te pedig alapvetően elutasítod ezt. Pont. -
Irasidus #195 Te írtad ezt: "Egyébként én a kvantum összefonódást javasolnám a fénysebesség hackeléshez, ugyan már elég sokan agyalnak rajta, de van tere a kreativitásnak, hátha van valami rés a rendszerben."
Én erre reagáltam végig. Hogy te, ezt miért írtad Amigának, azt csak te tudod, tőlem hiába várod a választ.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.11.30. 16:29:22 -
defiant9 #194 "végig kvantumösszefonódásról volt szó"
Meséld már el hogy Amiga hsz-ében hol van róla szó. Sehol. Én hoztam fel mint fénysebesség+ releváns elem(ami az alaptopic). A kétrés kísérletet más hozta fel, de miért ne lenne jogom azzal kapcsolatban is írni, ráadásul meg is prefixeltem azzal hogy azért teszem hogy elhagyjuk a posványod ami a tapasztalati tények alapján sehova nem vezet csak értelmetlen sárdobálásba. -
defiant9 #193 Ez a tudatos részt az én gyomrom nem igazán fogadja be, mert az emberi tudattól elkezdhetünk szépen lépkedni lefelé a csótányon meg a mikróbákon keresztül, és valahol határt kellene húzni.
A másik véglet az hogy egy nagyon törékeny valamiről beszélünk pl. túlhűtött rendszerekben lebegtetett bitek.
Kérdés az lenne hogy adott pillanatban az univerzum hány százaléka fér el egy valószínűségi hullám mögött és mennyi van megmérve.
Szerintem simán lehet hogy a jelentős rész csak egy valószínűség, de ettől még ha van egy távoli csillag amit tudatos lény nem figyel, attól még a hidrogén atomok meg a fotonok folyamatosan mérik egymást. Sötét anyag, sötét energia, ezek is beleférnek egy valószínűség mögé, fekete lyuk, fotontenger is. A végén kijöhet hogy elég pár % anyag/energiával számolni, a többit kioptimalizálja a szimuláció:) -
Irasidus #192 Fordítva ülsz a lovon, végig kvantumösszefonódásról volt szó, amibe te keverted bele a kétrés kísérletet. Megint trükközöl... -
defiant9 #191 A kvantum-összefonódást te kapcsoltad hozzá a gondolatkísérlethez ha megnézed egyszer sem szerepel a leírásában, de ha mindenképp kell a közös nevező akkor szuperpozíció/összeomlása vagy az azonnali hatás lehet.
Igen, tudjuk mi az egyfotonos detektoros kétrés kísérlet végkimenetele. -
Irasidus #190 Így van, nincs összefonódott pár, hanem interferencia. Ezért sem értem mit akarsz ezzel mondani kvantumösszefonódás kapcsán, de ahogy látom te sem. Ha egyetlen fonton-t vizsgálsz, az önmagával fog interferálni, és hozza létre az interferencia képet. Ez lenne ennek a kísérletnek egyik felfedezése...
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.11.30. 15:42:49 -
overseer-7 #189 Lehetségesnek tartom..
Azt hogy miben élünk nem tudom. Nincs róla ismeretem..
A világ működési szabályai nagyon gyanúsak.
Azt a látszatot akarja kelteni a világ, mintha minden determinisztikus lenne.. mintha minden dolgot valóságosnak akarna mutatni.
Úgy működik a világ, hogy azt a benyomást keltse, hogy azt gondoljuk, hogy a világ akkor is létezik, amikor nincs a világ kapcsolatban egy tudattal, elmével.
Teljesen magától értetődő, hogy a dolgok akkor is a szobában vannak, amikor nem vagyok ott és nem látom őket.
Pedig ez nem igaz.
A kísérletek megmutatták, hogy a tudatos megfigyelést nem lehet mellőzni a fizikai jelenségek megtárgyalásánál.
Miért akar becsapni minket a világ?
Ha nem akar becsapni ..akkor miért van ez a valószínűségi hullám jelenség ?
Ha nem figyelünk az eseményekre.. jelenségekre.. akkor miért működnek másképpen ? pl két rés kísérlet és leszármazottjai.
-
defiant9 #188 Köszönjük, de nyilvánvaló ha egyesével lövöm be a fotonokat akkor nincs összefonódott fotonpár, triplet, stb. Itt nem ez a lényeg.
A detektor figyeli a rést, jelzi ha átment rajta egy foton és azt is jelzi ha nem ment át semmi. -
fonak #187 Arra akarsz kilyukadni, hogy egy szimulációban élünk? :) -
Irasidus #186 A kétrés kísérlet nem összefonódott részecskékről szól, hanem interferenciáról. Két rés esetén a részecske vagy a többi részecskével, vagy önmagával interferál, vagy a megfigyelő hatására összeomlik részecskévé, de a _meg nem figyelt_ részecske nem fog összeomlani, itt nincsenek összefonódva...
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.11.30. 12:07:21 -
defiant9 #185 "A kvantumösszefonódás nem ezt jelenti, hogy egy lesz belőle,"
Jó szokásodhoz híven ismét elkezdtél szalmabábot gyártani, mindenki számára triviális hogy az egyik kesztyű balos a másik jobbos vagyis ellentétesek, senki nem gondolja hogy a kinyitáskor két balos kesztyű jelenik meg mindkét dobozban, vagy az egyik eltűnik, vagy ki tudja mi lenne a szalmabábod.
Persze ismét jelzed hogy te aztán mennyire képben vagy a másikhoz képest, de még mindig nem voltál képes arra az egyszerű kérdésre válaszolni hogy mi is az ami a fizikai téridőn keresztül képes összefonni két részecskét, ez lenne kb. a jelenség alap működési mechanizmusa, ha ezt ismerjük akkor kezdhetnénk teljes bizonyossággal állítgatni hogy mi miért lehetséges/nem lehetséges, de ilyen mélyre nem látunk.
Csak hogy kijöjjünk Ira posványából egy intellektuális agytorna gyanánt vegyük a következő gondolatkísérletet:
![]()
Áljunk be P pontba
B pontra helyezzünk egy foton detektort
Kezdjünk el egyesével fotonakt lőni a réses falra amik 50-50% eséllyel haladnak át valamelyik megnyitáson.
Ha B ponton bekapcsoljuk a detektort az kikényszeríti szuperpozícióból a fotonokat amelyeknek választaniuk kell hogy melyik résen haladnak át. Ez esetben a jobb oldali falon két intenzív fénycsík jelenik meg.
Kikapcsolt B detektor esetén az A résen is hullámként halad át a foton ezáltal szétkent intenzitású interferencia sávokat formálnak a becsapódó fotonok.
Tehát B detektor kapcsolgatása hatása volt A foton 'röppályájára' B viszont távolabb van P-től mint A.
A foton becsapódási mintája/intenzitása elárulta B detektor állapotát.
A kérdés adott: ezen konfiguráció esetén lehetséges-e hogy B detektor állapotát úgy érzékeljük hogy az A foton-t figyeljük meg, amely rövidebb utat tett meg(r1<r2), vagyis egy távolabbi pontról kaptunk információt c-vel utazó foton segítségével.
Utoljára szerkesztette: defiant9, 2016.11.30. 09:04:53 -
Irasidus #184 Mint írtam volt, az ok-okazti összefüggés mélyebb mint amit amit te most gondolsz róla. -
Irasidus #183 "egyszerre van ott a balos és jobbos kesztyű a dobozokban, ha kinyitod akkor már csak egyik van mindkettőben. "
A kvantumösszefonódás nem ezt jelenti, hogy egy lesz belőle, de még azt sem, hogy a tulajdonságok egyformák. Éppen ellenkezőleg, a tulajdonságok ellentétesek lesznek. És "tuti" ellentétes lesz, annyira, hogy ezt felfelé és lefelé nyilakkal szokták jelölni. Érdemes lenne talán többet olvasni róla, mert nagyon nem vagy képben
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.11.30. 00:11:11 -
defiant9 #182 "A kesztyű azaz a jobb vagy bal tulajdonság végig ott volt, nem akkor repült oda."
Ebből is látszik ahogy elérted a gondolkodásod korlátait, a kvantum szuperpozíció, összefonódás, távolba hatás lényegét nem hordozza az analógiád, egyszerre van ott a balos és jobbos kesztyű a dobozokban, ha kinyitod akkor már csak egyik van mindkettőben. Kommunikálni nem tudsz vele mert nem nyithatod úgy ki hogy tuti balos legyen ott. Legalábbis jelen állás szerint. Amit nem zárok ki(bár valószínűbbnek tartom) hogy ez így is marad, nyilván nem tudok olyan módszer mondani amivel FTL kommunikációs lehetséges, amit mondok hogy tovább lehet boncolgatni a kvantum világot pl, gyenge mérésékkel amelyek kidobhatnak anomáli(áka)t, ahogy józan ész számára már az is anomália hogy egy foton egyszerre megy át két résen, de a korlátozott gondolkodásmódod alapján garantált hogy lehülyézted volna azt aki ilyet állít mielőtt bekerült volna a tankönyvekbe.
Arra azért kíváncsi lennék te mit tartasz a legvalószínűbb magyarázatnak arra hogy az univerzum paraméterei annyira jól hangoltak hogy egy olyan világ jön létre amelyben itt posztolgathatunk. Valszeg nem fogsz erre épkézláb választ adni mert ahhoz ki kellene mozdulni a komfortzónából, az ismerteidből felállítani egy olyan teóriát ami megpróbál mondani valamit az emberiség egyik legősibb kérdésére. -
overseer-7 #181 A kauzalitás az működik a világban..
de úgy látom, hogy a kauzalitás is olyan dolog ami szétesik valószínűségi hullámmá.
Azaz, ha megvizsgáljuk a múltat, hogy mi volt egy jelenség oka.. addig amíg egy tudatos megfigyelő meg nem vizsgálja a múlt eseményeit addig egy múltbeli esemény határozatlan helyzetben van.. mint a schrödinger macskája.. amíg valaki nem nézi meg a macskát nem lehet tudni, hogy mi van vele..
ugyan ez a múlttal is.. sajnos..
tudom én, hogy ez tovább bonyolítja a dolgot.. és hogy már az így is bizarr világ.. még durvább lesz ez által.
De fel kell valahogy fogni a világ működését.. -
Irasidus #180 Félre érted a mondandómat. Nincs korreláció kauzalitás nélkül – így hangzik tömören (Reichenbach-féle) Közös-ok Elve ként szokás hivatkozni. Kevésbé tömören fogalmazva a közös ok elve azt állítja, hogy a világban fel-mutatható bármely korreláció vagy a korreláló események közötti közvetlen kauzális kapcsolatból eredeztethető, vagy egy harmadik eseményre, a korrelá-ló események úgynevezett közös okára vezethető vissza. Lefordítva, a rendszer vagy kapcsolatban áll egymással, vagy van egy közös mullbeli ok, illetve egy harmadik kiváltó esemény. Mivel az elsőt a relativitáselmélet kizárja, ezért a másodikban kell keresni a megoldás, ami nem olyan egyszerű (esetleg harmadikban, de az már ingoványos talajra visz). Ugyanis, jól mondtad a Bell-egyenlőrlenség látszólag kizárja a közös okot. És itt lép a képbe az úgynevezett Külön Közös-Ok fogalma. Amit első blikkre a modellek kizártak, de egy sejtés (ez egy tudományos terminus, nem hétköznapi sejtés, hanem egyenlet), speciális kondíciók mellet bizonyítható. Itt mindenképpen kauzalitás van, csak egy olyan formája amit eddig nem ismertünk. Erre jó példa a kesztyűs, bár borzasztóan butított formában.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.11.29. 22:49:15 -
overseer-7 #179 erre én is szeretnék reagálni..
A kesztyűk..
Ha így makroszkópikusan csinálod.. te rakod be a kesztyűket a dobozba.. és te egy tudatos élőlény vagy. Akkor minden úgy van ahogy mondod.
Viszont a kvantummechanikában, van két részecske kesztyű.. amikor létrejönnek, a keletkezésük pillanatától összefonódott állapotban vannak. A valóságban a tulajdonságuk hogy melyik bal vagy jobb kezes.. akkor dől el, amikor legelőször egy tudatos megfigyelő megfigyeli.
Van a bell egyenlőtlenség és az Alain Aspect kísérlet.. ha minden akkor dőlne el amikor az összefonódás megtörténik.. akkor az eseményekre számíthatunk egy természetes statisztikai eloszlást..
De ez a statisztikai eloszlás a gyakorlatban sérül.. attól függően, hogy melyik "irányból" nézzük a kesztyűt meg.
Vagyis a fotonok polarizációját vizsgáljuk, látjuk, hogy ez a tulajdonsága a fotonnak a vizsgálat elrendezésétől függően változik.
Tehát.. akkor jön létre a tulajdonsága amikor megvizsgáljuk a foton egy tulajdonságát.
Addig nem is tulajdonság.. és nem is jelenség valami amíg egy tudatos élőlény meg nem figyeli..
Ez a valóság.
Ha úgy gondolod, hogy nem.. mondd el, hogy konkrétan milyen.
Ne csak bullshitezz. -
Irasidus #178 Az előbb leírtam egy hasonlattal, de megpróbálom akkor egy másikkal, hátha most neked is "kiderül" mit állítok. A kvantumösszefonódás már abban a pillanatban megtörtént amikor a két pár összefonódott, és a tulajdonsága végig megmaradt. Egy másik példával élve, van egy pár kesztyű, amit két külön dobozba rakok - az egyiket odaadom neked, a másikat elviszem a világ másik végére. Ha kinyitod a dobozt és jobb kezes kesztyűt találsz benne, akkor a másikban van a balkezes. A kesztyű azaz a jobb vagy bal tulajdonság végig ott volt, nem akkor repült oda. Ezért sem lehet ezzel így kommunikálni, és nincs ebben semmi rejtés, vagy megmagyarázhatatlan. Az, meg, hogy a hiányos ismereteidet tervezésnek tulajdonítod, az úgynevezett "lyukak-istene" pszichológiai effektus... vagyis a saját tudatlanságoddal igazolod a hitedet, bármi legyen is az, isten, tervező, vagy akármi.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.11.29. 15:53:43 -
defiant9 #177 Nem lehet kiskorú, mivel 13 éve márt írt ide(segítek: bal klikk a nick-jén), de az Amiga név önmagában is predesztinál egy korosztályt.
Azt hogy miben kételkedek nem igazán derül ki a böffentésedből. Persze nyilván te tökéletesen érted a kvantum összefonódás/távolba hatás működési elvét, vázolnád mondjuk hogy mi is az ami egy fényév távolságban lévő fotonpárt 'összefon'?
Személy szerint én úgy vélem hogy amiben itt írogatok az egy tervezett világ, nemtom ki alkotta meg hogy a tervező hogy jött létre, de a rengeteg apró dolog klappolásából nekem ez jön le. A c az egy jól látható limitáció ami nem tűnik megszeghetőnek ha a terv tökéletes, azonban lehet olyan mélysége ahol előbukkan a 'mátrix', így egy apró részlet hibája a tervben azt is jelentheti hogy nincs koherens univerzumunk, de azt is hogy FTL kommunikációt csinálnak a lakók. Ezt akár nevezhetjük kételkedésnek is, de akár annak is hogy nyitott vagyok arra hogy a jövőben az emberiség olyan tudásra tesz szert ami a kvantum világon keresztül más megvilágításba helyezi a valóságot (vagy annak illúzióját:)). -
Irasidus #176 "Ezek csak feltételezések.. következtetések. Bár.. valóságos kísérleti eredményekre alapoztam. "
Ez bullshit. Bocs. -
Irasidus #175 Azt ugye tudod, hogy Amiga csak egy egyszerű mezei (és valószínűleg kiskorú) fórumozó, nem egy kutató? És csak azért kételkedsz ebben mert nem értesz hozzá. Csak szólok, hátha ezt elfelejtetted...
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.11.27. 16:28:54 -
defiant9 #174 Igen, tudjuk hogy jelen állás szerint nem lehetséges de ha itt megállna az emberiség akkor a dekadenciába süllyednénk, azért haladunk előre mert sokakban megvan Amiga hozzállása akit nem tántorít el a fal, keresi a kiskaput vagy a kerülő utat, és keveseknek az is megadatik hogy rájönnek valami újra. -
overseer-7 #173 -
overseer-7 #172 csak azért beszéltem erről, hogy lássuk a fotonok szemszögéből ilyen a valóság.
A fotonok.. számukra egy olyan valósággal lépnek kölcsönhatásba.. ami olyan, vagy hasonló mint a leírtak.
A fotonnak nincs nyugalmi tömege.. ezért a 0 tömeg nem tud megnőni végtelenül naggyá.. ez teszi lehetővé, hogy elérje a c-t.
Mivel alapból c vel halad.. nincs számára olyan, hogy előtte.. utána. Nincs számára olyan, hogy múlt-jelen. Minden most történik a számára.
Tehát az, hogy a nap egy atomjából kilép a foton majd 8 perc múlva becsapódik a recehártyán ..az a foton számára ugyan akkor történik.. és ugyan azon a helyen. A foton a saját inercia rendszerében nem is végez haladást.
Az csak a természeti törvények által keltett "illúzió" hogy a foton, az elektromágneses hullámok terjednek, sebességük van és, hogy időben léteznek.
Ezeket a tulajdonságokat a téridő működése adja hozzá a fotonhoz.
és ha már ott tartunk, hogy a foton számára nem létezik olyan, hogy idő.. olyan h kauzalitás.
Innentől fogva az is lehet akár, hogy minden foton egy azon foton megjelenítődése a 4D téridőben.
Hiszen egy foton minden időpillanatban mindenhol ott lehet, minden távolságot legyőzve.
A foton számára olyan, hogy távolság sem létezik.
Ő csak áll egy 2D világban, ahol nincs idő, nincs mozgás, nincs tömeg és végtelenül nagy az energia.
Ez úgy tűnik mint egy végtelenül nagy energia forrás, amiből potenciálisan bármi létrehozható.. akár több univerzum is.
Mivel minden egy adott időpillanatban történik.. MOST a foton szemszögéből..
A kvantum fluktuáció jelensége, hogyan változna a foton számára?
A fluktuáció alapjelensége az, hogy kölcsönvehetsz a semmiből energiát és műveleteket is végezhetsz vele.. de a jövőben minden féle képen vissza kell adnod az energiát a semminek.. különben kölcsön sem adja.
Nem tarthatjuk meg az energiát és nem forgathatunk vele főtengelyt.. generátort.. elemben nem tárolhatjuk.
A lényeg az, hogy minél több energiát veszünk kölcsön a semmiből.. annál gyorsabban követeli vissza a vákuum, a semmi ezt az energiát.
a foton szempontjából, egy olyan saját állapotban ahol eltűnt 1 térdimenzió és egy idő dimenzió..
vagyis a távolságok 0 ra mentek össze. minden MOST történik az időben.. és az eltűnt tér és idődimenzió helyett egy végtelenül nagy energia potenciál van.
Nézzük.. ilyen állapotban hogy mehet végbe a kvantum fluktuáció.
Végtelenül nagy energia vehető kölcsön a vákuumból ami rendelkezésre is áll mivel az energiák végtelenre nőttek.
Bármekkora időre kölcsönvehetjük ezt a végtelenül nagy energiát.. hiszen a foton mindig MOST veszi kölcsön és MOST adja vissza.
A foton számára a 13,7 milliárd évvel ezelőtti világkeletkezés is MOST van.. és az is MOST van a számára.. amikor ez a hatalmas univerzum valami módon majd vissza adja az energiáját a vákuumnak.
Ezek csak feltételezések.. következtetések. Bár.. valóságos kísérleti eredményekre alapoztam. -
Irasidus #171 Megint másról beszélsz, ez a Lorentz-transzformáció, meg "relativisztikus-effektusok" - ráadásul azt is rosszul. Esetleg írhatnál a beporzásról is, annak is annyi értelme lenne...
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2016.11.26. 12:35:08 -
overseer-7 #170 a fénysebesség látszólagos megsértése mit is jelent valójában
Képzeljük el mit is tapasztalnánk a fénysebesség megdöntésének rekordkísérlete folyamán..
A nagy teljesítményű hajtóművek valamekkora G erővel a haladás irányának inverzével belepaszíroz az ülésbe.
Akár fel is állhatunk a falra.. és úgy tapasztalnánk, hogy héé.. itt gravitáció van.. és minden kísérletünk is ugyan olyan lenne, mint otthon a földön a "rendes" gravitációban.
Aztán mikor már gyorsan mennénk.. látnánk, hogy az előttünk lévő megrövidülnek.. húha.. ez fura..
De nem csak, hogy megrövidülnek.. valamennyit a haladás irányában a távolságok is megrövidülnek.. közelebbinek látszanak a dolgok.
Hátrafelé meg távolibbaknak és hosszabbaknak tűnnek a dolgok.
Aztán ugyan ez a fénnyel is.. ami előttünk van, kék eltolódást szenved.. kékesebbnek és nagyobb energiájúnak tűnnek a fotonok.
Hátul meg vöröseltolódás. Aztán az idő is megváltozik.. gyakorlatilag a valóság minden alapvető tulajdonsága megváltozik fénysebesség közelében. Akik előttünk vannak, azoknak gyorsan telik az idő.
Akik a hátunk mögött vannak, azok meg belassultak, mintha egy lassított felvételt néznél.
Megmérve az űrhajónk és magunk tömegét.. azt tapasztalnánk, hogy meghíztunk.. és az űrhajó is valahogy felszedett pár tonna plusz terhet.
Amikor meg pontosan elérjük a c -t.
Hirtelen a tömegünk végtelenül nagy lenne. Akkora mozgási energiánk lenne és tömegünk, hogy az egész univerzum teljes energiája nem lenne elég ennek fedezésére.
Az egész téridő 2 Dimenzióssá válna.
Azaz.. leszakadna látszólag egy dimenzió..
vagyis ami mögöttünk van.. az eltűnik.. nincs vele semmiféle kölcsönhatásunk. Az onnan ideérkező fotonok hullámhossza már annyira megnőne.. olyan nagy vörös eltolódást szenvednek, hogy gyakorlatilag belesimulnak a végtelen hullámhosszú, 0 energiájú állapotba.
Amit magunk mögött hagyunk.. ott az idő is befagy. Nem haladnak előre a dolgok.. a kauzalitás megáll.
Azaz.. gyakorlatilag leválik a valóságról a téridőnek azon a része amit magunk mögött hagyunk.
Ami előttünk van, az meg végtelenül felgyorsul és végtelenül nagy energia állapotba kerül.
Az előttünk lévő tér olyan nagy mértékű hosszúsági kontrakciót szenved.. annyira összemennek a távolságok.. a tér összemegy..
Hogy nem létezik olyan, hogy távolság.. minden ami előttünk van.. az itt van.. és most van..
mivel már idő sem létezik.. hiszen minden időpillanat a mostban sűrűsödik össze.
Az előttünk lévő dolgok annyira nagyon felgyorsultak időben, hogy végtelen gyors lett az idő telése.. az óra járása.. és a térrel együtt szintén levált a valóságról.. de ez a rész viszont a végtelenül nagy energiájú tartomány felé mozdult el..
Tehát egy tér és egy idő dimenzió leválik a valóságról, hipotetikus fénysebesség elérése esetén.
