"Oroszország, Ukrajna és Belarusz történelme közös. Krím a mi erődünk. 350 ezer ukrán, 1,5 millió orosz és 300 ezer krími tatár él a Krímben. És olyan népek is, akik nem asszimilálódtak, hanem a terület sokszínűségét adják. A krími tatárok és az ukránok többsége is Oroszországhoz húz a Krímben. A krími tatárok sérelmeiről és deportálásáról. Másokat is ért megbocsájthatatlan igazságtalanság a történelemben, de ezután biztosítva lesznek jogaik. Krím ezentúl háromnyelvű lesz, orosz, ukrán, krími tatár.
1954-ben az Ukrán Tagköztársasághoz csatolták az Orosz Tagköztársaságtól Krímet, a Szovjetunión belől. Ez Hruscsov kezdeményezése volt. A történészek dolga, hogy eldöntsék, ez miért történt. Mindenesetre tényi, hogy ez az akkori joggal is ellentétesen zajlott. A Szovjetunió szétesését nem tudta pótolni a Független Államok Közössége. A széteséssel Oroszországot kirabolták. Egy országban aludtunk el, de másnap egy másikban ébredtünk. Lenyeltük a sérelmeket, hiszen nem tudtuk megvédeni az érdekeinket egy széteső birodalom romjain. De ezzel az orosz nép sosem békült meg. Krím orosz terület, Szevasztopol orosz város. Ezt mindannyian éreztük. Ukrajna az oroszok testvére – és az is marad. Ukrajnán élősködtek a vezető politikusai, akik egyáltalán nem érdeklődtek aziránt, hogyan is él a nép. Az ukrajnaiak elhagyták az országukat, mert ott nem látnak jövőképet. Oroszországban 3 millióan dolgoztak legálisan, akik 20 milliárd dollárt kerestek. Megértem mindazokat, akik a korrupció és a kevéssé hatékony állam érdekében békésen kivonultak a Majdanra. Igazuk volt. Ez azonban nem vonatkozik az erőszakos akciókra, amelynek végén jött a nacionalista, oroszgyűlölő, antiszemita fegyveresek puccsa. Ha kételkednek, tudok mutatni bizonyítékot is: Az új, úgynevezett vezetés első lépése a nyelvtörvény érvénytelenítése volt. Bár Turcsinov leállította a törvény aktiválását, de Sztyepan Bandera utódai később végigvinnék a nemzetiségeket sértő tervet. Ez a krími tatárokat, románokat és magyarokat éppúgy érintené, mint az oroszokat. Nem lehetett nem lépni a kérésre, árulás lett volna, ha nem segítünk. Fontos, hogy először a világtörténelemben tényleg a nép mondott véleményt. Azt mondják a nyugatiak, hogy megsértettük a nemzetközi jogot. Hát ez remek. Már az is valami, hogy elismerik, hogy van nemzetközi jog. Ezt köszönjük. Nem kellett bevonulnunk Krímbe. Ott voltunk. ha a Nyugat megtehette Koszovó egyoldalú elismerését, akkor a Krím is elszakadhat. 2010-ben az ENSZ is elismerte, hogy nincs akadálya a függetlenség egyoldalú kikiáltásának, ez nem következik az ENSZ BT gyakorlatából. Márpedig, ha ez így van, akkor nem lehet arra hivatkozni, hogy azért nem érvényes egy népszavazás, mert az adott anyaország alkotmányával ellenes. Ilyen alapon soha, egyetlen terület sem nyerhetne függetlenséget, mert nincs az a vezető, aki hagyná, hogy elszakítsanak a területéből egy darabot. Telekiabálták ezzel az érvvel a világot, most pedig tiltakoznak. Amit lehet a koszovói albánoknak, azt nem lehet a krími oroszoknak? Jogi érv, hogy Koszovóban sokan haltak meg? Ez nem is kettős mérce, hanem egyszerű primitív cinizmus. Tehát sokaknak meg kell halniuk? Hála Istennek, hogy ez nem történt meg. Megköszönöm a 22 ezer krími ukrán katonának azt, hogy a Krímben nem hallgattak Ukrajna utasítására. A gyakorlat megmutatta, hogy a Nyugat csak az erőben hisz, nem a jogban. Ha kell, ignorálják az ENSZ BT-t és az ENSZ-t. Így volt 1999-ben Szerbiával szemben is, amit hihetetlen, de a huszadik században lebombáztak. Volt talán ENSZ BT határozat erről? Nem. És Líbiában ugyanez történt. Valóban jogos volt a népek felháborodása Ukrajnában 2004-ben vagy Észak-Afrikában. De a demokrácia helyett csak káosz jött el ezekre a térségekre, mert a Nyugat cinikusan kezelte az eseményeket. Szankciókkal fenyegetnek, de ma is korlátozva kereskedhetünk. COCOM-lista ugyan nincs, de a gyakorlatban ma is sok olyan technológia létezik, amit Oroszország nem vásárolhat meg. Az velünk a baj, hogy nevükön nevezzük a dolgokat, van saját álláspontunk, és megvédjük azt. Nem úgy látjuk a világot, ahogy Amerika. De mindennek van határa. Átlépték ezt a határt, álnokul és amatőr módon viselkedtek. Ideje véget vetni a hidegháborús retorikának. Oroszországnak vannak nemzeti érdekei, amikkel számolni kell, és tisztelni. Ukrajna szétesését nem Oroszország provokálja. Nem akarjuk Ukrajna szétesését, nem akarjuk a déli és a keleti részek elszakítását. Ami a Krímmel kapcsolatos: Volt és marad is orosz, ukrán, krími tatár. De sosem lesz Banderáé. Ukrajnához és Oroszországhoz szólok: ha nem fogunk össze, mindannyian elveszíthetjük a Krímet. Nem a NATO ellen vagyunk, csak az ellen, hogy a saját kertünk alatt igazgassunk. El nem tudom képzelni, hogy mi vendégségbe menjünk a NATO katonáihoz a Krímbe. Nagyszerű gyerekek vannak a NATO-ban, de inkább ők jöjjenek hozzánk vendégségbe a Krímbe, és ne mi. Ha nem döntöttek volna vasárnap a krímiek úgy, ahogy döntöttek, akkor hamarosan NATO-erők jelentek volna meg a Krímben.
Köszönet a döntésért a krímieknek.”

Putyin 2014. március 18.

ilyenformán tehát Nyugat-Ukrajna, szûken értelmezve ezt a fogalmat, három te-
rületbó1 áll: Volhíniából, Galíciából és Kárpátaljából. Területileg közel lévén egy-
máshoz, mind domborzatukban (Kárpátalja hegyi masszívum, mint Szlovákia), mind
etnikai összetételükben, mind politikai tradícióikat tekintve különböznek. Ezeknek
a területeknek, amelyek ma aktívan befolyásolják Ukrajna általános politikai légkö-
rét azzal, hogy aktív Moszkva-ellenes, nyugatbarát geopolitikai vonalat követnek, je-
lentõs mértékû (akár a politikaiig elmenõ) autonómiát kell adni ahhoz, hogy elvá-
lasszuk ezeket a "bomlasztó" területeket a pravoszláv és, úgy központi, mint keleti
részén, egészében oroszbarát ukrán térségtó1. Oroszország stratégiai határa ezeken
a szélességi körökön nem függhet az ukrán-lengyel, az ukrán-magyar, vagy az uk-
rán-szlovák határátkelõk helyétó1. Ennek a stratégiai határnak jóval nyugatabbra
kell kerülnie, legrosszabb esetben Közép-Európa nyugati szélére, a jobbik esetben
az Atlanti-óceánhoz. Éppen ebbó1 a perspektívából kiindulva kezdõdik el ennek a
régiónak a geopolitikai átstrukturálása, mivel a kelet-európai geopolitikai átalakítá-
sok kezdeményezõjeként és Németország fõ partnereként Oroszországnak ragasz-
kodnia kell ahhoz, hogy az egész terület kikerüljön az atlanti ellenõrzés alól, és ezen
a területen az Oroszország és egész Európa közti katonai-stratégiai kooperációra
épülõ eurázsiai kontinentális védelmi komplexum jöjjön létre.
Volhínia, Galícia és Kárpátalja közös "nyugat-ukrajnai föderációt" alkothatnak,
amelyen belül az integrálódás mértéke a konkrét körülményektó1 függõen szabadon
alakulhat. Itt mindennél fontosabb a kulturális-felekezeti határ meghúzása Közép-
Ukrajna (a tulajdonképpeni kijevi területek) és Nyugat-Ukrajna között, hogy kizár-
hassuk a diszharmonikus közép-európai katolikus vagy unitus befolyást a pravoszláv
területekre.
Oroszország nyugati övezetében az ukrán tényezõ a legsebezhetõbb pont. Míg
más helyeken a heartland geopolitikai megsemmisítésének a veszélye csupán poten-
ciális és az eurázsiai geopolitikai rendszerért folytatott küzdelem csupán preventív
célokat tûz maga elé, addig a "szuverén Ukrajna" létezésének ténye a geopolitika
szintjén hadüzenet Oroszországnak (és ez nem annyira magának Ukrajnának, mint
inkább az atlantizmusnak és a Sea Powernek az ügye). Nem arról van szó, hogy Uk-
rajna maga választaná az atlanti "cordon sanitaire" -szerepet, bár némely esetekben
ez tudatos lépés is lehet, hanem arról, hogy Ukrajna a gyakorlatban kezdi betölteni
ezt a szerepet, ha mihamarabb nem kapcsolódik be aktívan a Moszkvával való integ-
rációs folyamatokba, vagy (legalábbis) nem esik szét geopolitikai összetevõire.
Az ukrán probléma Moszkva legfõbb és legfontosabb problémája. Míg Észak és
a "sarki trapéz'" térségének problémái Oroszország és Eurázsia távoli jövõjéhez tar-
toznak, míg Szibéria birtokba vételének és a Lenalandért" vívott harcnak a közeljövõ
szempontjából van jelentõsége, s míg végül az ázsiai dél átalakításának pozíciós stra-
tégiája Oroszország számára aktuális, de mégiscsak preventív jelentõségû, addig a
Nyugat geopolitikája, s ennek a geopolitikának a központjában az "ukrán kérdés"
Moszkvától haladéktalan válaszintézkedéseket követel, mivel az Oroszországra már
most stratégiai csapást mért, amit a "történelem földrajzi tengelyének" egyszerûen
nincs joga válasz nélkül hagyni.
Tekintve, hogy Moszkva és Kijev egyszerû integrációja nem lehetséges, és nem
ad szilárd geopolitikai rendszert, ha pedig minden objektív akadály ellenére, mégis
létrejön, akkor Moszkvának aktívan be kell kapcsolódnia az ukrán térség egyetlen lo-
gikus és természetes geopolitikai modell szerint való átalakításába.

Ukrajna geopolitikai felosztása

Ukrajna kérdése bonyolultabb, bár geopolitikai összetételének modellje nagyon ha-
sonló. Igaz, ebben fontos szerepet játszik Ukrajna geopolitikai mérete, amely hatal-
mas, kiterjedését tekintve a nagy európai hatalmak méretét felülmúló területi kép-
zõdmény.
Ukrajna mint állam geopolitikailag teljesen értelmetlen. Sem különleges, egyete-
mes érvényû kulturális üzenete, sem földrajzi egyedisége, sem etnikai különleges-
sége nincs. Ukrajna történelmi értelmét maga az elnevezése jól szemlélteti - "Uk-
rajna", azaz "okraina" tehát "külterület", "határvidék". A Kijevi Rusz korában a mai
Ukrajna területei jelentették a keleti szlávok államiságának központját, akik számára
abban az idõben Vlagyimir (késõbb Moszkva) volt a keleti határvidék ("ukraina"),
Novgorod pedig az északi. De ahogy a Rusz szláv államból eurázsiai birodalommá
nõtt, a legnagyobb központok geopolitikai funkcióinak jelentõsége radikálisan meg-
változott. A birodalom fõvárosa Moszkva lett, Kijev pedig eurázsiai és közép-euró-
pai hatásokat ötvözõ, másodrendû központtá vált.
Kétségtelen, hogy az ukrán kultúra és nyelv sajátos és különleges, de minden
egyetemes jelentõséget nélkülöz. ( ... )
Az ukrán államiság késleltetett fejlõdését Ukrajna potamikus térképe magya-
rázza, melyen a fõ folyók (a Dnyeszter, a Dnyeper és a többi) egymással párhuzamo-
san folynak.
Ugyanezen okból Ukrajna önálló létezésének (különös en a jelenlegi határok kö-
zött) csupán "cordon sanitaire" -ként van értelme, mivel a geopolitikai orientációju-
kat illetõen ellentétes elemek nem teszik lehetõvé ezen ország számára, hogy egé-
szében csatlakozzon akár a keleti, akár a nyugati blokkhoz, azaz sem Oroszország-
Eurázsiához, sem a Közép-Európához. Mindez Ukrajnát marionett-Iétezésre és az
európai thalasszokratikus stratégia geopolitikai kiszolgálására kárhoztatja. Ebben az
értelemben Ukrajna szerepe hasonlít a balti államok szerepéhez. Erre alapozva ko-
molyan tárgyalták egy idõben egy "fekete-tengeri - balti föderáció", tehát egy tipi-
kus "cordon sanitaire" - egy olyan romboló geopolitikai képzõdmény létrehozásá-
nak tervét, mely arra szolgálna, hogy Kelet-Európában labilitást idézzen elõ, és
fegyveres konfliktusok elõfeltételeit teremtse meg. Jelenlegi határok közötti, és je-
lenlegi "szuverén állami" státuszában Ukrajna létezése szörnyû csapás Oroszország
geopolitikai biztonságára, azonos a területére való behatolással.
Egy egységes Ukrajna további létezése megengedhetetlen. Ezt a területet a geo-
politikai és etnokulturális realitások skálájának megfelelõ néhány övezetre kell föl-
osztani.
1) Kelet-Ukrajna (mindaz, ami a Dnyepertó1 keletre fekszik - Csernyigovtól az
Azovi-tengerig) sûrûn lakott terület nagyorosz ethnosz túlsúllyal és pravoszláv kis-
orosz lakossággal. Az egész terület kétségtelenülOroszországhoz áll közel, kulturá-
lisan, történelmileg, etnikailag, vallásilag ahhoz kötõdik. A gyönyörûen megmûvelt,
technikailag fejlett terület önálló geopolitikai régiót alkothat, széleskörû autonómi-
ával, de feltétlen és igen szilárd szövetségben Moszkvával. Itt a meridionális integ-
ráció az elõnyösebb, a harkovi terület kapcsolata az északiabb, tisztán orosz terüle-
tekkel (a belgorodi, a kurszki és a brjanszki területtel) és a konstrukció kiterjesztése
déli irányba.
2) A Krím sajátos geopolitikai képzõdmény, mely hagyományosan etnikai sokszí-
nûségévei tûnik ki. Kisoroszok, nagyoroszok és krími tatárok népesítik be a Krímet
nagyon összetett térszerkezetben, és három, egymással meglehetõsen szembenálló
geopolitikai indíttatást képvisel.
A Krímnek közvetlenülOroszországhoz való csatolása szélsõségesen negativ re-
akciót vált ki a kisorosz lakosságból, és felveti a félszigetnek az ukrán területeken ke-
resztül az orosz rendszerbe való integrálása problémáját, aminek általában véve ke-
vés a realitása. Meghagyni a Krímet a "szuverén Ukrajnának" szintén lehetetlen, mi-
vel ez közvetlen fenyegetést jelent Oroszország biztonságára, és etnikai feszültséget
gerjesztene magában a Krímben is. Valamennyi megfontolás figyelembe vételévei az
a következtetés adódik, hogy a Krímnek különleges státuszt és maximális autonó-
miát kell biztosítani Moszkva közvetlen stratégiai kontrollja alatt, de egyúttal Uk-
rajna társadalmi-gazdasági érdekeinek és a krími tatárok etnokulturális törekvései-
nek figyelembe vétel ével,
3) Ukrajna másik egységes területe a Kijevet is magába foglaló, Csemyigovtól
Odesszáig terjedõ központi rész, ahol etnikailag a kisorosz etnosz és nyelv dominál,
de az uralkodó felekezet a pravoszláv. Ez a pravoszláv Kis-Oroszország önálló, Ke-
let-Ukrajnával kulturálisan rokon és feltétlenül az eurázsiai geopolitikai rendszerhez
tartozó geopolitikai realitás.
4) Nyugat-Ukrajna nem egynemû. Északon Volhínia, egy külön régió, délebbre
a lvovi terület (Galícia), még délebbre Kárpátalja (a nyugati kiszögellés), s végül
Besszarábia nyugati része. Ezek a régiók eléggé önálló területeket jelentenek. Vol-
híniában az unitusok és a katolikusok vannak túlsúlyban, kulturálisan ez a terület
Közép-Európa katolikus geopolitikai szektorához tartozik. Csaknem ugyanilyen a
kép Galíciában és Kárpátalján is, bár ezek a délebbi területek külön geopolitikai re-
alitást jelentenek. Volhínia történelmileg Lengyelországhoz kötõdik, Galícia és
Kárpátalja pedig az Osztrák-Magyar Birodalomhoz. Ukrajna besszarábiai földjeit
kevert lakosság lakja, ahol kisoroszok és nagyoroszok keverednek románokkal és
moldávaikkal. Ez utóbbi régió gyakorlatilag teljesen pravoszláv vallású, és pravosz-
láv övezetet alkot, rézsút vonalban Nagy-Oroszországtól a Balkánra, Szerbiáig. A
Besszarábiától Odesszáig terjedõ egész szektort a közép-ukrajnai geopolitikai tér-
séghez kell sorolni, ezért logikusabb a Dnyeper meridionálisan bal parti övezetébe
kapcsolni, amelynek a nyugati határa az Észak - Dél tengely mentén, Rovnótól
Ivano-Frankovszkig nyúlik, s tovább a Dnyeper mentén délen Odesszáig.

A szuverén Ukrajna problémája
Az orosz geopolitika számára Ukrajna szuverenitás a olyannyira negativ jelenség,
hogy elvben katonai konfliktust is könnyen kiprovokálhat. Az Izmailtól Keresig hú-
zódó fekete-tengeri partszakasz nélkül Oroszország egy olyan kiterjedésû, reálisan
ki tudja ki által ellenőrizhetõ parti övezetet kap, hogy annak már normális és önálló
államként való létezése is kétséges. A Fekete-tenger nem helyettesíti a .meleg ten-
gerekre" vezetõ kijáratot, és geopolitikai jelentõségét erõsen csökkenti a Boszporusz
és a Dardanellák fölötti szilárd atlanti ellenõrzés, kisebb mértékben azonban lehetõ-
séget ad a központi régiók mentesítésére a török befolyás potenciális expanziója alól,
lévén a lehetõ megfelelõbb, legbiztosabb és legolcsóbb határ. Ezért egy olyan új, rá-
adásul az atlanti szövetségbe igyekvõ geopolitikai szubjektum megjelenése ezeken a
területeken abszolút anomáliát jelent, amelynek kialakulásához csak teljesen felelõt-
len geopolitikai lépések vezethettek.
Ukrajna mint bizonyos területi ambíciókkal rendelkezõ önálló állam egész Eurá-
zsiára hatalmas veszélyt jelent, és az ukrán probléma megoldása nélkül általában ér-
telmetlen kontinentális geopolitikáról beszélni. Ez nem jelenti azt, hogy Ukrajna
nyelvi-kulturális vagy gazdasági autonómiáját korlátozni kell, és a centralizált orosz
állam egyszerû közigazgatási szektora kell legyen (ahogy az is volt bizonyos mérték-
ben a cári birodalomban vagy a Szovjetunió idején). Stratégiailag azonban Ukrajna-
nak szigorúan Moszkva déli és nyugati projekciójának kell lennie.
A Fekete-tenger partvidékén az orosz geopolitika abszolút imperatívusza
Moszkva totális és semmivel sem korlátozott kontrollja annak teljes hosszán - az uk-
rántól az abház területekig.
Ezeket a szektorokat radikálisan ki kell vonni a thalasszokratikus befolyás alól -
érkezzen akár nyugatról, akár Törökország (vagy akár még Görögország) felől. A
Fekete-tenger északi partjának kizárólag eurázsiai és központilag Moszkvának alá-
rendelt partnak kell lennie.